Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

1988. január 19., kedd Somogyi Néplap 5 A Várszínház két évszázada TV-HÉZÓ ÉRDEMES-E HIBERNÂLNI? Szerző' legyen a talpán, aki fordulatosabb cselekmények­kel szolgálhat, mint a törté­nelem. Jó alkalommal ismé­teljük ezt a régi igazságot, mert most, midőn a budai Várszínház két évszázadára emlékezünk, lehetetlenség különbséget tenni a teátrum története és a valóságos his­tória között. II. József nem szándéko­zott Budán színházat alapí­tani. A hivatalnok fejedelem összevonta a Pozsonyban működő helytartótanácsot, a Bécsben létező magyar kirá­lyi kamarát, a Kolozsváron székelő erdélyi kancelláriát, s mindezt, együtt a királyi kúriával, Budára összponto­sította. Pestre meg az egye­temet telepítette Nagyszom­batról. Mivel pedig a magyar koronához tartozó kormány- hatóságok meg nem lehettek a folytonosságot igazoló kar­dinális okmányok nélkül, ide kellett összpontosítani az or­szágos hatáskörű nagy levél­tárakat is, például a pan­nonhalmi főapátságét. Ekkor Budán őrizték számos világ­raszóló ritkaság mellett a ti­hanyi alapítólevelet. Mégpe­dig a General Commando hatalmas épülete melletti templomban. Na, de mi köze minden­nek a Várszínházhoz? Bécs és Pozsony elkényez­tetett német hivatalnokai, s a hozzájuk sorolható néme­tül beszélő magyarok is erő­sen hiányolták az akkor még vidéki Budán a nagyvárosi szórakozásokat. Még a Ko­lozsvárról ide költözött kan­celláriai tisztviselők is visz- szasírták Erdély fővárosát. A császár a maga puritán íz­lése szerint társalgó kaszinót, tekepályát, sőt sörözőt nyit­tatott kedves hivatalnokai­nak, de azoknak elsősorban színház kellett. József megadta nekik — igaz, oroszlánrészt a budai polgárok pénzén. Mert bár a császárnak egyetlen aláírá­sába került a karmelita apá­cáktól elrekvirált zárda és a hozzá tartozó templom, ő gondos gazdaként megfizet­tette a színház céljára kisze­melt kolostori templomot a fukar budaiakkal, mondván, úgyis a városé lesz a terve­zett színház. ' Az a bizonyos General Commando 1784-ben rendez­kedett be a karmelita szüzek óriási klastromába, a temp­lomból pedig a tündöklő te­hetségű Kempelen Farkas varázsolt pompás színházat, bámulatos gyorsasággal : 1787. október 17-én már sor kerülhetett az avató díszelő­adásra. E művelődéstörténeti estén A Guiscardi grófok cí­mű színművet adták elő A Várszínház napjainkban Ehrenberg nevezetű szerző­től. Természetesen németül. Alig egy-két évig töltötte meg a Várszínház 1100 sze­mélyes nézőterét a telepes közönség, máris jelentkeztek a kifulladás tünetei. Hiába kapott kedvezményt mind a színtársulat, mind a közön ség, rákényszerültek a vihar­vert, éhenkórász magyar ván­dorszínészek befogadására. Bármennyire kerüljük a túlzó kifejezéseket. nem mondhatunk mást Kelemen Lászlóról és társulatáról, hogy hőskölteményt írtak cselekedeteikkel a magyar színházművészet megalapí­tásakor. Ez az első magyar színjátszó vándortársaság lépett a Várszínház színpa­dára 1790. október 25-én. A csőd ily módon halasz­tódott, végül mégis bekövet­kezett. 1832-ben még segély- folyósítás mellett sem vállal­ta a német társulat a Vár­színház működtetését. Palócföldön hányódott- bolyongott a kassai magyar színésztársulat, amikor hírét vették a Várszínház bezárá­sának. Rögtön • kibérelték, jelképesen évi egy aranyat fizettek használatáért. Ettől kezdve ahány név, annyi regény. Kezdjük a hölgyekkel: Eg- ressyné, Lendvayné, Kán- torné, Telepyné; volt köztük egy még nem felnőtt hölgy, inkább csak fruska, Benke József színész tizenhat esz­tendős leánya, Juditka. Elein­te laborfalvi Benke Juditnak nevezte magát, aztán lett be­lőle Laborfalvy Róza. És a férfiak nagyszerűségében méltó párjai a színésznők­nek: Egressy Gábor, Megye­ri Károly, Szentpétery Zsig- mond, még mindig abból az első, korszakot nyitó kassai társulatból. Őket követték a Szigligeti Edék, Déryné Szép- pataky Rózák, eladdig, hogy itt ötvöződött remek együt­tessé az a művészgárda, amely éretten, felkészülten, a nagy szerephez méltóvá növekedve vehette birtokba 1837-ben a pesti Nemzeti Színházat. E nagy eseménytől 1870-ig megint német lett a Vár­színház, de a szerencse ezút­tal még kevésbé járt a ked­vében. Örökké az érdektelen­ség tátongott benne, s csak akkor pezsdítette meg az elevenség, amikor a Nemze­ti Színház kamaraszínháza­A megyei tanácsok ezek­ben a hetekben felülvizsgál­ják háttérintézményeik, köz­tük a Nevelési Tanácsadók szervezeti rendszerét. Az a céljuk, hogy megszüntessék a párhuzamosságokat. Mér­legelik: célszerű lenne-e a nevelési tanácsadókat és a családsegítő központokat egy szervezeti egységbe integrál­ni. Javaslataikat a tanács­ülés elé terjesztik. A Magyar Pszichológiai Társaság a Minisztertanács Titkárságához, a Művelődési Minisztériumhoz, valamint az Igazságügyi Minisztérium­hoz, a Fővárosi Tanácshoz, a Szakszervezetek Országos Tanácsához, a Pedagógusok Szakszervezetéhez eljuttatott állásfoglalásában rögzíti: a nevelési tanácsadók a gyer­mekeket, a családokat szol­gálják, megőrzésük a társa­dalom érdeke. A megyékben 106 nevelési tanácsadóban ként olyan csillagok hozták vissza ide a fényt, mint Prielle Kornélia, Blaha Luj­za, Jászai Mari, Márkus Emília, Üjházy Ede, Szigeti József, Halmi Ferenc. A Várszínház viszontagsá­gokkal tarkított és regényes­séggel díszített sorsa tragi­kussá lett a második világ­háborúban: ízzé-porrá bom­bázták. Úgyszólván az ala­poktól kellett újjáépíteni. Csak 1962-ben jutott el a tervezőasztalig, a kivitelezés munkálatai 1971-ben kezdőd­tek, és 1978. február 13-án avatták fel újra. A Várszín­ház történetének mai epizód­jai már a szemünk előtt zaj­nyújtanak pszichológiai, pe­dagógiai szakszolgáltatást. Több mint 200 pszichológus, 653 pedagógus, családgon­dozó és más szakember szo­rosan együttműködve gon­doskodik a gyermekekkel kapcsolatos pedagógiai problémák megoldásáról. Az elmúlt napokban több új kötetet jelentetett meg az Európa Könyvkiadó. A regé­nyek, elbeszélések sorában látott napvilágot Ivan Gon- csarov A letűnt század szol­gái című kötet, amely az Oblomov és a Szakadék cí­mű klasszikus regények vi­lághírű szerzőjének kispró­záiból ad válogatást. Ku Hua kínai író Hibiszkusz- háza című regénye az első olyan mű volt a kínai iro­dalom 1977-ben kezdődött újraéledése után, amely hi­telesen ábrázolta: milyen eszmei rombolást okozott a Kell az önfeledt szórakozás az embereknek. Jól tette hát a televízió, hogy vasárnap este vetítette a Szexmisszió című filmet, amely már so­kait sejtető címével is nagy nézőtábort toborozhatott. El­sősorban a férfiak közül, ám hamarosan rá kellett döb­benjünk: ebben a filmben a nőké a hatalom. A történet számomra azért vált rögtön lenyűgözővé, mert 1991-ben indult. Szenvedé­lyesen érdekel ugyanis, hogy mások mit gondolnak a jö­vőről. A lengyel alkotók sze­rint addigra már hibernól- nak bennünket. Ez azt jelen­ti, hogy egy szerkezet segít­ségével álomra szenderü- lünk, s mélyhűtve várjuk a boldogabb időket. Rögtön a főszereplők he­lyébe képzeltem magamat. Szívesen cseréltem volna ve­lük, s máris azzal a gondo­lattal játszottam, mi lenne velem, ha fölébrednék. Igaz, én nem várnék 1991-ig, ha­nem ma szeretném magamat hibernáltatni. Nem is lenne nagyon rossz üzlet számom­ra. Három év múlva — ed­dig szólt a filmbeli egyezség is — ébresztenének föl. Ép­pen 1991-ben. Addigra már bizonyára minden másképp lesz. Egy teljesen új világ fo­gadna engem, s én nem na­gyon találnám benne kez­detben a helyem. A mostani rossz beidegződéseim még folyton-folyvást előjönné­nek. ám remélem, hogy ta­nulékonyságomat nem befo­lyásolná károsan a mélyhű­tés. Így sikerülne átállnom az új követelményekre. Az­tán arra kezdtem gondolni, hogy mennyi sok élménnyel lennék szegényebb. Hogy egész életemből hiányozna az a három év, amit én el­lazsálnék. Aztán, ahogy forgott a film, egyre több esemény történt a képernyőn. Hő­szélsőbaloldali irányvonal a kínai falvakban,, a „kultu­rális forradalom” éveiben. A Janus elnevezésű kétnyelvű sorozatban ezúttal Franz Kaf­ka két elbeszélését, A fűtőt és Az átváltozást jelentették meg, magyar és német nyel­ven. Az Utolsó szerelem cí­mű könyvben mexikói sze­relmesnovellák olvashatók. Az ókori irodalom klasz- szikusainak munkásságával megismertető sorozatban is­mét kiadták a klasszikus la­tin próza legnagyobb meste­re, Marcus Tullius Cicero seinknek sikerült megszök­niük. Mondjuk, ez nagy örömmel töltött el mint fér­fit, mert bebizonyította, hogy a nőtanács sem örökéletű és mindenható. Igazolta, hogy előbb-utóbb az ő soraikban is széthúzás keletkezik, lesz, aki a kisebbség oldalára áll át. (Egyébként emiatt végig nyugodt voltam: hiszen fér­fiak nélkül annyi mindent nehéz elképzelni.) Rövid idő múlva kiderült, hogy 2044-ben a televízióban majd nem úgy tálalják az eseményeket, amint azok megtörténnek, hanem úgy, ahogy azt őexcellenciájának, a hölgyvezérnek érdekei kí­vánják. Nagyon nevetséges volt aztán, amikor kiderült, hogy a hölgy: férfi. Feminis­ta film — mondhatnánk vád­ként, hiszen azt az illúziót kelti a nézőkben, hogy a manipuláció csakis a férfiak találmánya lehet. Ám fölös­leges vasárnap késő este ilyen részletkérdésekbe bo­csátkoznunk. Maradjunk abban : vidám és tanulságos filmet mutatott be a televízió. Az 1983-ban készült lengyel filmben tet­ten érhettünk a fanyar kö­zép-európai humor mellett megannyi iróniát is. Ez pe­dig bőségesen elég ahhoz, hogy egy olyan jó történet­tel — amilyen a filmnek is volt — kiegészülve sikerre számíthasson. Csak azt nehéz eldönte- nem, ha néhány év múlva — mondjuk 1991-ben — meg­hallom, hogy hibernálásra várnak önként jelentkezőket, akkor én megpályázzam-e ezt a lehetőséget. Egyelőre habozom. Mindenesetre igye­keznék minél több adatot megtudni arról, hogy vajon milyen időre ébredek, ha vé­ge lesz a hibemálásnak. Mert annyi minden elképzelhe­tő ... válogatott műveit. A törté­nettudomány iránt érdeklő­dők Philippe Buonarroti ösz- szeesküvés az egyenlőségért című könyvét vehetik kéz­be. A szerzőin francia for­radalmi eszmények megvé­désére és visszaállítására megindult szervezkedés résztvevőjeként számol be az összeesküvésről. Az Új ég és új föld című kötetben az 1920-as évek szovjet-orosz irodalmi életének dokumen­tumai olvashatók. A gyűjte­mény írásainak többsége elő­ször lát napvilágot magyar nyelven. Az ösztöndíjas napjai lanak. Gerencsér Miklós Nevelési tanácsadók jövője Varga István Az Európa Könyvkiadó újdonságai Lovak, faragások, filmezés A KOCKÁS FÜZET MARGÓJÁRA A szorzótábla feltámadása Az Eötvös-alapítvány egyik ösztöndíját tavaly ősszel Csikós Nagy Márton somogysárdi fafaragó nyerte el. Az alapítvány ösztöndí­jasai közül ő foglalkozik egyedül faragással és az egyedüli somogyi. Az egy­éves támogatás félidejéhez közeledve arról kérdeztük a művészt, mivel tölti napjait. — Amikor betoppantam, éppen a lovaival. foglalatos­kodott. Hozzátartozik ez az életéhez? — Falusi alkotó vagyok, öt lovunk, öt kutyánk, disz­nóink és baromfiaink van­nak: ez az életmódhoz tar­tozik, s benne az ember vá­gyai is teret kaphatnak. Négy póni és egy hátasló: pénzben nem nagy summa, olyan mintha valakinek egy Zsigulija lenne. Szeretek úgy faragni, hogy látom őket is, és nem elefántcsont­toronyba elzárkózó alkotó vagyok. — Fél éve kapta az ösz­töndíjat. Ellenőrizték-e az­óta, hogy mivel foglalkozik? — Ez az ösztöndíj biza­lomra épül. Egy alkotónak a legnagyobb ellensége az, ha megszabott mennyiséget kell végeznie. Ha így mér­nék, akkor se lenne mit szégyellnem: két kiállításom volt, az öt hónap alatt öt jelentős szobrot faragtam és Visegrádon fölállították egyik hétméteres alkotáso­mat. Ott ez már a negyedik szobrom, s mivel Makovecz Imrének is sok építészeti alkotása van a városban: azt hiszem, ezek jól harmo­nizálnak. — Mivel nyerte el az ösztöndíjat, és milyen jutta­tással jár ez? — Mindössze egy levelet írt a feleségem, mivel én rossz levélíró vagyok. Föl­sorolta az alkotásaimat, és azt, hogy mivel foglalko­zom, hogyan élek. A bizott­ság képet alkotott a tevé­kenységemről : a Balázs Béla Stúdió filmet készített egyik, Dombóváron felállított szob­romról, önálló kiállításaim voltak, s van némi hírem is. Mivel jó néhány buda­pesti művészeti fórumon ugyancsak vitára ingerlő ki­jelentéseket tettem, azt gon­doltam, hogy éppen emiait nem kapom meg. Megkap­tam, és nagyon örülök neki. Az ösztöndíj havi hatezer forint, most nem kell a csa­ládi fenntartásért faragnom. — Mit tervez az idén? — Három megrendelésem van, az egyik somogyi, egy közeli községből. Én ugyan­olyan szívesen faragok, sőt legtöbbször nagyabb kedv­vel is a falunak, mint a városnak. A három közül leginkább kedves szívemnek az abádszalóki kompozíció. Azért, mert a szülőfalum, s azért is, mert a honfoglalás­hoz, a pogány korhoz kell kifejezési formát keresnem. — Ügy tudom, film is ké­szült önről? — Csörsz István író ké­szített egy 25 perces filmet, Sámántánc címmel. A for­gatások jó baráti hangulat­ban zajlottak, remélem, a tévénézőknek is tetszik majd. A televízió hamaro­san műsorára tűzi. B. J. Nem tűnt föl, hogy az is­kolai kockás füzet hátsó bo­rítója megváltozott, csak ak­kor, amikor egy filmnyomó kisiparos egy füzet nagyságú szorzótáblát tett elém. A homlokomra csaptam: ez az! Az „új matematika" — ugyanis — leradírozta a koc­kás számtanfüzetről az egy­szeregyet. A kisiparos nevet­ve jegyezte meg: „Nagysze­rű üzletet csináltam belőle". Az egyszeregyet úgy viszik a szülők, mint a cukrot. Nem engednek a negyvennyolcból, szeretnék, ha a gyerekek megtanulnának számolni... A Művelődési Miniszté­rium a minap tanácskozást szervezett időszerű oktatás- politikai kérdésekről, az ál­talános iskolai oktatás hely­zetéről. Készült egy fölmérés és erre alapozva távlati fej­lesztési terv. Erről volt szó a minapi tanácskozáson. A mondanivaló lényege: az ál­talános iskola alapozó sze­repét erősíteni kell. A haté­konyság érdekében minden eredményre vezető módszer elfogadható. Negyven éve olvasni úgy tanultunk, hogy mutogattuk a betűket... Lányom stop­perrel tanult meg, igaz, ha­marabb mint annak idején én. (Nem biztos, hogy min­den , gyerek hasonló ered­ményre jutott az olvasás kez­detén.) Hozzá kell tennem, nem tudok igazán örülni si­kerének: az olvasmány tar­talmát- nehezebben adja vissza . .. Meg aztán nem is szeret igazán olvasni. A sza­vakat ugyanis ízlelgetni kell... Az írás, az olvasás és a számolás a mai általános is­kolások gyengéje. Nem elég korán ismertük föl, hogy ezek az alapkészségek nélkü­lözhetetlenek a továbbhala­dáshoz. Aki például nem ta­nul meg olvasni, az hogyan tanul? Az iskolák egymásra mutogatása sok ellenérzést vált ki a közvéleményben is, a pedagógusokban is. Az egyetem a középiskolát tet­te felelőssé, a középiskola az általános iskolát. Ezzel még nincs vége: az általános is­kolának is volt egy „kártyá­ja”: a tanító az óvónéniben kereste a hibát... A pedagógus személyisége fontos az oktatásban. A gyermek életkora viszont meghatározó az oktatás fo­lyamatában, de jelenleg ke­vésbé vesszük figyelembe. Az oktatás módszerei kö­zött hamarosan fölfedezhe­tünk több régi elemet is: azokat, amelyek eddig is bizonyították, hogy hatéko­nyak. Nem azért nem tudnak a gyerekek megfelelően szá­molni, mert az „új matema­tika" nem tart igényt az alapműveletek biztos tudá­sára, hanen azért, mert köz­ben elfeledkeztünk arról, hogy a szorzótáblát is tudni kell. Hiszen nélküle mikor lesz pontos a számítás? Horányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents