Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
Néplap 1988. január 23., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Történelem jelen időben Pap Antal 1899—1988 Meghalt — hosszú, gyöt- relmes betegség után —, a tegnapra virradó éjszakán. Két hónappal nyolcvankilencedik születésnapja előtt. Pap Antal a kaposvári gimnázium, a Táncsics egykori tanára — több mint húsz évig igazgatóhelyettese — halott. A régi, nagyhírű Alma Mater legendás tanárai közül talán az utolsó, akinek hosz- szú élete történelmi sorsfordulók során át iveit. Hatvan éve jött Somogyba tanítani. Az Arany János-i örökséget: emberséget útra- valóul adó tanárok keze alól. S több mint negyven évig oktatta szaktárgyait — ugyanabban a középiskolában. Nem túlozunk, ha azt mondjuk: több nemzedéket nevelt. Munkára, becsületre, emberségre és hazaszeretetre a magyar és a latin nyelv tanáraként, a gimnáziumban és a dolgozók középiskolájában. Csöndes szavait, bölcs humorában a nyugodt derűt idézik ma is az érettségi találkozókon deres hajú nagypapákká lett tanítványai. Mérnökök, orvosok, jogászok, tanárok, írók, képzőművészek — köztük nem egy a határainkon túl is ismert egyéniség — sora említi szeretettel Tóni bácsi nevét. Mert így ismerték a pózok nélküli tanárt — az egyszerű, közvetlen embert —, város- és megyeszerte mindenütt. Érettségi biztosként megfordult Somogy valamennyi gimnáziumában: évtizedekig Kaposvár kulturális életének is szerény, tevékeny munkása volt. A régi Berzsenyi Társaság tagja, az értelmiségi és az „iparostársadalom" műsoros és előadóestjeinek egyik rendezője, s mint híres, jóhangú énekes — a városi dalárda ügyvezető elnöke. Mások gondját is magáévá tevő, s jó ügyért tettre kész pedagógus. S kollégánk is; a húszas évektől jó néhány írása, nyelvvédő vagy ismeretterjesztő cikke jelent meg a lapok, a Somogyi Néplap hasábjain. Az utolsó: kedves latin költőjéről, Horatiusról — pár hónappal halála előtt. A tél — idézte akkor a nagy lírikus örök-szép sorait — a Soracte ormát hóba takarta ... Tél van most is, mikor kedves, öreg tanárunk örökre eltávozott. A hó nélküli, fekete éj futó záporral siratta. Emléke — mint a Soracte csúcsa — tiszta és fehér. Életképes kisiskolák Az általános iskolákat érintő körzetesítési hullám Somogybán lassabban vonult le, mint másutt. 1972-től 1981-ig hetvenhét településen szűnt meg az oktatás az alsó tagozaton. Főképp az elnéptelenedő falvakban zártak be iskolákat. Nemcsak az elnéptelenedő falvakból kezdtek el utazgatni a körzeti iskolákba a gyerekek; a szakrendszerű oktatás elterjedése is hozzájárult a kisiskolák megszűnéséhez. A tanulmányi eredmények azt mutatták, hogy csökkent a tanulók lemorzsolódása, a bukások száma, a tankötelezettség teljesítése javult. Ám a hátrányok is ismertek. Sok a bejáró tanuló, egyre magasabbak az osztály létszámok a körzeti iskolákban, késleltette a körzetesítés a szak- tantermek gyarapítását, romlottak a pedagógus nélkül maradt falvakban a közművelődés feltételei. A kis települések javarésze életképes. Az idei tanévre a tavalyihoz képest kettővel csökkent ugyan Somogybán az általános iskolák száma, de ezt csupán időlegesnek tekinthetjük. A bőszénfai általános iskola alsó tagozata annyira elnéptelenedett, hogy a kevés gyerek számára az idei tanévben már nem volt érdemes fenntartani, őket Szentbalázson fogadták. A varászlóiakat a közeli Nemes- déden. Megyénkben jelenleg százhetvenhat általános iskola működik. Kisiskolát — illetve tagiskolát, ahol az alsó tagozatosokat tanítják — ebből hatvanötöt tartanak nyilván. A megyei tanács 1995-ig szóló programja ugyan foglalkozik a körzetesítéssel, de az újabb iskolaösszevonások feltételei kapcsán hangsúlyozza: a helyi tanácsoknak mindenoldalú garanciát kell adniuk arra. hogy e lépésük az oktatás színvonalának emelkedését szolgálja. A múlt év vége felé újbóli „iskolaavatáson" lehettünk jelen Szennában. Ezt a Kaposvárhoz közel eső települést is érintette a hetvenes években a körzetesítés, ám ettől a tanévtől kezdve megkezdődött a felső tagozatosok visszatelepítése. Az idén az ötödik osztályosokat fogadták, három év múlva ismét benépesül az iskola nyolc osztálya. Visszakörzetesítési hullámról nem beszélhetünk a somogyi általános iskolai hálózatban. Ám találkozunk a megyében is néhány településen olyan szándékkal, hogy körzetesíteni szeretnék az általános iskolát. E gondolattal foglalkoznak Tengődön, Be- degkéren és Somogyszilban. Ezeken a településeken fogyóban van a felső tagozatos tanulók száma. Itt is azt tartják szem előtt, hogy meg- vannak-e a feltételei a körzetesítésnek. Kisbárapátiban már a feltételek megteremtésén munkálkodnak. A kistelepülések óvodai ellátottságának biztosítására, újak nyitására is csak akkor nyílik mód, ha a helyi taná- «csok meg tudják teremteni a személyi és tárgyi feltételeket. Horányi Barna RÉGÉSZETI LELETMENTÉS A Nagymaros (Gabcsikovó) vízlépcső építési ütemének felgyorsulása miatt át kellett szervezni a térségben végzendő feltárási munkálatokat. Ugyanis az ókori történelem egyik legnagyobb erődrendszerének, a nyolcezer kilométeres védővonalnak Esztergom környéki 25 kilométeres szakaszán volt a legtöbb őrtorony, erőd és hídfőállás. A jövőben víz alá kerülő terület tehát rengeteg — természetesen nemcsak római kori — értékeket rejt magában. Ezért az itt feltárható leletek megmentése érdekében együttműködési szerződést kötött a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat. Az Oviber tízmillió forinttal segíti a munkát. Képünkön: A már restaurált anyag egy része az esztergomi múzeum raktárában Talán a műfajból adódik, hogy a rádió legérdekesebb műsorai közé tartoznak a magazinok. Szerdán délután a Kossuth adón g történelem iránt érdeklődők találhattak kedvükre való témákat a Múltidéző című harmincperces adásban. Gerö András és Mihancsik Zsófia — a műsor két készítője — izgalmas és tanulságos témákat választott az adás egyes betétjeinek címéül. Az első részben a korona megmentéséről hallhattunk, ezt követően pedig Gandhi aktualitásáról, arról, hogy az indiai filozófus, politikus, századunk egyik jeles gondolkodója mennyiben időszerű ma. A legérdekfeszítőbb mégis a műsor utolsó harmada volt számomra, amelyben a Széchenyi István nevét fölvett társaságok, csoportok képviselői szólaltak meg. Akik figyelemmel kísérik napjaink gombamódra szaporodó társaságait, egyesületeit, bizonyára nem lepődnek meg azon, hogy három ilyen csoportot is találtak a szerkesztők. Ugyanis — és ez a riportokból is kiderült — napjainkra divatba jött Széchenyi, hiszen a múlt században leírt reformjavaslatai, gondolatai nemegyszer a ma jelenségeire is érvényesek, vagy alkalmazhatók. Ez a „divat" titkának nyitja. Ami miatt jó volt hallgatni a beszélgetéseket, az az, hogy a Széchenyi Társaságba, vagy éppen a Széchenyi Kaszinóba tömörült tagok tisztában vannak azzal, hogy a helyes és igaz Széchenyi- kép kialakítása elkerülhetetlen feladat. Ez pedig óhatatlanul is nagyobb publicitással jár, ami azt a hamis képzetet kelti az emberekben, hogy Széchenyi aktualitása egyben divat is. Nem szabad azonban, hogy divattá váljon. s éppen a nevével jelzett egyesületek tesznek meg mindent azért, hogy elkerülhető legyen ez a más alkalmakkor sokat tapasztalt jelenség. Az egyik hozzászóló elmondta: szeretnék elérni, hogy a magyar emberek Széchenyiről alkotott véleménye ne merüljön ki abban, hogy a legnagyobb magyar volt. Ezzel a kategorizálással ugyanis éppen nagysága el”1* adózunk méltatlanul. Kategóriába próbáljuk szorítani, és ezzel elsikkad munkásságán figyelmünk. A helyes kép kialakítása pedig nem nélkülözheti azt sem, hogy felfedjük: miben hibázott Széchenyi. Ezzel is a magunk malmára hajthatjuk a vizet, hiszen a leszűrt tanulságok a mának is szolgálhatnak okulásul. Talán a fenti példából is látszik, hogy a Múltidéző nem valamiféle történelmi ismeretterjesztő műsor jó sok nosztalgiával, hanem naprakész történelem. Alcímében nem véletlenül viseli a. Jelenidejű történelmi magazin meghatározást. Ez egyben célkitűzést is jelent a készítőknek, hiszen mindig aktuális történelmi ismereteket kell földolgozniuk. A jó érzékkel választott témáknak bizonyára nagy hallgatósága is van, hiszen múltunk iránt az utóbbi években megnőtt az érdeklődés. Hogy ez a kíváncsiság ne részletekre figyelő és jelentéktelen dolgokba feledkező legyen, hanem elemző és tanulságot leszűrő —, abban nagy szerepe van a sajtó és rádió nyilvánosságának. S a helyes arányok megtalálásához áz olyan műsorok, mint a Múltidéző, nagy segítséget nyújtanak. Ráadásul azzal a nagy tanulsággal, hogy harminc perc alatt is lehet érdekes és értékes dolgokat mondani. Varga István Harminc év tapasztalatával Néhány hete jelent meg a Somogy Megyei Művelődési Központ Ünnepek és versek című irodalmi összeállítása. A módszertani kiadvány a szerkesztő, Szilágyi János gondos munkáját dicséri. Dr. Klujber László előszavában hangsúlyozza, hogy közismerten régi gondja az amatőr rendezőknek, szerkesztőknek 51z alkalomhoz színesen és tartalmasán igazodó versek kiválasztása. Szilágyi János válogatása igényes, nagy szakmai fel- készültségről tanúskodó s a versmondóknak igen nagy segítséget nyújtó anyag. — ön volt a Dráva Múzeum igazgatója, s nevével számos helyen, rendezvényen találkozhattunk már. Több irodalmi színpadot is vezetett, s gyakran részt vett vers- és prózamondó versenyek zsűrijében. Hogyan használta fel a versek válogatásánál a tapasztalatait? — kérdeztem Szilágyi Jánostól. — Csaknem harminc esztendeje foglalkozom előadóművészettel. A falusi színjátszóktól a főiskolás irodalmi színpadig sok együttest vezettem, a muzeológusi munka mellett ez a hobbim. Ez a kedvtelés egy olyan kapocs, amely az eredeti pedagógusi hivatásomhoz fűz. hiszen középiskolai magyartörténelem szakos tanár vagyok. S bár betegségem nyugdíjba kényszerített, továbbra is feleségemmel közösen vezetjük a barcsi Gábor Andor úttörőszínpadot, a BAGAÜSZ-t. Az említett három évtized tapasztalatait használtam fel a válogatásnál. Az utolsó 15—20 évben több hasonló jellegű kiadvány látott napvilágot. Ezek egvik közös hibája Volt, hogy vagy csak gyerekeknek. vagv pedig csak felnőtteknek nyújtottak segítséget, a másik hiba pedig az, hogy tele vannak úgynevezet slágerversekkel. Talán emiatt is vetődött fel a gondolat egy új válogatás ÜNNEPEK ÉS VERSEK Á formák bűvöletében Nehez elképzelni valakiről, hogy egyszerre legyen otthonos a művészet, a szép formák világában és egyúttal az ipát, a gazdaság szigorúan meghatározott rendjében. Ezúttal pedig nemcsak otthonosságról, hanem a kettő keresztmetszetéről, az ipari formatervezésről van szó. Balvin Nándor szerint, aki egy kaposvári nagyvállalat formatervezője és az Iparművészeti Főiskola nappali tagozatának végzős hallgatója, a kettő békésen megfér egymással. — Hogyan lehet valaki egyszerre főiskolai hallgató és egy vállalat dolgozója? — Nős vagyok, két kicsi gyerekkel. A feleségem orvos, ám most gyeden van, így kevés a pénzünk. Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy ha végzek, szabadúszóként, független iparművészként várjak a nagy feladatra. Ezért amikor ez a lehetőség kínálkozott, a Kaposgép munkatársa lettem. Egyéves már az ismeretségünk. A fejlesztési osztály munkatársaival különösen jó kapcsolatot alakítottam ki. Körvonalazódik a Kaposgép-képem. Sokat tépelődöm, s tucatnyi ötletem van. — Milyen feladatokat kapott eddig? — Többfélét. Az Unirak 800-as színképét és fülkéjének belső kiképzését terveztem. Ebből elég nagy vita kerekedett, hiszen én újabb színt, a zöldet vettem föl a Kaposgép-termékek színskálájába. Eddig a narancs- sárga hódított. Azután megtervezhettem egy gépgyártósor színdinamikai képét. Most pedig — ez a vizsgamunkám — a Kaposgép fű- nyító-modelljét rajzolom. Itt egy monstrumból kell elfogadható kisgépet alkotni. Balvin Nándor nemcsak gép- és színtervező; minden forma érdekli. Utcabútor és lakásberendezés, kéziszerszám és akár egy levélpapír is. — Miért van ez? — Másként kell élnünk, hiszen a hagyományos, sokszor már avult formák közt nincs az embernek a munkához újabb motivációja. •Ezért új formák,, új gépek, Új téridomok, tehát új környezet szükséges. Sokan azt mondják, ezek álmok. Én vitatom. — Mi ennek a lényege? — Az, hogy az egész uni- formizálódása helyett a rész uniformizálódjék, de harmonikusan. Visszatérve a Kaposgéphez; számomra ez a rész azt jelentse, hogy legyen arculata a vállalatnak. Ez pedig a levélpapírtól a termékig mindenben jelentkezzen. Viseljen egy jegyet, amely csak azé a vállalaté! Most éppen ezt tervezem, ezen gondolkodom. — Mitől lehet valaki eny- nvire tele energiával? — Saját helyzetem szorításától. Én magam is másként akarok élni, és ez mozgósítja a tartalékaimat. Jobban, szebben, szép formák között. A fiatalember utolsó félévét kezdi most a főiskolán. A formatervezésben pedig az elsőt. Ahogy mondja, a dolga csak annyi: a gép és az ember között minél jobban megteremtse a harmóniát. Békés József elkészítésére, amelyre a megyei művelődési központ kért fel. — Milyen verseket gyűjtött csokorba? — Zömében az utóbbi tíz év irodalmi anyagából válogattam. Fontos szempont volt, hogy az általános iskolásoktól a felnőttekig több korosztály is használhassa a kiadványt. A naptári év ünnepei szerint csoportosítottam a verseket, különös tekintettel a kissé „elfelejtett” ünnepekre. Nevezetesen a nőnáp mellett az anyák napjára, a fegyveres erők napjára, s október 6- ára. Az, is lényeges szempont volt, hogy a versek jól szavalhatóak legyenek, ne kívánjanak profi előadói képességet. Például Tóth Árpád gyönyörű versének, az Esti sugárkoszorúnaik az előadásával nem biztos, hogy egy amatőr meg tud birkózni. A kiadványt a teljesség igénye nélkül állítottam össze, mintegy kétezer versből válogattam ki ezt a csaknem kétszázat. — Az irodalmi összeállítást Péchy Blanka tanácsaival kezdi... — Az az előadó, aki ezt a tíz tanácsot megszívleli a beszédtechnikától az érzelmi gazdagságon át a jó versválasztásig, már birtokol egy remek alapot ahhoz, hogy jó versmondó legyen. — Mik a további tervei? — Most fejeztem be egy tanulmányt, a szuloki német táplálkozási kultúráról, illetve szokásokról. De már elkezdtem a következő munkát: Szülőkről monográfia készül és ehhez íróik tanulmányokat. T. R.
