Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-21 / 17. szám

2 Somogyi Néplap 1988. január 21., csütörtök Á szovjet űrrepülőgép a közeljövőben startol Ingázó diplomácia Argentínában túljutot­tak az újabb válságos hely­zeten, A zendülő katonák vezetője, Aldo Rico, újra a rács mögé került. A lázadó gócot kifüstölték. Az erő­próba a demokrácia javára dőlt el. Raul Alfansin kor­mánya egy év leforgása alatt már másodszor védte meg magát és a polgári sza­badságjogokat azokkal szemben, akik a „hadsereg méltóságának helyreállítá­sa" címén kezet emeltek rá­juk. Mindazonáltal elhamar­kodott volna örömünnepet ülni. A lázadók az argentin társadalom valós bajaira építve kísérelték meg ter­vük végrehajtását, még ha Letartóztatások az NDK-ban Az NDK államügyészsége letartóztatási parancsot adott ki és eljárást indított 22 sze­mély ellen, akik zavart akartak kelteni a vasárnap Berlinben Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht emlékére tartott tömegfelvonuláson — közölte szerdán a Die Wahr­heit, a Nyugat-berlini Szo­cialista Egységpárt lapja. A vasárnap őrizetbe vet­tek olyan, úgynevezett füg­getlen csoportokhoz tartoz­nak, amelyek az NDK-t „rendőrállamnak’’ rágalmaz­zák — írja a nyugat-berlini kommunisták lapja és fel­hívja a figyelmet arra, hogy az illetők olyan plakátokkal próbáltak csatlakozni a hi­vatalos felvonuláshoz, mint: „Aki nem mozdul, nem érzi a bilincseket”. Anyagi nehézségek miatt megszűnik a francia Le Matin nevű, a szocialistákhoz közelálló francia napilap. A képen: az újság utolsó számával ismerkedik egy párizsi olvasó Izraeli személyiségek moszkvai látogatása Az amerikai kormány po­zitívumnak minősítette azt, hogy izraeli hivatalos sze­mélyek fognak u Szovjet­unióba látogatni, amint er­ről megállapodás született a Szovjetunió és Izrael kö­zött. Charles Redman, a wa­shingtoni külügyminiszté­rium szóvivője kedden ki­jelentette: „Régóta az a véleményünk, hogy az Iz­rael és a Szovjetunió közöt­ti hivatalos kapcsolatfelvé­telek gyakoribbá válása po­zitív dolog”. Az AFP francia hírügy­nökség megfogalmazása szerint „Moszkva újabb gesztust tett Izrael irányá­ban, amikor beleegyezett az izraeli felelős személyek szovjetunióból i látogatásá­ba”. • Mint azt már jelentettük, egy technikai jellegű láto­gatásról van szó, amelynek keretében az izraeli szemé­lyek Moszkvában az izraeli érdekeket képviselő holland nagykövetség munkájával ismerkednek majd. Ismere­tes, hogy a Szovjetunió és Izrael között 1967 óta nin­csenek diplomáciai kapcso­latok, azóta ez lesz az első ilyen jellegű látogatás. Ma­gáról a látogatásról egy Hel­sinkiben megtartott," előre be nem jelentett találkozón született megállapodás a szovjet és az izraeli külügy­minisztérium képviselői kö­zött. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár kijelentette, hogy az ENSZ felügyelő sze­repet vállal az afganisztáni szovjet csapatkivonásban, a főtitkár kész ingázó diplo­máciát kezdeni az öbölbeli béke elérése érdekében, és javaslatokat tesz majd a Jordán-folyó nyugati partján és a Gázai övezetben tapasz­talt erőszak megszüntetésére. Pérez de Cuellar ezekről a Reuter brit hírügynökségnek adott nyilatkozatában beszélt. A nyilatkozatban az ENSZ főtitkára elmondta, hogy az afgán kérdés rendezésének minden olyan részlete, amelyben szerepet kap a vi­lágszervezet, készen áll, be­leértve a szovjet csapatok kivonásának megfigyelését is. Közölte: helyettese, Diego Cordovez, aki már korábban is közvetített Afganisztán és Pakisztán között, azzal a céllal utazott a térségbe, hogy elérje a záró tanácsko­zás összehívását, amelyet a jövő hónapban Genfben tar­tanának meg. Goülding Izraelben és a megszállt területeken tett tényfeltáró látogatása után tért vissza New Yorkba. Figyelmeztető Jel a közömbösség erejüket túlbecsülték is. Az argentin valóság pedig nap­jainkban úgy fest, hogy az ország 56 milliárd dollárral tartozik külföldi bankok­nak, stagnál a gazdasági fejlődés, növekszik a mun­kanélküliség, perspektíva híján tehetséges fiatalok tö­megesen vándorolnak ki idegenbe. Argentína, az európai bevándorlók egykori para­dicsoma ma már a kiván­dorlók országa, és gazdasá­gi fejlettségét tekintve a világranglista 75. helyére csúszott vissza. A régi, a katonai kormányzat idején kialakult rend legnagyobb­részt már a múlté, de az új nehezen tör magának utat. S mint minden átalakulás, ez is feszültséggel terhes. A puccsista katonatisztek ar­ra számítottak, hogy a nép: elégedetlenségek hullámán újra hatalomra juthatnak. Csak airról feledkeztek meg, hogy az emberek az alter­natívát semmi esetre sem a régi rezsimtőil remélik. De a lakosság közömbösségét mindenesetre figyelmezte­tő jelnek kell tekinteni. A Buenos Aires-i „egységtün­tetésen” például, melyre a demokratikus erők mozgó­sították az embereket, alig néhányszázan jelentek meg. Maguk a résztvevők ezt annak tulajdonították, hogy a kormány „lejáratja ia de­mokráciát”, nincs követhető gazdaságpolitikája. Ráadá­sul rehabilitálta a szélső- jobboldali Aldo Ricót, majd kénytelen volt fegyverrel fellépni ellene. Csak remélni lehet, hogy a fiatal argentin demokrá­cia tanult a történtekből, s belátja, hogy a tömegek elégedetlenségével szemben kétélű fegyver a jobboldal­lal való kacérkodás. Simó Endre A közeljövőre tervezik a szovjet űrrepülőgép első startját — jelentette ki teg­nap Moszkvában, a szovjet űrhajózás eredményeiről tartott nemzetközi sajtóér­tekezletén Alekszandr Duna­ién, a szovjet űrhivatal el­nöke. Dunajev szavaiból kiderült, hogy az űrsikló fejlesztése befejező szakaszába jutott, noha még folynak a földi kísérletek. Az indításról ide­jében tájékoztatják a sajtót, akárcsak korábban a hordo­zórakéta, az Enyergia első sikeres indításáról. (Mint is­meretes, a december 29-i földet érést követően Lev- csenko egy TU—154-es re­pülőgépet vezetett pilóta­ként, hogy a szakemberek a gyakorlatban tanulmányoz­zák: a leszállás mennyire viseli meg az ember szerve­zetét, képes-e megfelelően irányítani a visszatérő egy­séget). A sajótértekezleten Jurij Romanyenko — aki decem­ber végén tért vissza a Mir űrállomásról — beszámolt 326 napos, minden eddigi rekordot megdöntő űrutazá­sáról, az ott végzett tudo­mányos munkáról és kísér­letekről. Romanyenko és űr­hajóstársai — Levcsenko, Lavejkin, valamint Alek- szandrov — rendkívül derűs ismertetést adtak a harma­dik nemzedéket képviselő Mir űrállomáson eltöltött időről (s valamennyien vi­selték a napokban átadott magas kitüntetést, a Szov­jetunió Hőse csillagot). A szovjet űrhajózás irá­nyítói — Dunajev és Sata- lov altábornagy — hangsú­lyozták, hogy fontos ténye­zőként veszik figyelembe, hogy az űrkutatás miként szolgálja a népgazdasági cé­lokat, mennyire kifizetődő. Az űrhivatal elnöke megje­gyezte, hogy egyelőre nem végeztek pontos számításo­kat erről a kérdésről, de ha a jövőben közgazdászt is küldenek az űrbe, akkor a sajtó valószínűleg pontosabb adatokkal fog rendelkezni erői a kérdésről is. Roma- nyenkóék egyébként az első kereskedelmi rendelésnek is eleget tettek — mondta Du­najev, utalva arra, hogy egy amerikai cégnek levélboríté­kokat pecsételtek le emlék­bélyegzővel, természetesen ellenszolgáltatásért. A Szovjetunió a világűr békés hasznosításában kész a kereskedelmi együttműkö­désre más országokkal, egé­szen az űrhajósok utaztatá­sáig, s már folynak tárgya­lások e kérdésekről — mu­tatott rá Dunajev, s kitért arra, hogy a Mír űrállomá­son folytatott kísérletek jó része már eddig is nemzet­közi együttműködés kere­tében valósult meg. A to­vábbi tervekről szólva meg­említette, hogy a nyárra ter­vezik a szovjet—bolgár és a szovjet—afgán űrrepülést, s novemberben kerül sor a közös szovjet—francia űr­repülésre. Ez utóbbi hosszabb lesz a szokásosnál, csaknem egyhónaposra tervezik, mi­vel a francia kéréseknek megfelelően az űrhajósok több űrsétát is tesznek. No­vember-decemberben újabb modul érkezik a Mir űrállo­másra, amely a Kvant után a második ilyen szerkezeti elem lesz. Megy év ulun először utazott Libanonba George Habban pa­lesztin vezető, aki Bekaa-völgyben, Ksara városban találko­zott az Izrael által kitoloncolt négy palesztin politikussal. (Habbis a kép balszélén látható) Második nekifutás Hogy mennyire nem volt egyszerű dolog a kambod­zsai válság rendezéséről foly­tatandó tárgyalások újabb menetének nyélbeütése, azt jól mutatja a viszonylag mellékes szempontnak szá­mító kérdés, a helyszín ki­választása is. Tavaly de­cemberben, amikor Hun Sen miniszterelnök és Norodom Szihanuk volt államfő első ízben találkozott egy Párizs közelében lévő településen, mindössze abban állapodtak meg, hogy a megbeszélések nem érnek véget. Utána vi­szont hosszas bizonytalansá­gi szakasz kezdődött: az egy­kori uralkodó néha napok alatt váltogatta álláspontját, egyszer elzárkózva, majd is­mét sikraszállva a Phnom Penh-i kormány képviselői­vel kialakítandó dialógus gondolata mellett. A jelek szerint végül is győzött a herceg realitásér­zéke. A színhely ugyan az eredetileg tervezett észak­koreai főváros helyett ismét Franciaország lett, ám ez valóban másodlagos. A lé­nyeg kétségtelenül az, hogy immár második ízben kísér­lik meg a tanácskozás részt­vevői kimozdítani a holt­pontról a tragikus indokínai konfliktus ügyét. Kilenc éve szedi álozatait a sokat szen­vedett Kambodzsában a gyilkos testvérharc, a viet­nami segítséggel megbukta­tott hajdani Pol Pot-rend- szer fegyveresei, illetve a Phnom Penh-ellenes koalí­cióban résztvevő más cso­portok — ha katonai győze­lemben nem is reményked­hetnek, de — a külföldi tá­mogatást is kihasználva je­lentősen hátráltathatják az elmaradott délkelet-ázsiai ország talpraállását. Végső áttörést nyilvánva­lóan a mostani eszmecserétől sem lehet remélni, ahhoz a szemben álló felek vélemé­nye túlságosan eltérő. A népi Kambodzsa számára elsősor­ban a nemzeti megnyugvás, a jövőbeli koalíciós kormány létrehozása, a fegyvernyug­vás elérése a fő cél. Sziha­nuk ezzel szemben minde­nekelőtt a vietnami csapat- kivonás sürgősségét hangsú­lyozza. Ugyancsak bizonyta­lansági tényezőt jelent, hogy a hármas koalíció, amelynek a herceg hivatalosan még mindig a vezetője, távolról sem egységes. A vörös khmerek mindeddig mereven elutasították az együttműkö­dést a Phnom Penh-i veze­téssel, a mérsékeltebb Son Sann-szárny pedig előfelté­teleket támaszt a tárgyalá­sokhoz. Könnyű megbeszélésekre, gyors előrelépésre tehát alig­ha lehet számítani most, Szi­hanuk és Hun Sen második találkozóján sem. Mégis, ön­magában a tény, hogy a két politikus között nem szakadt meg az érintkezés, bizonyos reményekre ad okot. Harma­dik nekifutásra esetleg még előbbre tudnak majd jutni... Tankkal ütközött a berlini gyors Szerda reggelig hatra emel­kedett a Potsdam közelében előző este ^ történt súlyos vasúti szereficsétlenség ha­lálos áldozatainak száma. Kilenc személy súlyos, 26 utas könnyebb sérülésekkel fekszik kórházban. A Lipcséből Berlinbe tar­tó belföldi gyorsvonat kedd este hat óra előtt néhány perccel Forst Zinna állomás közelében egy nyílt pályán veszteglő szovjet harckocsi­val ütközött össze. A szov­jet harckocsi, amelyet egy tanulóvezető irányított, meg­próbált átkelni a vasúti pá­lyán, de a síneken állva ma­radt. Az ütközés következtében a vonat kilenc kocsija ki­siklott, három felborult. Vasutasok, rendőrök, tűz­oltók, valamint NDK és szov­jet katonák takarítják el a roncsokat, végzik a pálya helyreállítását. Gafar Han halála Életének kilencvennyol- cadi'k évében a pakisztáni Pesavarban tegnap reggel elhunyt az indiai szubkon­tinens szabadságmozgalmá­nak utolsó nagy alakja: Han Abdul Gafar Han. A harcos patan nemzetség vezetőjeként csatlakozott Mahatma Gandhihoz és Dzsaváharlál Nehruhoz az indiai függetlenség kivívá­sáért indított küzdelemben, ö is az erőszakmentesség elvének híve volt. A függetlenség kivívása, India és Pakisztán megala­kítása után Han Abdul Ga- íar Han összesen másfél év­tizedet töltött különböző pakisztáni börtönökben: nemzetségének, a patakok­nak akart méltó helyet ki­vívni a társadalomban. Sza­badulása után afganisztáni önkéntes száműzetésben éli és csak 1972-ben tért visz- sza Pakisztánba. Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök szerdán a légierő különgépével a pa­kisztáni Pe.sevarba repüli, hogy lerója kegyeletét Han Abdul Gafar Han holtteste előtt. Indiai kormányfő hu­szonhét éve nam volt Pa­kisztánban. Utoljára Dzsa- váhablál Nehru járt a szom­széd országban 1960-ban. Az indiai kormány a tör­ténelmi személyiség halálá­nak hírére ötnapos gyászt rendelt el _ az országban. Radzsiv Gandhi pesavari út­ja miatt halasztást szenved stockholmi utazása. Az. in­diai miniszterelnök a hatok tanácskozására hivatalos a svéd fővárosba.

Next

/
Thumbnails
Contents