Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988. január 16., szombat

Somogyi Néplap

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS

■

Irodalmi adattárak — készülőben

Kétnaponként jár be Sző- regről Szegedre a Somogyi- könyvtárba a postájáért Péter László. Ú az, aki ma az egész magyar írótársadalommal levelez, hiszen két irodalmi lexikont is szerkeszt. A Ki kicsoda a hazai irodalmi életben? című kortárs lexikont a Magvető Kiadó jelenteti meg, előreláthatóan 1988 véjgén. Az Új magyar irodalmi lexikont pedig az Akadémia Kiadó adja az olvasók kezébe valamikor a kilencvenes évek elején.

— Kérem, szóljon a készülő két lexikon előzményeiről.

— A Ki kicsoda? megjelenését az írószövetség kezdeményezte néhány évvel ezelőtt. Elkészítését Tóth Béla József Attila-díjas író, a Somogyi-könyvtár igazgatója vállalta. A szerkesztéssel engem bízott meg.

— Ezek szerint ezt ön egyedül készíti?

— Igen. Tapasztalatom, hogy nálunk nem tudnak lexikont csinálni. Bőbeszédűek, fölösleges dolgokat közölnek, lényegeseket elhallgatnak, oktalanul nagybetűs szedésűek, és így tovább. Szeretném megmutatni miképpen kell „lexikális tömörséggel”, praktikus rövidítésekkel, lényeges és pontos adatokkal lexikont szerkeszteni.

— Ebben az évben számos jelentős alkotónk hunyt el. Velük mi lesz?

— Megdöbbentő élményeim is vannak. Csontos Sándor október 23-án még resz- keteg betűkkel aláírta a róla szóló cikket, s pár napra rá eldobta magától az életet. Elhunyt közben Ba- rán^zky Jób László, Bajormi Lázár Endre, Garai Gábor, hogy csak néhány jelentős alkotót említsek, ök már csak az Új magyar irodalmi lexikonban kapnak helyet.

Péter László asztalán a mai postával érkezett levelek. Az íróknak elküldött szócikkek javításai. Fábián László, Galgóczi Erzsébet,

BESZELGETES PÉTER LÁSZLÓVAL

Gyurkó László élete, munkássága 10—15 sorban.

— Hogy halad a munka? Visszaérkeznek-e a korrigálásra küldött szócikkek?

— Most, november végén

a H betűnél tartok. A megírt szócikket azonnal elküldöm .az érdekeltnek, kérve, hogy korrektúraszerűen javítsa, pótolja. Sajnos nem mindig értik meg kenésemet. Volt, aki eltette emlékül a küldött kéziratot, volt aki átgépelte a maga ké- nye-kedve szerint, nem törődve a helyesírással, rövidítéseimmel vagy a lexikon következetességéhez, egységéhez szükséges szigorú szerkezettel. Fölösleges

munkát okoz magának is, nekem is, hiszen szöveg- szerkesztővel, számítógéppel dolgozom, tehát leveszem, tárolom a cikk szövegét, azon hívom le a képernyőre, így végzem el a javítást.

— Egyéb bonyodalmak?

— Egy író törölte 1953- 1 ban kapott József Attila- díját, mert annak idején Ti- tó-ellenes művéért kapta, s ezt megtagadja. Ehhez joga van, ám József Attila-díja tagadhatatlan irodalomtörténeti tény, el nem. hagyható a lexikonból.

— Amint említette, a korszerű technikának nagy szerepe van a lexikonszerkesztésben.

— Lehetővé teszi, hogy amit elvesztettünk a réven, behozzuk a vámon: a késedelmet helyrehozhatja. A számítógépes adattárolás után a József Attila Tudományegyetem Kalmár László Kibernetikai Laboratóriumának Codex vgmk-ja az én lemezeimről közvetlenül nyomdai szedést készít, erről meg a nyomda előállíthatja a kívánt példányszámban a kiadványt. Ezzel jelentősen meggyorsítható a kiadás.

— Térjünk át az Új magyar irodalmi lexikonra, amelynek ön a főszerkesztője. Hol tart most ez a munka?

— Az új magyar irodalmi lexikon kiadását az MTA Irodalomtudományi Intézete, közelebbről Kla- niczßy I Tibor akadémikus igazgató kezdeményezte. A munkát az Országos Tudományos Kutatási Alap (OT- KA) fedezi. Sajnos elkéstünk. Kevesebb pénzt kaptunk és nagysokára. Az előkészületek is több időt igényeltek, mint ahogy terveztük.

— Kikkel tart kapcsolatot?

— Mindenekelőtt a szerkesztőkkel, akik egy-egy irodalmi korszak felelősei : Vizkelqty Andrással, Kovács Sándor Iránnal, Németh S. Katalinnal, Orosz Lászlóval (Kecskemétről), Csűrös Miklóssal, Vörös Láiszlóval (Szegedről), s Pomogáts Bélával.

— Milyen szempontok alapján készülnek majd a kéziratok?

— A címszavakat előreláthatólag 100—150 munkatárs írja. Nélkülözhetetlen, hogy a kéziratok egységes szempontok alapján készüljenek. Eddig a címszóíróknak szánt útmutató négy változatát vitattuk meg, hamarosan elkészülünk az utolsóval is, amelyet már nyugodtan szétküldhetünk.

— Milyenek az ellenőrzési lehetőségek?

— A szócikkszerzők nem elégedhetnek meg a korábbi lexikonokkal. Kötelességük a forrásig, visszanyomozni, földeríteni az adatokat. Kiváltképpen a névírás, a születési és a halálozási adatokat kell ellenőrizniük. A lexikonból lexikonba vándorló hibákat ki akarom küszöbölni. A megszerkesztett, nyomdakész kéziratot nekem 1989 végén kell az Akadémia Kiadónak benyújtanom.

Polner Zoltán

\ \ 3l

Hauser Beáta családi albumai

/ Ha nem tudnám, el sem hinném: hét éve végezte el az Iparművészeti Főiskolát Hauser Beáta textilművész, s ma már gond összeszámolni műveit — és sikereit. Ezek közül a legutóbbi: Ausztrália új parlamentjének folyosóját — a magyar állam ajándékaként — egy Hauser-textil fogja díszíteni.

Annyi előnye persze volt a többi fiatal iparművészszel szemben, hogy készen hagyta el a főiskolát. Diplomamunkája, első jelentkezése már olyan kiérlelt stílusjegyeket mutatott fel, ami jóidőre meghatározta útját. Dehát mik is ezek a stílusjegyek?

Hauser régi családi fényképeket írt át faliképpé. A megbámult, kopott fénykép legjobban az arckifejezéseket örökítette meg, azt a beállított, kissé merev kifejezést, ami a korai időszakban a fényképezés jellemzője volt. Ezeket a1 régi képeket „megszólalásig

hűen” ábrázolhatta volna a francia gobelintechnikával. Akkor viszont csak egy megszövött fénykép maradt ivolna. Hauser ezért más utat választott. Félsor.os szövéssel, a felvetőszálak szabadon hagyásával teremtette me,g kézjegyét, a textilen: a félsoros szövés hullámzóvá tette a felületet, alkalmassá arra, hogy az embert hajlataival, testének görbületeivel együtt ábrázolja. A felvető másíélesé- ge a vízszintes csíkozást megszakította, pöttyözötté tette a felületet. E módszer segítségével a hullámvonal valósággal belengi a képet, láthatóvá teszi azt az időt, ami a kép ideje és korunk között eltelt. Bágyadt fakó színeket használ; ha nem lenne bizonyított, hogy a textil ma készült, azt hihetnénk, a fényképpel egyidős. E családi fotóalbum

— mert így igaz: saját családjának képeiből válogat

— legnagyobb, a szombathelyi biennálé díjnyertes darabja a Reménység című falikárpit. A háttér: a családi fényképek résztvevőinek sora.

A régi fényképek albuma mellett van Hausernek egy modern fényképtára is. Miközben időt váltott, stílust is: sötét, tompán, de mégis színes régi fényképek után fehér alapon kék modern fotók következnek. A grafikához jó érzékkel nyúlt. Ezek a textilek inkább rajzosak, mint festöiek, é,s még egy furcsa ismérvük van: nem szépek, a szépség köznapi értőimében.

Ezzel a fordulattal Hauser tulajdonképpen megtisztította textiljeit minden felesleges cicomától, minden félreérthető vizuális magyarázkodástól.

Legszívesebben kedves tárgyaiból rendezné meg legközelebbi kiállítását.

Azt hiszem, az alig hét éve pályán levő Hauser Beáta tartogat még számunkra meglepetéseket.

Torday Aliz.

látszott Csapóná érdes, tolakodó hangja.

— Megyünk pénzt költeni, Sző-, kéné?

A fiatalasszony félig visszatölti dúlva bólintott és elindult.

— Lendvai néni becsukta1 az ablakot. Nem szerette ezt a nagy hangú, minden lében kanál embert. Ez még a mások fazekába is képes belenézni. Mi fő? Mit főz? Hogy aztán a másik szomszédnál kibeszélje.

Fogta a portörlő rongyot, s elindult a szobába. Szerette a tisztaságot. Minden napra beosztott valamit. Porszívózás, mosás, vasalás. Az öltözködésre külön ügyelt. Neki nem szabadott elhanyagolt, szutyküs öregembernek látszani. Bele is halt volna.

A portörlést a sarokban kezdte a televíziónál. Politúrozott, szép kávájú készülék volt. Sajnos már ez is öregecske. Hol ez, hol az romlott el benne. A szerviz már nem is vállalta. Szókéné férje jött át javítgatni. Szerencsére mipdig megtalálta a bibijét, ö nézhette a kedvenc műsorait. A jókedvű, mindig mosolygós bemondónőket. Az okos riportereket, akik a felhős homlokú minisztereket faggatták. A holnapról beszéltek. Kibontakozásról. A következő három és öt évről. Ami a magafajta minden napnak örvendő öregembernek olyan megérti etetlenül messze volt. ,

Egy időben, amikor még érdekelte, hogy merre élhet a lánya, folyton az útifilmeket nézte. Alaszkáról, a nagy tavakról, a sziklás tengerpartról. Látott ott egy fura embert. Ült a sziklahasadékban, és az előtte repkedő madarakra vadászott. Huss! Lendítette ki a hosszú nyelű hálót. Odahúzta magához. Kiemelte a cseppnyi jószágot. Megrántotta a nyakát, és beledobta a hátizsákjába.

Valahogy el is ment tőle g kedve.

_ Ha kérdezte, mivel tartozik a javításért, alkatrészért, Szőke csak legyintett a nagy kezével. Nem érdekes. A bontóban guberálta.

Nem szerette ezt a kifejezést. Talán mert szerette ezt a fiatalembert, és ez a szó mindig a téren látott loncsos öregembereket juttatta eszébe. A szemétládákban guberáltak. Ha találtak valami értékesíthetőt, hamarosan már egy üveg borral ültek a padra. Aztán addig ittak, amíg volt, vagy ameddig horkantva el nem dűltek a pádon.

Mire végigért az ágyvégeken, a szekrényen, el is fáradt. Hol volt már az az idő, amikor egész nap meg nem állt! A férje most is úgy mosolygott rá a fényképről, mint régen. Mintha azt mondaná; Te sose fogysz ki a munkából...

De tiszta, pedáns öregasszonynak is tartotta1 mindenki!

Lassan készülődnie kellett.

Megmosdott. Fölvette a fehér blúzát, aminek olyan fodros kis előkéje volt. Hozzá a palackzöld kosztümöt és a kis kalapját. Karjára akasztotta a barna műbőr- táskáját, aztán elindult.

A kapuban Szókénével találkozott. Mellette a gyerekek csokit majszoltak. Kezében apró kishá- ’óban élelem, szájában tengernyi panasz.

— Nézzen ide, Lendvai néni! Alig vettem valamit, és oda van négyszáz forintom.

Bosszúsan ingatta a fejét. Apró, piros ajkai szinte eltűntek az arcáról. •

— Nem is tudom, hogy tud megélni abból a kis nyugdíjból!

Lendvai néni halványan mosolygott. Hoigyan is... Úgy,'hogy az ő pénztárkönyvének kiadás rovatában a hús helyett is kenyér áll. Dehát ilyesmiről nem beszél szívesen az ember.

— Mondja, nem éhezik maga néha? — kérdezte Szókéné ijedten.

— Ugyan már.! Nézzen rám!

Alacsony termetű, telt öregaszszony volt. A szervezete kitűnően hasznosított minden táplálékot. Talán így úszta meg a háborút, az igazi nélkülözést is.

— Jól áll magának ez a ruci, Lendvai néni. Csak az az ormótlan táska nem megy hozzá. Legközelebb meglepem egy ilyen kis divatos vacakkal! Jó lesz? — kérdezte a csöpp szájú fiatalasszonyka.

— A ... Nem fér abba semmiMegindult a park felé. Oda,

ahol a két szürke tornyú ház, mint vi.gyázzba merevedett poroszló vigyázott egy kis terecskét. Az úton sárga kavics. A sűrű bokrok közé ékelődött apró benyílókban piros padok.

Leült. A barna táskát a lába melle tette. Hátradűlt és körülnézett. Távolabb egy reveteg, borostás -ar.cú férfit látott. Kezében hosszú nyakú borosüveg. Savanyú ábrázatot vágott miután meghúzta. Látszott, hogy ma még semmit sem evett.

Megigazgatta a kalapját, és elővette a műanyagzacskót. A torony körül már köröztek, s egyre lejjebb ereszkedtek a galambok. Lassan szórogatni kezdte maga köré a kenyérdarabkákat. És a tarka tollú begyes kis jószágok nagy szárnysuhogássa! lehuppantak mellé. Kurrogtak, kapkodtak, csipegettek. Némelyik a lábáig merészkedett, mi/itha a kezéből akarna enni.

Lassan fölegyenesedett. Mélyet szippantott az átmelegedő őszies levegőből. Egy zöld cserje gyenge ága hajolt az arcához. Körben csend. Csak a villamos távoli zakatolásba1 hallott.

Belemarkolt a zacskóba. Mindkét kezét lenyújtotta. Amelyikben a kenyér volt kinyitotta. Amikor a vörös begyű gerle odakapott, hirtelen bezárta. Megrántotta a nyakát, ahogy a madarásztól látta. Aztán a táskába tette.

Szépen magyarul szépen emberül

¥

Érthetetlen szavak

Azt hiszem, velem együtt sok embert bosszant az, ha olvasás közben sokszor ér olyan szóhoz vagy kifejezéshez, amit nem ért. Többnyire nyelvjárási, szaknyelvi, csoportnyelvi szók és kifejezések idegen vagy mozaikszók. Csakhogy a tájszóknak, a szakszóknak és az idegen szavaknak a jelentését a különféle szótárakból megismerheti az érdeklődő. Mit tegyen azonban akkor, ha olyan mozaikszóra bukkan, amelyről nem tudja, minek a rövidítése? A hivatali és a publicisztikai stílus különösen sok ilyen szót tartalmaz. Az újságokban, az ismeretterjesztő folyóiratokban az olvasó szemét sokszor nem a vastag betűs címek ragadják meg, hanem a nagy szedésű betűszók vagy mozaikszók. Persze élőszóban is szívesen emlegetik mozaiknevükön az intézményeket, a gyárakat, az üzemeket, főleg a hivatalos nyelvhasználatban, a hivatali szobákban, a megbeszéléseken, az értekezleteken. Ma már — ahogy egyik neves nyelvészünk írja — a mozaikszókat az intézménynevek jellegzetes típusának tekinthetjük. Ennek ellenére sokszor nehézségét jelent a megértésük.

Az egyetlen hely ma, ahol utánanézhetünk a mozaikszók jelentésének, a telefonkönyv, feltéve, ha e könyv eléggé friss és az intézmények teljes neve mellett a rövidítésüket is tartalmazza. Sokszor nem ilyenek a tele- fonkönyvek. Egy megyei szemlében olvastam olyan tanulmányt, amely eredetileg vitaanyagnak készült — értekezletre. A folyóiratot lapozgatva azonnal az olvasó szemébe ötlik a sok nagybetűs mozaikszó, valamennyi feloldás nélkül. Valószínűleg az a közösség,, amelynek számára ez az anyag készül, ismeri a jelentésüket. Mihelyt azonban egy országos terjesztésű folyóiratba kerül, már szükséges e rövidítések feloldása. Hiszen még a városban lakó ember számára is nehézséget okoz például a PIV rövidítés értelmezé- . se, A telefonköny.vből is hiányzik a rövidítés, minden bizonnyal a Papíripari Vállalat betűszava.

A mozaikszók korunkban nagyon megszaporodtak, nem is helytelenítjük őket, ha az érthetőség és a jó hangzás követelményének megfelelnek. Túlságos dlszaporításuktól azonban óvakodnunk kell. Az emberek nagy része csak azokat a mozaikszókat tudja elviselni és csak azokat használja, amelyeket országszerte ismernek, s egy szóval nem lehet feloldani őket. Ilyenek: KISZ, SZTK, TIT, ENSZ, Ibusz stb. Ahol megvan a feloldás lehetősége, rendszerint elkerüli őket. A MÁV helyett vasutat mond. a SZOT helyett szakszervezetet, az OTP helyett takarékot, Tehát szívesebben használja a jellegre és tevékenységre világosan utaló elnevezéseket. A meg nem értést nem is ezek a szók okozzák, hiszen a mozaik- szós változatuk is mindenki előtt ismeretes. Sok azonban az olyan mozaikszó, amelyet csak - egV megyében, esetleg egy foglalkozási ágban, illetve társadalmi csoportban vagy éppen csak egy munkahelyen használnak. Ilyen szók megértése más környezetben zavart idéz elő (Titász. OTDK, KLTE, TESZ games/, stb.).

A nyelv hallatlan gazdagságát mutatja az, hogy a beszélő a tulajdonnevekből is, tehát az intézménynevekből is választhat a különféle beszédhelyzethez illő megnevezést. Ha tehát egy intézmény vagy vállalat megnevezhető félreértés nélkül valamelyik szavával röviden, akkor hagyjuk el a mozaikneves megnevezést.

Bachát László