Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
4 Somogyi Néplap 1987. december 19., szombat MŰHOLDAS TELEVÍZIÓZÁS Fejlesztés és export után — belföldi forgalmazás Sokan attól félnek, hogy a műholdas televíziózással kapcsolatban is nőttön-nő az elmaradásunk, ha nem sikerül rövid időn belül megtalálni a bekapcsolódás módját. De bármilyen furcsa is, éppen 3 műsorszóró műholdak televízióadásait illetően nem vagyunk lemaradva, hiszen Európa fölé csak a napokban lőtték fel az első ilyen célú mesterséges holdat. A Magyar Posta központjában arról is tájékoztattak, hogy még jó ideig eltart ennek a mesterséges hóinak a pályán való stabilizálása, és csak utána foghatnak hozzá a beméréshez, majd a kísérleti adások hosszas vizsgálata után a műsorok rendszeres, sugárzásához. Minden valószínűség szerint a nyugatnémet mesterséges hold fellövése azért halasztódott hosszasan, mert nem sikerült legyártani hozzá egy új típusú, sokra képes integrált áramkört, amellyel jócskán javulna a kép minősége. Alapfeltétel: az antennahonositás Nincsenek erre vonatkozóan biztos információk, de hazai szakemberek úgy vélik, hogy tavasz előtt aligha lehetséges műsort kapni a TV—SAT-ról. Várhatóan négy német nyelvű televíziós műsort, és több mint egy tucatnyi rádióműsort sugároznak majd, ugyancsak német nyelven. Mivel mesterséges hold sugározza ezeket az adásokat, mód lesz rá, hogy csak a rádióműsorokat lehessen venni, vagy a tévéműsorokat is. Az előzőekhez elegendő lesz kisebb parabolaantenna, amelynek hozzávetőlegesen félméteres az átmérője, míg a televízióműsorokat is ve- ' vő parabolaantenna 100— 120 centi átmérőjű kell hogy legyen. Ezeket a parabolaantennákat már meg lehet a nyugati országokban vásárolni. Velük kapcsolatban jogos az aggodalom, hogy irányítás hiányában éppen olyan parttalanul alakulnak majd a dolgok, mint a számítógépek vagy a képmagnók esetében. A kiinduló okoskodás az, hogy ami megfelel nyugaton, annak itthon is működnie keik Ez általában igaz, de sajnos, sok-sok példa bizonyítja az ellenkezőjét. Emiatt tartanák ésszerűnek a típusvizsgálatot a posta szakemberei. Használhatónak látszik az a javaslat, hogy a Posta Kutató Intézete — ez a gazdája az ügynek — vegye fel a kapcsolatot a világ azon nagyvállalataival, amelyek parabolaantennát gyártanak. A tőlük kapott prospektusok alapján pedig megtörténhetne a honosítás. E javaslatnak is megvannak az ellenzői, ök azzal érvelnek, hogy mint a technikai tömegtermelés más szféráiban is, itt rs a távol-keletiek a legnagyobb gyártók, és értelemszerűen az ő termékeiket veheti meg a nagy pénzű, kis pénzű magyar turista a nyugatot járván. Aztán a turista hazajön, és hamar kiderül, hogy „lavórja” nem, vagy alig használható. „Lavór”-import — kockázattal A DTBS útján létesített tévézés tehát nem engedély- köteles, mindazonáltal az előbbiek okán érdemes minden egyes esetben szaktanácsot kérni, már a kiutazás előtt is. Utóbb viszont — a tájékoztatás szerint — azért van szükség postai engedélyre, amely, hangsúlyozzák, csak formai —, hogy a vámnál a vámos különbséget tudjon tenni az engedélyköteles parabolaantenna és a nem engedélyes között. Igaz — és ezt megint a szakemberek állítják — az engedélyhez kötött űrtávközlési mesterséges holdak műsorát vevő parabolaantenna olyan nagy és olyan drága, hogy legfeljebb néhány kivagy! milliomosunk lesz képes megvásárolni, hiszen a becslések szerint ezeknek az ára megközelíti majd a félmillió forintot. Az egyének azonban ninose- nsk kizárva ebből a szolgáltatásból sem, hiszen egy nagyközösségi vevőberendezéssel akár öt-, tíz-, tizenötezer előfizetőt is el lehet látni égből vett műsorral. Távközlési — mind a szovjet, mind a nyugati — műholdak adásának vételére szolgáló eszközök fejlesztésére eddig több mint ötven vállalat, szövetkezet és gmk kért postai engedélyt — tájékoztat Pozsonyi Vilmos, a posta hatósági részlegének a vezetője. — A korábbi telepítési és üzemeltetési tilalom miatt számukra a posta csak fejlesztésre és exportra adott engedélyt, belföldi forgalmazásra nem. A lakossági szolgáltatás lehetővé válásával viszont belföldi forgalomba hozatali engedélyt is kaphatnak az engedélyért folyamodók ezeket az eszközöket azonban postai minősítő típusvizsgálatnak kell alávetni. A Magyar Posta központja a Posta Kutató Intézettel kidolgoztatta és az érdekeltekkel egyeztette mindazon postai követelményeket, amelyek alapján az intézet már hozzá is látott a benyújtott berendezések vizsgálatához. A szolgáltatás és a vételi lehetőség megteremtése természetesen nem lesz ingyenes. A postán elmondták, hogy függetlenül attól, hogy az igénybevevő a központi rendszerhez vagy egyedi vevőberendezéshez csatlakozik, a tarifa azonos kell hogy legyen, és az nyilván függeni fog a beérkező műsorok számától is. Alápelv- nek tartják a postán, hogy a megállapított tarifa fedezze a szolgáltatás költségeit, és természetesen a posta számára nyereséget. A statisztika szerint több mint 3 millió televíziókészülék működik hazánkban, minden harmadik színes. A posta adatai szerint hozzávetőlegesen 1,8 millió tévé- készüléken vehetők — elsősorban a határszéli területeken — a szomszédos országok tévé-műsorai, mint tudjuk, egyelőre földi rendszereken keresztül. A földi rendszereknek hamarosan vetélytársai lehetnek az égiek. Ha a minap fellőtt nyugatnémet műsorszóró műhold beválik, hamarosan követni fogja a D2—MAC, a franciák műholdja, s kt tudja még hány ... Fejér Gyula | PIACI KORKÉP Fenyőerdő csúcsáron Zöldült a sok fenyőfától az e heti kaposvári piac. A válogatók kedvét mindössze az árak rontották. Száz forinton alul senki sem adta az erdei fenyő méterét, míg a luc 120 forintba, az ezüstfenyő 250-be került. Az árusok azzal vigasztalták a kaposváriakat, hogy Budapesten még a kétszereséért sem kapnák meg ugyanezt. Sovány vigasz, ám a portéka szép volt, no meg karácsony fa nélkül nincsen: így hát mindenki lázasan vásárolt. A piacon nemcsak a fenyő tartotta magas árát, tojást sem kaphattunk 3,50 alatt, pedig bő volt a felhozatal. A múlt heti árakhoz képest valamelyest emelkedtek a baromfipiac árai is. Kopasz- tott hátú sovány tyúk 130 forintért, kacsa 350-ért, míg ugyanő tisztítóban csaknem ötszázért kelt el. Láttunk pulykát is, ötvenöt forintos kilónkénti áron. Nincs szép, olcsó alma. A Zöldért boltjában 15—19 forint, kinn a piacon 25, sőt a legszebb néhány forinttal még ennél is drágább. A körte 32, míg a naspolya 30- ért kerülhetett a szatyrokba. A dióbelet húsz forinttal többért adják, így most kilónként 280 forint az ára, míg a Zöldért-boltban a termelőktől 180-ért, a maszek boltokban 200-220 forintért veszik át. A káposzta ezúttal 10 forintos áron ment kilónként, a krumpliért 15-öt kértek, 16 forintot kellett elővenni levesbevaló vegyeszöldségért, s ha mar a levesnél tartunk, a fokhagyma ára 120 forint volt. Húsz forint alatt nem lehetett vöröshagymát kapni, ha valaki egy kilót kért. A primőrárak most olcsóbbak a kora tavaszinál. Az uborka és a paradicsom testvériesen ugyanazon az áron, 60-80 forint közt volt kapható. A különös ízek kedvelői ezúttal kevés élményhez juthattak. Kevés volt a gomba — 120 forintért lehetett kapni egy kiló sampinyont —, aki pedig a sütőtök olcsó, de kedvelt ízét akarta szájában érezni, annak csak öt-hat forintot kellett kiadni egy gerezdért. B. .!. KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Á halál apostola Meggyőződéses nemdohányzó vagyok. Már attól is irtózom, ha agy bagós ember megy végig a nemdohányzóknak fenntartott szakaszon, amelyben utazom. Pedig már én is megpróbálkoztam a dohányzás „nemes” mesterségével, persze gyerekkoromban. Megpróbálkoztam, de nyomban le is szoktam róla. Hogyan történt? Élt városunkban egy tisztes orvostudor, aki a vasúti felüljáró gesztenyefáinak árnyékában végezte napi sétáját. Vékonydongájú emberke volt, féloldalasán járt, derekára ült az idő. Fekete, kemény szélű kalapot viselt, hajlott oldalát hanyagul fedte fekete malaclopó- ja, kezében az elmaradhatat” lan félig nyitott parapli. Járása mégis fiatalosan fürge volt. Lesütött szemeivel mindig a földet kémlelte, ezzel is kifejezte, hogy mennyire undorodik ettől a huncut világtól. ő volt Szász Béla, a bonc- tanár. Ha ránéztünk, megborzadtunk, a halál leheletét éreztük kisejleni gyérülő bajusza alól. Egyszer barátommal az egyik gesztenyefa menedékében igyekeztünk meggyújtani valahonnan összeszedett cigarettánkat, de az sehogyan se akart lángra kapni. Egyszer csak a vállamra nehezedett egy kemény, csontos kéz. Hozzá, akár a var- júkárogás, megszólalt egy rekedt hang. — Te mit művelsz? Felnéztem, és kővé dermedtem. Szász tanár volt, a boncnok. Elég fancsali képet vághattam, válaszolni sem tudtam. — Idenézz, kisfiam! — folytatta szelíden. — Ilyen •lesz a tüdőd, ha dohányzol! — mondta, és egy halom lócitromra mutatott. Nem tudom, hogy a tanár úr csontos keze, vagy a kiváló hasonlat volt az oka, de örökre elment a kedvem a dohányzástól. Tudni kell azt is, hogy ez a tiszteletreméltó öregúr közeli barátságban volt az édesapámmal. Valamikor Galíciában együtt katonáskodtak az első világháború idején. Szász doktor volt a negyvennégyesek orvosa, apám meg, miután kikeveredett a flékktífuszból, a sza- nitéce lett. Mi sem természetesebb, hogy minden találkozás a fronton szerzett élmények felidézésével telt el. Pár évvel a oigaretta- lecke után apámmal az utcán sétálgattunk. Egyszer csak megszólalt: — Ott jön a halál apostola! Megfagyott bennem a lélegzet. Szász tanár igyekezett felénk, baljós mosollyal az arcán. Régen találkoztam vele, — gondoltam —, biztosan már nem emlékszik a cigaretta esetre. — A fiam. Mutatott be apám, nem kevés büszkeséggel a hangjában. A boncnok kezet nyújtott felém, aztán mindenről kérdezősködött. Hogy megy a tanulás, mit szoktam játszani, és hogy van-e már „szeretőm”? Remegő hangon vá- laszolgattam a kérdésekre. Aztán hirtelen — mintegy befejezve a dialógust —, ezeket mondta: „Derék gyerek, csak kár, hogy dohányzik!” Apám furcsán nézett rám, de nem szólt semmit. Én pedig, a szoros kézfogás után, a nadrágomba töröltem a kezemet. Valami különös képzelet- társítás révén, a cigarettáról a lócitrom, a lócitromról pedig a cigaretta jut az eszembe. És nemdohányzó lettem. Szász tanár úr nyolcvan évnél is többet élt. Élete végéig szivarozott... Lévai József Egy jó módszer gyenge reklámozása PALÁNTANEVELÉSI BEMUTATÓ KAPOSVÁRON A nádudvari KITE, a ka- pasmérői téesz és más szervezetek a napokban Kaposváron egy újszerű palántanevelési eljárást reklámoztak. Ezzel szemben tanácskozásra szólt a meghívó és úgy is kezdődtek az események, mintha valóban protokolláris rendezvényre került volna sor. Először is a megnyitó körülbelül húsz percet késett. Azután általános iskolásokkal töltötték fötl a széksorókat, akiket a nagyüzemi palántatermesztés módszerei — érthetően — kevéssé hoztak tűzbe. Tíz óra tizenhét perckor elnökség foglalt helyet az MTESZ-székház nagytermében. Tíz óra huszonnégy perckor a színpadi nagyasztaltól levonult a nézőtérre ez az elnökség, mert tagjai rájöttek, hogy föntről nem lehet látni a diavetítést. Egyszóval minden mozzanat azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy a helyszínen egy pártatlan gyüldke- zet vitázni igyekszik egy komoly tudományos témáról. Kár. Tán ha bevaillják, hogy a KITE egy igen jó termelési rendszert igyekszik eladni az érdeklődőknek, akkor többen érkeztek volna s gördülékenyebben zajlanak az események. Mert a hollandiai, .illetve NSZK-beti tapasztalatok alapján honosított palántá- zási módszer valóbán jó, ezt az előadók elegendő meggyőző erővel bizonyították. A magból erőteljes, a kiúltetés során nem károsodó, a megszokottnál gyorsabban, s nagyobb termést hozó növényt lehet e rendszerrel előállítani. Maga a palántanevelés ugyan drágább a hagyományosnál, de a befektetés megtérül az akár meg is kétszerezhető terméssel. A tálcás nevelés és a mikro-öntözőrendszer somogyi meghonosítója kíván lenni a kaposmérői La- tinca téesz, ahol már a próbák során nagy sikereket könyvelhettek el. ♦ Az országnak több zöldségre, több gyümölcsre van szüksége, s a drágaság csökkentését sem vennénk rossz néven. Nos: ha a „tanácskozás” szervezői azt mondják: itt egy rendszer, mi tisztes a jó termelési rendszerek tenyereséggel el akarjuk ad- rén van még tanulnivalónk, ni, s ezzel mások is nyer- hanem a marketingtevéhetnek, akkor valószínűleg kenységről is vehetünk lectöbbre mennek, mint ameny- két például Hollandiából nyíre tegnap jutottak. Eb- vagy az NSZK-ból is. bői is látszik, hogy nemcsak L. P. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága pályázatot hirdet GAZDASÁGI VEZETŐI és MŰSZAKI VEZETŐI állásokra. A pályázat feltétele szakirányú végzettség, egyetemi, főiskolai diploma. Illetmény a 24 1983. (XII. 17.) a BMH sz. rendelkezés alapján. A pályázatot — amelyhez önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt és a végzettséget igazoló oklevél másolatát kell csatolni — 1988. január 31-ig a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságához (7400 Kaposvár, Május 1. u. 10.) lehet benyújtani. (101072)
