Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 18. szám

1988. január 22., péntek Somogyi Néplap 5 Munkára nevelés A Toldi utcai kísérle­ti általános iskola egyik feladata a munkára nevelés, a munka meg­ismertetése és megsze­rettetése. Az iskolában van könyvkötészet, ahol a felső tagozatosok he­ti három alkalommal dolgoznak. Munkát vállaltak a Kaposvári Villamossági Gyárnak is, sorozatkapcsot ké­szítenek az áramkörök­höz. Érdekes látnivaló várja Kaposváron a motorsport kedvelőid. Péntekitől vasár­napig a Kilián György Vá­rosi Művelődési Központ motorkerékpár-bemutatót rendez, ahol cross- és ver­senymotorokat mutatnak be. Itt kiállítás is várja az ér­deklődőket Vadászati emlé­kek címmel. A Somogy Megyei Műve­lődési Központ szabadidő­klubjában játszóházba vár­ják a gyerekeket szomba­ton, kilenc órától. Ugyan­itt délután kettőtől ifjúsági klub lesz. Vasárnap ugyan­ebben az időpontban szin­tén a fiatalokat várja a sza­badidőklub. A megyeszékhely Somo­gyi Képtárában a Barátság hídja című nemzetközi fo­tókiállítás látható. A fotózás kedvelőit várja az Édosz Művelődési Ház is, ahol a somogyi fotóklub kamarakiállításon ' mutat­kozik be. A fotók mellett fényképész-szakkön yv ékből is kiállítást rendeztek a szervezők. A Móricz Zsigmond Mű­velődési Ház játszóházat tart szombaton délelőtt ki­lenckor, este hattól pedig cigány ifjúsági klubot ren­deznek. Barcson a művelődési és ifjúsági központban ma es­te a pécsi Bóbita bábszín­ház vendégszerepel, a Lu­das Matyi és a Hamupipő­ke című előadással. Ugyan­itt vasárnap öt órától ifjú­sági táncest lesz. A sport- csarnokban a barcsi közép­iskolák játékos sport- és szellemi vetélkedőjét ren­dezik meg szombaton dél­előtt. A Dráva Múzeumban a Tájképek a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményéből című tárlat várja a látoga­tókat, a művelődési központ pedig Győri Vilmos fotóki­állításának ad otthont. Nagyatádon, a Gábor An­dor Művelődési Központban Nagyatád története a szá­zadfordulótól címmel nyílt kiállítás, ez délután kettőtől este nyolc óráig látogatha­tó. Humoíkszentgyörgyön ma délután az általános isko­lásoknak mesefi.lmeket ve­títenek a művelődési köz­pontban, míg este a nyugdí­jasklub rendezésében az új földtörvényről tartanak elő­adást. Előzetesként egy hétfői programot kínálunk: Ka­posváron a Kilián György Városi Művelődési Központ­ban a Fonómunkásklub rendezvényén a Zengő együttes vendégszerepei, műsorukra hét órától vár­ják az érdeklődőket. _ KÖNYVESPOLC TÉNYEK KÖNYVE Több mint hetven szerző munkáját szervezve-irányit- va hozták létre Magyaror­szágon a majd ezer oldalas Tények könyvét. Futász De­zső szövetségest talált a Mó­ra Kiadóban és igényes ki­vitelezőt a debreceni nyom­dában. Baló György és Li- povecz Iván főszerkesztők, Boross Anna, Egyed László és Rafalszky Katalin szer­kesztők, s a kitűnő műszaki szerkesztő stáb szép és okos könyvet állított össze. Rövid idő alatt nélkülözhetetlen munkaeszközünkké vált, s ha időnként zavarba is ejt a válogatás szempontjaival, egv-egy bosszantó tévedés­sel vagy elírással, elismerés­sel forgatjuk a könyvet. Pontos képet kapunk a vi­lágról és Magyarországról. Közvetlenül vethetjük össze a világgazdaság, a demog­ráfia, a számítástechnika, a táplálkozás stb. nemzetközi adatait a magyar megfele­lőkkel. A nemzeti jövedelem kutatásra fordított százaléka például az utóbbi évtized­ben csaknem mindenütt nőtt, nálunk csökkent. Kár, hogy csak 1983-ig van adat: meg­kívánhatnánk a friss adat­szolgáltatást. Mint ahogy el­várható lenne egy pontos összeállítás a magyar szín­házakról, múzeumokról, s az is, hogy pontosan írják a neveket. Érdekes a könyv média­statisztikája, s nem megle­pő, hogy az igazi irodalom szinte teljesen eltűnt a bestseller listáról, vagy az, hogy mondjuk a külföldi fil­mek fogadtatását tekintve első helyre került a Kék villám, az Indiana Jones és A smaragd románca néző­száma. Bosszantó, hogy a legfontosabb folyóiratok kö­zött nem szerepel az Éle­tünk, a Napjaink, a Duna- táj vagy a Somogy. Máris visszakérdezünk: kinek a legfontosabb? örüljünk vi­szont, hogy látjuk a köny­vet felütve: hány példány­ban jelenik meg a Nagyvi­lág, a Rádiótechnika, a So­mogyi Néplap; milyen tele­fonon hívható a Nyugdíjfo­lyósító Intézet, és hány ponttal lehet bekerülni az Állatorvosi Egyetemre, s hány kandidátus dolgozik az elektronikai iparban. A könyv önállóan is meg­álló részei a Magyarország, a Világgazdaság, a kitűnően összeállított Világ országai fejezet. Az egészségügyi sta­tisztikából megtudjuk, hogy a visszaszorított fertőző' be­tegségek helyébe új „mor­bus hungaricusok" léptek. Megkétszereződött a dagana­tos betegségek száma, a ke­ringési és emésztőrendszeri betegségeké, s a balesetek, a mérgezések és az erőszak okozta halálozások. Magyar- ország Európa 23 országa között (1985-ös adatok sze­rint) a halálozási arány sor­rendjében, a 35 és 55 év kö­zötti korosztályt tekintve abszolút első. Szívesen olvasnánk a sza­porodó egyesületekről, tár­saságokról; jó lenne előre látnunk a következő és ki­emelkedő rendezvényeit, konferenciáit, sportesemé­nyeit, hangversenyeit, kiál­lításait. Talán nem drágíta­ná számottevően a kiad­ványt, ha Az év hírei rész­hez fotókat közölnének, a világ országaihoz színes tér­képeket. A százezer példány nagy része elkelt, valószínű, után­nyomásra is szükség lesz. Az olvasói sikert jelzi a sok észrevétel és még több ja­vaslat. Szíjártó István A romantika legnagyobb mestere KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT BYRON Mint egy finom, precíz lencse, fogta ősze a termé­szet és társadalom felől rá­eső sugarakat, összegvűj-. iötte őket s gyújtott velük, olyannyira, hogy az így keltett tüzek itt-ott még ma is lobognak. Nos, minden zseni így gyűjt és gyújt, de az épp kétszáz éve szüle­tett Byron talán legnagyobb hatású művésze volt ennek a kéit évszázadnak. Az első pillantásra meglepőnek tet­szik, igenám, de visszate­kintve nem mindig látjuk, honnan s hot lobbant fel a láng. Byron féllábbal a klasszi­cizmusban alva, eltanulva minden formai tökélyt n romantika első, s legna­gyobb hatású mestere volt, sőt a romantika révén min­den modernségnek, maiság­nak is első s legnagyobb fölgyújtója. Élete eleve erre predesz­tinálta, kiváltságaival és pokoljárásaival egyaránt. Főúri származék, de még kisgyermek, mikor könnyel­mű apja elhagyta 4z anyát, aki gyermekét majomsze­retettel imádta, másszor még nyomorék voltát is kicsúfolta. A kiváltságos helyzetet szinte nyomor-,vál­totta fel, azután szerencsés örökség, óriási vagyon és lordi cím, a legjobb isko­lák: Harrow és Cambridge. Szépség és sántaság. Elké- nyeztetettség, elkötelezett­ség és elszántság. Első ver­seivel kegyetlenül elbánik a kritika: semmi érdemét nem leli — ő nem kevésbé ke­gyetlenül válaszol egy pár­ját ritkítóan gU/nyoros el­lenbírálattal. Huszonegy- évesen a Lordok Házának tagja, merészen baloldali beszédekkel lép föl, a ha­ladó politika na’gy remény­sége, asszonyok kedvence és imind sikeresebb költő. Megírja a Childe Harold zarándokúját, s a kritika és közönség most már érde­mén fölül rajong érte. Ö teljesen elkapatva, jódolgá­ban azt sem tudja, mit te­gyen, mi legyen, s mit ír­jon — még dühösen vallás­ellenes vallomásait is szí­ves megértéssel fogadják. Hanem amikor felesége kénytelen elhagyni, akkor mindenki ellene fordul. mégpedig olyan gyűlölettel, amely menekülésre készte­ti. Ettől kezdve nincs jó szava sem az angol uralko­dó osztályokról, sem poli­tikájukról, sem művészetük­ről. Mind forradalmibb a hangja, ám az mérhetetlen gőggel, önimádattal, anar­chisztikus állásfoglalással, sőt világíájdaLommal ve­gyül. Műve minden sorában ön­magáról szól, amelyet az új írói eszköz jellemez: az irónia, mely ugyanakkor önirónia is. Tudja, hogy az önsajnálat sem vezet seho­vá, de mikor sajnálgatja és sajnáltatja magát, népsze­rűsége nemhogy csökkenne, egyre nagyobb. A kiválasz­tottak gőgje éppúgy megje­lenik írásaiban, mint a Kö­zel-Kelet megannyi színe, az elnyomott rtápiség s a nem­zetek fölszabadításának szándéka. A világ legszebb tájain s városaiban, Svájc­ban, Ravannában. Velencé­ben lakik. Főúri módon. Közben Shalleyvel együtt ki­alakítja a szépség új költé­szetét, fölkarolva a harmadik ifjú óriást, Keatset; egyszerre lengeti a szabad szerelem es a politikai szabadság • zász­laját. Az előbbit éli is, az utóbbit segíti: óriási össze­gekkel támogatja az össze­esküvő olasz hazafiakat, s mikor többé nem akar meg­maradni a szavaknál, 1823- ban elmegy Görögországba fegyverrel is küzdeni a sza­badságért, s ott éri el a halál a mocsár bosszúja, a malária révén. Romantika ez: regényes­ség életben és műben egy­aránt. A művek klasszikus formái tökélyét lázas izga­lom feszíti szét: düh és iró­nia, minden múltbeli, reak­ciós maradvány ellen; lel- kesültség a táj, a természet és a tett szépsége iránt a szerelemben és a politikum­ban. A főművek (a Childe Harold, a Don' Juanj szer­kezettel enek, se végük, ;.e hosszuk — utóbbi be sincs fejezve, mégis teljesek, egy életérzés: a kalandosság és a kalandonság tökéletes megjelenítései. Hatása felmérhetetlen. Még sokban épp ellentétére. Goethére is Hatott. Puskin. Victor Hugo, Heine, Bau­delaire, Schopenhauerrépp­úgy elképzelhetetlen nélkü­le;, mint Nietzsche. Nálunk pedig Petőfi, Jókai, Madách, sőt Ady, Szabó Dezső, ma pedig Juhász Ferenc. Kö­zös alkat, közös attitűd. így tekintsünk rá vissza, arra. aki Prométheuszként lopott lángokat az égből, de füst­jében saját alakja rnár- már szinte elhalványulni, eltűnni látszik. Kristó Nagy István BYRON: Ha rminchatodik születésnapomon Állj, meg szivem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, miért dobognál? De nem! Bár nincs szív érted hevülö, te csak lobogjál! Nagy lombhullásban állnak napjaim. A szerelem virága és gyümölcse elhullt; csak férge, üszke, csak a kín: az maradt őszre! Magányos, messze tűzhányó sziget a láng már, keblem lankadatlan lángja; nem fáklyát gyújt, nem diadal-jelet: — halotti máglya. A féltés, féltékenység, a remény, a fájdalom gondját emésztő gondom: a szerelmet nem oszthatom meg én, csak láncát hordom. De itt, de most, de bántani tovább ilye n eszmék már lelkemet nem bírják, hol babér fedi a hős homlokát s borítja sírját. Kard, lobogó és körül, lelkesen, tábor övez, dicsőség, Görögország. Nem volt szabadabb a spártai sem. ha pajzson hordták. Ébredj — (ne Hellász, ő már ébren él!) — ébredj, lelkem! Idézd, ó hány hősi lélek során csörgött át eredbe a vér. Hozzájuk térj meg! Gyűrd le a föl-fölgerjedő hevet, hisz férfi volnál, s az is keserű harc! Vedd egykedvűn, ha borul, ha nevet a gyönyörű arc! Ha bánod az ifjúságod, miért is élj? A szép halál hazája — várva máris — előtted áll. Előre. Sose félj, egy a halál is. Keress — lel itt az is, ki nem keres — katonasírnak való gödröt, dombot, így lesz a legjobb. Nézz hát. légy szemes és tedd a dolgod. Illyés Gyula fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents