Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-29 / 306. szám

1987. december 29., kedd Somogyi Néplap 3 Mikor változatlan a teljesítmény ? Bruttósított bérek — új kollektív szerződés Természetes igazodás Idestova húszéves az a miniszteri rendelet, amely­nek értelmében a vállalati kollektív szerződéseket éven­te, mégpedig április 30-áig meg kell újítani — egyez­tetve azokat az időközben megjelent jogszabályokkal. Az 1987-es esztendő vége azonban rendkívüli szerző­désmódosítást tett szüksé­gessé. Az 1988. január 1-jé- től érvénybe lépő jövedelem­adó-törvény és a társada­lombiztosítási rendszer vál­tozása nyomán ugyanis sen­kinek sem csökkenhet a net­tó keresete — változatlan teljesítmény esetén. Ezt ír­ja elő a 14'1987. számú tör­vényerejű rendelet, s ennek érvényesítése a kollektív szerződésekben nem várhat tavaszig. Fizetés és adó — A mostani szerződés­megújítás legfontosabb fel­adata, hogy a január 1-jé- től érvényes kolektív szer­ződés pontosan meghatároz­za az adott vállalatnál, mit jelent az 1987-hez képest változatlan teljesítmény — mondja dr. Tóth Miklós, a SZOT közgazdasági osztályá­nak munkatársa. — Ennek olyan elemei vannak, mint az azonos munkaterület, azo­nos munkarend (műszakbe­osztás), azonos munkakörül­mények, azonos túlóraszám. A feltételeket csak egy üzemre, vállalatra vonatkoz­tatva lehet jól körülírni, azért nem bocsátkozik rész­letekbe az említett törvény- erejű rendelet. A kollektív szerződés jól átgondolt módosítása nagy feladatot ró a szakszervezeti bizalmi testületre, mint a munkavállalók képviselőjé­re. A dolgozók ugyanis csak az 1988-as év végén tudják majd megállapítani, hogy nem jártak-e rosszabbul a tavalyinál, s ekkor kérnek majd magyarázatot. — Ugyancsak lényeges szempont a módosításkor — fűzi hozzá Hámori Antal, a SZOT közgazdasági osztályá­nak bérszakértője —, hogy 1988-tól megszűnnek a bér­tarifák eddig rögzített felső határai. Az ÁBMH kiadott ugyan egy ajánlást (a Mun­kaügyi Közlöny 17. számá­ban jelent meg), ennek a kollektív szerződésbe való felvétele azonban — mint­hogy e szerződés törvény ér­tékű a vállalat számára — azzal a veszéllyel jár, hogy a dolgozók egy részének 1988-ban nem tudnak indo­kolt és szükséges mértékű alapbéremelést adni. A na­gyobb keresetűeknek ugyan­is a személyi jövedelemadó progresszivitása miatt job­ban kell emelni az alapbé­rét, hogy azonos összeget kapjanak bérfizetéskor, hi­szen ők a többletkeresetük­ből már nagyobb százalékot fizetnek adóként. Műszakpótlék és túlóradíj A felső határok eltörlése viszont módot ad arra, hogy a vállalatok az alapbérbe építsenek be olyan pótléko­kat, amelyek tulajdonkép­pen eddig is csak arra szol­gáltak, hogy kellően meg tudják fizetni a szükséges munkaerőt. Ez az intézke­dés egyben egyszerűsíti a bruttósítás végrehajtását, és áttekinthetőbbé teszi az egész vállalati bérrendszert. Emiatt a munkáltatónak is érdeke fűződik hozzá, a munkavállalónak pedig erő­síti a bérbiztonságát. Kényes szempont a mű­szakpótlék. Ezt százalékban határozzák meg, de az azo­nos százalékos arány — is­mét csak az adóprogresszió miatt — kisebb nettó kere­setet eredményez annál, akinek nagyobb az alapbé­re. Ez úgy hidalható át, hogy bércsoportonként eltérő szá­zalékos mértéket határoznak meg műszakpótlékként a kollektív szerződésben, hogy megőrizzék a pótlék jelenle­gi értékét. Számos vállalatnál fontos kereseteleme a dolgozóknak a túlóradíj. Hogyan lehet egységesen úgy szabályozni, hogy 1988-ban se változzék a dolgozó nettó keresete, ha ugyanannyi a túlórája, mint az idén? A SZOT közgaz­dasági osztályának munka­társai azt tartanák célrave­zetőnek, ha az 1988-as év végi túlóraszám-összesítéskor egyszeri prémiummal kom­penzálnák azokat a dolgo­zókat, akiknek a progresz- szív személyi jövedelemadó miatt az azonos túlóraszám ellenére is kevesebb volt a nettó keresete az ideinél. Áprilisban megújítják A SZOT közgazdasági osz­tályán úgy látják, hogy — kivált a nagyobb vállalatok szakszervezeti aktivistái — jól felkészültek a kollektív szerződések mostani módo­sítására. Ami azért is fon­tos, mert a szokásos áprili­si szerződésmegújításkor — ami természetesen 1988-ban sem marad el — a bérek tekintetében már a most meghatározott elvekből kell kiindulni, a béremelések alapjául a januártól bruttó­sított bérek szolgálnak. — Dolgozói reklamációk leginkább a jövő év végén várhatók. Ezekre akkor lesz a legkönnyebb válaszolni — mondja dr. Tóth Miklós —, ha a kollektív szerződések közérthetően, jól áttekinthe­tően vannak megfogalmazva, nem szorulnak magyarázga- tásra. É. I. JK somogyi termelőszövet­kezetek háztáji gazdaságai­ban az idén a termelés las­san bővült — állapítja meg a megyei Teszöv elnökségé­nek egyik legutóbbi értéke­lése. — Az összetétel, a ter­mékstruktúra jelentősen megváltozott: a korábbinál kevesebben foglalkoznak szarvasmarha- és baromfi- tenyésztéssel, nőtt viszont a szőlőtermesztési kedv. Ugyanez a testület jutott arra a következtetésre is, hogy a téeszek kiegészítő te­vékenységének termelési értéke és árbevétele — ál­talában és összességében — ebben az évben mintegy tíz százalékkal emelkedik. Az előző évekhez képest bővült a tevékenységi kör; akadt közös gazdaság, amelyik pél­dául flakonüzemet, burgo- nyakop tatót hozott létre, más üzem pedig faipari munkába, száraztészta­gyártásba, illetve gyümölcs­lé és gyümölcspréselvény ké­szítésébe kezdett. A háztájiban is, a terme­lőszövetkezetek kiegészítő tevékenységében is olyan természetes igazodás tapasz­talható, amely egyenesen kö­vetkezik a kis- ás nagyüze­mek adottságaiból, érdekelt­ségi törekvéseiből. A ház­tájiban például szerepet ját­szik, hogy a fiatalok egyre kevésbé vállalják a kisgaz­daság fenntartásával járó lekötöttséget és kockázatot, még ha a pillanatnyi haszon reménye csábítóan hat is rájuk. A szőlőtermesztés egyebek között azért is lát­szik vonzóbbnak, mert nem ad mindennapos elfoglaltsá­got és a munkákban részt vehet a család apraja-nagy- ja, sőt a rokonság is. A ter­melőszövetkezetek kiegészí­tő tevékenységében a kör bővülését jórészt az indo­kolja — ezt mutatják a so­mogyi tapasztalatok —, hogy nem mindenhol tudják ki­használni a korábban létre­hozott termelőkapacitásokat, mert vagy az alapanyag-el­látás akadozott rendszeresen, vagy az előállított termékek piaci lehetőségei szűkültek be az évek múltával. Mind­ezek után érthető, hogy igyekszenek igazodni a ke­reslethez. Nincs ez másként a me­zőgazdasági nagyüzemek alaptevékenységében sem. Ezt a termelési szerkezet idei változásai tanúsítják. Igaz, hogy a vetésterületi arányok csak kis mértékben módosultak, viszont újabb kultúrák jelentek meg a nö­vénytermesztésben. S nőtt a szakcsoportok keretében ter­melt mezőgazdasági termel- vények: a dohány, a gyü­mölcs, a szőlő és más cik­kek aránya. A kisgazdaságok áruter­melésének jelentősége vál­tozatlan, sőt egyes területe­ken nőtt. Csak egy ágaza­tot kiragadva: a zöldségter­melő terület a termelőszö­vetkezetek közös gazdaságai­ban több mint 200 hektárral csökkent Somogybán, s ez 7,2 százalékos visszaesésnek felel meg; a kézimunka-igé­nyes kultúrák csaknem tel­jesen a háztáji gazdaságokba kerültek. Jövőre nyilvánvalóan to­vább folytatódik ez az iga­zodás. Főként1 a mezőgazda- sági szabályozórendszer ja­nuár 1-jétől várható, válto­zása nyomán valószínű, hogy az ideihez képest eltérések­kel találkozhatunk majd a termelőszövetkezeti közös és háztáji gazdaságok termelés- szerkezetében, az alap- és kiegészítő tevékenységekben. Hernesz Ferenc SZERVIZ A SZAMARÁNAK A legtöbb gondot a Dacia okozza Téli gépjavítás Babócsán A mezőgazdasági gépek javítását, felújítását végzik a babócsai Határőr Tsz-ben. Az őszi munkák elhúzódtak. Érdekük —, hogy minél ha­marabb elkészüljenek az erőgépekkel, ezért a szere­lők karácsony és újév kö­zött is dolgoznak. JÓL FEJLŐDNEK A TÁRSKÖZSÉGEK Együtt könnyebb Horn mutogatnak egymásra A látránviak, somogytú- riak, somogvbabodiak, vi- sziek többsége elégedett az­zal, ahogy a székhely köz­ség és a társiközségek fej­lődnek. Ennek az az alap­ja, hogy a látrányi községi pártvezetöség a négy alap­szervezettel karöltve sokat tesz a településfejlesztésért. — Minden falugyűlésen és fórumon elmondjuk — kezd­te Nagy József, a látrányi községi pártvezetőség titká­ra —, hogy mindenki tegye a saját dolgát a saját tele­pülésén. Azért tartjuk ezt alapvető célunknak, mert akkor már nem mehetnek rosszul a dolgok. Amit ők helyileg tenni tudnak, azt sose várják a tanácstól, a pártvezetőségtől. Termé­szetesen mi összehangoljuk a feladatokat, kialakítjuk az úgynevezett rendező elve­ket. Ennek aJapján azt vár­juk, hogy a pártalapszerve- zetek a helyi politika irá­nyítói legyenek. Helyettük ugyanis nem tudunk dolgoz­ni. A négy alapszervezet képviselői ott vannak a köz­ségi pártvezetőségben, s így megvan a szükséges tájéko­zottságuk. — Milyen a kapcsolat a székhely és a társközségek között? — Nekünk olyan a telepü­léspolitiikánk, hogy nincs na­gyobb gondunk. Olyan, hogy bármelyik település a szék- helyközségre mutogatna vagy egymásra, nem tapasz­talható. Most vannak éppen a falugyűlések. A tanácsel­nök úgy kezdi a beszámoló­ját: ezt ígértük, ezt teljesí­tettük. Nem ritka, hogy egy ígéret volt, s hat-nvolc dol­got teljesítettünk. A terüle­tünkön élő emberek elfog­ményit sorban felújítanak. Járdák, utak épülnek, új buszvárókat helyeztek el az emberek kérésére. — Mi megmondtuk: erre ás erre lesz pénz, az szere­pel is az ötéves tervünkben — szögezte le a pártvezető­ség titkára, Most, amikor két és fél millió forint álla­mi támogatással kevesebbet kapunk, még mindig azt mondjuk, hogy a terven nem változtatunk, csak lesz olyan — mint a látrányi is­kola bővítése négy tante­remmel —, aminek a meg­valósítása egy kicsit elhú­zódik. Még abban is re­ménykedünk, hogy esetleg beadhatunk valamilyen pá­lyázatot az iskolaépítésre. — Az emberek megértik mindezt? — Bízunk benne, hogy si­kerül megérietni velük a mostani falugyűléseken. A párttagokra is számíthatunk. Egyébként mindenhol viták­ban alakulnak ki az állás­pontok. Vannak olyan kez­deményezések, hogy az elöl­járóság és a pártszervezet együttes ülést tart. s van­nak koordinációs megbe­szélések a tömegszer.vezetsk vezetőinek. Nagyon jónak tartom, hogy a somogytúr; alapszervezet kötetlen köz­életi fórumot tart minden évben, s ott mindenki el­mondhatja a véleményét a településfejlesztésről. A városkörnyéki telepü­lésfejlesztési koncepcióba is beleillik, hogy Látrányban huszonhat, Somogytúron ti­zennyolc telket mérnek ki: az utóbbi helyen még hét­végi telkek is lesznek. Lát­rányban hamarosan ötven hétvég« ház épül a Füzes-tó partján. Az elképzelések sze­Nagyatád első kisszövet­kezeteként alakult meg a Komfortból kivált autószer­viz. Az ötvennégy szerelő az idén tizenháromezer gép­kocsi javítását végezte el. Vránics Gyula, a műszaki vezető korántsem elége­dett: továbbra is gond az alkatrészellátás. Nincs al­katrész a Skoda, a Wart­burg motorjához, a Daciáról pedig azt mondják, jobb, ha nem is hozzuk szóba. — Egy szolnoki tanácsko­záson bejelentették: több alkatrészt kapunk Romá­niából. Mi történt azóta? — Semmi. — hangzik Vránics Gyula válasza, majd a magyarázat. — A szolno­ki tanácskozáson is jelezték a szervizek képviselői, hogy gyártástechnológiai hibák vannak ennél a típusnál. A fényezés rossz, gyorsan kap matt színt a kocsi. A gumik nemegyszer már felszerelés­kor hibásak. Átvételkor sem működnek az akkumuláto­rok, folyik a hűtő, menet közben kinyílhat a csomag­tartó, hiába zárják kulcs­osai, kézzel is felhajtható. Az egészben a furcsa az, hogy ugyanezeket a hibákat már hat éve elmondtuk, mégis: az idén hazánkba kerülő száznegyvenezer gépkocsiból harmincezer — Dacia. Érthető a nagyatádiak do- hogása, hiszen szervizüket nemcsak hogy a Dacia ga­ranciális javítására jelölték ki, hanem még huszonegy típusra, például a Zaszta- váérai is, amellyel az utóbbi időben annyi a gond, hogy behozatalát egyelőre le is állították. Érkeznek viszont a Szamarák: ezek fogadásá­ra is felkészültek az atádi szervizben. Egyik dolgozó­juk a Szovjetunióban, a má­sik Budapesten, az Avtoex- port tanfolyamán ismerke­dett meg a nemrégiben be­hozott típussal. — Mi a véleménye Hajdú Józsefnek a Szamarakról? — Alapvetően eltér a ko­rábbi Ladáktól: tetszetős a karosszériája, elsőkerék- meghajtású, s ez előnye. — Ha alapvetően eltér a korábbi Ladáktól, akkor a szerviznek is fel kell ké­szülnie az újabb technika javítására. — Más például a szelep- hézagállítás. A sebességvál­tóba is motorolaj kerül, amit nem kell cserélni körülbe­lül hetvenezer kilométerig. A motor nem a tengely hosszirányában, hanem ke­resztben fekszik. A kollé­gáimmal! hamar rájöttünk, hogy a kézifék állítása ne­hézkesebb, mint a régebbi típusoknál. Újabb célszer­számok kellenek: ezeket már megvásároltuk. Felkészül­ten várjuk az első garan­ciális javításra érkező Sza­marát. Annál is inkább, mert már Nagyatádon is van belőle. N. J. laltságot kapnak, bekapcso­lódhatnak az elképzelések megvalósításába. A tanács természetesen gondoskodik az anyagi föltételekről. Az is sokat számít, hogy alko­tó elöljárói gárdánk van minden községben, a pártta­gok pedig példát mutatnak a társadalmi munka szerve­zésében. A tanács VII. ötéves ter­ve úgy készült el, hogy be­levették a települések meg­valósítható javaslatait. S azóta Somogytúron már mű­ködik az idősek klubja. El­készült a gázcseretelep, ha­marosan birtokba veszik az új óvodái Somogybabodon. Minden művelődési létesít­rint a Balaton tehermente­sítésébe még Visz és So- mogytúr is bekapcsolódik. — Somogybabod országo­san is kiemelkedő társadal­mi munkája kél évvel ez­előtt és a viszlek tavalyi eredménye is bizonyítja, hogy a lakosság a sajtijá­nak érzi a településeket — mondta Nagy József. — Szá­míthatunk a két tsz-re, az áfészra, sőt a bogiári mező­gazdasági kombinátra, a Ba­latoni Halgazdaság irma- pusztai üzemére is. Szüksé­günk van jó szándékú segít­ségükre: mi szintén viszo­nozzuk ezt. amivel tudjuk. Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents