Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
1987. december 21., hétfő Somogyi Néplap 3 Törvény a Jogalkotásról Megint egy jogszabállyal több! — gondolja magában az állampolgár, aki eddig is úgy érezte, hogy túl sok előírás és tiltás veszi körül az életét. Most éppen arról hoztak törvényt, hogy miről hozzanak törvényt, teszi hozzá némi iróniával. Pedig — különösen az utóbbi években — annyi rendelkezés látott napvilágot, hogy a legképzettebb jogásznak is megerőltetésébe került valamennyit fejben tartani. Nem is szólva a törvénytisztelő állampolgárról, aki irtózik attól, hogy „szembekerüljön a törvénnyel”, s mégis bármikor megeshet vele, hogy megsért valamilyen szabályt. Természetesen tudtán kívül, de ismerve a mindenkor s mindenhol érvényes alapelvet, amely szerint a törvény nem tudása nem mentesít annak hatálya alól. Ellentmondásnak látszik, mégsem az: ez a jogszabály — több más célja mellett — éppen azért készült, hogy ne legyen annyi, mindenféle rendű-rangú jogszabály. Az Országgyűlés téli ülésszaka elé került a jogalkotásról szóló törvényjavaslat; az új törvény szabályozza, hogy milyen kérdéseket hogyan lehet rendezni. Mihez szükséges törvényt hozni, milyen ügyekben rendelkezhet a Minisztertanács vagy valamelyik miniszter, mi tartozik az országos hatáskörű szervet vezető államtitkárra, és melyek azok a •helyi ügyes-bajos dolgok, amelyekben a tanácsoknak kell rendeletet alkotniuk. Egyáltalán nem formális rendezésről van szó! Sokkal inkább arról, hogy minden téren ki kell teljesednie a szocialista demokráciának. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy mindenki és minden testület, hatóság tudja a maga dolgát. Azt, hogy mi tartozik rá. S legalább annyira fontos, hogy tudja: mihez nincs köze. Kinek-kinek megvannak a tapasztalatai arról, hogy számos esetben támadt zavar a hatásköröket illetően. Volt, hogy a legjobb szándékkal intézkedett valamelyik hatóság olyan ügyékben, amelyeknek rendezésére magasabb szintű jogszabály kellene. Talán van is — de régi vagy csak nem ismerik, megfeledkeztek róla az alsóbb fokú hatóságok. Pedig a törvény minden más rendelet, rendelkezés alapja. Azzal — s természetesen államunk alaptörvényével, a Magyar Népköz- társaság alkotmányával — ellentétes rendelkezést senki és semmilyen testület nem adhat ki. Vagy mondjuk inkább úgy: minden minisztertanácsi, miniszteri rendeletnek, államtitkári rendelkezésnek és tanács- rendeletnek csak is és kizárólag a törvényekből szabad kiindulnia. Nem kevésbé fontos a jogalkotásról szóló törvénynek az az előírása, amely szerint jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi és gazdasági viszonyok változása, az érdekek egyeztetése szükségessé teszi. Tehát várható, hogy a jövőben kevesebb rendelet jelenik meg egy év alatt, mint — például — 1986-ban. Korántsem azért, mert kevesebb lenne ezután a rendezésre váró kérdés. De a jogalkotás rendjének törvényben előírt szabályai eleve óvatosságra intik az alacsonyabb szintű jogalkotókat: csak akkor adjanak ki rendelkezést, ha arra feltétlenül szükség van, ne kelljen újra meg újra módosítaná egy-két paragrafust, mint eddig gyakran előfordult. Az élet, a fejlődés természetesen nem áll meg; mindig akadnak új problémák, amelyeket valamilyen rendelkezéssel kell szabályozni. Az űj törvény azonban arról is gondoskodik, hogy ez megalapozottan történjék. Ha a lakosság szélesebb körét érintő törvényjavaslatot terveznek, az Országgyűlés elé terjesztés előtt társadalmi vitára kell indítani mégpedig úgy, hogy az érdekelteknek idejük és mód- juik legyen véleményük kifejtésére. Maga a társadalmi vita szerves tartozéka a szocialista demokráciának. Jóllehet egyes minisztériumok rendeletgyártáshoz szokott némely főtisztviselője csak nemrég is lehetetlenségnek minősítette — például —, hogy az adózásról országos vita kezdődjék, a gyakorlat megmutatta, hogy arról is lehetett vitatkozni — természetesen csak addig, amíg nem emelkedett törvényerőre a javaslat. Az sem mellékes, hogy a jogalkotásról szóló törvény kimondja: a jogalkotó és jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell használniuk az így nyert tapasztalatokat. Várkonyi Endre Az év utolsó napjaiban két új terméket készít el a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának Kaposvári Nehézgépgyára. Mindkét terméket a gyár műszaki gárdája fejlesztette ki. Az SPH 160 polieszterprésből egy lemezvágó prést készítettek a Köfém részére. Oj termékük a 12,5 megapondos csővo- nópad görgős C9évélővel — ezt szovjet megrendelésre gyártják. Eddig 31 ezer tonna cukor készült HOSSZABB AZ IDEI KAMPÁNY Tegnap volt a Kaposvári Cukorgyár kampányának a 90. napja. Ez már huszonhárommal több, mint a tavalyi. Kováts Imre igazgató elégedetten számolt be arról, hogy eddig 272. ezer tonna cukorrépát dolgoztak föl. 31 ezer tonna cukor készült, s 11 ezer tonnát adtak át a kereskedelemnek. A hétvégén 912-en dolgoztak a cukorgyárban. A számítások szerint legalább 102—105-napos lesz az idei kampány. A cukorrépa minősége az idén átlagosnak mondható a répa cukortartalma 15,2 százalék. S még fél cukorfokot veszít — a meleg idő miatt — a depókban. A tároláshoz a munka és a mínusz 5 fok közötti hőmérséklet a legjobb, így a répa technológiai értéke gyengébb a megszokottnál. A jövő év bíztató, mert ezer hektárral nő a cukorrépa vetésterülete. Ha ösz- szehasonlítjuk az 1985. évi négyezer és a jövő évi hétezerötszáz hektárt, már érződik annak az előnye: a gyár kilencven százalékban saját cukorrépát dolgozhat föl 1988-ban. Az igazgató azzal búcsúzott: a cukorgyáriak most a karácsonyt és a szilvesztert is a gyárban, munkával töltik, akár csak a régi időkben. Kigazdálkodott forintok Felújítják az elavult üdülőket Az élet minden területén egyre nagyobb a szerepe a gazdálkodásnak, az ésszerű vállalkozásnak. A változásokat jelzi, hogy ennek a szerepe még az üdültetésben is egyre nagyobb. Ezt példázzák a SZOT Dél-dunántúli Üdülési Igazgatóságának törekvései. A Balaton déli partján, illetve Pécsen és Vajtán évente. száztízezren üdülnek. Tegyük hozzá, hogy minden nehézség ellenére érzékelhető a javulás. Az igazgatóság különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy tovább növelje az úgynevezett I/A és I. osztályú kategóriába tartozó üdülőhelyek számát. Már most sem rossz az arány, hiszen a 9683-ból a többség ide tartozik, s mindössze 1856 a második és harmadik kategóriájú. S ezt olyan időszakban szorgalmazzák, amikor a 350—400 millió forintos évi költségvetésből a központi költségvetési támogatás — évek óta változatlan szinten — 135—140 millió forintot tesz ki. Nem csoda, hogy egyre jobban figyelnek a beutaltak térítési díjának növekedésére, a különböző üdülői szolgáltatásokért fizetett bevételek növelésére. Szép eredményeket értek el ennek jegyében, hogy a nyári főszezonban értékesítik a szabad szállodai helyeket, s pénzért vállalják különféle rendezvények, kongresszusok, magánosoknak pedig családi események megrendezését. A kicsiből is jobbat főznek, a napi 52 forintos étkezési nyersanyagértéket úgy növelik meg, hogy mindent megtesznek az olcsóbb vásárlási lehetőségek felkutatásáért, esetleg a saját termeltetésért. Az egész évben nyitva tartó üdülők még nem olyan népszerűek, mint lehetnének. Sikeres azonban a SZOT Dél-dunántúli Üdülési Igazgatóságának kezdeményezése a siófoki Bányász, a balatonföldvári Park, a boglárlellei Giuseppe di Vittorio Üdülő szanatóriumaként való működtetésében. Éppen ezért tervezik, hogy tovább foglalkoznak a szanatóriumi bővítés lehetőségével. Az SZMT ülésén a közelmúltban megállapították: a téli szanatóriumi üdültetés az egészségügy szempontjából is kedvező, mert a beutaltak nagy része különben kórházi ellátást igényelne. Ez többe kerül, s talán olyanokat is kiszorítana, akik arra jobban rászorultak. Jogos viszont az az igény, hogy az egészségügy mindezt sokkal jobban támogassa. A Balaton déli partján kezdenek elöregedni a néhány évvel ezelőtt még újnak mondott üdülők. A harmadosztályú épületek között pedig nem ritka az ötvenhatvan éves sem. Sok üdülő megszépült az utóbbi időben, most például a boglárlellei Ganz-üdülőt újítják fel. Saját erőből nem megy minden, néhány évvel ezelőtt éppen ezért változtatta meg az igazgatóság a nagyon régi üdülők felújítására az anyagi fedezet előteremtését. Pénzügyi segítséget kérnek az ágazati szakszervezetektől, bizonyos vállalatoktól, amelyeknek nincs annyi forintjuk, hogy saját üdülőt építsenek vagy tartsanak fenn. A befizetett 640—700 ezer forintért üdülési jogot kapnak tizenöt évre a felújított üdülőben. Ennek a formának köszönhetően már most több az első osztályú hely Siófokon és Balaton- földváron. A kívül-belül megszépült épület és környék méltó a tópart színvonalához, s több a közművelődési és szórakoztató létesítmény is, mint eddig. A SZOT Dél-dunántúli Üdülési Igazgatósága most a balatonföldvári Hullám, a helyiipari, a siófoki Orgona Üdülő felújítását tervezi. Nagy segítséget jelentene, ha jobban érdeklődnének a vállalatok és az intézmények a már említett üdülési lehetőség megvásárlása iránt, hiszen a további korszerűsítések egy részét ebből a pénzből kívánják fedezni. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa szintén támogatja ezt a törekvést, s a maga lehetőségei szerint segít is abban, hogy a vállalatok megismerjék ezt a lehetőséget. L. G. Egy kézben az árpolitika Sziktzay Béla államtitkár az árhivatal feladatairól A parlament döntése nyomán az Országos Anyag- és Árhivatal — eddigi termelőeszköz-kereskedelmi és piacfelügyeleti feladatai nélkül — Országos Árhivatalként működik tovább. A változásokról, az új feladatokról az intézmény elnöke Szikszay Béla államtitkár elmondotta: a döntés szándéka az volt, hogy egyértelműen tisztázza a jogköröket a felelősséget, az irányítást. Az Országos Anyag- és Árhivatal két alapvető funkciót látott el. Részben árhatóságként tevékenykedett, részben pedig a piac- felügyeleti, termékforgalmazási teendőket végezte. A termékforgalmazásra, a piacfelügyeletre továbbra is szükség van, ám a Kereskedelmi Minisztérium létrejöttével indokolt ezeknek a tevékenységeknek az átadása. A Kereskedelmi Minisztérium ugyanis mindhárom fő piac — a belföldi, a szocialista és a konverti- bi'lis elszámolású értékesítés — irányításával foglalkozik. Az Országos-Árhivatalnál ezután az árhatósági tevékenységek koncentrálódnak. A szervezet feladata e téren bővül. A központi árhatósági tevékenység a jövőben kiegészül ágazati árhatósági funkcióval. Az iparral kapcsolatos árhatósági teendőket már korábban is a hivatal végezte. Most a többi ágazatokban, így a mezőgazdaságban, a közle- désben és a szolgáltatásokban is a hivatal feladatává válik az árpolitika és az ár- mechanizmus kialakítása, az árformák meghatározása és az áralakulás ellenőrzése. Természetesen ésszerű munkamegosztást kell teremteni a hivatal és az ágazati minisztériumok között, Valószínű, hogy bizonyos árhatósági jogok — átruházott hatáskörben — továbbra is az egyes minisztériumoknál maradnak. Különösen olyan árhatósági feladatoknál — például a postai szolgáltatások, a gyógyszerek árának megállapítása — indokolt ez, amelyek gyakorlásához speciális szakismeretre van szükség. A hivatal átalakuló tevékenységének megfelelően szervezeti változásokra is szükség van. Ezeket részben a hivatalon belül, részben .pedig az ágazati és területi árhatósági szerveknél hajtják végre. Az új feladatoknak megfelelően kell meghatározni a központi, az ágazati és a területi árellenőrző szervek tevékenységét és viszonyát. Az új működési feltételeket — amelyek szükségesek az Országos Árhivatal zavartalan, zökkenőmentes tevékenységéhez — 1988. március 31-éig kell megteremteni. Folytatódik a déli vasút korszerűsítése Villanyvonatok Budapest-Szabadbattyán között A tervezett határidőnél három és fél hónappal korábban elkészült a buda- pest—gyékényesi vasútvonal első villamosított szakasza Albertfalva és Szabadbaty- tyán között. A 69,5 kilométeres villamosított vonalat szombaton a székesfehérvári vasútállomáson megtartott ünnepségen adták át a forgalomnak. A villamosított szakaszon a következő napokban még csak a tehervonatok, január 4-től azonban már a személyszállító szerelvények is villamos vontatással közlekednek. A villamosítás Budapest és Székesfehérvár között 39 vonatot érint: a MÁV a menetrend-változá- sdkról már értesítette, illetve értesíti az utazóközönséget. A villamos vontatásra való áttérés a most átadott szakaszon évente 11 ezer tonna gázolaj, mintegy 220 —250 millió forint megtakarítását teszi lehetővé. így a 750 millió forintos költséggel megvalósított beruházás három év alatt megtérül. Jelentős a környezetvédelmi hatása is: a vasútvonal melletti területeken megszűnik az olajszennyeződés és jelentősen csökken a szerelvények okozta zaj. A 69,5 kilométeres szakasz villamosítását két év alatt végezték el. A munka során 9500 köbméter földet mozgattak meg, alul- és felüljárókat, átereszeket, csatornákat újítottak föl és erősítettek meg, 8600 köbméter betont dolgoztak be, 2200 oszlopot állítottak föl és 200 kilométernyi felső vezetéket építettek ki. A Budapest—Gyékényes közötti vasútvonal teljes villamosítása 1990-re fejeződik be.
