Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

1987. december 22., kedd

Somogyi Néplap

5

MINDENKI KEDVÉRE

Tartalmas

karácsonyi

műsor

Marcali

zenetanárok

ünnepi

hangversenye

(Tudósítónktól)

Aranyvasárnap -Marcali zenét szerető közönsége a 9 éves hagyománynak megfelelően a zeneiskola tanárainak tartalmas karácsonyi hangversenyére készülődött. Most is, mint mindenkor a művelődési központban nagy volt az érdeklődés., A karácsonyfával. feldíszített színpadon Britten: Karácsonyi ének ‘“című darabja esendőit föl először: aranyosan megszólaló gyermekhangok adták meg a délelőtt ünnepi hangulatát. A zeneiskola kamarakórusát dr. Völgyi Zoltánná vezényelte. Szép sikert aratóit Bach A-dúr szonátája, amelyet Tóth Attila fuvolán, Sándor Szilvia zongorán adott elő. Mély átéléssel játszotta zongorán Liszt 104. iPetrarca-szonettjéi Sándor Szilvia. A hangulatot fokozta és síikért aratott Di- nicu Hóra staccatója Tóth Attila és Sándor Szilvia előadásában. A hangverseny meglepetése volt Lassán Péter élményszámba menő trorrtbitajátéka. A karácsonyi hangverseny csúcspontjaként, egyben befejező számaként Chopin G-moll balladája szólalt meg Lengyel Ágnes tolmácsolásában. Az előadó a Magyar Népköztársaság ösztöndíjasaként külföldön tanul, és a téli szünetben látogatott haza Marcaliba. Az ünnephez, a karácsonyi hangulathoz méltó szép órákat szerzett hangversenyével a marcali zeneiskola tanári kara.

Diákközpont a Kiliánban

Itt a téli szünet. Pár nappal karácsony előtt a felnőttek még dolgoznak, a munka és a bevásárlás gondjai lefoglalják napjaikat.

Mi legyen a gyerekekkel? Miután kialudták magukat, s titokban megdézsmálták az ünnepre szánt szaloncukrot, játékra és egymás társaságára vágynak.

Hol találkozzanak, ha nem a művelődési otthonban vagy a könyvtár kellemesen meleg olvasótermében? Az együttes időtöltést könnyíti meg és próbálja színessé tenni többek között a kaposvári Kilián művélődési központ programajánlata.

Tegnap délelőtt kicsik és nagyobbacskák öltöttek jelmezt, tarka maskarát, hogy a mesemondó- és gyermekszínjátszó-versenyen összemérjék tudásukat. Hivatal Nándor, a művelődési ház munkatársa útnak indult a fenyőfáért, Eder Lilla asztalán pedig szebbnél szebb mozaikjátékok várták a gondolkodó és ügyes kezű gyerekeket.

Zsillé Zsófi a Zrínyi általános iskolából, Bank Csaba Szentbalázsról sem volt rest befáradni a rendhagyó németórára.

A pingponglabda szünet nélkül pattogott, és a játék- délutánon videofilm-vetítéssel, számítógépes játékokkal szórakozhattak a gyerekek. Este 7 órától a Fonómunkás- klub keretében a Táncsics Diákszínpad, a Tinctoris Ré- gizene-együttes és az Ádám Jenő Pedagógus-vegyeskar adott műsort.

Ma reggel „Barátunk a számítógép” címmel vár program a gyerekekre. Ki forgatja ügyesebben a Rubik- kockát? Ez is kiderül a délutáni erőpróbán.

A dzsessz kedvelőinek szerez kellemes perceket Dés László koncertje. Szerdán délelőtt pedig folytatódik a „Barátom a számítógép” című verseny. Mesefilmek láthatók délután a videón. Az Ifjúsági Színpad zenés gyermekműsora, a Mici mackó, valamint Jancsi és Juliska meséje látható a pódiumon.

Textilfestés, fonás-szövés, karácsonyi asztaldíszkészítés, majd a Várhalmi-diszkó műsora zárja a napot.

TV-NÉZÓ

Betyárvilág

Egyetlen magyar filmsorozatot sem ért annyi vád a hetvenes évek elején, minta Szinetár Miklós rendezésében tévéfilmre került Rózsa Sándort. Akkor — éppen csak serdült fiú lévén — magam is elhittem, hogy csapnivaló az egész, elnagyoltak a figurák, felelőtlenek a film készítői. Szilveszterkor országos pellengérre is állította őket azoknak az időknek a legnépszerűbb humoristája, mondván: még a tehenet sem tudják megkülönböztetni az. ökörtől.

Azt hittük, az volt az év legnagyobb melléfogása.

Hogyan is láttünk volna a dolgok mélyébe. Csak ültünk a gimnázium padjában, s becsmérlően beszéltünk Rózsa Sándorról. Arra gondoltunk, hogy boldogabb népeknek modernebb hőseik vannak, mint nekünk. Kézenfekvő összehasonlításként Che Guevara kínálkozott, akihez hasonlók szerettünk volna lenni níi is.

Aztán megváltoztak az idők. S a Magyar Televízió elérkezettnek látta, hogy megismételje a Rózsa Sándort. Nem tudom miért, de a sokait szidott filmet alig várom vasárnap délelőttönként. Azon kapom magam, bogy varázsa van a filmnek. Hangulata, atmoszférája. Addig, amíg más hasonló sorozatokat — amelyek a maguk korában viharos sikert arattak — megismételnek szép csendben, a Rózsa Sándorra figyelni kell.

Benyovszki Móricz lehetett izgalmas történelmi hős tíz évvel ezelőtt, irigyeltük is, hogy mennyit bolyonghat a világban. Azóta már mi is bolyonghatunk, ha van pénzünk, tehát nem érdekes.

De a Rózsa Sándor, az igen, az nekünk való hős.

Ott él a Végeláthatatlan nagy magyar pusztában, s a maga ura. Nem hajlik meg a perzekutorok előtt, segíti a szegényeket. Szigorú és igaz^ V.—,

ságos egyszerre, rengeteg humánum szorult belé. S ami a legfontosabb: súlya van a szavainak. Amit Rózsa Sándor mond, azt be is tartja. Nem hivatkozik ígérete után külső tényezőkre. Ha megmondta, hogy „kihozza a Bandi gyerökot a tömlöcbű,” akkor kihozza. Minden tervét az utolsó mozdulatig teljesíti. Ebből is látható, hogy mára modern hős lett Rózsa Sándor. Anélkül, hogy valamit is változott volna. Az idő változott meg ugyanis körülötte. De hisz Rózsa Sándor már akkor megmondta: „Nem kő annyit pobedálni. Cselekedni köll.”

Utólag nehezen érti az ember, hogyan lehetett any- nyira érzéketlen a hetvenes évek elején. Mi tévesztette meg a nézőket? Hogyan lehetséges, hogy egy ország nem ismerte föl a film ma már nyilvánvaló erényeit?

Egyértelmű, hogy valami megtévesztett bennünket. Talán Móricz j írta túl' bonyolultra a történetét? Hiszen a Rózsa Sándorban érdekes történelmi helyzettel találjuk szembe magunkat. Most hétről hétre láthatjuk újfent, hogy milyen bonyolultak voltak a Rózsa Sándor-kori hétköznapok.

Nem felelt meg ugyanis a szegényeknek az az élet, amelyben éltek: zsörtölődtek a Rózsa Sándor elkapására pályázók isimért nékik meg adót kellett fizetni; s a törvénybe iktatott egyenlőséghez nem fűlt a foguk. Láthatjuk a filmen: merő egy panaszkodás volt az életük. S folyvást a Rózsa Sándoroktól kellett tartaniuk. Ez a szüntelen egymástól való félelem működteti aJbetyárv.i- lág filmbéli történetét'.

Jó. ’hogy megismétli 'a televízió ezt az Alkotást. S most még csak a történet felénél vagyunk. Így marad tanulság a jövő évre is.

Varga István

Továbbképző tanfolyamok

Növekvő érdeklődés

4z órásmester

Több mint tíz éve kezdődtek el Kaposváron, — az akkor még speciálkollégiumoknak nevezett továbbképző tanfolyamok. 1983 óta a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága ad otthont a foglalkozásoknak. Az idén 19 csoport kezdte el a munkát. A részletekről Zátonyi László, az oktatási igazgatóság helyettes vezetője beszélt:

— A megyei igényekhez alkalmazkodva évente másmás tanfolyamokat indítunk szeptembertől júniusig. Bárki jelentkezhet, de természetesen figyelembe vesszük a munkahely javaslatát. Az idén nyolc témakörben kezdődtek meg a foglalkozások: gazdaság- és művelődéspolitikai, valláselméleti, idegen- forgalmi, nemzetközi, politikai és honvédelempolitikai, valamint vezetési ismeretekből. Hallgatóink döntő többsége középvezető, számukra szakmai továbbképzésnek is minősülnek a tanfolyamok. Így a művelődéspolitikai a megyei tanács művelődési osztálya és a megyei pedagógiai intézet szakmai továbbképzésének, az idegepforgal- mi pedig a minisztérium általános középvezetői továbbképző tanfolyamának számít. Célunk azaniban az, hogy hallgatóink ne egy újabb tanfolyam elvégzését igazoló papírt akarjanak megszerezni, hanem a korszerű tudást tartsák fontosnak.

— M,i segíti a tanulást?

— Két év óta egységes elvek szerint szabályozták a tanmeneteket. Ezekhez tankönyvek is vannak, s ha új tanfolyamra van igény, a szakemberek készségesen vállalják a tankönyvek megírását. Így történt ez az idegenforgalmi tanfolyam esetében is. Ezenkívül a megye egyik legkorszerűbb társadalomtudományi könyvtára áll á hallgatók rendelkezésére, 25 ezer kötettel, valamint videofilmek, hangszalagok, diafilmek segítik a hallgatókat.

Zátonyi László azt is elmondta : örvendetes, hogy egyre több intézmény kíván elméletileg is korszerű ismereteket nyújtani dolgozóinak. Erre kitűnő lehetőség kínálkozik az igazgatóságon, hiszen az oktatók között a megye ismert szakembereit találjuk.

Tervezik, hogy az úgynevezett házi dolgozatok közül a legjobbakat az igazgatóság publikációiban is bemutatják. A továbbképző tanfolyamok közül talán a legérdekesebb a valláselmélefi tanfolyam; ennek a hallgatóival beszélgetve kiderült, hogy sokan újdonsága miatt választották, érdekli őket a témakör. A filozófiából különösen a marxista valláskritika anyagrész, a bibliaelemzések és az öt világvallás elemzésével foglalkozó előadások népszerűek.

Fülöp Ferenc munkásőr Nagyatádról jár be, Kapós- mérőből érkezett Háttá János, a tsz párttitkára. Tőlük a foglalkozás előtt azt kérdeztem, hűért a valláselméletet választották. Elmondták, hogy a téma nem hétköznapi, ezekhez az ismeretekhez más úton nehezen juthatnak hozzá. , Marxista vezetők, akik többet akarnak tudni a vallásról, hogy mindennapi pártmunkájukban hasznosíthassák ezeket az ismereteket.

B. P. F.

Vajon mennyi az eredetiség, az őstehetség megnyilatkozása egy nyugdíjas órásmester festményeiben, rajzaiban, linóleummetszeteiben? Ennek megítélése a kritikusok dötga. Az újságíró csak azt jelentheti ki: bármennyi utánérzés, másolás vagy ellesett fortély tegyen iis az alkotásokban, rendkívül kellemes meglepetéssel szolgált számára az a tabi ház, amelyben több évtizede él Erényi Alajos és felesége.

— 1982-ben mentem nyugdíjba, azóta több a szabadidőm, s életem nagy álmának élhetek. Nyolcvanhét éves vagyok, s az utóbbi öt évben sikerült annyi időt szentelnem a festészetnek, a linómetszésnek, amennyit mindig is . szerettem volna. Kaposváron gyerekesked- tem. Édesapám az ottani Stein er-ny omdában dóig o zott; én is ott ismerkedtem meg a nyomdai munkával, technikával. Sok időt töltöttem akkoriban egy távoli .rokonomnál, Z. Soós Istvánnál, ákiből azóta * ^elismert festő lett. A művészetek iránti fogékonyságomat, azt. hiszem, nála fedeztem -föl, ott kaptam kedvet a vizuális ábrázoláshoz. Családi körülményeim miatt kénytelen voltam szakmát tanulni- Ónás lettem. Kátonaként megjártam a második világháborút, majd szerencsésen hazatérve Tabra jöttem, ahová apám költözött. Itt dolgoztam órásmesterként nyugdíjba vonulásomig. ^

A festmények az előszoba falán sorakoznak. A leg-t„.. több olajtechnikával készült, farostlemezre. Első képét 14 évesen, 1934-ben festette. Azóta rengeteg készült el; ezeknek egy részét rokonsága, baráti köre kérte el. Így kerültek festményei Csehszlovákiába, Ausztriába, Ausztráliába is. színek feszülnek a jórészt környékbeli tájékát megörökítő festményeken; a zöld és

álma

a barna árnyalatai az uralkodók. Legkedvesebb festője, az angol impresszionista Alfred Sisíey művészetéből főként a színek ‘.varázsa fedezhető föl e képeken.

Erényi Alajos — mint mondja — sosem látott festőt munka közben. Mindent maga próbált ki, tanult meg. Polcai zsúfolásig telve festők életét, munkáit bemutató könyvekkel. Munkamódszerét így jellemzi:

— A legtöbbször kimegyek egy helyre, felvázolom magamnak a tájat széninél, s a főbb színeket krétával bejelölöm. Itthon nekiállok a festésnek. Korábban a munka mellett csak szombat-vasárnap, ma már téli időszakokban szinte mindennap festegetek. Van egy kis kertem, gyümölcsösöm, nyáron ott is dolgozgatok. Festményeim első és legszigorúbb kritikusa a feleségem. Szókimondó, ha valami nem tetszik neki.

— Gyerekként többször készítettem metszeteket édesapámnak a nyomdában, majd az órásmesterség kitanulásakor megismerkedtem a nemesfém vésésével is. Mindkettő amolyan előtanulmány volt számomra a linómetszéshez. Ezt ,az 1970-es évek elején kezdtem megszeretni s művelni. Azóta több mint száz linómetszetet készítettem elő kiállításra. Amatőr képzőművészeti tárlatokon 1972-től veszek részt. Szerepeltem Siófokon, Tabon, Cegléden, Celldömölkön, Kaposváron. Első önálló kiállításom 1986- ban volt Vácott. Ott linómetszeteimet tekinthették meg az érdeklődők. Utána Kaposváron ,, a La tinea művelődési házban, majd .tavaly ősszel Tabon, tavasz- szal Nagyatádon szerepeltem

önálló tárlaton. Legközelebb ' 1988 elején Újpesten akarnak rendezni kiállítást.

Metszetei az útkeresésről árulkodnak. Olykor szoc- reál, máskor Picassót idéző avantgarde, népies-urbánus vagy éppen szürrealista, elvont látomásokat tartalmazó. Egyik képének azt a címet lehetne adni: Az órásmester álma. Ezen mintegy az idő fogaskerekei között őrlődő, vívódó ember küzdelmét ábrázolja a létért, az elképzelt vagy megálmodott életért.

— Szerettem a sportot, a mozgást. I^erékpárverseny- ző, majd motorversenyző is voltam. 1957-ben nem versenyen, de motorral buktam, s kis híján le kellett vágni a lábamat. A bal térdem most sem hajlik. Kedves időtöltésem a írüíji könyvek gyűjtése, ezekből eddig 170 sorakozik a polcaimon.

Erényi Alajos nyugdíjas órásmester magába zárkózó ember. Sainte szégyell!, de ugyanakkor büszke is .arra, amit csinál. Ajándékba sok képet adott már, pénzért egyet sem. Nem azért készíti őket! Hanem „csak úgy”, belső késztetésből.

Gyarmati László