Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
2 Somogyi Néplap 1987. december 12., szombat MIHAIL GORBACSOV SAJTÓKONFERENCIÁJA „A világpolitika nagy eseménye „Ez a látogatás a világpolitika nagy eseménye lett, még odáig is elmegyek, hogy kijelentsem: új és fontos szakasz kezdetéről beszélhetünk mind a kétoldalú, szovjet- amerikai kapcsolatokban, mind a világpolitikában’' — jelentette ki washingtoni sajtókonferenciáján Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára a háromnapos csúcstalálkozó befejeztével tartott hatalmas érdeklődés mellett sajtókonferenciát. A csaknem kétórás, a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége lakótelepének színháztermében megtartott sajtókonferencián a szovjet vezető részletesen szólt az eredményekről és szenvedélyes hangon állt ki a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztése, a gyökeres fontosságú kérdések megoldása mellett. Gorbacsov megállapította: elmélyült a politikai párbeszéd az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői között, önmagában az a tény, hogy ez a folyamat így fejlődik s ennek eredményeit a közös közleményben is rögzítették, a politikai párbeszéd dinamizmusáról, annak szintjéről tanúskodik. „Ennek a dokumentumnak jelentősége abban áll, hogy megmutatja tárgyalásaink széles körét és jellegét — mondotta. — Ez a dokumentum olvasóinak azt tanúsítja, milyen fokú kölcsönös egyetértés alakult ki az egyes kérdésekben, s azt is bizonyítja, hogy továbbra is fennállnak komoly nézeteltérések.” A pozitívumok sorában első helyen említette, hogy az elnökkel együtt megállapíthatták: a' szovjet—amerikai kapcsolatokban az utóbbi időben bizonyos fokú pozitív fejlődés következett be. Ezek az eredmények a genfi és a reykjavíki csúcs eredményeire alapultak. A közös közleményt értékelve Gorbacsov megállapította: a két ország vezetői most a legmagasabb szinten szögezték le, hogy túllépnek a hosszúra nyúlt konfrontáción, maguk mögött akarják hagyni azt. ,,Ez fontos politikai eredmény s ez jelenti a szovjet—amerikai kapcsolatok új szakaszára történő áttérés lényegét" — hangoztatta. A szovjet vezető részletesen méltatta a most aláírt új szerződést, amely az egész világon felszámolja a közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket. ,,Ez közös siker, a két ország népének sikere, de egyúttal siker szövetségeseink számára is. akik részt vettek ezen a hosszú maratoni tárgyaláson, annak minden, a kompromisszumok, az új megközelítések felkutatására irányuló szakaszában, a régi problémák megoldásának folyamatában. S szeretnék utalni a társadalmi mozgalmak résztvevőire világszerte, akiknek tevékenysége ösztönzést nyújtott a politikusoknak a különböző országokban, mindenekelőtt nekünk, arra sürgetett bennünket, hogy találjuk meg a megoldást, kössük meg a szerződést a nukleáris fegyverek ezen osztályai felszámolásáról, ne álljunk meg az akadályok és a nehézségek láttán." Az SZKP KB főtitkára szólt a hadászati fegyverek csökkentéséről folytatott tárgyalásokról is. Megállapította: sikerült egyes kérdéseket megoldani — egy részüket ugyan csak akkor, amikor a Fehér Ház előtt már gyülekeztek a búcsúztatás résztvevői. Gorbacsov ismét a szovjet—amerikai kapcsolatok kulcskérdésének nevezte a hadászati fegyverek számának gyökeres csökkentését. ,,A felek arra a következtetésre jutottak, hogy ezen az úton is frontáttörést kell végrehajtani, azokra a tapasztalatokra támaszkodva, amelyeket áz eddigi tárgyalásokon, így az INF-szerző- déssel kapcsolatos tárgyalásokon szereztünk. Ezt halogatás nélkül meg kell» tennünk, addig, amíg megvan a reális esély a fegyverkezési verseny megállítására” — figyelmeztetett. A szovjet és az amerikai tárgyalóküldöttségnek adott új utasításokat összegezve Gorbacsov elmondotta: ezek alapján ki kell dolgozni a szerződést a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról, azzal, hogy a felek tiszteletben tartják a rakétaelhárító rendszerekről megkötött ABM-szerződést és közösen meghatározott ideig nem mondják fel azt. Az új szerződést az Egyesült Államok elnökének 1988 első felében esedékes moszkvai látogatásáig kell aláírásra előkészíteni. „A tárgyalások eredményeként jelentős haladást értünk el. Tudatosan használom ezt a szót, mivel ez a probléma a legjelentősebb a Szovjetunió, az Egyesült Államok és minden más ország számára is" — mondotta. A Washingtonban létrejött megállapodások közül kiemelte, hogy megállapodás jött létre a tengeri indítású, nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépekről: az amerikai fél beleegyezett abba, hogy az ilyen fegyvereket, amelyek nem számítanak az új szerződésben engedélyezendő 6000 robbanófej közé, csak korlátozott mennyiségben alkalmazza és folytassák a megfelelő ellenőrzési módszerek keresését. Gorbacsov erről szólva elmondotta: a Szovjetuniónak vannak olyan új technikai eszközei, amelyek segítségével helyszíni ellenőrzés nélkül is megállapíthatják, vannak-e nukleáris fegyverek akár felszíni hajókon, akár tengeralattjárókon. Ha létrejön a megegyezés, a Szovjetunió kész az ezzel kapcsolatos eredményeket megosztani, kész bemutatni az eszközök alkalmazását. A új eszközök egyébként nemcsak a fegyverek jelenlétét, hanem még azok kapacitását is felderítik. A szovjet vezető elmondotta: javasolta Reagan elnöknek, hogy a két ország tudósaiból, szakértőiből alakítsanak . vegyesbizottságot, amely a leszerelési kérdésekben szaktanácsokat tudna adni az amerikai és a szovjet vezetésnek. Az egyéb megállapodások között szerepel az, hogy az interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjárókról indított ballisztikus rakéták robbanófejeinek szár mát együttesen 4500-ban szabják meg, a hatezres kereten belül. „Mint látják, jelentősen előreléptünk a nukleáris és az űrfegyverek kérdésében, ami a legfontosabb és a legbonyolultabb probléma. De ahhoz, hogy néhány hónapon belül magállapodásra juthassunk a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről kötendő szerződés ügyében, igen nagy munka vár még a tárgyalóküldöttségekre, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetésére is” — mondotta Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető külön foglalkozott Afganisztán helyzetével. „Olyan megoldást akarunk, amely véget vet a vérontásnak az országban, megakadályozza annak megismétlődését. Nyíltan kimondtuk: nem akarunk olyan megoldást, amely kötelezővé tenné valamiféle „szovjetbarát” rendszer létrehozását Afganisztánban, de az amerikaá félnek is nyíltan kell kimondania, hogy nem akar valamiféle „amerikabarát” rendszert a hatalomba ültetni. A szabad, el nem kötelzett, semleges Afganisztánban a nemzeti megbékélés alapján létrehozott kormányt kell felállítani, számításba kell venni minden csoport érdekeit, a nemzeti megbékélés céljait. Országaink sokat tehetnek ezért. Afganisztánról szólva kijelentettük: meghoztuk a politikai döntést a szovjet csapatok kivonásáról. Meghatároztuk ennek időtartamát: 12 hónap, esetleg ennél is kevesebb. Ez a kérdés azonban még megoldásra vár az ENSZ közvetítésével folyó tárgyalásokon. Ha ez megtörténik, megjelöljük a szovjet erők kivonásának kezdeti időpontját, — de ennek ugyanakkor azzal is kell járnia, hogy véget vetnek a felkelők anyagi és fegyverekkel történő támogatásának. Azon a napon, amikor ez megtörténik, csapataink megkezdik a kivonulást, nem vesznek többé részt hadműveletekben, minden hadműveletet be kell szüntetni és meg kell kezdeni a politikai rendezést, amelyet befolyásunkkal segíteni tudunk. De ehhez az afganisztáni politikai erők minden érintett fél megállapodása szükséges. Ügy látom, erre megvan a lehetőség. Ha ebből indulunk ki, ki tudunk dolgozni egy olyan okmányt, amely meghatározza vállalt kötelezettségeinket. Megállapodtunk abban, hogy folytatjuk a munkát ezeknek a kérdéseknek a megoldására”. A szovjet vezető utalt arra, hogy a tárgyalásokon szó volt a Közép-Ameriká- val, a Közel-Kelettel, Afrika déli részével és a Perzsa-öböllel összefüggő kérdésekről is. Szenvedélyes hangon, hosszan szólt, a szovjet— amerikai kapcsolatok megjavításának szükségességéről, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. A szovjet vezető ezután válaszolt az újságírók kérdéseire. Számos kérdés vonatkozott a leszerelés nehézségeire, s különösen az űrfegyverkezéssel kapcsolatos szovjet álláspontra. Mihail Gorbacsov megismételte: a Szovjetuniónak nincs ilyen programja, csupán olyan alapkutatásokkal foglalkozik, amelyek egyes különleges területeken az amerikai űrfegyverkezési program keretében is vizsgált problémákkal azonosak. „Csupán ennyit mondtam s kijelentettem, hogy a leghatározottabban ellenezzük a hadászati védelmi kezdeményezés programját — mondotta, a látogatása előtt az NBC amerikai televíziós társaság által sugárzott interjúra utalva. — Nem fogunk őrvédelmi rendszert kiépíteni a Szovjetunióban, s erre sürgetjük az amerikai lett" kormányzatot is. Ha azonban az Egyesült Államok kormánya nem veszi figyelembe véleményünket, ha létrehozza az űrvédelmi rendszert, akkor ezért teljes mértékben magára kell vennie a felelősséget, mert ezzel aláássa a hadászati stabilitást, új teret nyit meg a fegyverkezési verseny előtt, s ez beláthatatlan következményekkel jár. Ha az amerikaiaknak van erre pénzük, csak költsék el, mi más területen találjuk meg a választ. Ez asszi metrikus válasz lesz, százszorta, vagy még többszörié olcsóbb” — mondotta. Egy másik kérdésre válaszolva Gorbacsov kijelentette, nem hiszi, hogy a mostani látogatás „megállította volna” azt, hogy a fegyverkezési verseny kiterjedjen a világűrre. „Megerősíthetem azonban, hogy a Szovjetuniónak továbbra is ez a célja: meg kell akadályozni a fegyverkezési verseny kiterjesztését a világűrre” — hangsúlyozta. A szovjet vezető egy kérdésre válaszolva ismételten kormánya támogatásáról biztosította egy olyan nemzetközi konferencia összehívását, amely a közel-keleti rendezéssel foglalkozna. Hangsúlyozta azonban, hogy az ilyen konferencián belül a Szovjetunió lehetségesnek tartja a két- és többoldalú tárgyalásokat, például azt, hogy Izrael közvetlenül tárgyaljon arab szomszédaival. A Perzsa-öböl térségéről szólva Gorbacsov aláhúzta, hogy a Biztonsági Tanács tagjainak közösen kell fellépniük a politikai rendezés, a háború megállítása érdekében. Egyelőre még nem merítették ki mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a tanács legutóbbi határozata nyújt — mondotta, hangoztatta azonban, hogy a kérdésről részletes tárgyalásokat folytatott Reagan elnökkel. Gorbacsov megismételte az, európai kérdésekről szólva, hogy a Szovjetunió fenntartja az északi körzetek nukleáris fegyvermentesítésére vonatkozó javaslatait, amelyeket murmanszki beszédében fejtett ki, s támogatja egy atomfegyvermentes övezet megteremtését Európa közepén is. A szovjet vezető aláhúzta: a leszerelési megállapodásokat, javaslatokat a Szovjetunió szövetségeseivel teljes egyetértésben, azok közreműködésével, javaslataik alapján dolgozta ki. Köszönetét mondott ezért a szövetséges országoknak. Sajtókonferenciáján kérdésekre válaszolva kifejtette: a reykjavíki tanácskozás óta további jelentős változások következtek be a világban, az emberek gondolkodásában, s ez vezetett el a mostani találkozóhoz, a megállapodásokhoz. Méltatta ebben az értelmiség szerepét, hangoztatva, hogy az értelmiség állásfoglalása nagyban hozzájárul a világközvélemény gondolkodásának alakulásához, a kedvező légkör létrejöttéhez. Egy kérdés Reagan elnök szovjetellenes kijelentéseire utalt vissza. „Ügy gondolom, ő is másként látja már a dolgokat — így vagyok magam is” — válaszolta Gorbacsov. Sajtókonferenciáján az SZKP KB főtitkára meleg köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért és saját maga, valamint a szovjet nép nevében legjobb kívánságait tolmácsolta az amerikai népnek. Nagy sikernek nevezte a találkozót Ronald Reagan televíziós beszéde Reagan amerikai elnök csütörtökön este, közvetlenül Mihail Gorbacsov elutazása után negyedórás televíziós beszédben összegezte mondanivalóját a csúcstalálkozóról. Bár az elnök is nagy sikernek, jelentős előrelépésnek nevezte a három nap eredményeit, mindenekelőtt az új leszerelési szerződés aláírását, beszédét ezúttal is teletűzdelte olyan kijelentésekkel, amelyek a Szovjetunió társadalmi-politikai rendszerét, politikáját bírálták — s ezúttal is védelmezte az amerikai törekvéseket az űrfegyverek kifejlesztésére. Az elnök azt mondotta, hogy „a három történelmi napon Gorbacsov úrral folytattuk a kormányaink és népeink közötti jobb kapcsolatok alapjainak kiépítését. Lépést tettünk, igaz, csak egy, de kritikus fontosságú lépést a tartósabb béke megteremtése felé, olyan lépést, amely a II. világháború óta a legfontosabb lehet a fegyverkezés lelassításában”. „Ügy hiszem, hogy a most megkötött iszerződés mérföldkő a háború utáni történelemben, mert nem egyszerűen a fegyverzet ellenőrzéséről, hanem tényleges csökkentéséről szól” — mondta Reagan, külön kiemelve az ellenőrzési rendelkezéseket, hangsúlyozva, hogy azok teljességgel újak, messzemenő kihatásaik lehetnek. „Ezért hiszem úgy, hogy a szerződés nem csupán csökkenti a háború veszélyét, hanem meggyorsítja azt a folyamatot, amely majd egykor teljességgel meg is szüntetheti ezt a veszélyt. A szerződés, és mindaz, amit e csúcstalálkozón elértünk, szélesebb megértést mutat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ez a megértés segít a béke megtartásában, ahogy tovább munkálkodunk politikánk végcélja érdekében” — mondotta. Sürgette egyébként a szenátust, hogy gyorsan ratifikálja az új szerződést. Az amerikai 'elnök azt hangoztatta, hogy „bármilyen fontos is önmagában a szerződés, a mostani tanácskozás és az egész csúcstalálkozó-folyamat még fontosabb eleme az, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok már nem csupán a leszerelés kérdésére összpontosulnak, hanem szélesebb területekre terjednek ki s ezek alapjául a realizmus és a nyíltság .szolgál. „A csúcs- találkozón nem fcsupán a fegyverekről, hanem azokról az alapvető nézetkülönbségekről is szólni kell, amelyek miatt a nemzetek felfegyverkeznek” — mondotta, kijelentve, hogy „gyakorlati és erkölcsi kötelezettségnek” tekinti a népek és a kormányzati rendszerek közötti konfliktusok mélyebb fontsainak megvitatását. „Ezért olyan lét- fontosságú, hogy szélesebb körű napirendet tűzzünk ki a csúcstalálkozóra, hogy ne csak a fegyverekről, hanem az emberek közötti kapcsolatokról és, ami a legfontosabb, az emberi jogokról és a regionális válságokról is tárgyaljunk”. Reagan ennek kapcsán azt mondotta, hogy a csúcstalálkozón szó volt „a szovjet terjeszkedési politikáról, az emberi jogok megsértéséről és arról, hogy az Egyesült Államok erkölcsi alapon ellenzi az ezt igazoló ideológiát”. „Ezzel a módszerrel sokkalta nyíltabb és sokkalta reálisabb alapokra helyeztük a szovjet—amerikai kapcsolatokat” — mondotta, azt hangoztatva, hogy ^ezeken a kritikus területeken még nagyon sokat kell tenni”. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy a regionális válságokról nyílt vita folyt, s „nagy reményeket fűz ahhoz, hogy sikerül valódi együttműködést kialakítani azok megoldásában olyan feltételek mellett, amelyek előmozdítják a békét és szabadságot, mivel ez elengedhetetlen a kapcsolatok tartós javításához”. Az emberi jogok témájáról úgy vélekedett, hogy „csak igen korlátozott lépések történtek”. A kétoldalú együttműködésről, a tudományos, oktatásügyi, kulturális és gazdasági kapcsolatokról szólva viszont azt mondotta, hogy „egyetértettünk az együttműködés kiterjesztésében olyan módon, amely lebontja a népeink között álló mesterséges akadályok némelyikét”. „Bár sok munka áll még előttünk, az a haladás, amelyet különösen a fegyverzet csökkentése terén értünk e.1, jobb megértést tükröz köztünk és a szovjetek között”. Reagan ezt áz amerikai nép támogatásának, elsősorban saját fegyverkezési politikája támogatásának tulajdonította. Ezzel kapcsolatban megismételte az űrfegyverkezésre vonatkozó érvelését, s szerinte a Szovjetuniót „ez a politika hozta vissza a tárgyalóasztalhoz”, „ez teszi lehetségessé, hogy valódi, alapvető javulásban reménykedjünk”. Az INF szerződésről szólva Reagan azt hangoztatta, hogy az „nem hagyja védtelenül a NATO-t, mert az Egyesült Államok továbbra is jelentős elrettentő erőt tant fenn a földön, a levegőben és a tengeren” s „továbbra is szilárdan elkötelezte magát, hogy a leghatározottabban válaszol az agresszió bármely formájára”. Szólt a jövő évi csúcstalálkozó terveiről s elmon- do'tta: Gorbaosovval egyetértésre jutottak abban, hogy meg kell kettőzni az erőfeszítéseket a hadászati fegyverek ötvenszázalékos - csökkentését előirányzó szerződés kidolgozására. „Ezen a téren igazi előrehaladást értünk el. Megállapodtunk abban, hogy erőfeszítéseinket a szerződés lehető leghamarabb történő kidolgozására kell összpontosítanunk, s ilyen utasításokat adtunk a tárgyalóküldöttségeknek”. „Úgy gondolom, hogy a támadó fegyverek ilyen nagyszabású csökkentése, az űrvédelem kifejlesztésével együtt sokkalta biztonságosabbá teszi majd a világot. Ezért világosan kifejtettem, hogy folytatjuk az SDI- programot, s amikor készek leszünk a védelmi rendszer telepítésére, megtesszük azt” — mondotta. „A jövőt illetően egyetértettünk Gorbacsov úrral abban is, hogy amikor megtörtént a nukleáris fegyverek csökkentése, különösen fontossá válik a hagyományos és a vegyi fegyverek terén meglévő aránytalanságok megszüntetése, ahol a szovjetek most is jelentős előnyben vannak az Egyesült Államokhoz és szövetségeseihez képest” — mondotta az amerikai elnök. Televíziós beszédében hosszan fejtegette az amerikai politikai rendszer előnyeit, az „amerikai álom”, az amerikai gazdaság nagyszerű mivoltát, támadta a „totalitariánus, elnyomó rendszereket”.
