Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-10 / 291. szám
5 ;/ 1987. december 10., csütörtök Somogyi Néplap Emberséget az embernek SZÍNHÁZKRITIKA Zsandárnézetből A Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusán beszélgettem dr. Ahmed Abu- goura úrral, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaság Világszövetsége állandó bizottságának elnökével. • — Első kérdése előtt engedje meg, hogy ezúton üdvözöljem a magyar megyei lapok olvasóit erről az igen fontos és hasznos tanácskozásról. — Köszönöm. Nemrég emlékeztünk meg József Attila halálának ötvenedik évfordulójáról. Több mint fél évszázada Hazám című versében ezt írta: Ezernyi fajta népbetegségJ szapora csecsemőhalál, / árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke és sivár I bűn, öngyilkosság, lelki restség ...” ön nagyon sok és igaz mai adatot hallott hazánk helyzetéről; mintha a félszázados sorok igazabbak lennének, mint valaha,, s nemcsak hazánkról, hanem az egész világról: Mi a véleménye? ' — A vers ma is igaz. El kell mondanom, hogy az általános világhelyzet nem javult. Az emberek egészségi állapota romlott. Természetesen ötven éve is voltak betegségek. Emberek tízezrei menekültek a járványok elől. Azután leküzdöttük ezeket a betegségeket. Hozzá kell tennem: nem mindenütt. Van, ahol még a gyermekparalízis és a tuberkulózis is szedi áldozatait. Az azonban mindenképpen realitás: a világ különböző régióiban nagy különbség van az orvosi ellátásban. S még valami: a világ testén új betegség uralkodik, s ez a szegénység! A világ egyes részein hiányzanak a legelemibb megélhetési feltételek. Itt van például Afrika. Tömegével halnak éhen az emberek; olyan legyengültek, hogy mindenféle betegséget megkapnak. Ebben is igaza van az önök költőjének, s abban is, hogy szapora a csecsemőhalál. Az újszülött talán néhány hónapig vagy évig életben marad, de nincs védőoltás. A költő az árvaságról is beszél. Brazíliában ma kétmilKítüntetéseket adtaik át — a megyei könyvtárban rendezett ünnepségen — a tehetséggondozásban eredményesen dolgozó tanároknak. A résztvevőket, a megye szinte minden részéről érkező pedagógusokat dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy e nagy energiát, fáradhatatlan se- gíteniakarást követelő munka ugyan nem látványos, ám egyre nagyobb jelentőségű kulturális életünkben, diákjaink nevelésében. Hiszen ez, a tehetséges tanulók képességeinek továbbfejlesztéséért folytatott tevékenység alkalmas arra, hogy olyan felnőtteket neveljünk, akikre a megye, az ország, az egész társadalom építhet. Ezt követően átadta a jutalmakat 25 általános iskolai, 59 középiskolai pedagógusnak és a tehetséggondozás területén szintén jelentős munkát végző 16 köz- művelődési szakembernek. A kitüntetettek között volt Olasz Istvánná, a marcali és Ködrnön Imre a nagyatádi gimnázium tanára. — Milyen többletmunkát jelent a tehetséggondozás a tanárnak? Mik a tapasztalataik? — A tehetséges gyerekek fölfedezése, gondozása mindig izgalmas része a munkámnak — mondta a magyarszakos tanárnő. — Ez szerez a tanárnak igazi örömet. Tavaly az országos középiskolai tanulmányi versenyen egyik tanítványom, Tóth András az első tíz között végzett. Ma már malió árva gyermek él. Kérdés, hogy mit tett a társadalom a szülőkkel és mit tesz az árvákkal. Nézze: én orvos vagyok, és hazámban, Jordániában egyidőben én voltam az egészségügyi miniszter. Naponta szembetalálkoztam az új „ezernyi fajta népbeteg- ség”-gel. Ma azt mondjuk: a civilizáció okozta betegségek. Így igaz. Régen azt sem tudták, hogy mi a szív- infarktus. Az ipari vagy iparosodó társadalmaikban népbetegség, sőt néphalál lett. Igen, ma látszólag köny- nyebb és mégis nehezebb élni. Most nem beszélek a rákról, amire nincs gyógymód, s nincs gyógyszer, és egy egész sor más kórról sem. Inkább arról, hogy a Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok mit tehetnek. A mi tagjaink önkéntesen állnak a sorba. Azt teszik, amit megengednek nekik. Sok országban e tevékenység területe nem túl széles. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mindenütt támogatni kell az egészségügyi kormányzatot tisztességes céljaiban, azok megfogalmazásában és kivitelezésében. — Az egész világ nagyra tartja, amit a Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok a menekültekért tett&k. A kérdésnek azonban van egy másik oldala is: az otthonmaradási jog. Az, hogy a gyár—esztétika szakos hallgatója a pécsi egyetemnek. A fölkészülés, majd pedig a verseny közben sokat tanulnak a gyerekek: megtanulnak könyvtárban dolgozni, jegyzetelni, gondolatmenetet fölépíteni, megismerik a szakemberek véleményét, fontos ismereteket gyűjtenek és sajátítanak el. S közben a tanár—diák kapcsolat egyre harmonikusabb lesz. A tanárnő magyarból megyei szaktanácsadóként is dolgozik. Megsokasodott feladatai miatt az idén nem indul diákja az országos versenyen, ám a minden évben meghirdetett diák írók, költők pályázaton három tanítványa is szerepel. Ködrnön Imre a nagyatádi gimnázium matematika és ábrázoló-geometria szakos tanára: — Az elmúlt időszak és talán a pályám legsikeresebb diákja ma az Egyesült Államokban tanul. Beke Tibor tavaly az OKTV-n harmadik osztályosként a második helyezett lett, s ösztöndíjasként az Egyesült Államokban tanul. De nyert országos magyarversenyt és történelemben is kiváló. Tibort segíteni, tehetségét gondozni szinte alig kellett. A harmad- és negyedéveseknek egyetemi matematika- és fizika-előkészítőt szerveztünk, amely alkalmas egyrészt a fakultációs órákon túli anyag elsajátítására, a feladatmegoldó készség fejlesztésére, másrészt pedig lehetőséget nyújt a kiugró tehetségek felbukkanásához. A törzsanyagon kívüli tudást bővíti a második osztályosoknál az a kéthetenkénti két óra faji, nemzeti, vallási kisebbségek, nemzetiségek szabadon élhessenek hazájukban. Mi erről a véleménye? — Köszönöm, most nagyon fontos kérdést érintett. Amit mondott az így igaz. Nézzük tehát! Adva vannak a menekültek. Egyre többen. Helyzetük aggasztó. Kérdem én: miért kényszerültek elhagyni szülőföldjüket? Agresszió miatt, olyan konfliktus miatt, amelyben ők a gyengék. Azt szoktuk mondani, hogy sok a feszültség- góc. Azt is, hogy az egész világ feszültségben él. És az az ember is, aki elindul... Igen, el kell menekülnie, mert nem tudja már elviselni az agressziót, a megaláztatást. Ebben a helyzetben mi az egyetlen gyógyszer? A béke! Azután a szociális igazságosság. Ha egy országban mindez megvan, akkor a nemzeti, faji, vallási kisebbségben élők is azonos jogokat élveznek a többiekkel. Természetesen ezek eddig csak elvek. A humanitárius jogok ügyét nem lehet békeüzenetekkel elintézni. Tenni is kell valamit. — Utolsó kérdésemmel visszatérek József Attilához. Azt írja: „Fel kéne szabadulni már!’’ Mi több mint negyven éve felszabadultunk. A Magyar Vöröskereszt üzenete számomra ezen a kongresszuson! belülről kell szabaddá tenni, a tettekre. Mit gondol ön erről? — Ahhoz, hogy az ember szabad lehessen, mindenekelőtt békére van szüksége. Azután biztos munkára, megélhetésre. Szociális biztonságra. És végül, hogy csinálhasson mindent, amiben kedvét leli. Ezzel szemben mi a helyzet? A világ minden percben kétmillió dollárt költ fegyverekre. Nem lehet ezt megállítani? Egyre többet költ az emberiség fegyverekre és egyre több tízmillióval növekszik a szenvedők, a szükségben élők száma. Ami a belső felszabadultságot és a békességet jelenti, ezt, úgy vélem, csak akkor tudjuk elérni, ha a külső már adott. R. L. is, amely a szakkört helyettesíti. — Milyen érzés egy sikeres diák tanárának lenni? — Nem a siker az öröm. A versenyt nem a pedagógus, hanem a diák nyeri, s mi annák örülünk — mondták egybehangzóan. T. R. Az utolsó fogoly, aki valamikor megkérdőjelezte az infáns úrnak és felséges nagybátyjának, a rógens úrnak nagyszerűségét, jó útra tér. A többiek — egykori fogolytársai — már réges- rég megtették ugyanezt, vagy azért mert belátták: a nép számára eljött a ikánaán, vagy azért, mert belefáradtak a harcba. Ezzel a meglehetősen abszurd szituációval indítja Slawomir Mrozek a Rendőrség című drámát, amelyet most Gothár Péter rendezésében láthatunk a kaposvári Lati-nca Sándor Művelődési Központ színpadán. Mindjárt itt említsük is meg, hogy az alkalmi játszóhelyhez kiváló darabválasztás ez, hiszen a leszűkített technikai lehetőségek nem rontanak a Csiky Gergely Színház társulatának előadásán. Mrozek darabja igényli is az eszköztelenséget, az egyszerűsítést. Az előadáshoz mellékelt műsorfüzeten olvashatjuk a szerző meghatározását művéről: „Ebben a darabban nincs semmi azon kívül ami benne van, vagyis nem rejlik benne semmiféle célzás vagy metafora, és nem kell megfejteni vagy olvasni a sorai közt. Elsősorban a puszta szöveget kell eljátszani, a lehető legpontosabban, a mondatok és jelenetek logikai jelentését kidombírítva. Ez a darab ugyanis előadás esetén feszült figyelmet kíván a nézőtől, sűrített szerkezete miatt.” Gothár Péter — ha nem is mindig — igyekezett megfelelni ennek a szerzői kívánalomnak. Tartózkodott minden olyan elemtől, amelynek segítségével egyfajta aktualizálást erőltetett volna a műre. Megtehette, hiszen Mrozekban tökéletesen megbízhat a rendező. Kevés annyira racionális drámaírót olvashatunk, mint a lengyel szerzőt. A Rendőrségben is nyomon -követhetjük azt a szigorú és logikus racionalizálást, amely a sajátos mrozeki logikával párosulva a színpadon szokatlan hangulatú abszurd helyzeteket teremt. Mint például ebben a darabban. Hihetnénk ugyanis, hogy az utolsó fogoly megtérését a -hatalom örömmel és elégedetséggel nyugtázza. Igenám, de ezzel az a hamis illúzió támadhat a népen, hogy ha nincsenek le- tartóztatották, ákkor rendőrségre sincs szükség. Zsandárnézetből ez természetesen életveszélyes logika, éppen ezért hivatalból irtandó. Egyszerű trükkhöz folyamodik hát a szervezet. Civilruhásnak öltözött zsandár járja a várost és hatalom- ellenes kijelentéseket tesz, „provokálgat”. A mrozeki abszurditás itt egy újabb elemmel bővül. A nép ugyanis nem akar már semmiféle hatalmat és annak képviselőit becsmérlő kijelentéseket hallani, ezért helyszíni bírságot alkalmazva megverik az álcivil zsan- dárt. Nem sikerül a provokálás, fogolyra viszont szükség van. Kézenfekvő tehát, hogy a rendőrség saját emberét tartóztatja le, bizonyítván: vannak még lázadók, a zsan- dárokat nem szabad leírni. Mrozek darabja nem igényel nagy szereplőgárdát. Kimunkált alakjai éppen ezért sok hálás szerepet kínálnak a színészeknek. A kaposváriak éltek is ezzel a lehetőséggel. Talán nincs ma Magyarországon még egy színiház, amelyik ilyen erős színészi ötöst tudott volna kiállítani Mrozek darabjában, mint Gothár Péter. Jordán Tamás rendőrfőnöke kiváló alakítás, az egyenruhába bújt sánta ördög, utánozhatatlan bicegéssel. Beosztottjával, a KotNem éri megleptés a főiskolai hallgatókat a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán az elmúlt évek ifjúságpolitikai intézkedéseinek számba vételekor a mai ifjúsági parlamenten. Ezekben a he-, tekben minden munkahelyen, oktatási intézményben értékelik azoknak a négy évre szólt intézkedéseknek a végrehajtását, amelyeket az ifjúsággal egyetértésben határoztak el a gazdasági, illetve az intézményvezetők. Az ifjúsággal való fokozódó törődés nyilvánult meg — nem ifjúsági parlament formájában ugyan — a kormány és a KISZ képviselőinek legutóbbi, december 4-i megbeszélésén is. Az 1984-ben megtartott ifjúsági parlament óta nőtt a főiskolai hallgatók képviselete az intézmény életében — állapítható meg a főigazgatói beszámolóból, amelyet ma vitatnak meg Kaposváron a tanítóképzőben. Az érdekképviselet megnyilvánult az oktatási törvénytervezet vitájában éppúgy, mint az elmúlt tanévtől érvénybe lépett főiskolai tanterv, óra- és vizsgarend elkészítésében. A főiskola középtávú tervében kiemelt feladatként szerepel az értelmiségi életvitel természetes gyakorlattá történő fejlesztése, a korszerű pedagógiai szemlélet és gondolkodásmód megalapozása. A legutóbbi ifjúsági parlamenten megfogad mázott követelmények egyaránt elkötelezték a főiskola oktatóit és hallgatóit. Sajnos, a főiskolai hallgatók túlterheltségét nem sikerült még enyhíteni, s ennek sok következménye van. Az önálló ismeretszerzés, a tanítási órák hatékonysága vallja kárát a túlméretezett tái Róbert játszotta őrmesterrel, jól jeleníti meg a zsandárügyet szolgálók legalsó szintjét. Ez alól egyetlen jelenet a kivétel. A néző számára úgy látszik, hogy a szellemes varrógépes jelenet után hiányzott egy újabb jó ötlet a következő hasonló szituációra, ezért aztán maradtak a naturális megoldás mellett. A fogolyból lett zsandár szerepében Lukáts Andort láttuk, aki jól mutatja meg, hogy átállása nemcsak formális, hanem leiekből lett zsandár. Kevesebb szerep jutott Csákányi Eszternek és Bezerédi Zoltánnak, vagy inkább mondjuk úgy: kevesebbet vannak a színpadon, mert fontos szerepeket alakítanak nagy átéléssel. Maradandó élmény, ahogy Bezerédi egyetlen vállrántással jellemez egy figurát. Karácsony Tamás rendőre is nagyon hiteles, kivált az utolsó jelenetben bizonyítja ezt, amikor határozott utasítást ad egy erélyes mozdulattal a rendőrkutyának. A darab jelmezeit, díszleteit Cselényi Nóra, Kondá- kor Tamás és a rendező készítette. Ezeknek eszközte- lensége jól szolgálta a darabot. Varga István tantervnek. Árnyaltabbá vált ugyan a vizsgáztatás (a teljesítmény mérésének nem egyedüli módja a vizsgán nyújtott produktum — vallják a főiskolán), de a lehetőségeket még korántsem használták ki. A marxista világnézeti ismeretek alkalmazásában van még adósságuk a hallgatóknak — állapítja meg a főigazgatói beszámoló, s erről bizonyára sok szó fog esni még ma az ifjúsági parlament vitáján, hiszen az értelmiségi életvitelnek, a tanítói hivatásnak pillére a világnézet. A főiskolai KlSZ-bizott- ság feladatai is nőttek az elmúlt években, érdekképviseleti szerepe szélesedett. Azonban a különböző bizottságok tevékenységében még sok a formális elem. A tárgyi feltételek, az oktatási körülmények javultak az elmúlt években. Ä kollégiumi elhelyezés is sok gondtól szabadította meg a fiaitalökat. Nemcsak a tanulmányi eredmények mutatnak lassú javulást 1984-hez képest, hanem az is örvendetes, hogy a különféle támogatások nem csökkentek, inkább nőttek a főiskolán. A kulturális kiadásokra az eddigieknél többet fordíthattak, az ifjúságpolitikai alapot évente növelni tudta a Kaposvári Tanítóképző Főiskola. A legsürgetőbb feladat az új előadóterem megépítése, s ez szeptember 1- jén az előkészítő munkával meg is kezdődött. A következő ifjúsági parlamentet talán már itt tudják megtartani — de még fontosabb, hogy az oktatási feltételek ezáltal is javulnak. H. B. r BOGÁNCS Fotó: Gyertyás László Tehetséggondozó pedagógusok kitüntetése AZ IFJÚSÁG PARLAMENTJE
