Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
4 Somogyi Néplap 1988. január 23., ízombat A PARIS-DAKAR RALLI Rémes rob Viharok dúlnak a nagy verseny körül — és a versenyen is. A homokvihar megszokott dolog a Paris— Algír—Dakar raliin. Az idei verseny körül azonban nem mindennapos a vita. Még a pápa is beleszólt. A vatikáni újságban helytelenítette, hogy a sportot tönkreteszik a spon- zorok, elüzletiesítik a nemes vetélkedést. Nemcsak a „nagy kaland" ellen szólt, s ez jó alkalom volt Jean-Marie Balestre- nek, hogy ellentmondjon. Érvei között fölemlítette, hogy ha ez a véleménye őszentsé- gének, akkor miért fogadta a roppant népszerű Forma— 1-es Alain Prostot, a kétszeres világbajnokot. Monsieur Balestre, a FIA (Nemzetközi Automobilszövetség) és a FISA (Nemzetközi Autósportszövetség) vezetője egyébként nem áll ki teljes mellszélességgel a sivatagi verseny mellett — több beleszólást és persze anyagi részesedést szeretne. Kritizálta a túl sok nevezőt, a túl nehéz terepszakaszokat, és ezekben egyetért vele több korábbi verseny főszereplője is Cyril Neveu, az ötszörös motoros győztes még megtoldotta azzal, hogy sok helyre csak iránytűvel navigálva lehetett eljutni. Más is izgatja a kedélyeket! Ellopták Vatanen autóját, a Peugeot 405 T 16-ost. A rablók ötmillió CFA-t, A SZOT 1985. októberi határozata alapján megyénkben több helyen megalakultak a szakszervezeti ifjúsági tagozatok. Az egyik legnagyobb létszámú, s legeredményesebb tagozat, a Masterfil Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában működik. Gonda Jánosné, a tagozat elnöke: — A tagozat a harminc év- alatti szakszervezeti tagokat fogja össze, a létszám változó, jelenleg ötszáz körül van. A munkaterületenként megszervezett tagozatok élén a titkárok állhak, munkájukat 9 tagú vezetőség irányítja. Kezdetben sokan nem értették, hogy miért van szükség a KISZ mellett ifjúsági tagozatra. — A szakszervezeti tagok közül is voltak, akik csodálkoztak, s azt hangoztatták, a szakszervezet eddig is sokat tett a fiatalokért, nincs szükség külön szervezetre. A munka megindulásával tisztázódott a helyzet. Lassan mindenki rájött, hogy egy ilyen tagozat mindenkinek nyugat-afrikai frankot (mintegy 25 ezer francia frankot) követeltek. Már két órát kéelőnyös. Akkor már csak az anyagiakon kellett megosztozni — emlékezik vissza a kezdetre Forróné Czár Erzsébet szakszervezeti titkár. A tagozat nem sok pénzzel gazdálkodik. A vállalat ifjúsági alapjából, a szak- szervezet költségvetéséből s a szociális jóléti alapból kapnak pénzt. Ez nem sok, de nem is ez a lényeg: — Igyekszünk olyan programokat szervezni, amelyek nem túl költségesek. Ahhoz, hogy a fiatalok jól érezzék magukat, nem feltétlenül pénzre van szükség. Tavaly a legemlékezetesebb események a kötődélutánok voltak, ahol egymást tanítottuk a kézimunkázás fortélyaira. Szívesen emlékszünk vissza a főzőtanfolyamokra is, amikor a lányotthonban, családias hangulatban serénykedtünk a konyhában. Amíg főztünk, gyerekeink a videót nézték. A SZOT ifjúsági tanácsának pályázatára elküldtük írásainkat munkánkról és terveinkről. 50 ezer forintot sett a rajtnál a kitűnő finn versenyző, amikor egy elhagyott telken megtalálták a nyertünk, amely a videókészülék megvásárlásának alapja volt. A gép sikere óriási, szinte állandóan használják. Azóta a diszkók sem olyan népszerűek. Igyekszünk minden kívánságot figyelembe venni, hiszen emellett, hogy' érdekvédelmi és érdekképviseleti szerv vagyunk, egyik fontos célunknak tartjuk a szórakoztatást, a kulturált pihenést. A gyárban sok állami gondozott dolgozik. A tagozat kiemelten foglalkozott a hátrányos helyzetű fiatalokkal. A nagycsaládosok gondjai mellett az idén elsősorban a gyermeküket egyedül nevelőkkel kíván többet törődni a szervezet. A közösségi szellemet tovább akarják fejleszteni, s az aktív tagok számát növelni. Érdekes. hogy a tagozat legtevékenyebo tagjai a KISZ-esek. Aki egyszer megszerette a közösséget, az többé nem szabadul varázsától.. . H. É. Itt vesztette életét a nagy kaland megálmodója. Egy perc néma megállással tiszteleg a mezőny gépet. Sokan a konkurencia piszkos praktikájának tartják a dolgot... A zsűri úgy döntött, kizárja Vatanenéket, Balestre is emellett kardoskodik, a Peugeot óvást jelentett be. A rendezők megengedték, hogy induljanak, de óvás alatt versenyeznek. Ha a két óra késés beleszámít az idejükbe, akkor ők a másodikok, a szintén Peugeot-val. de 205 T 16-tál versenyző finn világbajnok Kankkunen mögött... Az újabb tragédiák sem kerülték el a versenyt. Elgázoltak egy kislányt, s az a helyszínen meghalt. A felkavart portól nem vetie észre a versenyző az út mellett túl közel álló gyermeket... S meghalt a francia motoros Huger is, aki BMW-vel versenyzett. Ö a szomorú statisztikában a huszonkettedik, aki meghalt a Paris—Dakar tízéves története során. A motorosoknál egyébként előretörtek az olaszok, Orio- lival és Piccóval csak Lalay (francia) és Mas (spanyol) tart lépést. S megkezdte a felzárkózást Rahier, az el- nyűhetetlen belga. R. P. Fiatalok a kötődélutánon Egy „elesett" asszony esete FODOR NÉNI BIZALMAT VÁR Fodor néni naphosszat tolókocsiban ül és rágódik. Rzon töri a fejét: miért rosszak vele az emberek. Miért bünteti őt a sors, miért fordul minden a visz- szájára : miért válik keserűvé az élete? Nincs rá válasz. Nem hibás. Szerinte az emberek érdek nélkül nem szívesen gondoznak rokkantakat. Mindkét lába hiányzik. Fodor nénihez roppant nehéz bejutni. Kezemben a levelével kerestem a kaposvári utca régi kis házát, s mikor megtaláltam, hiába próbálkoztam. Az ajtó szigorúan zárva, a ház kihaltnak látszott. Fodorné kinyitotta az ablakot, kezdetben bizalmatlan volt, de amikor levelére hivatkozva bemutatkoztam, kulcsot adott. — Teljes elkeseredésemben írtam önöknek — mondta. — Tolókocsihoz kötve élek. Négy éve már, hogy a tanácsi gondozást megkaptam. Alig egy hónapja kivonultak a gondozók hozzám egy mentővel és bejelentették, hogy visznek az elmeosztályra. Rettenetesen megijedtem, sírtam-könyörög- tem, s ha nincs Bellcsi, a kutyám, talán rám is adják a kényszerzubbonyt, és ma már a bolondokházában vagyok ... — Ez azért nem így megy, Fodor néni! — próbáltam közbevágni. — Szóval nem hisz nekem? Keresse meg csak a papíromat; ott van, hogy be akartak vinni. Elém tették az írást; és ráírtam, hogy nem megyek, önszántamból nem járulok hozzá ... — Talán csak vizsgálatra akarták vinni... — Nem, mondom, hegy őrültnek akartak nyilvánítani. (Hümmögtem csak, ehhez nem tudok hozzászólni. Felháborító — gondoltam magamban. Fodor néni egyszerű lélek, de értelmesnek látszó idős asszony. Idegbetegségnek nyomát sem láttam rajta.)' Fodor néni folytatja: — Akkor aztán elmentek valamennyien. Másnap vártam a gondozómat meg az ebédemet. Nem hozták. Közölték velem: többé erre ne is számítsak. Van nyugdíjam, tartsam el magam..-. Egy rokkant, idős asszonyt így magára hagyni? Ehhez mit szól? A városi tanács szociális gondozási központjában elegendő- volt annyit mondanom, hogy Fodor néni. A dolgozók arca fanyar mosoly után váltott komorra. A választ a vezetőtől, Gyertyás Lászlónétól kaptam meg: — Fodor néni talán a legnehezebb esetünk. 1983 december óta áll a gondozásunkban, ám egyetlen gondozónőnkkel sem tudott kijönni. Megrögzött pereskedő. Nemcsak hétköznapi értelemben, azaz; hogy összeveszik mindenkivel, aki a környezetében él, hanem szinte mindig van egy bírósági esete. A legutóbbi következtében súlyos anyagi vereség érte, hiszen a bíróság kötelezte a soron levő eltartója kártalanítására. Jó néhány ilyen szerződést kötött már, de senkivel sem tudott zöldágra vergődni, mert összeférhetetlen. Négy év alatt alaposan megismertük, valóban szerettük volna, hogy alaposan kivizsgálják, de nem a kórház elmeosztályán, hanem az ideggondozóban. Megtagadta, majd minden közeledésünket elutasította. Inkább — ahogy halljuk — egy pohár vízért húsz forintot fizet, mintsem hogy elfogadná két- és félórás, szinte ingyenes gondoskodásunkat. Az a véleményünk, hogy mivel lábai elvesztése miatt teljesen magatehetetlen. szociális otthonban lenne a helye. Azt is megtudtam, amíg a patthelyzet tart, ételt küldet neki. Erre a (sokadszori) első alkalomra magam is elmentem. A gondozónő bekopogtatott az ablakon, s Fodor néni, mintha mi sem történt volna, kinyitotta, elvette az ételt. S miközben kanalazta a levest, ette a marhapörköltet, talán az járt a fejében: miért ilyen rosszak az emberek ... ? Békés József KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Butterbrot bácsi A harmincas, negyvenes évek gyerekeinek ismert és szeretett barátja volt Kaposváron Negyedes Lajos bácsi, a játékkészítő. Többnyire fából készült játékait árulta a búcsúkban, a vásárokon, de néha mint csecse- becsés járta a város utcáit. Rangot jelentett, ha például egy hintalón ez a felirat volt kanyaríntva: ,.Készítette Negyedes Lajos játékkészítő Kaposvárott". Hanem Negyedes bácsi tisztességes nevéhez valamelyik kedélyes ismerőse furcsa csúfnevet ragasztott. Mégpedig azt. hogy Butterbrot, ami magyarul annyit jelent, hogy vajaskenyér! Bizony ráillett Negyedes bácsira mind a két név. Olyan aprócska ember volt szegény, hogy valóban csak egy negyedét tette ki az egész embernek. A szíve meg vajból volt, az is bizonyos. Ha a műhelye előtt egy szegény gyerek nézte vágyakozva a játékokat, mindig megajándékozta valamivel. Egyszer aztán Lajos bácsi majdnem ráfizetett a toldalék nevére. 1944. március 19- én a szokásos vasárnapi misére igyekeztek. Ezen a József napon nemcsak az volt a furcsaság, hogy esett a havas eső, hanem az is, hogy az utcákon szürke egyenruhás katonák álltak. A megszálló német hadsereg hegyivadász alakulatai voltak. Sapkájukon havasi gyopár díszlett. Mi gyerekek keveset tudtunk a háborúról, csak azt nyugtáztuk kellő örömmel, hogy ezek a katonák a mi iskolánkba lettek beszállásolva. E miatt a negyedik osztályt csak töredékesen végezhettük el. Feltűnt a németek között néhány keki- ruhás katona is. Hajlott orrú, fekete emberek voltak. Fegyvertelenül és kísérettel dolgoztak. Karjukon sárga karszalag volt. Stinke Jud! Németeket szolgáló olasz zsidó munkaszolgálatosok voltak. Búcsú volt Kaposváron. Az Erzsébet utcában álltak a kereskedők sátrai. A városháza felőli oldalon rakodtak ki a bábosok, aztán a bazárok sora következett. A villanytelep épülete előtt a Va- lentáék körhintája állt. Mellette szerényen húzódott meg egy kopott ernyő alatt Negyedes bácsi standja. Szerencsétlenségére még azt is rárírta a napellenzőre, hogy Butterbrot ! Hadd lás- lák. hogy őt nem lehet ezzel a névvel bosszantani. A felirat szemet szúrt valamelyik katonának. Egy nagyhangú ember egyszer csak elkiáltotta magát: — Te zsidó, mért nem mégy a gettóba ! Csúnya jelenet következett. A munkaszolgálatos katonáknak kellett széjjelszórni, összetörni a szépen ösz- szerakott hintalovakat, talicskákat, sallangos ostorokat. Mi gyerekek csak álltunk és néztük Negyedes bácsi széjjeldobált holmiját, a törött játékokat, és beköltözött gyermeklelkünkbe a háború. A búcsú nem sokáig tartott. Szóltak a szirénák. Délnyugatról mély búgás hallatszott. A rádióban vészjóslóan ismételték a felhívást: „Achtung, achtung! Lichtspiele ... Lévai József PIACI KORKÉP Szerény kínálat Kevesen kínálták portékájukat az e heti kaposvári hetipiacon, s ezúttal a vásárlói érdeklődés is kisebb volt a szokásosnál. A legnagyobb érdeklődés ezúttal a tojásár mellett, a bejárat jobboldala mentén fölállított használtruha-sátor körül mutatkozott. Jót vagy semmit alapon a ruhák minőségéről ezúttal nem nyilatkozunk. Tojást mindenütt 2,50-ért kaphattunk. Egy kilós tyúk a baromfipiacon 220-ért, egy testes némakacsa is ugyanennyiért, míg egy kendermagos kakas 160-ért kelt el. Az alma is tartja az árát, kevesen válogattak az olcsóbból: ezt kilónként 16 forintért adták, de a szép pirosabbját 25 forintért árulták. Ennyi volt a körte kilója is, míg egy kiló meglehetősen fonnyadt szőlőért ötven forintot kértek. Kevés helyen láttunk diót, a tisztított gyümölcsbél kilója 250 forint volt. A hétvégi levesbe való vegyeszöldség 10 forintos áron kelt, egy kisebb csomó sóskáért vagy parajért öt forintot kértek az árusok. Szép vereshagymát 24 forintért láttunk, de másutt húszért is lehetett kapni kilónként. A fokhagyma után már többet kellett talpalni a piacon, s a kofák hajlamosabbak voltak inkább fejenként adni. Egy kicsi fehér hagymafejért két- három forintot kértek. A céklát is inkább répánként árulták, így 6—10 forintért hallottuk az árát, míg egy feketeretek-gumó négy forintba került. Akik bablevest terveztek szombatra vagy Vasárnapra, azok a tarkabab kilójáért hatvan, a fehérért ötvenöt forintot fizettek. Megjelent már a piacon a házi füstölt sonka is.' Ennek kilója 220 forint volt, a csülöké 150. Ugyanott kilónként a füstölt császár- szalonnát 110 forintért árulták. Talán a bőséges savanyúkínálat volt egyedül, amely nem savanyította a vásárlói kedvet. A hordóskáposzta litere 20 forintba, egy meny- nyiségmegjelölés nélküli uborkacsomó -harminc forintba került. A primőrök továbbra is tartják meglehetősen magas árukat, hiszen most egy da- rub paprikát húsz forintért, egy kiló szép paradicsomot 160 forintért tehettünk a szatyorba. B. J.
