Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

1987. december 23., szerda Somogyi Néplap 3 I Tóplqlkoióstudomóny és egésiségmegőrzés | Mindennapi életünkről „Kapjon nagyobb hangsúlyt az egészséges életmódra nevelés és az egészségmegőrző program széles körű végrehajtása." (A megyei pártbizottság szeptember 2-i határozatából.) A Kaposvári megyei kór­ház lipidklubjánafc vendége volt Bíró György professzor, a Magyar Táplálkozástudo­mányi Társaság elnöke. A korszerű táplálkozáshoz szükséges legújabb élelmi­szer-készítmények bemutató­jával egybekötött találkozón az egészségmegőrző társa­dalmi program táplálkozás- tudományi hátteréről tartott szemléletes előadást. — A táplálkozástudomány régebbi múltra tekint viisz- sza, mint az e témával fog­lalkozó társaság, illetve az önálló intézet. Ezt bizonyít­ja többek között a 30-as években tevékenykedő Soós József professzornak a nép­táplálkozásról írott s azóta már klasszikussá vált tanul­mánya is. Az országos inté­zet 1949, a Magyar Táplál­kozástudományi Társaság pedig 1966 óta működik ön­állóan. — Hogyan alakultak a táplálkozási szokások az em­lített időszaktól napjainkig. Vannak-e a helytelen táp­lálkozással összefüggő tipi­kus betegségek, és mennyire változtak ezek az elmúlt év­tizedek során? — A jelenlegi táplálkozá­si szokások eltérnek a 20— 30-as években tapasztaltak­tól. Abban az időben a sze­gényebbek főleg az ala­csony állati fehérjéket tar­talmazó élelmiszereket, ke­nyér- és tésztafélét fogyasz­tottak. Táplálékukból hiány­zott az emberi szervezet számára létfontosságú, vita­minokban és ásványi sók­ban gazdag élelmiszer. Ezt tükrözte például a hiány- betegségek — beriberi, Skor­but, pellagra — gyakori megjelenése is. A háború után, a nélkü­lözéseket követően csak az ötvenes évek második felé­ben következett be jelentős fordulat a néptáplálkozás­ban. Jelenleg a túlzott ener­giafogyasztás a jellemző, az állati fehérje, zsírok és a szénhidrát túltengése táplál­kozásunkban. Népbetegség­gé vált az elhízás, s ez kü­lönösen az életkor előreha­ladtával és a nőknél jelent fokozottabb egészségkáro­sodást. A nők ugyanis alka­tilag hajlamosabbak az el­hízásra. A megfigyelések azt is igazolták, hogy az elhí­zott nők gyakrabban be­tegszenek meg emlő- és méhrákban. A megváltozott hormonműködés pedig vér- zési és fogamzási zavarokat is előidézhet. Ugyancsak az elhízás lehet egyik oka töb­bek között a már népbeteg­séggé váló és a halálozási ranglistán is első helyen ál­ló szív- és érrendszeri meg­betegedéseknek (magas vér­nyomás, érelmeszesedés, in­farktus), valamint a felnőtt­kori cukorbajnak. Az utób­binál kimutatták, hogy a testsúly jelentős csökkenésé­vel az inzulin is nagyobb mértékben csökkenthető. A mozgásszervi megbetegedé­seknél — mint a gerincosz­lop, valamint a nagyízüle­tek kopása —, bizonyos ve­sebetegségeknél (fehérjevi- zelés) és a fogszúvasodás ki­alakulásánál is jelentős sze­repet játszik az egyoldalú, magas kalóriaértékű táplá­lékok fogyasztása. A finomított élelmiszer- ipari termékek közvetett előidézői lehetnek a vas­tagbélráknak. A túlzott élel­miszerfagyasztás nem jelent minden esetben minőségi táplálkozást. Különösen ak­kor nem, ha a létfontossá­gú vitaminok és ásványi anyagok hiányoznak az ét­rendből. Feltűnően kevés például a keményítő és a vas, a kaileium, valamint bi­zonyos nyomelemek (a réz és a cink) azokban az éte­lekben, amelyeket fogyasz­tunk. Két vitaminféleség­PONTOSAN, VASUTASMÓDON Á mozdulat jelentősége A vasútnál szabály, hogy rendkívüli időjárás esetén valamennyi dolgozónak meg kell jelennie a munkahe­lyén. így történt ez a napokban is, amikor lehullott az első hó. — Apu, ugye, már ideges vagy? — így szólt az egyik vasutas óvodás kislánya azon az estén, mikor vasta­godni kezdett a fehér taka­ró. A váltók, peronok meg­tisztítása a hótól nem tűr halasztást. Minden kézre szükség van, hogy mihama­rabb elvégezzék a munkát. Nem szabad megvárni, hogy odafagyjon a hó a váltók közé, mert akkor már nehe­zebb a vasutasak dolga. — Ezen a munkahelyen talán még nagyobb jelentő­sége van a példamutatásnak — mondja Molnár Pál, a kaposvári csomópont párt- bizottságának a titkára —, mint máshol. Ha én nem vennék a kezembe ilyenkor söprűt és lapátot, hogyan várhatnám el a szabadnapon levő dolgozóktól, akik eset­leg épp egy fontos családi eseményt terveztek, hogy ezt tegyék. Ilyenkor az irodis­táktól az állomásfőnökig mindenki lapátol, akinek éppen nincs más dolga. öt alapszervezet tartozik a kaposvári csomópont párt- bizottsághoz. A párttitkár legfőbb feladatának a kü­lönböző jellegű egységek munkájának összehangolását tekinti. — Nálunk együtt kell gon­dolkodniuk a forgalmisták­nak, a műszaki dolgozóknak, de a kereskedelmi részlegnél tevékenykedőknek is. Ha úgy tetszik, a kibontakozási programból adódó felada­tunknak tekintjük, hogy erő­sítsük az összhangot a kü­lönböző munkterületek kö­zött. Arra nincs lehetőség, aogy a tartalékban levő •nozdonyokhoz nyúljunk szo- -ult helyzetünkben; ezért lágyon sok függ attól, hogy i műszakiak időben meg ;udják-e javítani a meghi- jásodottakat. Ha ez nem si­kerül, nem megy a kocsi- •endezés, veszélybe kerülhet i menetrend tartása is. Tüske József a MÁV két- izeresen kiváló Baross Gá- >or szocialista brigádjának a vezetője: — A brigádtagok nemcsak a nyolc órát tekintik mun­kaidejüknek. Ha nem készül el a mozdony, senki nem megy haza csak azért, mert lejárt a munkaidő. Előfor­dult olyan, hogy némelyek nem így gondolkodtak, de azok nem is tudtak beillesz­kedni a közösségbe. Az utasok érdekében a legfontosabb, hogy egy ké­sésben levő vonat minél előbb vissza tudjanak állíta­ni a menetrend szerinti közlekedésre. Ennek egyik föltétele az állomáson való várakozási idő csökkentése. Ilyenkor különösen fontos, hogy időben és pontosan tá­jékoztassák az utasokat. A gyors le- és fölszállás érde­kében a vasutasok a pero­non már a szerelvény érke­zési helyének megfelelően elosztják a várakozókat, úgy, hogy lehetőleg minden ajtó­nál ugyanannyi ember le­gyen. Mindezt nem könnyű el­érni, hiszen egyre nagyobb gondot jelent a csomópont munkaerő-gazdálkodásának megszervezése. A vasút nem a legnépszerűbb munkahely. A vasutas túlterhelt. 260— 280 órát dolgozik egy hó­napban. Esetenként ezen fe­lül is szükség van a munká­jára. Sokszor üzenni kell a feleségnek, hogy ne várja haza a férjet. Mégfizetve sincsenek, hiszen az alapbért úgy állapítják meg, hogy már eleve arra számítanak: a túlórával együtt elfogad­ható lesz a fizetés. A vas­utasok 55 éves korukban megfáradt emberekként mennek nyugdíjba. Mivel kevesen vannak és mindent gyorsan kell csi­nálni, minden mozdulatnak jelentősége van. Az egyik vagonból műtrágya folyt ki. Koszednár Lipót tolatásve­zető másik vágányra irányít­ja a sérült kocsit, s azonnal nekilátnak a javításnak. — A megrendelő érdeke nálunk mindennél fontosabb — mondja a tolatásvezető, aki a forgalmisták szakszer­vezeti bizalmija is. Szívén viseli munkatársainak a gondját is. — Ha valakinek fontos családi elfoglaltsága van, mi, többiek összefo­gunk és elvégezzük az ő munkáját is. Ez néha em­berfölötti helytállást kíván. de meg kell tennünk, mert holnap esetleg másikunk helyett kell dolgozzon a bri­gád. Kunecz István váltókezelő a váltót olajozza. — így nem tapad rá a hó — magyarázza a jól be­gyakorolt művelet célját a csomópont pártbizottságának tagja. — A legutóbbi ülés témá­ja a jutalomelosztás elvei voltak. Egyetértek a titkár­ral abban, hogy a vezetők merjék vállalni azt, hogy akik nem dolgoztak elfogad­ható szinten, azok ne kapja­nak semmit. Csakis így le­het ösztönző a jutalmazási rendszer. Ösztönzésre szükség van. A megszállottsághoz pedig nagyon sok sikerélmény kell. — Siker? Az a minden időben megérkezett és el­indult vonat, minden elszál­lított tonna, és zavartalan ra­kodás. Siker, ha az utasok nem bosszankodnak késés, fűtetlen kocsik vagy csatla­kozás elmaradása miatt — Molnár Pál, a pártbizottság titkára. Balázs Andor nél, az A-vitamin provita- minjánál és a C-vitaminnál pedig közvetlen összefüggés figyelhető meg bizonyos rosszindulatú daganatok ki­alakulásának megelőzésében. Még mindig sok állati ere­detű fehérjét fogyasztunk. Átlag 100 grammot, noha körülbelül 70 gramm is ele­gendő lenne. A növényi fe­hérjék, mint például a szó­ja, a szervezet zsírháztartá­sát egyensúlyban tartják. Ezért szorgalmazzuk a fo­gyasztásukat. — Milyen szerepe van a táplálkozástudománynak az egészségmegőrző program­ban, és hogyan tudják egyez­tetni tennivalóikat a mező- gazdaság, az ipar és a ke­reskedelem szakembereivel? — Alapvető cél a beteg­ségek kialakulásának meg­előzése és az egészség visz- szaállítása. Ebben a prog­ramban — az említettekből következően — a táplálko­zásnak nagyon fontos szere­pe van. Közérthető formá­ban közreadjuk tanácsain­kat, s együttműködünk a Magyar Tudományos Aka­démiává], az élelmiszeripari tudományos testülettel és a mezőgazdasági szakembe­rekkel is. V. A. ff Feltámadnak ff Megragadott az Üj hullám című ifjúsági televíziós mű­sor egyik riportja, és to- vábbgondolkozásra készte­tett. Králikné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára és dr. Varga-Sabján László, az Ál­lami Ifjúsági és Sporthiva­tal elnökhelyettese a fiatal szakemberek anyagi támo­gatásáról beszélt a riporter­rel, majd áttért egy másik témára. Hogyan lehetne a tehetséges fiatalokat felka­rolni, szabad utat nyitni ne­kik a továbbtanuláshoz még akkor is, ha valamilyen ok­ból hátrányos helyzetben vannak? S akkor elhangzott egy jól ismert fogalom: a népi kollégium. A két ifjúsági vezető egybehangzóan kije­lentette: itt az ideje, hogy életre keltsék a következő évben. Azt hiszem, sokan vol­tunk, akik egyetértéssel fo­gadták e bejelentést. Az 1945—1949 közötti népi kol­légiumoknak irodalma van. Jó lehetőséget teremtettek a munkás- és parasztszárma­zású középiskolások, egye­temisták tanulásához, poli­tikai neveléséhez. Céltudato­san nevelték tagjaikat, be­kapcsolták őket a társadal­mi-politikai tevékenységbe. Mindennél többet mond, hogy az új magyar értelmi­ség nagy részét éppen a né­pi kollégiumok nevelték. Sok tapasztalatukat hasz­nosítottuk, különösen akkor, amikor a diákotthonok kol­légiumokká alakultak. Most ez az elképzelés újra remé­nyeket ébreszt bennünk: újabb tehetségek rajzhatnak ki a népi kollégiumokból, s válhatnak jól felkészült, ki­tűnően politizáló, közéleti érdeklődésű értelmiségiek­ké. Az egykori népi kollé­gisták bizonyára minden tá­mogatást megadnak a terv megvalósításához. L. G. ELVSZERÜEN ÉS TAPINTATTAL Mind erőteljesebben válik meggyőződésünkké, hogy a munkahelyen és a közélet­ben az egyéni tevékenység megítélésében az elsődleges mérce csak a valóságos tel­jesítmény, a tényleges ered­mény lehet. Akár vezetők­ről, akár beosztottakról van szó a produktum kell minő­sítse munkájukat. Ehhez el­engedhetetlen, hogy a telje­sítmény értékelése objektív és nyílt legyen, hogy vilá­gosan nevén nevezzük a sirkert is, az elkövetett hi­bát is. Az is nélkülözhetet­len, hogy egyik esetben se legyen homály, ne borítsa az általánosítás függönye, hogy személy szerint kié az érdem, illetve a mulasztásért a felelősség. Miért indokolt erről hang­súlyozottan szólni ? Azért, mert meglehetősen gyakran vétünk e követelmény el­len, s folytatunk másfajta gyakorlatot. Hányszor ta­pasztalhatjuk munkahe­lyünkön, lakóhelyi környe­zetünkben, hogy a szemé­lyes teljesítmény értékelése feloldódik egyfajta álsze­rény kollektív minősítésben, illetve valamiféle távolság- tartó, személytelen leírás­ban. Nem én csináltam vagy te tetted jól avagy rosszul a dolgot, hanem legföljebb mi dolgoztunk sikeresen vagy sikertelenül, de leg­többször az események in­kább csak megtörténtek, az elhatározások megfogalma­zódtak, intézkedtek, a fo­lyamatok így vagy úgy ala­kultak. De hogy én vagy te mennyiben vagyunk mind­ezeknek részesei, azt nem mérjük fel, vagy ha igen, szemérmesen hallgatunk róla. S ezt a gyakorlatot folytatjuk nemritkán akkor is, amikor nem valamilyen szélesebb körű társadalmi jelenségről szólunk (mint például a cikkben, ahol vaj­mi kevés értelme lenne név szerint utalni konkrét ese­tekre), hanem amikor kéz­zelfogható, pontosan körvo­nalazható feladatok elvég­zéséről vagy elmulasztásáról van szó. Amikor kifejezetten az egyéni tevékenység értéke­lése kerül terítékre, akkor is gyakorta érzékelhető az említett szemérmesség. „Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik” felkiáltással gyakran térünk napirendre a hanyagság, a felelőtlenség, a beosztással való visszaélés megnyilvánulásai fölött. Nemcsak a beosztott ódzko­dik a főnök mulasztásainak kritikájától; a vezető leg­alább ennyire meggondolja, nyíltan beszéljen-e, hiszen az emberek érzékenyek, sér- tődékenyek, s minek hara­gost szerezni magunknak ... Az így vélekedő vezető a di­csérettel is fukarkodik, hi­szen akkor megsértődnek mindazok, akik nem érde­melték ki az elismerést, de ennek belátásáig nem jutva bántaná őket, ha munka­társukról jó szót hallaná­nak, önmagukról meg nem. Mindebben kétségtelenül szerepet játszik régmúlt idők máig sem feledett gyakor­latának visszahatása. A negyvenes évek végén az ország akkori első embere meghirdette ama hírhedt té­telt, amely szerint a hibák mögött meg kell keresni és Évente két és fél millió négyzetméter farmeranyagot szőnek Szegeden a Kenderipar'’ Tröszt újszegedi szövőgyárában. A terméket elsősorban a belföldi piacon értékesítik — itt készítik többek között a Magyarországon gyártott Wrangler farmernadrágok alapanya­gát —, de jut belőle tőkés exportra is meg is kell találni az el­lenség kezét. Ez a felfogás elvi alapot adott a törvény­telenségekhez, nagyszerű em­berek egész sorának meg- hurcolásához, s ha nem is élt sokáig (hiszen alig né­hány év elteltével eme té­tel meghirdetőjének kellett elismernie, hogy súlyos hi­bákat követett el), máig megőriztük idegenkedésün­ket a hibák megtorlásától. Erősítette az árnyalt megkö­zelítés szükségességének megértését az a tapasztala­tunk is, hogy a hazai és a világszocializmus történe­tében jóval több bajt oko­zott a kockázatvállalástól való félelemből elmulasztott döntés vagy tett — a Jev­tusenko által okkal gúnyolt „nehogy már baj legyenis- ta” szemlélet —, mint né­melykor egy-egy súlyos té­vedés, melléfogás. Ám ez esetben is az tör­tént, hogy — Kádár János­nak egy néhány évvel ezelőtt mondott hasonlatával élve — az elgörbült kard kiegyene- sítésére törekedve most túl­ságosan a másik irányba hajlítottuk el a pengét. S ez azért baj, mert az élet mind kevésbé fogadja el ezt a magatartást. Nem lehet egyetérteni az olyan felfogással, amelyik mereven szembeállítja egy­mással egyfelől az elvszerű­séget és a nyíltságot, más­felől az emberséget és a ta­pintatot. Ezek nem kizár­ják, hanem feltételezik egy­mást, s bár konkrét esetek­ben valóban ellentmondásba kerülhetnek egymással, ez az ellentmondás mindig fel­oldható és feloldandó. Egy- egy hiba nem teheti sem­missé évek eredményeit, fá­radozásait. Mi sem lenne rosszabb, mint ha bármely vezető durva, az emberi mél­tóságot sértő hangnemet en­gedne meg magának mulasz­tásokat elkövető beosztottai­val szemben. Ám ez nem indokolhatja a mulasztáso­kért való személyes felelős­ség megállapításának elma­radását, a fogyatékosságok elnézését, az „istenem, em­berek vagyunk!” felkiáltás­sal alátámasztott elvtelen mentegetéseket. Éppen mert emberek — tudatos lények — vagyunk, vállalnunk kell a felelősséget cselekedetein­kért, magatartásunkért, meghozott döntéseinkért és elmulasztott döntéseinkért egyaránt, s minél felelősebb posztot töltünk be, annál in­kább. Munkánk hatékonyságá­nak növelésére, minőségének javítására törekszünk az élet minden területén. Fáradozá­sunk akkor lesz sikeres, ha a közéletben, a munkahelyen nyíltan megnevezzük a jót és a rosszat, s azt is, hogy az egyes embereknek sze­mélyesen mi közük van ezekhez. Gyenes László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents