Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

Somogyi Néplap 1988. január 4., hétfő SPORTB Újra dobogós helyért küzd a Sió ÁG Medosz Mire mentek 1987-ben? „Csak kedvtelésből játszunk” Kés jár Csaba: Forma-3 az NSZK-ban Ugyan, hol van már az az idő, amikor kiesési gondok­kal küszködött az NB II-es siófoki férfi-kosárlabdacsa­pat? A Sió ÁG Medosz évek óta egyre nagyobb tekintélyt szerezve vesz részt a nemze­ti bajnokság második vona­lának küzdelmeiben. Az együttes az elmúlt bajnok­ság során a végjátékban — jóllehet egyetlen percig sem volt szándékában az előbb­re lépés — még az NB I-es jogért is küzdhetett. A bajnokság egy kissé át­szerveződött, de a siófoki kosarasok célja most is az, hogy a rájátszás során a legjobb másodosztályú együt­tesek között küzdhessenek. A csoportmérkőzések során 1986 őszén a csapat csak Sopronban, Székesfehérváron az Alba Regia otthonában, valamint Nagykanizsán szen­vedett vereséget, s így a do­bogón várhatja a folytatást. — Együttesünk a nyári pi­henő alatt tulajdonképpen gyengült. Három fiatal kosa­rasunk (s köztük az egyik irányító, Hajnal Gábor) be­vonult katonának; helyettük nem jött senki — mondja az edző, Vojtkó Pál. — Ennek ellenére játékosállományunk képes arra, hogy a csoport- mérkőzések végén a dobo­gón legyen. Sajnos, a nyári felkészülésünk nem úgy sike­rült, mint ahogyan szerettük volna vagy mint egy évvel korábban. Fűzfőn edzőtábo­rozáson vettünk részt, mun­kahelyi elfoglaltságok miatt azonban többen nem tudtak velünk tartani. Tizenhat csa­pat küzdött a fűzfői Bala­Talán még sohasem voltak olyan szorgalmasak az asz­taliteniszezők, mint ezekben a napokban. Szilveszter dél­előttjén kiadós edzésen vet­tek részt, ;s csak újévkor pi­hentek, azután a szombat és vasárnap ismét gpakorlással telt el. A serény készülődés érthető: szerdán Szófia mel­lett évnyitó Szuper Liga mérkőzést játszanak Bulgá­ria csapatával. — Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy a bolgár együttes na­gyobb feladat elé állítson bennünket — mondta a kö­zelgő találkozóról Pigniczki László, a férficsapat edzője. SAKK Tízen vetélkedtek vasár­nap a Siófok felszabadulásá­nak tiszteletére rendezett sakk-emlékversenyen. Agyő­zeimet a tabiak mesterjelölt­je, Makai Gyula szerezte meg 7,5 ponttal, a 7 pontos — ugyancsak tabi — Miha- lecz Attila mesterjelölt és a 6 pontos siófoki Molnár Au­rél előtt. * * * Karakas Éva nemzetközi nagymester szimultánkörút- ja során Tabon 28 elleniféllel vette föl a küzdelmet. 22 játszmát megnyert, hármat elvesztett, három pedig dön­tetlenül végződött. Mihalecz Attila, Kolonics József és Czabula Imre (mindhárom tabi) nyert, Makai Gyula (Tab), Horváth Tamás (Ga- más) és Léhman Zoltán (Sió­fok) pedig döntetlent ért el a nagymester ellen. TOTÓ A totó 1. heti telitalálatos szelvénye a következő: x, x, 1, 1, 1, x, 1,' x, x, x, x, 2, x + x. ton-kupán, ahol mi is in­dultunk. Legyőztük az NB I- ből frissen kiesett Alba Re­gia Építők együttesét, majd egypontos vereséget szenved­tünk a Táncsics SE-től úgy, hogy az utolsó másodperce­kig mi vezettünk. Ezután Csehszlovákiában indultunk egy nemzetközi tornán, majd szeptemberben mi rendeztük meg a Sió-kupát. Sajnos, ezen sem tudtunk a legjobb összeállításban pályára lép­ni, így csak a 4. helyen vé­geztünk a hat csapat között. A bajnoki rajt azonban jól indult. A győzelmek so­rát a Sopronban elszenve­dett vereség szakította meg, amely a papírforma szerint várható is volt. A siófokia­kat csak az bántja, hogy jól­lehet Győrfi és Juhos sem játszott, mégis a kezükben volt a találkozó, s nem tud­tak élni a lehetőséggel. A csapat igen gyenge teljesít­ményt nyújtott az Alba Re­gia és a Nagykanizsa ellen, így azok a vereségek „jogo­san” következtek be. A kosárlabdázásnak a vá­rosban már több évtizedes múltja van, a tudatos után­pótlás-nevelésre azonban csak a legutóbbi időszakban került sor. A középiskolai utánpótlásbázis főként a Perczel Mór gimnázium, va­lamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola. A juniorcsapal mö­gött ifjúsági, serdülőcsapa­tok és előkészítő csoportok is edzenek rendszeresen. A juniorokkal Kersák István, az ifjúságiakkal Vásárhelyi — De változott a helyzet: mi gyengültünk, a bolgárok erősödtek, ezért rendkívül nyíltnak ígérkezik a találko­zó. Elsősorban Lukov és Gergelcseva tartozik az európai élmezőnyhöz; elle­nük nem könnyű győzni. Bi­zonyítja ezt, hogy a bolgá­rok december közepén ide­genben 4:3-ra nyertek a Szuper Ligában tavaly első helyen végzett lengyelek el­len. A magyar válogatott nem lehet teljes, mert Bátorfi Csilla — mivel térdműtétje volt — hosszú hetekig nem jöhet számításba. Volper László, a női válogatott ed­zője Urbán Edit mellett sza­Hiába halt meg a verseny kiagyalója, a. Párizs—Dakar rali túlélte őt. Thierry Sa­bine 1986. január 14-én he­likopterbaleset következté­ben elhunyt, s örökét édes­apja és élettársa vette át. Nekik köszönhető, hogy most január 1-jén ismét megkez­dődött az egyik legőrültebb vállalkozás, amelynek sok köze nincs a sporthoz. Sabine ötlete úgy jött, hogy az Adidjan—Nizza rali Tibor, a serdülőkkel Villá­nyi Ottó, Dénesi Erika és Bálintné Hegyi Márta fog­lalkozik. Az ősszel érkezeit Budapestről a Csepel SC-től Csordás József, ő az általá­nos iskolák alsó tagozatosai­val próbálja megszerettetni a kosárlabdázást. Ahhoz, hogy egy sportág meghonosodjon, példaképek kellenek. Siófokon ilyen is akad. A jelenlegi csapatban például Pálvölgyi, Györfi, Juhos, Antal, Kersák, Haj­nal volt már NB I-es játé­kos, sőt az első kettő válo­gatott is. Mögöttük pedig jó néhány idősebb és fiatalabb sportoló bontogatja szár­nyait. S nemcsak az után­pótlás kap játéklehetőséget a Balaton partján, hanem az öregfiúk együttes is, amely — a juniorokkal és ifikkel együtt — a szomszédos Fe­jér megyei bajnokságban szerepel. A város kosárlabdasportja már jól felépítettnek mond­ható. Otthont a IV. Számú Általános Iskola, valamint a gimnázium és a kereskedel­mi szakközépiskola ad a já­tékosoknak, biztosítva a tor­natermi feltételeket. — Mi nem NB I-es csa­patot akarunk Siófokon — mondja az edző —, hanem azt, hogy a sportágat minél többen szeressék és játssza­nak. Nálunk a játékosok nem kapnak pénzt; mi tel­jesen amatőrök vagyunk, és azok is szeretnénk maradni, hiszen kedvtelésből öltünk sportfelszerelést. v ázott. A BSE játékosa va­sárnap például rendkívüli egyéni edzést végzett, hogy a lehető legjobban készül­jön fel Gergelcseva ellen. A csapat férfi tagjai —• Klampár, Kriston, Harczi — ugyancsak gyakoroltak; nekik sem lesz könnyű dol­guk. Kétségtelen, hogy a négy férfi egyes találkozó (Klampár és Kriston játsz- sza) döntően befolyásolhat­ja a végeredmény kialaku­lását. A szerdai fordulóban még Svédország—Lengyelország, Jugoszlávia—Csehszlovákia és Franciaország—NSZK ta­lálkozó lesz. során — amelyen ő is indult — eltévedt, s három nap, három éjszaka \bolyongott az afrikai sivatagban. Amikor óriási szerencsével megme­nekült, barátjává fogadta a sivatagot. A „barát” később üzlettársa is lett. Kalandvá­gyát csillapítani nem tud­ta, s másoknak is lehetősé­get akart adni, hogy része­sei lehessenek egy nagy ka­landnak, ezért indította út­nak a Párizs—Dakar ralit. — Ha lett volna bennem olyan érzés, hogy már min­dent tudok, mostanra elszállt volna. De nem volt, és ezt nem győztem hangsúlyozni, mégis mindenki számon kéri tőlem a tavalyi eredménye­ket. Vagy csak én érzem így? — vág bele a közepébe Kes- jár Csaba, a legnagyobb ma­gyar pályaversenyző remény­ség. — Bizony, hozzászoktunk, hogy Kesjár Csaba sikereiről értesüljünk a versenyévadok végén. Mindenki úgy gondol­Kesjár sisakban Ezen az idén kereken 600 személygépkocsi, motorke­rékpár és teherautó indult. 11 700 km út várt rájuk a rajt pillanatában. De még milyen út? A csaknem 12 ezerből az egyhanmad a ki­épített út, a fennmaradó táv 85 százalékán még soha nem járt gépjármű. Minden rész­távnak külön rajtja és cél­ja van. Közöttük köteles a versenyző néhány előre ki­jelölt pontot érinteni, így dolgozzák ki az útvonalat. A navigálás művészete ara­nyat ér, a hibázókat a ter­mészet azonnal megbünteti. Erről Margaret Thatcher an­gol miniszterelnök asszony fia többet tudna beszélni, őt több napi keresgélés után találták meg a riasz­tott brit légierő gépei, ami­kor 1982-ben eltűnt a siva­tagban. Hasonló sorsra ju­tott egy évvel később Kiki Caron, a franciák egykori kitűnő úszónője — őt no­mád tevehajcsárok szedték föl. Thierry Sabine annak ide­jén olyan időpontra tette a Párizs—Dakar ralit — amely Algérián, Nigérián, Malin, ta, már mindent tudsz, amit a versenypályákon tudni kell, hisz 1986-iban Forma Ford 2000-ben osztrák baj­nok voltál. Ekkora a különb­ség? — Igen. Elképesztően nagy. Egy Trabant és egy Porsche között nincs akkora különb­ség, mint a Forma Ford és a Forma—3 között. Ugye, hihetetlen? Magam sem hit­tem volna, ma pedig már tudom. Például egy normál autó, a Forma Ford vagy az Easter mindig utánaenged egy kicsit a kanyarokban, mindig van lehetőség a kor­rigálásra. A Forma—3-ban Mauritánián és Szenegálon keresztül vezet —, amely holtszezonnak számít a sportban. Január elsején in­dult a verseny, és három hét múlva fejeződik be. Ilyen­kor .nincs jelentős sportese­mény a világon, a tv és a sajtó kellőképpen oda tud figyelni az eseményre. Egyébként a ralin amatő­röknek semmi esélyük sincs. Mert melyik amatőr tudna ilyan kisegítő személyzetet fizetni, mint amilyen pél­dául Vatanennek, a tavalyi finn győztesnek volt: hat kí­sérő jármű, két mérnök, tíz szerelő, egy repülőgép, egy orvos és egy szakács állt rendelkezésére. És Peugeot 205 Turbo. Az idei ralin haj­dani Forma 1-es pilóták is próbálkoztak, mint Tambay, lek és Laffitte. A 10. Párizs—Dakar rali mezőnye pénteken a késő éjszakai órákban megérke­zett a francia kikötőváros­ba, Sete-be. A résztvevők rövid pihenés után szomba­ton kora reggel négy hajón megkezdték az átkelést a Földközi-tengeren, s vasár­nap már az afrikai földré­szen, Algírból folytatták út­jukat (több mint 10 000 km- es) Szenegál fővárosáig, Da­karig. ötössel az élen a magyar Kesjár nincs! Kőkemény a kocsi. Ha hibáztál, elment a verseny. Ráadásul harmincnégy, si­kerre éhes fiatal versenyző tülekedik a futamokon azo­nos vagy közel azonos autók­ban. Némelyikük jóval több versenykilométerrel a háta mögött, mint például én. Nem ritka, hogy az első és a tizedik között a célban nincs több egy másodperc­nél! — Mennyit sikerült tanul­nod ebben a nehéz mezőny­ben a tavalyi versenyeken? — Ügy érzem, sokat. Hogy eleget-e, az az idén fog ki­derülni. Forma Esasteres ko­romban örültem, ha 2—3 ezer kilométert autózhattam éven­te, és ebben benne volt min­den, verseny, tesztelés és ed­zés. Tavaly körülbelül húsz­ezer kilométert vezettem a versenyautót! — Kész Forma—3 verseny­ző lettél? Ezt mutatja az idényzárón, Hockenheimben kivívott győzelmed? — Boldog vagyok, hogy győzelemmel zártam a sze­zont, de az igazsághoz tar­tozik, hogy nem volt ott min­denki, aki számít, bár az is, hogy pályacsúcsot futottam. Ám változatlanul állítom, nem vagyok kész versenyző, még mindig rengeteg a ta- nulnivalóm. Szerencsére a legjobb csapatban tehetem ezt. Horst Schübel, a csapat­főnök, nagy tanár, és ő elé­gedett volt velem. Előre megmondta, tanulóév lesz az 1987-es. Csapattársam, Bemd Schneider megnyerte az NSZK-bajnokságot, aztán átigazolt a Forma—l.-es Zak- speed csapatba. S bár jó ér­zés ez nekem, nem jelenti azt, hogy most már előttem is nyitva az ajtó a legfelsőbb osztályba ! — Mindezek után, hogyan értékeled az 1987-es szezo­nodat? — Értékesnek tartom. Ver­senyzői és emberi szempont­ból egyaránt. Sok hasznos tapasztalatot szereztem, so­kat tanultam, és ezeket hasz­nosítani tudom majd a ver­senypályákon. — Végül stílszerűen: há­nyas bizonyítványt szereztél a tanulóévben? — A tavalyi bizonyítvá­nyomat az idén magam fo­gom megírni a versenyeken, ám már annak is örülök, hogy ebben a szezonban is ott lehetek a legjobb csapat­ban, a lehető legjobb iskolá­ban. — Ehhez gratulálunk, és sok sikert kívánunk! Roóz Péter (Folytatjuk.) A híres versailles-i palota előtt sorakoztak föl a rajt előtt a Párizs—Dakar ralin indulók Gyarmati László Évnyitó a bolgárok ellen Afrikában a rali mezőnye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents