Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

2 Somogyi Néplap 1987. december 10., csütörtök Kimagasló a szerződés politikai jelentősége (Folytatás az 1. oldalról.) Kétórás megbeszélést foly­tatott egymással szerda dél­előtt Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a Fehér Ház­ban. A két küldöttség szó­vivője szerint a tárgyalások igen jó hangulatban, igen ígéretesen és eredményesen folytak, de részleteket nem közöltek a megvitatott té­mákról. Gorbacsov és Reagan előbb az elnök külön dolgozószo­bájában — ez a hivatalos dolgozószobából, a nevezetes oval office-ból nyíló kisebb szoba — kifejezetten négy- szemközti beszélgetést foly­tatott. ezen ezúttal mégjegy­George Bush amerikai al- elnök a CBS televíziónak szerdán reggel adott nyilat­kozatában kimagasló: jelen­tőségűnek nevezte a kedden aláírt új szovjet—amerikai leszerelési megállapodást. Kijelentette: folytatni kell a tárgyalásokat, mihamarabb meg kell találni a megálla­podás módját a hadászati fegyverek csökkentéséről is. Az alelnök egyik fő ve- télytársa, Robert Dole, a szenátus republikánus párti csoportjának vezetője ezút­tal csak igen óvatosan fog­lalt állást, azt sürgetve, hogy a szenátus „vesse rend­kívül alapos elemzés alá” a szerződést, mielőtt meghoz­ná döntését annak ratifiká­lásáról. A Republikánus Párt konzervatív jobbszárnyá­nak több tagja azonban máris bejelentette, hogy el­lenzi a ratifikálást, vagy jelentős módosításokat kí­ván végrehajtani a szerző­désen. Malcolm Wallop és Steven Symms szenátorok bejelentették: máris meg­kezdték a ratifikálás ellen­zőinek szervezését a tör­vényhozásban. A kongresszus demokrata­párti többségének vezetői — Robert Byrd szenátor és Jim Wright, a képviselőház elnöke — egyaránt jelentős­nek minősítették a közepes hatótávolságú fegyverek megsemmisítését. A televíziós és rádióadók szakértők, politikusok tucat­jait szólaltatták meg. Fi­gyelemre méltó, hogy még Richard Perle volt hadügy­miniszter-helyettes, — akit szovjetellenes, leszerelés­ellenes nézetei miatt az amerikai sajtó „a sötétség hercege” néven emleget — jónak tartotta a szerződést, kielégítőnek az ellenőrzés le­hetőségeit, bár fenntartotta azokat a vádjait, hogy a Szovjetunió „megsértette az eddigi leszerelési megállapo­dásokat”. Óvatosan pártfo­zőkönyvvezetők sem voltak jelen, kizárólag a tolmácsok. Az amerikai szóvivő, Mariin Fitzwater szerint ez arra szolgált, hogy teljességgel nemhivatalos formában tud­janak beszélni néhány kér­désről. Ezt követően plenáris ülést tartottak legközelebbi ta­nácsadóik bevonásával. A munkában szovjet részről Sevardnadze külügyminisz­ter, Dobrinyin és Jakovlev KB-titkárok vettek részt, amerikai részről Shultz kül­ügyminiszter, Baker, a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője és Powell tábornok, nemzetbiztonsági tanácsadó. A két szóvivő közlése sze­golta az új megállapodást nyilatkozatában Caspar We­inberger volt hadügyminisz­ter, pedig az ő távozását is összefüggésbe hozta a sajtó az új szovjet—amerikai meg­állapodással. Nyilatkozott a tárgyalá­sokról a kormány több tag­ja is. Shultz külügyminisz­ter igen jó hangulatúnak minősítette az első nap tár­gyalásait és természetesen a szerződést is. Hasonlóképpen nyilatkozott Howard Baker, Reagan tanácsadója is, aki a hangulatot jellemezve ar­ra is utalt, hogy a két ve­zető kedden keresztnevén szólította egymást — Reagan javaslatára. A The New York Times — amely egyébként teljes terjedelemben ismerteti a szerződés szövegét és bősé­gesen közöl részleteket an­nak mellékleteiből is — ve­zércikkében már azt sürge­ti, hogy mihamarabb jussa­nak megállapodásra a hadá­szati nukleáris fegyverek ötven százalékos kölcsönös csökkentésében is — bár azt hangoztatja, hogy ez rendkívül gondos munkát, előkészítést igényel. „Rea­gan elnöknek be kell bizo­nyítania, hogy egy ilyen szerződés olyan szintet ered­ményez majd a két fél erői­nél, amely csökkenti a nuk­leáris háború kockázatát és az Egyesült Államok bizton­sága nem csökken, míg a diplomácia lehetőségei meg­növekednek” — írja a lap. A The Washington Post az új leszerelési szerződést elemző vezércikkében úgy vélekedik, hogy a szenátus ratifikálni fogja azt, mégpe­dig olyan módosítások nél­kül, amelyek további tár­gyalásokat igényelnek. „A belga kormány ismé­telten kifejezésre juttatja mélységes megelégedettségét a történelmi jelentőségű tény fölött” — hangsúlyozza a belga külügyminisztéri­rint a tanácskozáson megvi­tatták a regionális kérdése­ket, beleértve az afganisztá­ni helyzetet és az Irak és Irán közötti háborút is! Ez­zel kapcsolatban Geraszi- mov szovjet szóvivő elmon­dotta: szó volt a szovjet csa­patok kivonásának terveze­téről, és a ‘probléma más összefüggéseiről is, de erről nem közölt részleteket. Pitz- water azt mondotta, hogy a kérdést, éppúgy, mint a Perzsa-öböl helyzetének té­máját is „a felek saját szem- pántjukból kiindulva vitat­ták meg”, de figyelembe vet­ték a problémák kihatását a két ország közötti kapcsola­tokra is. Fitzwater nem nyi­latkozott arról, hogyan fo­umnak a rakétaegyezmény aláírása után kiadott nyilat­kozata. „A belga kormány decem­ber U-én a NATO-tagorszá- gok külügyminisztereinek tanácskozása alkalmával egyezményt szándékszik alá­írni az Egyesült Államokkal azért, hogy lehetővé váljon Belgiumban az egyezmény­ben meghatározott hely­színi ellenőrzés, s ezt a parlament elé terjeszti. Az ellenőrzés végrehajtásáról a kormány levelet vált majd a Szovjetunióval”. A nyilatkozat befejezésül hangsúlyozza „Belgium el­tökéltségét biztonsági érde­keinek megvédésére, egy­ben minden olyan javaslat támogatására, amely a köl­csönös biztonságot az erők lehető legalacsonyabb szint­jén” szándékszik megvalósí­tani. Nyugat-Európa számára megszűnt a közvetlen ve­szély az eurorakétákról szó­ló szovjet—amerikai megál­lapodásnak köszönhetően — hangoztatta kedd este Ró­mában Giulio Andreotti. Az olasz külügyminiszter sze­rint a megállapodás aláírása révén sikerült elismertetni Nyugat-Európának a lesze­relésről szóló párbeszédben játszott sajátos szerepét. Em­lékeztetett arra, hogy a szer­ződés néhány jellegzetessége (például annak „globális” és „asszimetriikus” jellege) ki­fejezetten sajátos nyugat­európai érdekeket oltalmaz a NATO tágabb keretein be­lül. A szicíliai Comisóban, amely amerikai robotrepülő­gépeknek ad otthont tá­maszpontján — kedd este nagyszabású ünnepség zaj­lott az atomfegyverek „bú­csúztatására”. 11. János Pál pápa a meg­állapodás aláírásának nap­ján a Szent Péter téren ösz- szegyült mintegy tízezer za­gadta Reagan az Afganisz­tánnal kapcsolatos szovjet elképzeléseket, de visszauta • sította az olyan kérdéseket, amelyek azt igyekeztek su­galmazni, hogy a fogadtatás kedvezőtlen volna. A szerdai tárgyaláson, amely jóval tovább tartott a tervezettnél, szó volt lesze­relési kérdésekről is. Ezeket külön csoport vitatja meg, s mint a két szóvivő elmon­dotta, a csoport tagjai ked­den késő estig dolgoztak, szerdán pedig már korán reggel összeültek. Mindkét szóvivő igen ígéretesnek ne­vezte a munkacsoportok ál­tal végzett munkát. A cso­portok még nem készítették el végső jelentésüket, azt szerdán délután kívánják be­nyújtani a két külügymi­niszternek, de az első mun­kacsoportban a tárgyalások főként a hadászati fegyver rek korlátozásával foglalko­zó szerződés kérdéseire vo­natkoztak. Mind Fitzwater, mind Geraszimov jelezte, hogy ezek a megbeszélések nem voltak összefüggésben az úgynevezett SDI prog­rammal, az amerikai űr­fegyverkezési tervekkel, de foglalkoznak a rakétaelhárí­tó rendszerekről megkötött szerződés fenntartásának problémáival. Ezekről sem közöltek azonban semmiféle részletet. A másik munka- csoport külön alcsoportokat hozott létre a regionális kér­dések és a kétoldalú kapcso­latok témájával kapcsolatos javaslatok kidolgozására. „A tárgyalások igen pro­duktívak voltak, különösen ami a potenciális megálla­podások lehetőségeit illeti” — jelentette ki Fitzwater, azt hangoztatva, hogy mind Gorbacsov, mind Reagan sze­rándok előtt azt mondta: számos erőfeszítést kell ten­ni ahhoz, hogy enyhüljön a háborús fenyegetés. A szerdai NDK lapok a leszerelési szerződést üdvöz­lő szalagcímekkel, hatal­mas terjedelemben számol­nak be a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról. Az újsá­gok címoldalaikon közük Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az államtanács elnökének a közepes hatótávolságú raké­ták felszámolásáról szóló szerződést üdvözlő nyilatko­zatát. Francois Mitterrand fran­cia elnök jó irányba tett lépésnek nevezte a szovjét— amerikai leszerelési megál­lapodást, Jacques Chirac kormányfő csak fenntartás­sal : „pozitív megállapodás, ha továbbiak követik”, ne­vezetesen a hadászati fegy­verek csökkentése terén. A francia sajt<j még eny- nyi jóindulattal sem kezel­te a megállapodást, szaka­datlanul árad az utóbbi na­pokban megindult fegyver­kezésre uszítás. A Le Quo- tidien de Paris nagyvonalú történelemhamisítással je­lenti ki, hogy a most meg­semmisítendő fegyverek tar­tották fenn a békét Euró­pában 40 évig. Ebből arra következtet, hogy „a jövő bizonytalanabb, mint eddig volt és veszélyesebb is”. A Le Párisién Libéré arra fi­gyelmeztet, hogy „közeleg az óra, amikor Európának képesnek kell lennie megvé­denie önmagát”. A független baloldali Libération úgy vé­li, a mai megállapodás je­lentősége abban van, hogy egész sor következőt vezet­het be az atomleszerelés te­rén. A L’Humanité arra mu­tat rá, hogy a rakétáknak most ugyan csak csekély töredékét semmisítik meg, de ezek robbanótöltetei ön­magukban is hamuvá éget­hették volna Európát. rint az új leszerelési szerző­dés keddi aláírása „forduló­pontot ígér a szovjet—ame­rikai kapcsolatokban” és „nem szabad elveszteni a lendületet a tartós béke ke­resésére irányuló erőfeszíté­sekben”. Mindkét szóvivő a jó han­gulatot igyekezett kiemelni — néha tréfálkozva is. „Amikor befejeződött a tár­gyalás és kijöttek a terem­ből, Gorbacsov rámmosoly- gott, az elnök pedig rámka­csintott” — közölte benyo­mását a sajtó komoly kép­viselőivel Geraszimov szov­jet szóvivő. A sajtókonfe­rencia egyetlen „vitája” az volt, hogy Fitzwater szerint a mosoly és a kacsintás neki szólt. A szóvivők jelezték, hogy a tárgyalások befejeztekor lehetséges írásos közös köz­lemény kiadása, de erről még nem közöltek végleges döntést. A szerdai tárgyalás elhú­zódása miatt Gorbacsov csak az eredetileg tervezett idő­pontnál később tudott ele­get tenni — Shultz külügy­miniszter ebédmeghívásá­nak. Ide feleségével együtt volt hivatalos. Az ebéd után, mint azt Gennagyij Geraszimov még a sajtótájékoztatón közölte, szovjet—amerikai megálla­podásokat írtak alá a kül­ügyminisztériumban : a két ország külügyminisztere egy­részt aláírta a szovjet—ame­rikai polgári légiforgalmi egyezmény kiegészítéséről szóló memorandumot, amely­nek értelmében az Aeroflot és a Panam amerikai légi- társaság közösen használ fel repülőgépeket a Moszkva— New York járaton. Mint is­Az elmúlt — és az előt­tünk álló — napokban a világ figyelme teljes joggal elsősorban az amerikai fő­városra összpontosul, hiszen a szovjet—amerikai csúcs, a most aláírt leszerelési meg­állapodás messze túllép a két nagyhatalom viszonyán, és az egész emberiség jövő­jét érinti. Nem csoda hát, hogy a most befejeződő bel­giumi választási kampány­ban is gyakran esett szó a kelet—nyugati kapcsolatok­ról, a továbbiakban elkép­zelhető (és remélhető) fegy­verzetcsökkenési szerződé­sekről — s nem csupán azért, mert kontinensünk biztonsága valamennyiünk­höz hasonlóan, Belgiumot is érzékenyen érinti. Hanem azért is, mivel az euroraké- ták ügye Brüsszelben szinte elsőrendű belpolitikai kér­déssé vált az utóbbi évek­ben, s előkelő helyen szere­pelt a vasárnapi parlamenti választások vitatémái között is. A Martens-kormány szá­mára, amely jócskán hiva­tali idejének lejárta előtt kényszerült a törvényhozás feloszlatására, és az új vá­lasztások kiírására, a wa­shingtoni szerződés így ért­hetően a legjobb időben született. Hiszen az egyez­mény egyben azt is jelenti, hogy nem kell befogadni az oda szánt további amerikai szárnyasrakétákat, illetve le lehet szerelni a már fe­lépítetteket is. Ez viszont meretes, korábbi megállapo­dás alapján a járaton a Panam Jumbo repülői a két társaság jelzésével közleked­nek majd. Sevardnadze át­nyújtotta Shultznak a szov­jet—amerikai oceanográfiai megállapodásról szóló jegy­zőkönyvet. Az 1973 óta ér­vényben levő együttműkö­dési megállapodás hatályát egy évvel kiterjesztik. A két külügyminiszter vé­gül Jközös nyilatkozat szöve­gét fogadta el arról, hogy a két ország közös vizsgálatot folytat a nukleáris kísérle­tek közös ellenőrzésének le­hetőségéről. A nyilatkozatot közép-európai idő szerint a késő esti órákban teszik köz­zé. A szerdai sajtótájékoztatón Geraszimov közölte: Gorba­csov „hasznos és konstruktív véleménycserének” tekinti a kongresszusi vezetőkkel foly­tatott tárgyalását. A szovjet szóvivő erről nem adott to­vábbi véleményt, a kong­resszusi vezetők azonban a találkozót követően vagy fél­tucatnyi sajtókonferenciát tartottak — kivétel nélkül hasznosnak minősítve azt. Byrd szenátor, a szenátus demokrata párti többségé­nek vezetője szerint az jó nyitányt jelentett a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök felszámolásáról ked­den aláírt szerződés kong­resszusi vitájához. * * * Raisza Gorbacsova szerdán délelőtt rövid látogatást tett a washingtoni nemzeti kép­tárban, majd a Fehér Ház­ban találkozott Reagan elnök feleségével. kétségtelenül megkönnyeb­büléssel járhat. Szintén a Martens vezette koalíciós kabinet számára jelenthet jópontokat a belga gazdaság teljesítménye: a munkanélküliség arányától eltekintve, ami komoly gon­dot jelent a belga illetéke­seknek is, szinte valamennyi területen kedvező az össz­kép. Csökkent az infláció, mérséklődött a költségvetési hiány, enyhültek az adóter­hek. Nem csoda, hogy a leg­több megfigyelő a jelenle­gi keresztényszocialista—li­berális koalíció fennmara­dását jósolja. Ami viszont jóval kilátás­talanabb ügy, s voltaképp az idei kormányválságot is okozta, az a Belgiumban ha­gyományosnak tekinthető flamand—vallon ellentét. El­végre a parlament feloszla­tása is a régóta húzódó nyel­vi vita, egy vallon nyelvű, ám flamand közigazgatás alá eső városka polgármeste­rének többszöri menesztése illetve újjáválasztása miatt robbant ki — s vezetett vég­ső soron odáig, hogy Mar­tens az eredetileg csupán 1989-ben(!) esedékes általá­nos választás előrehozatala mellett döntött. Finiséhez ért tehát a vá­lasztási kampány, a többi a hétvégén már a szavazók dolga, ami viszont az euro- rakéták távozását illeti, az­zal máris bizonyosan csak nyertek Belgiumban. S per­sze nem csupán ott... Sz. G. A washingtoni csúcstalálkozó programja során kedden az amerikai elnöki pár adott díszvacsorát a szovjet vendégek tiszteletére (a kép ennek kezdete előtt készült), szerdán pedig Mihail Gorbacsov és felesége adott díszvacsorát a vendéglátók tiszteletére Á csúcstalálkozó nemzetközi visszhangja Szerda esti kommentár BRÜSSZELI KAMPÁNYFINIS

Next

/
Thumbnails
Contents