Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-11 / 292. szám
1987. december 11., péntek Somogyi Néplap 3 HALMOZOTTAK A LEMARADÁSOK Négy megye vezetőinek vitafóruma Kaposváron holland gyártmányú Vicon- bálázóval ismerkedtek meg a Baranya megyei majsi Kossuth Termelőszövetkezetben, s azon voltak, hogy ilyen géppel oldják meg a szántóföldi takarmány betakarítását. — Ilyen gépet, sajnos, nem kaptunk, viszont hozzájutottunk — igaz, csak kipróbálásra, kísérletképpen — az IKR közreműködésével a Welgerhez. Sokat tud ez a gép ... Szorosan illeszkedik a bálaszenázs készítésének technológiájába, találkozik szövetkezetünk elképzelésével. A Kutasi Állami Gazdaságtól béreltünk Hesston szársértő kaszát, a rakodást Atlasz-rakodó trágyarakó villáival oldottuk meg, így alakítottuk ki a teljes betakarító gépsort. Az értékes gépet Piat-trak- tor vontatta, s ki másra bízhatták volna a működtetését, mint Pongrácz László traktorosra, a szövetkezet legértékesebb gépeinek mindenkori kezelőjére. A munka indulásánál jelen voltak az IKR szakemberei, akik tanácsokat adtak műszaki és technológiai kérdésekben, s ők látták el a szükséges tudnivalóval a traktorost is. Ezekben a napokban már csak emlék a betakarítás, a vetés a bajomi téeszben. Idejében és jó minőségben került földbe az ősziek magja, nem volt szükség területátcsoportosításra sem. A közelmúltban végzett állomány- minősítés szerint az őszi vetések 98 százaléka kitűnően kelt és fejlődött, lényegesen megnyugtatóbb a kalászosok képe most, mint' tavaly ilyenkor volt. Novemberben 126 milliméter csapadékot mértek a Lenin Tsz határában, s ez a hátra levő mélyszántást hátráltatta, így a szokásosnál is több erő- és munkagép vonult javításra, karbantartásra a jól fölszerelt műhelyekbe. A szerelők és a traktorosok az eszközök egy részén már hozzáláttak a téli nagyjavításhoz, s több mint tíz traktoron a műszaki vizsgára való fölkészítést végezték. A lakatosok elsősorban a szövetkezetnél adódó feladatokat látják el, de ezekben a napokban — a kapacitás jobb kihasználása végett — arra is vállalkoztak, hogy konténereket készítsenek más megrendelőknek. H. F. A közlekedés hosszú távú fejlesztési koncepciójáról széles körű társadalmi vita kezdődött és folytatódik még országszerte különböző szervezetek támogatásával. A népgazdaság és a lakossági közérzet szempontjából kiemelten fontos témát várhatóan a jövő év derekán vitatja meg az Országgyűlés. A társadalmi viták az ezredfordulóig szóló program körültekintő előkészítését szolgálják éppúgy, mint az a tanácskozás, amelyet négy megye vezetői tartottak tegnap Kaposváron. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyei pártbizottságának gazdaságpolitikai titkárai, osztályvezetői, a megyei tanácsok általános elnökhelyettesei, közlekedési osztályvezetői, ország- gyűlési képviselők mondtak véleményt a Közlekedési Minisztérium fejlesztési koncepciójáról. Dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára házigazdaként köszöntötte a vendégeket, Ónozó György közlekedési miniszterhelyettes vitaindítójában pedig arra utalt: különösen fontos most, hogy megalapozott, széles körű véleménycserére épülő fejlesztési koncepció kerüljön a kormány, illetve a parlament elé. Bár a közlekedés teljesítményei az elmúlt huszonöt évben mind a személy-, mind az áruszállításban háromszorosára növekedtek, a hetvenes évek végétől megkezdődött, az utóbbi hét-tíz évben pedig felgyorsult az ágazat leépülési folyamata a beruházások csökkenése miatt. Az utak állapota fokozatosan romlik, nő a balesetveszély, az energiafogyasztás, a környezetszeny- nyezés; a Duna- és Tiszahidak, a kapcsolódó kelet— nyugati irányú utak hiánya miatt a nemzetközi áteresztőképesség nem elegendő, egyes szakaszokon szinte elviselhetetlen a torlódás; elöregedett a közúti és a vasúti vontatójármű-park; évente ötszáz kilométer vasútvonalat kellene korszerűsíteni, s csak kétszázhatvan kilométer körül van a teljesítés — és lehetne sorolni tovább a halmozottan és egyre súlyosabban jelentkező gondokat. A közlekedés a gazdaság és a társadalom indokolt igényeinek ma már csak átmeneti zavarokkal és több területen csökkenő színvonalon tud megfelelni. A kormányprogram, figyelembe véve a stabilizáció és a gazdasági kibontakozás követelményeit, célul tűzte ki, hogy „az ezredfordulóra a közlekedésnek az igényeket megbízhatóan, mérsékelten javuló színvonalon kell kielégítenie”. Az írásban kiadott anyagban is szerepelt, melyet tegnap a megyei vezetők és a képviselők egyhangúlag megerősítettek: a jelenlegi gazdasági helyzetben, a VII. ötéves terv hátralevő éveiben reálisan csak a romlás lassítását lehet célul tűzni, megállítása a kilencvenes évek első felében, míg a színvonal szerény javulása az évezred utolsó tervidőszakában képzelhető el. Ilyen körülmények között — üél-Dunántúl szinte minden jelen levő képviselője hangsúlyozta — különösen fontos a feladatok rangsorolása, a nélkülözhetetlenek közül a legsürgetőbb határozott megjelölése. Többen is javasolták — például Brandtmüller István, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Taifiás Istvánná, a Tolna megyei és dr. Geisz Mihály, a Baranya megyei pártbizottság titkára —, hogy a fejlesztési • koncepcióban határozottabban fogalmazzák meg egy-egy térség feladatait. Szóba került az is, hogy ez nemcsak a közlekedési tárca ügye, szorosan összefügg az iparral, a kereskedelemmel; — például az autóbuszok a sok ülés miatt a helyi, a csomagelhelyezés lehetőségének hiánya miatt a helyközi közlekedésre egyáltalán nem célszerűek. Vida Ko- csárd somogyi képviselő. Gazdag László, a Zala megyei pártbizottság osztályvezetője a Balaton-part tarthatatlan közlekedési zsúfoltságára hívta föl a figyelmet, kiemelve, hogy az idegen- forgalom minőségi fejlesztéséről addig nem lehet beszélni, inig az alapfeltételeket, a személy- és áruszállítás zavartalanságát nem teremtjük meg. A dél-dunántúli térségre jellemző az aprófalvas település. Érthető, hogy a részvevők mindegyike foglalkozott az összekötőútépítés, az apró falvak lakóinak közlekedési gondjaival. Ennek kapcsán újólag és többször is szóba került a gazdálkodók közötti együttműködés fontossága, az újszerű megoldások keresésének szükségessége. Számos értékes, figyelmet érdemlő javaslat hangzott el ezen a tegrap délelőtti vitafórumon. összefoglalójában a miniszterhelyettes hangsúlyozta: ezeket az észrevételeket feltétlenül hasznosítják az ezredfordulóig készülő program végleges összeállításakor. V. M. Uj módszerekre van szükség A Balaton-parti KISZ-szervezetek gondjai A megyei KISZ-ibizottság tegnapi ülése a tóparti idegenforgalomban, kereskedelemben és szolgáltatásban dolgozó szervezetek munkájával foglalkozott. Eat a témát ugyan másfél évvel ezelőtt tárgyalta a testület, az idegenforgalom gazdasági szerepének növekedése azonban indokolttá tette, hogy ismét napirendre tűzzék. Az ülésen részt vevő siófoki, boglárieilei, fonyódi és marcali KISZ-titkár ok elmondták: ezeken a területeken jóval alacsonyabb a mozgalmi szervezettség, mint máshol. A fiatalok többsége szakmunkás, műveltségük, szak- és nyelvtudásuk azonban nem több a szükséges minimumnál. Nehezíti a helyzetet, hogy a Balaton-parti munkák többsége idényjellegű. Főszezonban a vendéglátásban, az idegenforgalomban dolgozó fiatalok munkaideje 12—16 óra, a szezonzárást követően pedig a szabadságok, illetve az idénymunkásak hazautazása miatt a következő év elejéig gyakorlatilag elérhetetlenek a fiatalok. A kereskedelemben és a szolgáltatásban a helyzet valamivel jobb. Kötöttebb a munkaidő, .ez azonban a mozgalmi munka szempontjából nem sok előnyt jelent. Igen ellentmondásossá teszi a képet, hogy a szezonban itt dolgozók nagy része nem helyi lakos, így a térséghez semmi nem fűzi. Ezért a Balaton-parti alapszervezetekben a munka rendszertelen, inkább csak látszólagos. Nagy gondot jelent a par- • ton dolgozó fiatalok ideológiai fölkészítése is, elsősorban a szakmunkások körében, akik a nyugati turistákkal való találkozásuk sorad a tápanyag, majdnem eredeti minőségben kerül a jószág elé a lucerna ... Toldi János, a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese vélekedett így még a nyáron, amikor az NSZK-ban gyártott Welger-bálázógép „ballagott” a táblán s százszázötven méterenként hagyta maga mögött az addig renden fonnyadó lucernából préselt szenázskötegeket. November végén tapasztalatokat összegeztünk a módszerről Horváth László elnökkel és Ács Attila növénytermesztési ágazatvezetővel. Decemberben bontják fel a hét kazalban levő — fóliába „csomagolt”, légmentesen lezárt — összesen 400 tonnányi bálaszenázst, amit a Welgerrel készítettek. A lucerna 60 százalékos nedvességtartalommal került a bálákba, illetve a kazlakba: az eleséget felbontás után két héten belül fel kell etetni a tejelő tehenészetben. — Elégedettek voltunk a géppel, hatvan hektár lucer- naszenázst báláztunk vele, s úgy gondoltuk, ezzel a módszerrel felválthatjuk a hagyományos lucemaszéna-ké- szítést, mert ez a technológia értékesebb takarmányhoz juttatja szarvasmarhaágazatunkat. A gép márvisz- szakerült Nagyigmándra, s bízunk benne, hogy i kísér - let minősítése után vagy. ehhez, vagy a Viconhoz végérvényesen hozzájuthatunk: az igényünket — vagylagosan — erre is, arra is bejelentettük ... A nagybajomiak — az IKR jóvoltából — előbb a A huszonnyolcezredik tonna cukor készül Válogatni kell a répát rán nem mindig helytálló következtetéseket vonnak le. Mindezeket figyelembe véve az ülés megállapította, hogy a hagyományos módszerek nem felelnek meg minden követelménynek. Szükség van új, jobb megoldásokra, a társadalmi és tömegszervezetekkel való erősebb együttműködésre, és arra, hogy a téli időszakban is fordítsanak nagyobb figyelmet az e területen dolgozó fiatalokra. Elengedhetetlen a szakmai .továbbképzés, a nyelvtanulási lehetőségek felkutatása s a közösségteremtő föltételek kialakítása. volt, a tápérték jelentős részé^ elveszítette a takarmány, nagy volt a levélpergés s az egyik legértékesebb alkotóelem, a karotin csaknem teljesen eltűnt az eleségből. Kerek számhoz, nyolcvanadik napjához érkezett tegnap a Kaposvári Cukorgyár. Az idei kampány — majdnem három hónapja alatt 241 ezer tonna répát dolgoztak föl, s ebből 27 ezer 800 tonna cukrot gyártottak. — összesen 300 ezer tonna répa feldolgozása szerepel a gyár terveiben. A munkák jelenlegi állása szerint várható, hogy az év utolsó napjaiban elfogy a gyárban és az átvevőhelyeken levő készlet — összegezi az eltelt időszakot Sipos János termelési osztályvezető. Amíg a cukor minőségével elégedettek a gyár szakemberei, az utóbbi hónapban a répáról már nem tudnak hasonlóan jót mondani. — Gondunk van a minőséggel; ennek pedig a korai szedés az oka. Abból a mennyiségből, amelyet a termelők október végén és november elején szedtek ki, nagyon sok már romlott. Kénytelenek vagyunk válogatni a számunkra még jól hasznosíthatót. Ez a termelésünkön is nyomot hagyott; elsejétől a kelleténél „lassabban megy” a gyár, kapacitásunk kihasználtsága csupán 85 százalékos. Magasabb a gyártás során jelentkező úgynevezett veszteségtartam is. Ez azt jelenti, hogy több lesz a melasz, s ebből következik, hogy a feldolgozás is többe kerül. A gyárban számítógép követi a gyártás mindenkori költségeit. Az adatok szerint a tervezettnél 2 forint 40 fillérrel drágábban tudják ebben az időszakban előállítani a cukrot. — A termelők, sajnos, nem tudják a gyár kapacitásához igazítani a szállításokat. Amikor szeptembertől jó ütemben fogadhatnánk a répát, a termelő nem akarja még kiszedni; karácsony előtt pedig a legfrissebb répa is kéthónapos már. Ilyenkor, ha a tárolás nem szakszerű, tönkremegy a termény. Pedig a kellő időben történő szállításokért kifizetett ütemezési felár mintegy 60 millió forintjába kerül a gyárnak. Ennek ellenére az idei kampányban 102 százalékos a cukorgyár kapacitásának a kihasználtsága. Ez pedig jó eredmény. A napi 3 ezer tonnás kapacitás 60 tonnával teljesítették túl átlagosan. — Még 60 ezer tonna répa feldolgozása van hátra. Ez már részben a gyárban van, a többi pedig átvevőhelyeinken, tározókban. L. R. Hozzáláttak a nagyjavításhoz Betakarítás télre várva Jól vizsgázott a Welger Nagybajomban — Korábban a pillangó- Ennek a módszernek éppen sok — elsősorban a lucerna az a lényege, hogy szinte — betakarításával sok gond veszteségmentesen megmaDél-Dunántúl közlekedése az ezredfordulóig
