Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-22 / 18. szám
1988. január 22., péntek Somogyi Néplap 3 A KILÁBALÁS ÉS AZ IPAR A közvélemény-kutatók korábban rendre azt jelezték, hogy a lakosság nagy többsége valójában nincs tisztában az ország gazdasági gondjainak, bajainak súlyosságával. Politikusaink pedig azt hangsúlyozták, hogy nem is csoda: az állarh — s jelesül a költségvetés — sokáig, megengedhetetlenül hosszú ideig a leheitőség szerint átvállalta, de legalábbis enyhítette e gazdasági gondokból adódó lakossági terheket. Napjainkra fordult a helyzet: a mégoly apoliti- kus gondolkodású, a gazdasági élet eseményeiben tökéletesen járatlan laikus :s tudja, mert egyre inkább érzi, hogy gazdaságilag enyhén szólva is nem vagyunk felfelé ívelő szakaszban. S mert ez ma már mindenki számára nyilvánvaló, sokasodnak a laikusok által is megfogalmazott — ám laikusnak korántsem minősíthető — kérdésiek: hogyané; miért jutottunk ide? A kérdésre adott obiigát válasz sokáig úgy hangzott, hogy azért, mert jó ideig jobban éltünk, mint ahogyan élhettünk volna; mert sokáig többet fogyasztottunk, mini amennyit fogyaszthattunk volna; s mert sokáig sokkal többet osztottunk el, mint amennyit eloszthattunk volna. S a túlfogyasztást, a túléfosztást, a túlköltekezést jórészt külfö'di hitelekkel finanszíroztuk. Ez így igaz, azzal a nem lényegtelen pontosítással — s ezzel kapcsolatban csak az utóbbi hónapokban hallani meglehetősen szűkszavú ás kellőképpen óvatosan fogalmazott célzásokat —. hogy a sokat emlegetett túlfogyasztás sem feltétlenül azonosítandó a hedonista jellegű lakossági fogyasztással. Magyarán és egyszerűen: nem — és elsősorban nem — mi éltük fel családi körben azt a pénzt, amit bizony a gazdaság régóta esedékes megújítására kellett volna felhasználni. Akkor hát mi történt? A tudományos igényű elemzésekből leszűrhető megbízható magyarázatok még váratnak magukra — ezt is hallani újabban és egyre gyakrabban —, de azéitt bizonyos, s eredményeit tekintve, nem túl szerencsés kimenetelű, ám annál több pénzt felemésztő gazdálkodási melléfogásokról máris tudhatunk, mert különösebb tudományos elemzés nélkül is .nyilvánvalóak. Például a beruházáspolitikánk és méginkább a beruházási gyakorlatunk. Talán még emlékezetes: a hetvenes és a nyolcvanas évtized fordulójától kezdve, s lényegében mind a mai napig a megfontoltabb, a gazdaságosabb, s persze a kevesebb beruházás az egyik fő követelmény. A beruházások mennyiségi csökkentését illetően bem is volt eredlménytelen ez a gazdaságpolitikai törekvés (annak veszélyével együtt, hogy ily módon óhatatlanul is összezsugorodik a technikailag, műszakilag egyre inkább ..lepusztult" gazdaság mozgástere). De vajon emlékezetes-e még, hogy e kényszerű beruházás-visz- szafogás milyen időszak után következett be? Hogy az 1973-as — és minden, energiában és .nyersanyagban szegény országot kritikus helyzet elé állító világpiaci árrobbanás nálunk olyan központi döntéshez vezetett, hogy a lehetőség szerint megpróbáljuk magunkat függetleníteni a külső energiapiacoktól. Vagyis pénzünk többségiét energetikai és al'apanyagipari beruházásokra költöttük, s a második — a hetvenes évek utolsó harmadában bekövetkező — világpiaci árrobbanás után .is tovább eről- tetitük e folyamatot, s a be- I ruházási pénzek nagyobbik felét az energetikai iparág fejlesztésére koncentráltuk. A feldolgozóipar fejlesztése főleg ebben az időszakban maradt el. S vajon emlékezetes-e. hogy az országos energiatakarékossági programról a hetvenes évek első felében gyakorlatilag szó sem volt. Sőt: inkább csak kaján hangvételű tudósításokat láthattunk, hallhattunk és olvashattunk a .nyugati világ legfejlettebb országainak drasztikus takarékossági intézkedéseiről, a kiürüli autópályákról, a közlekedési korlátozásokról, az energiaigényes iparágak visszaszorításáról. Aztán persze — jócskán megkésve — ta- karékosságügyben ébredtünk mi ,is. s első lépésként megjelentek — emlékeznek még? — a „tojásplakátok", a „Forgó-Morgó" filmek, s egyéb, főleg a lakossági megtakarításokra figyelmeztető — esetenként szakmailag is dilettáns, ám érdemleges eredményre aligha vezető — tanácsok. Es az eredmény? A rendkívül nagy összegű energetikai és alapanyagipari fejlesztések ellenére sajái gondjainkon aligha segíthettünk, az energetikai világpiactól semennyire sem függetleníthettük magunkat, ám az exportra inkább képes feldolgozóipart elhanyagoltuk. Következésképpen: a már hetvenes évtized közepén is avult ex- portszarkezet konzerválódott; a feldolgozóipar munkáját és termékeit á világpiac könyörtelenül leértékelte, ,s hogy ez a feldolgozóipar valamennyire is élai- képes legyen, az egyre gyakoribb és egyre nagyobb dóz,isú költségvetési injekciókait követelt. Gyakorta csak azért, hogy a lényegében piacképtelen iparágakban dolgozó százezreknek ne kelljen állás nélkül, megélhetési lehetőség nélkül maradva utcára kerülniük. S persze azért is, mert az időközben sorozatban felvett — és nem mondhatni, hogy racionálisan elköltött — külföldi hitelek törlesztési kötelezettsége miatt a végletekig elhanyagolt feldolgozóiparra egyre nyomasztóbb exportterhek hárultak. Hát így és ezért is jutottunk oda, ahol most vagyunk, s e kényelmetlen helyzetből való kilábaláshoz nem csak az elhatározás, de legfőképpen a pénzzel finanszírozott ipari szerkezetátalakítás, mindenekelőtt pedig a feldolgozóipar fejlesztése szükségeltetik Hogy mikor, hogyan és milyen körülmények közöi. kerülhetett erre sor, azt a most formálódó iparpolitikai koncepció hivatott e.1 - dönteni. Vértes Csaba számítógépes közigazgatás Nyilvántart, ír, tájékoztat Az országban három megye, köztük Somogy is fölvállalta a tanácsigazgatás számítógépes nyilvántartási rendszerének elkészítését. Siófokon 1986 májusában állították be az első számítógépet. — A régi, hagyományos tanácsigazgatásban mindenki, aki egy bizonyos szakterületen dolgozott, vezette az ezzel kapcsolatos nyilvántartást. Az ügyintézők azonban nem tudhatták, hogy kollegáiknál milyen adatok találhatók a nyilvántartásban, s ez bonyolította, megnehezítette az ügyfélszolgáltatást — mondja dr. Filiszár Tibor, a Siófoki Városi Tanács vb-titkára. A szolgálat gyorsabbá, hatékonyabbá tétele érdekében pár évvel ezelőtt arra gondoltunk, hogy központi .nyilvántartóirodát hozunk létre. Ehhez a szükséges felméréseket elvégeztük. 1986 elején pedig, amikor a mikroelektronika Magyar- országon is hozzáférhetővé vált, méltán feltételeztük, hogy a számítógép a tanácsigazgatásban is jól alkalmazható. Az egyszerűbb nyilvántartások számítógépre vitele (például a magánkereskedők, a kisiparosok nyilvántartása) után hozzáláttak az integrált (összevont) nyilvántartások elkészítéséhez. Ezekbe Siófok valamennyi ingatlana bekerült, s összegyűjtötték a lakosság más jellemző adatait is. 15 ezer helyrajzi számú ingatlan van a városban, és egv-egy helyrajzi szám alatt helyenként több tucat lakás is lehet.) 1986 végén az egy gép már kevésnek bizonyult, ezért létrehozták a számítógép-hálózatot. Az országban, a tanácsigazgatásban először Siófokon vezették be, építették ki a számitógépes ügyintézői rendszert a budapesti Számítástechnikai Szövetkezet segítségével. — Ez a rendszer már nemcsak nyilvántartást vezet, hanem az írásbeli munkát is elvégzi — mondja a vb-titkár. — „Ismerj" azokat az iratmintákat, amelyeket például a magánkereskedelemben. a kisipari igazgatásban használnak, s ha egy ügyfél, teszem azt telephelyváltozást jelent be. a számítógép egyetlen gombnyomásra megírja a változtatásról szóló iratot. Az automatizált rendszer alkal- • mas a különböző statisztikák elvégzésére is. Azt a munkát, amit eddig egy ügyintéző két hétig végzett el, a számítógép fél óra alatt megcsinálja. A programokat időközben bővítettük. Most már 12 féle nyilvántartást vezet a gép. Ez közvetlenül az ügyintézői munkát segíti, de a tanácsi önkormányzattal, valamint a hivatali apparátus működésével kapcsolatos nyilvántartást is megkönnyíti. A teljes tanácsi pénzügyi gazdálkodást számítógépen bonyolítjuk le, s míg régebben 4—5 hónapos késéssel juthattunk fontos pénzügyi információkhoz, most azonnal választ kapunk kérdéseinkre. Ez évtől az intézmények pénzügyi gazdálkodásának nyilvántartását is számítógép fogja végezni. Az eredmények, tapasztalatok birtokában elhatározták, hogy továbbfejlesztik a rendszert, s hozzálátnak a többi nyilvántartás gépesítéséhez is. Január 1-jétöl a teljes tanácsi iktatás már számítógépen van (ez évente 28 ezer ügy nyílván tartását jelenti.) Ugyancsak január 1-jétől az üdülőhelyi díjátalányt, vagyis a város mintegy 5500 üdülőingatlanát, s az ezekkel kapcsolatos befizetéseket is számítógépen tartják nyilván. — A tanácsi munka egyik legnehezebb részét, az építéssel kapcsolatos hatósági ügyintézést is gépesíteni szeretnénk. Tervünket az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagiakkal támogatja, s a megvalósításban az Államigazgatási Szervezési Intézet is részt vesz. A programokat a Számítás- technikai Szövetkezet készíti, az adatokat, az építési engedélyezési eljárás modelljének kidolgozását pedig magunk végezzük el. Az említett szervçkkel kötött megállapodás értelmében az országban elsőként nálunk valósul meg — feltehetően ez év végére, vagy a jövő év elejére — az a rendszer, amely a város "különböző réndezési terveit számítógépen tárolja, akárcsak az építési előírásokat, az országos építésügyi szabályzatot, a különböző szabványokat. Építési engedélykérelem esetén a képernyőn megjelenik majd a telek rajza, s így rögtön megállapíthatják a szakemberek, hogy milyen jellegű beépítésre van lehetőség, illik-e az utcaképbe, s mekkora helyet foglal majd el a tervezett létesítmény. Ezután a gép az építési engedélyt megfogalmazza és kiadja. Az úgynevezett rendszerterv már elkészült. A következő lépés a részletek kidolgozása és a programkészítés. Ehhez a rendszerhez, mely arra is alkalmas lesz. hogy az ügyfeleket gyorsan, pontosan tájékoztassuk (a városfejlesztési kiállításon is elhelyezünk majd egy képernyőt) újabb gépekre van szükség. A számítógépes ügyféltájékoztatást már bevezették. A tanácsház előterében képernyő tájékoztat az ügyfélfogadás rendjéről, az adóügyekről, a tanácsülések időpontjáról, rendeletekről stb. A siófoki munkálatokról az Államigazgatási Szervezési Intézet két videofilmét készített, melyeket országszerte modellként fog bemutatni, követésre méltó példaként ajánlani a tanácsoknak. Sz. A. Tettekre mozgósító légkörben KÖZGYŰLÉST TARTOTTAK A SOMOGYI TSZ-EK KÜLDÖTTEI Módszerkeresés, a tapasztalatok jó szándékú kicserélése — így lehet jellemezni a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek megyei szövetségének tegnap Kaposváron tartott küldöttközgyűlését. Somogy hetvenhat termelőszövetkezete előzetes zárszámadásának is minősíthető ez a közgyűlés, olyan számvetésnek, melyen a figyelem középpontjában mégis a soronkövetkező tennivalók állnak. A felelősség- teljes vitán részt vett dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára, Mikié Vilmos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese. Horváth Lászlónak, a szövetség elnökének megnyitója után Bogó László, a szövetség titkára élőszóban is kiegészítette a még novemberben készült írásos előterjesztést. Az előzetesen becsült tények egy része azóta változott, méghozzá örvendetes előjellel. Akkor még úgy mutatkozott, hogy az előző évi, fokozatosan mérséklődő eredménynél is kisebb nyereséggel zárják az évet a megye szövetkezetei. A legújabb felmérés mást mutat; a tavalyi gazdálkodás eredményeként mintegy tíz százalékkal nő, előreláthatólag eléri a négyszáz- millió forintot a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek nyeresége. Ha ehhez hozzátesszük, hogy mindezt hét százalékos létszámcsökkentés mellett érték el a gazdaságok, akkor vitathatatlan, hogy nőtt az élőmunka termelékenysége, fegyelmezettebbé vált, javult a gazdálkodás színvonala. Ebből az is következik, hogy valamivel kedvezőbb helyzetből indíthatják az idei év feladatainak végrehajtását az üzemek. Hogy mégsem ezzel az örvendetes körülménnyel foglalkoztak elsősorban a közgyűlés résztvevői, annak az a magyarázata, hogy reformtörekvéseinkkel összhangban, 1988 Kötvények Somogybán Megyénkben 1984 óta 16 ipari, élelmiszeripari és kereskedelmi vállalat, szövetkezet és tanács 514 millió forint értékben bocsátott ki kötvényt. A termelő egységek fejlesztési forrásaik kiegészítésére, a termékszerkezet és gyártmány korszerűsítésére, a kereskedelmi gazdálkodó szervezetek a piaci igényeknek is megfelelő árualapok bővítése érdekében szereztek pénzt kötvények révén. A Kaposvári Városi Tanács a középiskolai tantermek számának növelésére, a Kapos Volán Vállalat pedig új autóbuszok beszerzésére bocsátott ki kötvényt. A lakossági pénzek mobilizálását tavaly is számos — és egyre kedvezőbb feltételű — kötvénykibocsátás ösztönözte. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Kt. kaposvári bánjának vállalkozásában hat kötvényt bocsátottak ki a vállalatok, szövetkezetek és tanácsok 202 millió forint értékben. A Siófoki Állami Gazdaság konzervüzemének fejlesztését, a nyomdaipari vállalata technológia korszerűsítését, a regionális vízmű a balatoni üdülőkörzet ivóvízellátásának javítását, a Csurgói Áfész pedig a kereskedelmi és vendéglátó hálózat korszerűsítését kívánta ezzel is elősegíteni. A Marcali Városi Tanács a kórház rekonstrukcióját, a barcsi pedig a szociális gondozási központ megvalósítását tűzte ki célul a kötvények révén befolyt összeg felhasználásával. A lakosság így a megtakarított pénzén fontos társadalmi és szociális érdekek megvalósítását szolgálja. Az OKHB Rt. kaposvári bankja foglalkozik a közületi és lakossági kötvények adásvételével. A január 1-je előtt kibocsátott kötvényeken feltüntetett kötelezettségek teljesítéséért továbbra is szavatol az állam. Ezek a kötvények a lejárati idő végéig adó- és illetékmentesek. A Kereskedelmi és Hitelbank kaposvári bankja kötvények letétbe helyezésével és biztonságos megőrzésével foglalkozik. Működik itt egy másodlagos kötvénypiac — a közületek és a lakosság által megvásárolható kötvények adás-vételét elősegítve. Ha a kötvénytulajdonosoknak a lejárat előtt van szükségük pénzre, akkor a bank a kötvényt napi árfolyamon vásárolja vissza. A január 1-jén életbe lépett adó- és pénzügyi reform kapcsán a kötvénykibocsátásra vonatkozó jogszabályokat is módosították. A kibocsátandó lakossági kötvényekre megszűnik az eddig érvényes automatikus állami garancia. Garanciát a kibocsátók vállalnak, de kérhetik a bank garanciavállalását is. Az állam január 1- je után csak a központi költségvetési szerv és tanács által kibocsátott kötvényeken feltüntetett kötelezettségek teljesítéséért szavatol. A kamat százalékának felső határát pedig a Polgári Törvénykönyv határozta meg, január 1-jétől a kamatmértékét a kibocsátó állapítja meg. Kötvényeket kibocsátani továbbra is a pénzintézetek lebonyolításában lehet. Műdig István az OKHB kaposvári bankjának igazgatója újszerű feladatok elé állítja a gazdálkodó szervezeteket. — A helyzeten az nem változtat, ha az objektív tényeken siránkozunk — hangzott el a közgyűlésen — egyetlen dolgunk csak az lehet, hogy megkeressük a jobb gazdálkodás módszerét, a veszteségek ellensúlyozásán Dr. Pallér Endre, a barcsi Vörös Csillag elnöke ennek kapcsán — statisztikai adatokra hivatkozva — a nagyüzemek gazdálkodási hibáira hívta fel a figyelmet, azokra a tartalékokra, melyeket üzemen belül kell megkeresni. Erre utalt Papp Jenő a nagyberki, Bodnár Imre. a toponári Kapostáj elnöke is, aki kiemelte az érdekeltségi rendszer fejlesztésének fontosságát is. Ahogy Pásztóhy András mernvei elnök hangsúlyozta, az új helyzethez való gyors alkalmazkodáshoz nélkülözhetetlen a szemléletbeli váltás és a tőke, az eszközök jobb kihasználása. Boda János siófoki elnök az új tevékenységek meghonosításának szükségességére, Pék Károly a pénzügyi politika várható alakulására hívta föl a figyelmet. Az új problémákra megfelelő megoldásokat igyekeznek keresni Somogy termelőszövetkezetei — így vélekedett az eszmecseréről dr. Sarudi Csaba. Az idei feladatokról szólva 'hangsúlyozta — egyetértésben a vitában elhangzottakkal, — hogy a nehézségeket a gazdaságoknak saját maguknak kell megoldani. Mint mondta, létkérdés, és központi feladat a jövedelmező gazdálkodás megteremtése, alapvető érdek, hogy mindén intézkedés ezt a célt szolgálja. Rámutatott az új gazdálkodási formákra való következetes előkészületek fontosságára, a kereskedelmi munkában a minőség javításának szükségességére, az érdekképviselet újszerű feladataira. V. M.
