Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

1988. január 25., hétfő Somogyi Néplap 3 Folyik a téli nagyjavítás a kaposmérői Latinca ter­melőszövetkezetben. 15 erőgépet kell megjavítaniuk a tél folyamán. 3 Rába, 4 darab 150-es és 6 MTZ-trakto- ron kívül a 8 teherautó javítását is most végzik. A jó idő lehetővé teszi, hogy az udvaron is tudnak dolgozni, ott a tárcsákat, a vetőgépeket és a műtrágyaszórókat javítják. Miért fűtünk többet? Miközben a termelőüzeme­ink energiafelhasználása lassan csökken (az iparé pél­dául 1980 és 1985 között ösz- íszesen 4 százalékkal), a la­kosságé folyamatosan nö­vekszik. Az évi átlagos nö­vekedés 4,3 százalék, s így a lakosság energiafogyasz­tása 1970 és 1987 között megkétszereződött. Pedig az átlagos fogyasztói árindexet meghaladó módon drágult az energia; ez azonban csak mérsékelt, de nem szüntette meg a növekedést. Természetes — és megál­líthatatlan — az igényszint emelkedése például a ház­tartási villamos készülékek gyarapodása miatt. Igaz, az integrált áramkörös beren­dezések kevesebbet fogyasz­tanak, de gyarapszik a szá­muk, választékuk pedig bő­vül. S az új háztartási be­rendezések, készülékek kö­zött vannak kifejezetten nagy fogyasztók is, például az automata mosógép és a hűtőláda. Komfortosabb új lakások vartalan ellátása végett. Mindennek következtében a tüzelő- és energiahelyzet — a kisebb átmeneti szén­hiányt leszámítva — tartó­san biztonságos és kiegyen­súlyozott. Nem várható a lakossági energiapolitikában 1988-tól sem lényegi változás. Jelzi ezt egyebek közt, hogy az energiahordozók változat­lanul hatósági árasak, nem terheli őket forgalmi adó s a jövőben is — a tejhez, a városi tömegközlekedéshez, a kommunális szolgáltatások­hoz hasonlóan — állami tá­mogatást élveznek. Nagyon fontos marad to­vábbra is a lakosság ész­szerű, takarékos energiafel­használása. Ezt azonban nem adminisztratív jellegű intézkedésekkel, a felhasz­nálható kilowattórák, köb­méterek stb. korlátozásával vagy igen magas büntető árak alkalmazásával kíván­ják kikényszeríteni, hanem a mindenkor legcélszerűbb választási mód és lehetőség felkínálásával. színes szálak — Nem így a fiatalok — jegyzi meg Vörös Jánogné művezető. — őket nem ér­dekli a pénz. Inkább a disz­kóba mennek hétvégeken, mint a gép mellé. Tegyék, amíg fiatalok; később úgy sem lesz rá módjuk. Tu­dom, hogy megváltoznak. Volt itt nálunk olyan lány, aki amikor férjhez, majd gyesre ment, örültünk, hogy elkerült tőlünk. Aztán meg­lepődtünk, mennyire megvál­tozott, amikor víszajött: mt^st a legjobb munkásunk. Mert tudja, hogy föl kell nevelnie a gyereket, fizet­nie kell a részleteket... Vörös Jánosnét csak úgy emlegetik a gyárban: az Ica. A vállalati tanács tag­ja, s ha kell, sokat talpal a munkatársaiért. Csak egy­szer hiányzott a haijrából. Tavaly, amikor egy hónap­ra külföldre utazott... — Huszonöt éve, tizen­nyolc évesen jöttem ide. Végigjártam mindent. Meg­szoktam a három műsza­kot; rájöttem, miként hasz­nálhatja ki az ember az előnyeit. Édesapám tizen­három éves korában lett cérnagyári, s negyvenöt évig „varázsolta” a színe­ket. A bátyám huszonhato­dik éve indul műszakba a gyári dudaszóra. Itt vannak a sógornőim, az unokatest­véreim. Nekünk ez a gyár nem egyszerű munkahely: annál sokkal több ... Peregnek az orsók, forog­nak a színes tekercsek. Lovkó rmre vaskos mappát mutat: kedden hajnali hat órakor műszaki konferen­ciát tartanak a cérnagyár­ban. Szó lesz arról, hogy az idén rekordot kell dön­teniük. 2750 tonna cérnát várnak tőlük itthon és a határokon túl: Nyugat- Európában éppúgy, mint az Egyesült Államokban. Eny- nyit még soha nem készí­tettek, amióta áll a gyár. — Kedvező helyzetbe ju­tottunk. Rendkívül nagy igény van a munkánk iránt. Ezért hirdetjük meg a hét­végi műszakot. Számos szervezési változtatást is végrehajtottunk; növeltük a gépek hatásfokát, csökken­tettük a festési időt. Most tárgyalunk egy csúcstech­nológiát jelentő .színezőgép beszerzéséről. Vannak per­sze bizonytalansági ténye­zők is. Például gond a tő­kés eredetű anyagok be­szerzése, gyakran rossz mi­nőségű a fonal. De a gé­peknek menniük kell! Tő lünk azt várják, hogy ha­táridőre, jó minőségben szállítsunk. Megnyugtató, hogy a korábbi évekkel el­lentétben nem év végén kell hajrázni, hanem már az első hetekben is van elegendő munka, és számít­hatunk azokra, akik elvég­zik. Nagy Jenő Horizont a horizonton így tómamonodxtor a vogyot vállalatokról Ragadják meg a lehetősé­get! — hirdeti egy nyugat­német gazdasági folyóirat a Heti Világgazdaságban. A le­hetőséget pedig magyar vál­lalatoknak kellene megra­gadniuk a hasznosnak tartott vegyesvállalati forma alakí­tásában. Kincs István köz­gazdászt, a Horizont folyó­irat budapesti témamene­dzserét kérdeztük: kik, meny­nyi tőkével, milyen lehető­ségeket ragadhatnak meg ? Vajon minden esetben jó be­fektetés a vegyes vállalat? — Eddig hatvan (magyar­országi cég képviselője ke­resett meg bennünket. Saj­nos, mindössze egyetlen so­mogyi — egy Balaton-parti — érdeklődőnk volt. A lap nem üzletet ígér, hanem le­hetőséget, információs köz­vetítést, amelyből megszület­het az üzlet. A vegyes válla­latok alakításában jelenleg a Skála jár az élen: tíz vegyes vállalata van. Természetesen tőlünk függetlenül. — Somogybán kiknek le­het előnyük NSZK-beli, sváj­ci és osztrák cégekkel ve­gyes vállalat alapítására? — Mindazoknak, akiknek megalapozott vállalkozói kedvük van. A megalapo­zottság főként szellemi tőkét jelent. Az egyik érdeklődő például azt kérdezte, hogy r-» nlr Irot'n tár, amellyel jelentkezni le­het, mert nekik elég kevés a pénzük. Furcsán hangzik, de itt a pénz számít legke­vésbé. Nem akarok a nyuga­ti piac közgazdasági elemzé­sébe kezdeni, de egy okos program, akár egy jó szoftver többet ér, mint egy lassan mozduló vasipari tröszt. Nem ismerem, nem is is­merhetem kellő alapossággal a somogyi cégeket, de sze­rintem azok számíthatnak a nyugati partnerek üzleti fi­gyelmére, akik ebben a gaz­dasági-piaci gyors mozgás­ban kellő szellemi tőkét tud­nak felmutatni. Egy példá­val: a Libero pelenka a ve­gyes vállalatnak több mint 100 millió forint nyereséget hozott, mert a magyar fél fölmérte: a kismamák igé­nyesek és nem sajnálják a pénzt, ha a gyerekükről van szó. Nem sajnálták a befek­tetett energiát, a piackutató munkát, a reklámköltségeket és az üzlet jó pénzt hozott. Somogybán nemcsak termé­kekben lehet gondolkodni. Magyarországnak ezt a gyö­nyörű táját a nyugati part­nerek mint valami paradi­csomi helyet emlegetik. Eb­ben nemcsak a Balaton-parti turizmust lehet meglátni. Azonban a kastélyok állag- megőrzését célzó ötlet ma már kevés. Az elképzelésnek nagyon jól kell hangzania, bizonyítania kell valamiként az üzlet életrevalóságát. — Miért a Horizont vál­lalta a vegyes vállalatokat népszerűsítő feladatot? — Ez nem jótékonyság, egy lap abból nem tud meg­élni. A jelentkezőknek egy A 4-es oldalnyi bemutatko­zásért kétezer márkát, azaz hatvanezer forintot kell kifi­zetniük. A személyes indít­tatást az adta, hogy a lap főszerkesztője magyar szár­mazású. A Horizont rendsze­resen foglalkozik a kelet­európai országok gazdasági elemzésével, egyúttal üzlet­orientálást is végez. — Gondolja, hogy mind a hatvan jelentkező üzletet fog kötni ? — Nem hiszem. Egy piac­ra építő gazdaságban nem lehet a bevált sémák utánzá­sával megélni. A nyitás, a vállalkozás, a szellemi tőke fölértékelődése elkerülhetet­len. Bizonyos rugalmatlansá­gok miatt ma még a vegyes vállalatok is sok helyen dö­cögnek. Nem lehet ráfogni, hogy valamennyi vegyes vál­lalat jól működik. Azt azon­ban, hogy a nyugatnémet, a svájci és az osztrák cégek ilyen irányú érdeklődést mu­tatnak, vétek lenne nem ki­használni. B. J. A lakossági fogyasztás nö­vekedésében mégsem a ház­tartások villamosítása a meghatározó, hanem a fű­tés, amelyre az energiafel­használás kétharmada jut. Nem kis tétel: az ország összes energiafelhasználásá­nak 20 százalékát veszi igénybe a lakóházak fűtése. (További tíz százalék a köz- intézmények energiafogyasz­tása.) De miért fűtünk évről év­re többet, amikor a köz- és magánérdek egyaránt a ta­karékosságot indokolná? Itt is kialakult valamiféle auto­matizmus. Évente hatvan- hetvenezerről nő az új laká­sok száma, s ezek többnyire nagyobbak komfortosabbak, mint a régiek. A régi laká­sok komfortfokozata is fo­kozatosan emelkedik: nő a fürdőszobák, a gázbojlerek, a központilag is jobban fű­tött lakások száma. Egyre több családi házban jut el a földgáz, s a növekvő ener­giafelhasználás folyamata visszafordíthatatlanná válik. Megváltoznak a fűtési szo­kások. Az ország jelenlegi nem könnyű körülményei között is reálisan számol a lakos­ság növekvő igényeivel, a fejlesztési, a termelési, az importfeladatok kialakítá­sánál. A lakosság energia- ellátása megelőzi minden más termelési és sokféle kö­zösségi szükséglet kielégíté­sét. A lakosságnál nincs korlátozás Üzemzavarok vagy tartó­san szigorú tél esetén elő­fordul, hogy a termelőüze­mek energiafelhasználásál korlátozzák a lakosság za­A tüzelés hatásfokát is figyelembe véve a hazai szénnel történő fűtés a leg­olcsóbb; ez adott esetben ellensúlyozhatja, hogy nem velejárója a legnagyobb ké­nyelem, higiénia, komfort- érzet. Hasonló lakáshőmér­séklet elérése földgázzal 80. tűzifával 140, NDK-beli brikettéi 110, tüzelőolajjal 500, villamos energiával 250 százalékkal többe kerül, mint a hazai szénfűtéssel. Érdekünk a takarékosság Ezeket a fűtési költség- arányokat tudatos árpoliti­kai gyakorlat alakítja ki. A szén ára például nem fede­zi a termelési költségeket, s a szilárd tüzelőanyag az egyetlen áru, amelynek •szállítása a teherfuvarozás­ban mentesül a 15 százalé­kos forgalmi adó fizetése álól. Csak így tartható fenn a szilárd tüzelőanyagok fel- használásának vezető szere­pe, az energiahordozók fel- használásának jelenlegi megoszlása. Bár a szénfűtés viszony­lag olcsó, mégsem mindig a l'egcélszerűhb — a kényel­met, a komfortot, a hosz- szabb távú megtérülést és a környezetvédelmet is mérlegelve. A földgáz fel­használási részaránya foko­zatosan nő, az olajtüzelésé csökken. Ezek a szerkezeti változások egyéni kezdemé­nyezésen alapúinak, s egy­ben közérdeket szolgálnak. Visszatérve az alapkérdés­re — miért fűtünk többet? — azzal zárhatjuk a fejte­getésünket, hogy akármivel tüzelünk, mi fizetjük a számlát. Ezért érdekünk az ésszerű takarékosság. K. J Hétvégi Színes tekercsek forog­nak: fehérek, zöldek, ké­kek... A gépek zaja el­nyomja az asszonyok hang­ját. Beszédre amúgy sincs idő; ügyelni kell a szaladó cérnaszálakra. Lovkó Imre, a Nagyatádi Cérnagyár fő­mérnöke elérti, hogy miért pislantok a naptárra. Szom­batot mutat, a hangulat pedig hétköznapi. Az év harmadik hetének végén ugyanúgy kezdődött a mű­szak, mint más munkanapo­kon. Lukásovics Józsej né azt mondja: megszokta már a huszonkét 'év alatt, amióta a gyárban dolgozik, hogy néhai akkor is be kelt jön­ni, amikor más kirándulni indul vagy kényelmes fo­teljében elterpeszkedve ol­vas. A cérnagyáriak más­ként számolnak, mint a többi munkásember. Ezen a szombaton például „kará­csony és újév között jár­tak” — bármilyen furcsán hangzik is. Az idei kará­csony és szilveszter közötti napok egyikét dolgozták le. — A férje mit szól hoz­zá? — Megfőztem, mielőtt el­jöttem, a munkarendet meg ismeri: ő is itt dolgozott, amíg le nem százalékolták. Amióta itt dolgozom, egyet­len egyszer sem hiányoztam a hétvégi műszakosok név­sorából. Ennyivel tartozom a gyárnak. Ezerötszáz-kétezer tévé- és rádiókészüléket javítanak a Ka posvill híradástechnikai szer­vizben. A megyében egyedül ők látják e! a külföldi televíziók szervizét

Next

/
Thumbnails
Contents