Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-25 / 20. szám
1988. január 25., hétfő Somogyi Néplap 5 Ú3 MÓDSZEREKRE VAN SZÜKSÉG Drámapedagógiai műhely Milyen volt Zách Klára? Szép, kedves és okos. Ebben mindenki egyetért. Megoszlanak viszont a vélemények Kázmért illetően. Van aki a szívtiprót, más az érző lelkűt látja benne. így aztán Kovács Zsuzsának, a kaposvári Táncsics gimnázium negyedik osztályos tanulójának nincs könnyű dolga. Az egyik tanár ilyen, a másik amolyan tanácsokat ad neki az Arany-ballada tanulásához. A Somogy Megyei Művelődési Központ drámapedagógiai műhelyének foglalkozásán verselemzéssel foglalkoztak a résztvevők. Az a 27 általános és középiskolai pedagógus, aki tagja a csoportnak, ősz óta ismerkedik a versmondás és színjátszás fortélyaival. A többségük magyartanár: szívügyük az irodaiam megszerettetése. Ebben segít dr. Klujbei László, a Táncsics gimnázium igazgatóhelyettese, aki — úgy tetszik — mindent tud a verstanításról, s arról, miként lehet a hallgatóságot játszva tanítani. A szituációs játékok, a versdramaturgiai feladatok élvezetesek, egyben hasznosak is. Fejes Lajosné a bogiári általános iskolából érkezett Kaposvárra. Huszonöt éves pedagógiai munkássága során számos színművet állított már színpadra, tanítványai rendszeresen indulnak a Ki mit tud?-okon. A fölkészítésben kamatoznak az itteni ismereték. — Péchy Blanka beszéd- gyakorlataiból eddig is sok ötletet merítettünk, de a rendezői feladatokban magamra voltam hagyva. Ezért örültem annak, hogy itt szakemberektől leshetem el a szakma fortélyait. Egymástól is tanulunk: előadások előtt és után sokat beszélgetünk, ki hogyan dolgozik, milyen ötletei, elképzelései vannak. Ezek közül mindig akad számomra is egy-két hasznosítható — mondta Fejesné, aki itt tapasztalta először, hogy egy ünnepi műsort tíz percben is elő lehet adni színvonalasan. — A tíz foglalkozás során szeretnénk a legfontosabb dramaturgiai szabályokkal megismertetni a résztvevőket; olyan ismeretek birtokába juttatni őket, amelyeket a mindennapi tanítás során is jól lehet alkalmazni. Azt szeretnénk, ha az irodalmat olyan újfajta szemlélettel oktatnák, amely lehetőséget teremt sokféle ismeret és művészi élmény befogadására. Mindezt kötetlen beszélgetések formájában, kevés elméleti és sok gyakorlati ismerettel tanítjuk a pedagógusoknak. Olyan gyakorlatokat végzünk, amelyek az iskolában is eljátszhatok. Az első év sikerén felbuzdulva jövőre újabb tanfolyamot szerveznek, az idei csoport pedig továbbképzéseken gyarapíthatja ismereteit — A legnehezebb a versek időszerűségét, mai mondanivalóját megláttatni a gyerekekkel. Amíg ezt nem érzik, addig nem is fogják megszeretni a verseket. Sokfajta módszerrel próbálkoztam már: voltak olyan ötleteim, amelyek a műhelymunka során már igazolódtak, s voltak amelyeket ma már másképp csinálnék. A magyartanárok egy része kissé magára van hagyva a színjátszócsoportok fölkészítésében, az ünnepi műsorok megszervezésében, a tanulók fölkészítésében a vers- és prózamondó-versenyekre. — A megyében eddig ez volt az első ilyen tanfolyam, amely megpróbált segíteni, ötleteket adni, s erre bizony nagy szükség van — mondta E gerváriné Soós Gabriella, aki a barcsi általános iskolások körében hasznosítja a drámapedagógiai műhely tapasztalatait. Horváth Éva Késiül a tanulmányterv Kábel-tv Fonyódon — Lqsz-e Fonyódon kábeltévé? A fonyódi pártbizottság titkárának véleménye: — Erre a kérdésre a Lakosságnak kell választ adnia. Városi színvonalú ellátást kívánunk biztosítani a lakóknak — mondta Tóth József. — Ezért kezdeményeztük néhány évvel ezelőtt a szennyvíz- és gázhálózat kiépítését, az utak és járdák felújítását, karbantartását. A tanácsi költségvetés csökkenésével párhuzamosan nőtt a lakosságra háruló teher az említett beruházások miatt. A kábeltévé kiépítését is csak a helybeliek összefogásával tudjuk megvalósítani. — A tanács-vb legutóbbi ülésén állást foglalt a kábeltévé megvalósítása mellett. A helyi közösségi televíziózásnak Magya rorszá- gan nincsenek nagy hagyományai: a legrégebbi városi televíziók is csak néhány éve működnek. Önök milyen lehetőséget látnak ebben? — Véleményem szerint mindenképpen a helyi demokrácia fejlesztésének eszköze lehet. Azt várjuk, hogy felgyorsuljon az információáramlás a1 nagyközségi vezető testületek és a lakosság között. A kábel-tv növelheti az állampolgárok részvételét a közügyekben, segít a döntéshozatalban, mozgósít a közösségi feladatok végrehajtására. — A fonyódiakat biztosan érdekli, de talán másokat is, a kábeltévé technikai me g valósításának lehetősége. — A fonyódi kábeltévé- hálózatot 11 műsor vételére tervezzük. Két magyar, két osztrák, két jugoszláv és négy műholdas, valamint a helyi televízióadás vételét tudjuk kiváló minőségben biztosítani. Ez szükségessé teszi egy parabolaantenna telepítését — lehetőleg a központban —, és éhhez szükséges erősítők beépítését. Az így fölerősített programok koaxális kábeleken — részben a levegőben, részben a föld- alatt jutnak el az előfizetőkhöz. — Szeretnénk együttműködni a postával, hogy a föld alatti 'létesítményeiket erre a célra is igénybe vegyük. Ez azért is fontos, mert terveinkben szerepel Baiatonfenyves és Fonvód- ligst kábelezése is, s így jelentős költséget takaríthatunk meg. S ha már az együttműködésről van szó, bízunk abban, hogy a híradástechnika szövetkezet — amely most építi üzemegységét Fonyódon, s kiváló szakemberekkel rendelkezik —. tanácsaival és technikai eszközeivel segíti megvalósítani ezt az elképzelést. — Van-e a kivitelezésre terv és költségvetés? — A tanulmánytervet most rendeltük meg, ennek élkészülte után megközelítőleg pontos összegét tudunk mondani az egy-egy lakást érintő költségről. S. F. FOGÁSZATON A kaposvári gyerekek 80 százalékának rosszak a fogai — állapította meg dr. Geisz Emília, a gyermekfogászat főorvosa. Az iskolafogászat segít az általános iskolás gyerekeknek. Évente egyszer vesznek részt fogászati szűrővizsgálaton. A helyes fogápolás technikájával ismerkednek meg egy asszisztens segítségével, elméletben és gyakorlatban. A főorvosnő azután megvizsgálja a gyerekek fogát, és ha kell, kezeli őket. Fotó: Jakab Judit A vizet keil szeretni és az angol nyelvet Népszerűség, lista nélkül Eredményük legjobb az iskolában Fejes Péter szüleinek nem tetszett ez a név, hogy Barcs. A hódmezővásárhelyi család a világvégére képzelte a telepüiLést, a mély ráadásul a fiukat is „elveszi” tőlük. Péter azonban kitartó volt. Itt fog továbbtanulni, és kész! — Az általános iskola befejezése után Sárospatakra jelentkeztem a kétnyelvű gimnáziumba. Látni kellett volna, hányán voltunk a felvételin. Ügy éreztem, mindenki ott akar tanulni, s nekem semmi esélyem. Amikor megkaptam az elutasítást, azt is megtudtam: ha mindenáron nyelvi középiskolában akarok tanulni, menjek Barcsra vízgazdálkodónak ... — Az mi fán terem? — folytatja Péter mondanivalóját osztálytársa, Pásztor Ági. — Nekem is ez volt az első kérdésem. Ha jó lenné az arcmemóriám, emlékeznem kellene Péterre, mert én is Sárospatakra jélént- keztem. Onnan irányítottak ide. Agnes nem vívódott any- nyit, mint Péter. Tálán önállóbb volt, a szülei is könnyebben beleegyeztek választásába. Egy Balassagyarmat melletti községben, Szügyben .lakik, tehát hétszáz kilométert utazik minden harmadik hétvégén. — Nem1 sok fogailimam volt a> vízgazdálkodói szakról, de az első féléven túl .már örülök, hogy ezt választottam. Ez a hivatás kapcsolatban van a természetté!, az emberekkel, a környezetvédelemmel is. Speciális műszerekkel és számítógéppel dolgozunk majd, ez sem lebecsülendő. És megtanulhatok egy nyelvet, amelynek a munkám során hasznát vehetem. Péter és Ágnes a húszas létszámú osztályban a kezdő nyelvi csoportba került. A barcsi Zeller Tamás a haladóba. — Hatodik éve tanulok angolt, előnyöm van azokkal szemben, akik most kezdik. Igazi tétre megy a tanulás, s rájöttem, nekem is sok pótolnivalóm van Az általános iskolában 4,5 volt az átlagom, jó tanulónak számítottam. Amikor itt jöttek az első rossz jegyek, akkor döbbentem1 rá: más világ a középiskola, sokkal nagyobb szorgalomra, fegyelmezettségre, aktivitásra van szükség. Ezekkel a tapasztalatokkal vágok neki a második félévnek. A távolról jött két fiatalnak tetszik a város — rendezettségével, tisztaságával, sok fájával, virágjával. Péter kosarazni szeretne és sok könyvet olvasni szabadidejében. Ágnes mivel hosz- szú évekig zongorázott, azt szeretné folytatni. A napokban tudta meg, hogy a szakközépiskola vásárol egy pianínót; lesz alkalma társai előtt is bizonyítani tudását. Tamás a focit folytatja, de csak akkor, ha nem megy a tanulás rovására. •Az igazgatóhelyettest, Kuzma Lászlót kérdeztem: — Bevált-e az elképzelésük az osztály indításával? — Mostoha helyzetből ,n- dultunk, hiszen a barcsi szakközépiskola nem szerepéi a kétnyelvű középiskolák listáján. Főként ide- irányítással kaptunk gyerekeket. Mégis elmondhatom: fegyelmezett osztály jött össze. A legjobb adat erre, hogy .tanulmányi eredményük a legjobb a szakközépiskolában. A kétnyelvű szakközép- iskola népszerűsége indokolja a barcsiak elhatározását: a közeljövőben szeretnének nyelvi osztályt indítani az erdész- és vadgazdálkodási szakon is. B. Ui „Átalakítás alatt“ a szovjet képzőművészet Egy nem is olyan régen rendezett moszkvai képző- művészeti kiállításon „szenzációnak” számított; volt egy kép, amelyen a Kreml tornyairól hiányozták a csillagok. „Micsoda botrány lesz, ha" ezt válaki észreveszi” — suttogták a bennfentesek. Azót.a Moszkvában láthatók avantgárd és posztmodern kiállítások is. A „művészek” közöt akadnak egészen fura figurák. Az Arbat egyik mellékutcájának elején hirdetik magúkat a „jövendő világhírű művészei”, akiknek képei „ma még olcsón megkaphatok". S a képzőművész-szövetség tagjai és a csak kedvtelésből rajzolók, festők, szob- rászkodók körében egyre- másra jönnek létre nem hivatalos csoportok, egyletek. A közvélemény nyomására felülvizsgálták a moszkvai központi háborús emlékmű monumentális és ízléstelen művészi terveit... A szovjet képzőművészeti életben tehát nagyon is határozott mozgás tapasztalható. Ezzel éles ellentmondásban áll, hogy a képzőművészek szervezetét az összes alkotói szövetség közül talán leginkább elkerült eddig az átalakítás. E tény hangsúlyt kapott a rádióban, a televízióban, a sajtóbn. Arról van szó, hogy a képcsarnok falait, a kiállítótermeket, a megjelenési lehetőségeket az elmúlt évtizedekben kisajátították maguknak az „akadémikus” művészek. Folyt a címek és kitüntetések gyűjtése, a képzőművészek „állami hierarchiába sorolása”, szerepet kaptak a kapcsolatok, az összefonódások és — mértékadó vélemények szerint — viszaszorult értékmérőként a tehetség. A húszezer tagot számláló képzőművész-szövetség kongresszusán, amelyet a múlt héten tartottak, ezekre a problémákra keresték a választ. A modernség teret nyert a korábbiakhoz képest, bár aligha várható, hogy most egyszerre mindenki „modern” képet alkot. Változatlanul gond azonban, hogy az új irányzatok .követői is kapjanak helyet és kiállítóhelyet; hogy a' hivatalos sikerek és az anyagi jólét ne nyugtassa meg a vezető művészeket, ne elégedjenek meg a gondolat nélküli illusztrátorok szerepével. Hogy emelkedjék a művészetkritika színvonala; a hivatal ne lelketlenül és bürokratikusán értékelje az alkotásokat. Fordítsanak több figyelmet a fiatal művészekre. A művészek ismerjék és ismerhessék meg a legújabb külföldi, köztük nyugati irányzatokat, művészeket. Foglalkozzanak többet a nem hivatásos csoportokkal, egyletekkel. A nagy művészi tervek, köztéri alkotások kerüljenek széles körben vitára. Genrih Borovik író mondta a napokban: szerencsére országunkban mindinkább csökken a kereslet minden olyan iránt, ami silány. A megállapítás helytálló, de egyrészt még ma is születnek jócsíkán sablonos képek, szobrok, mésrészt a „szabadpiacokon” szabad lett mindenféle képzőművészeti bóvli is. Semmiképpen sem nevezhető így megnyugtatónak a helyzet. A felszólalások szerint magukat az alkotókat is foglalkoztatja, tükröztethetők a társadalmi élet új jelenségei a művészet eszközeivel, hogyan használhatók ki hatékonyabban, a színvonalas művészi munka érdekében azok az új lehetőségek, amelyek a kibontakozás nyomán megnyíltak. Maguk a művészk is elbizonytalanodtak a szakma társadalmi tekintélyének megítélésében. Ahogy a szocialista realizmus hagyományait nem szabad dogmának tekinteni, a szükséges útkeresések sem lehetnek igénytelenek — óvtak többen is. A felszólalók többsége hangsúlyozta, hogy „nem kell megtagadni a szocialista realizmus hagyományait", szót emeltek az útkeresés, az önkifejezés szabadsága mellett. A kongresszuson egyaránt hangot kapott a nyitás vágya és a bezárkózás, a hagyomány féltése is. Szorgalmazták a művészeti élet demokratizálását, ostorozták a szövetség és a művészeti alap módszereit. A kulturális irányítás kirakatpolitikája, önkényeskedései, a hozzá nem értés, az újtól való félelem és az új teljes elutasítása sok kárt okozott és okoz. Sok szó esett a dilettantizmus veszélyeiről és ezzel kapcsolatban a képzés hiányosságairól. A vitában előkerültek a mindennapi lét gondjai; a műteremhiány, a festékek, vásznak beszerzésével kapcsolatos nehézségek, a vidéken élők gondjai is. M. Lengyel László T
