Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-17 / 297. szám
4 Somogyi Néplap 1987. december 17., csütörtök JÖVŐRE KÉSZÜLVE Somogyi ipari és mezőgazdasági üzemeknél érdeklődtek munkatársaink: miképpen várják 1988-at. A vélemények úgy összegezhetők: kemény évre készülnek a vállalatok, szövetkezetek. Gondjuk is jó néhány van, óm nem a panaszkodástól várják bajaik kevesbedését, hanem a jobb munkától. Megújulást, tartalékfeltárást, takarékosabb gazdálkodást ígérnek mindenütt, s a bátor vállalkozásban fátják az előre való menekülés lehetőségét. Arról persze szó sincs, hogy egy cseppnyi félelem nélkül nézik a jövendőt a vállalatoknál, de hát alapvető változások előtt a félelem is természetes érzés. Csak arra kell vigyázni, hogy uralkodó ne legyen. év Siófokon A következetes szigor hajtóerő Sikeres A Siófoki KW minden idők legsikeresebb évét zárja az idén. Az 1700 dolgozót foglalkoztató vállalat az egész ország területén végez munkát: a legnagyobb szabású a két ütemben készülő kelet-magyarországi vezetékhálózat építése, amely az új endrődi gázmezőt Hajdúszoboszlóval és Beregda- róccal köti össze. Az első ütemben mintegy 72, a másodikban 123 kilométer hosszú, 800 milliméter átmérőjű hálózat készült el. — Eredményük elsősorban a megrendelések nagyságának és szakembergárdánk kiemelkedő munkájának köszönhető — mondta Horváth Tibor műszaki igazgatóhelyettes. — A feladat elvégzéséhez 50—60 szakemberrel kevesebb állt a rendelkezésünkre, mint ahogy ezt a munkarend szerinti időalap előírná. Mi nem vettünk fel ennyi embert: dolgozóink vállalták a jelentős túlmunkát, így természeAz idei év sok szempontból nem a legemlékezetesebb lesz a Kaposgép tabi gyáregységében : sok idegeskedést okozott az eltelt 11 hónap, és az utóbbi öt évet figyelembe véve nem volt ilyen év végi hajtás. — Erre az évre mintegy 250 millió forint értékű tervet készítettünk — magyarázta Moós Károly gyáregység-igazgató. Teljesítéséhez még 30 millió forint értékű termék kell. A tőkés export 10 millió forintot tesz ki: az NSZK-ba szállítunk huzalrácsos konténereket. Ehhez a hátralévő napokban jelentős mennyiségű terméket kell gyártanunk. A legnagyobb bevételt a szocialista értékesítésű KRA—603 típutesen anyagilag sem jártak rosszul. A hírközlő ágazatunk kapacitását ma már nagyobbrészt a Magyar Posta köti le, míg korábban kifejezetten olajipari célokat szolgált. Ez az ágazatunk a legjobb példa arra, hogy egy kisebb egység miként gazdálkodhat hármas követelményrendszerrel: a piacszerzéssel, az önálló vállalkozási feltételek megteremtésével és a színvonalas kivitelezéssel. — 1988-ban is sikere lehet a cégnek? — Úgy hisszük, jövő évi reményeink megalapozottak, jóllehet nagyban függünk a beruházási piac várható passzivitásától. Nem csupán az új adórendszer jelent kihívást, hanem a bizonytalansági tényező is. 1988-tól teljesen önállóan kell gazdálkodnunk. A bruttósítások miatt számításaink szerint több mint 70 millió forint bérköltségünk lesz. Igaz, megszűnik a vagyonsú árokásó adapter adja: ebből 1200 az éves tervünk. Hogy teljesítsük, több mint 100-at kell még kiszállítani december végéig. A belföldi piac számára konténereket, raktári állványrendszert, munkahelyi füstelszívót gyártunk és szállítunk ezekben a napokban is. A termelést csaknem végig az ütemtelen beszállítások, az anyagbeszerzés nehézségei akadályozták, s ahhoz, hogy a negyedéves szerződéseket teljesíteni tudják, gyakran éjjel-nappal dolgoztak a termelőüzemekben. A nyolc vgmk tagjait rendszeresen foglalkoztatták, belső átcsoportosításokat hajtottak végre, de külső kapacitásokat is igénybe adó, a felhalmozási adó, ez — viszonylag magas állóeszközállományunkat tekintve — kedvező számunkra. X vállalat eddigi törekvéseiben következetes fejlesztési politika valósult meg. Nem úgy akartunk gazdaságosan termelni, hogy elavult gépparkot üzemeltetünk. Ügyeltünk a fejlesztésre. Gépparkunk így az átlagnál lényegesen magasabb színvonalon áll. Ezért 'is tervezhetünk jövőre több külföldi munkát. Ami rendkívül nagy gondot okoz az új szabályozórendszerben: az adóreform mellett sürgősen szükség van a bérreform kidolgozására is az előbbrelépés érdedében. Nálunk az elmúlt években kialakult egy teljesítménnyel szorgosan összefüggő jövedelmezési rendszer. A bérbruttósítás egyelőre bizonytalansággal tölt el bennünket, tartunk tőle, hogy a teljesítményvisszatartásra (is) Ösztönözhet. Márpedig ez senkinem sem lehet a célja. vettek. Ez, remélhetőleg, lehetővé teszi, hogy a tervezett nyereséget hozza a gyáregység. — 1988. évi feladataink ismertek. Jelentős tőkésex- port-növekedés várható konténerekből, ugyanakkor szocialista exportunk várhatóan visszaesik. Belföldi árbevételünket az idei évhez hasonló szinten kívánjuk megvalósítani. Nagyon nehéz év elé nézünk: a talponmara- dás még szervezettebb, fegyelmezettebb, és jobb minőségű munkát igényel valamennyi dolgozónktól, de fontos, hogy a termeléshez szükséges anyagok és alkatrészek is ütemesen érkezzenek be a gyáregységbe. Dr. Várni János, a Kaposvári Ruhagyár igazgatója mérsékelt bizakodással beszélt a következő esztendőről. — Piaci helyzetünk nem rossz: az idén összes termelésünk hatvan százaléka ment tőkés exportra, méghozzá nagyrészt fejlett országokba. Tíz százalék volt a szocialista export, belföldre tehát termékeink 30 százaléka jutott. Az igények nagyobbak, mint amennyit ki tudunk elégíteni. Munkánk lesz jövőre is, ez nem kérdéses. Tőkés exportunk növelését tervezzük, ennek felét már szerződésekkel megalapoztuk, és a másik felére is jók a kilátásaink. Szocialista kivitelünk viszont valószínűleg nem lesz jövőre, mert veszteséges volt. Ez nagy kár, hiszen a megrendelések pontos ismeretében nagy szériákat szállítottunk a rubellel fizető piacra, s ez stabillá tette a termelést. A belföldi piacon való megjelenésünk egyelőre bizonytalan, árunk is, vevőnk is lesz, de kérdéses, hogy érdemes-e itthon- ra szállítani. — Ez kissé érthetetlen. — Számunkra is. A szabályozók változása alapján rengeteg próbaszámítást végeztünk és kiderült: ugyanaz a termékünk, amely dollárért jó nyereséggel adható el, itthon, -forintért nem hoz nyereséget. A válasz — akkor exportálni kell — csak látszólag egyszerű. A piac lilyen kényszerű kettéválasztása végső soron károkat okozhat. Nem vitatom a szabályozórendszer egészét, de esetünk is jelzi: van még finomítani való. Nem látom be, hogy ha egy termék a nagyon igényes nyugati országokban eladva nekünk profitot hoz, akkor itthon nem hozhat. — Végül is nyereséges lesz-e a ruhagyár? — Ha a mai módszerrel dolgoznánk itovább, akkor a ma érvényes számítási rend szerint jövőre is körülbelül 35—40 millió forintos nyereséget érnénk el, úgy mint az idén. A változások miatt azonban az idei munkánk jövőre éppen nulla forint nyereséget eredményezne. Ezt persze nem engedhetjük meg magunknak. Üj, számítógépes előkészítési rendszerünk és egyéb belső reformjaink eredménye lehet, hogy 7—10 millió forint nyereséget érünk el jövőre. Ez nem rossz, dg a távlatokat nézve nem elég. Programot készítettünk rá, hogy a következő években mind többre jussunk. — .Melyek e .stratégia alapkövei ? — Egyetlen vevőt sem szabad veszítenünk. A tőkés piacról kikerülni könnyű, visszakerülni oda szinte lehetetlen, ha egyszer elveszítjük a bizalmat. Termékeink minőségét javítanunk kell, s akkor kedvezőbb áron értékesíthetjük gyártmányainkat külföldön is, itthon is. Mi sohasem tettünk különbséget a hazai és az export minősége .között, ezt továbbra is tartjuk. Eddig is elviseltük a gazdasági környezet keményedését, eztán is el fogjuk viselni. Műszaki fejlesztésünket magas színvonalú gyártórendszerek lízingelésével oldjuk meg. Termékskálánk körülbelül ugyanaz marad, ami volt: a konfekció szinten minden ágával foglalkozunk, ez biztosítja a rugalmasságot. Reméljük, ha szigorúbb is lesz a gazdasági környezet, mint eddig, de stabilabb is. Eddig nehéz volt előre gondolkodni, mert gyakran változtak a szabályozók. Azt kívánjuk, hogy ezután ne legyen ilyen sóik központi vargabetű. A következetes szigort könnyebb elviselni, mint a következetlen engedékenységet. A stagnálás a bukás kezdete is lehet----------------------------------------------------------------------------vál tozatlanul Hajrával az alapokért változásokat. Mit lehet ten— A szabályozók, a reformmal járó pénzügyi változások — mostani ismereteink szerint — 1988-ban a gazdaságban stagnálást idéznek elő — mondta Kovács Ferenc, a tabi Béke tsz elnöke és nyomban hozzátette: — Ez pedig alapvető probléma: a stagnálás a bukás kezdete lehet. A bérek bruttósítása a szövetkezetnek valamivel több mint négymillió forintjába kerül. Ha a szabályozók nyereségcsökkentő és nyereségnövelő tényezőit összevetjük. megint csak csökkenés várható: az 1986- cs és 1987-es évet alapul véve mintegy másfél millió forintos eredményromlás várható. Ha mindezt számításba vesszük, akkor csaknem hatmillió forinttal több eredményt kell elérni jövőre, azért, hogy az előző évek szintjét tartani tudjuk. Nekünk tehát minden körülmények között késlekedés nélkül lépni kell, már 1988-ban. — Milyenek ehhez a lehetőségek? — A látványos változások ideje lejárt: viszont megvan szinte minden területen nemcsak az igénye, hanem a feltétele is a gazdaságilag sokat hozó minőségi váltásnak. A gazdaságban például kialakult olyan termelési szerkezet, amellyel lehet igazodni a piac követelményeihez. Csakhogy várh:,:o.in a p:av n \ a:o m . radás, esetleges új piacok szerzése, az előzőektől lényegesen több és jobb minőségű munkát kíván. — Sok mezőgazdasági üzemben hallani: a bruttósítás és a szabályozó változás hatásainak ellensúlyozása csak részleges felkészülést jelent 1988-ra: az ipari eredetű anyagok árváltozásait ugyanis nem ismerjük. — Ez így van, de azt tartom, hogy az árak konkrét ismerete nélkül elő lehet — és kell is — készülni a nehezebb helyzetre. Az előző negyedévben például 50—200 százalékos áremelkedésekkel találkoztunk, a következőkben aligha várni? Mi például előírtuk az anyagfelhasználáson belül az ipari eredetű anyagok arányának csökkentését és a korábbinál szigorúbb takarékosságot. Mivel jelentősen nőtt a szabadáras termékek aránya, figyelőszolgálatot szerveztünk az anyagbeszerzésben. A beszerzési költségek mérséklését egy most alakuló aikatrészellátó- és beszerző társulás segíti majd, amelyet a bedegkéri és a kányái szövetkezettel közösen hoznak létre. A szövetkezetben valamennyi ágazat helyzetét elemezték és azt vizsgálták. ban hasznosítani a meglévő eszközöket. A faipari üzemág kellően ki nem használt létesítményeiben például tovább bővítik a műszaki gumiáruk gyártását, - újabb intézkedéseket tettek a lemaradásban levő ágazatok, — például az állattenyészT tés — előrelépése érdekében. — Minimális programunk — mondta az elnök—.hogy a most látható eredmény- romlást ellensúlyozzuk. Ha egy kicsit is kedvez az időjárás és a piaci törekvéseink valóra válnak, akkor javulást is elérhetünk. Ezért azonban minden ediginál jobban meg kell dolgozni! A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát Somogy legnagyobb üzemei közé tartozik: ezerhétszáz embert foglalkoztatnak a homokháton, a Dráva mentén, a Ba- laton-parton és a szomszédos Zalában. Megosztott a kombinát területe, szerteágazó a tevékenysége is. A halászattól a vadgazdálkodásig, a tőzegbányászattól a vasipaTig, a gabonatermeléstől a húsfeldolgozásig sokféle munkájuk van. Itt minden ágazat egymásra épül: a megtermelt takarmányt a szarvasmarha- tenyésztés és a sertéstenyésztés használja föl. A felnevelt állatokat maguk dolgozzák föl lábodi üzemükben. Ez egyfajta biztonságot is teremt, .amivel tisztes nyereséghez juthatnak. Andricz György vezérigazgató-helyettes, a vállalati tanács elnöke. — A vállalati tanács megtárgyalta az 1990-ig szóló programunkat és úgy döntött, hogy nincs szükség alapvető változtatásokra. A sokoldalúság olyan nehéz esztendőkben is. mint az idei volt, tisztességes nyereséget hoz. Abban egyetértettünk, hogy a következő év nagyon sok kérdőjellel vár bennünket. Egyes termékek ára még ismeretlen. Az viszont tény, hogy aki többet és jobban termel, az jövőre is élni fog. Erről beszélgetni fogunk az egyes ágazatok vezetőivel, s a munkahelyi tanácskozásokon is. Azt gondolom, hogy nem azon kell töprengeni, miként lehet kiskapukat találni, hanem azon, hogy a törvényes lehetőségek között miként lehet továbblépni. A bruttósítás — az unalomig ismételt feladat — cseppet sem könnyű: mi még dolgozunk rajta, hiszen isok szempontot kell figyelembe venni. Nem szeretnénk, ha valaki rosszabbul járna. Az árak közötti bizonytalanságokkal összefüggésben említem a burgonyát: meglehetősen nagy „zaj'’ van körülötte. Mi, a somogyi burgonyatermesztési rendszer gazdájaként, különösen érdekeltek vagyunk ebben. Nem mindegy, hogy a vetőgumót milyen áron tudjuk eladni. A talaj- és az éghajlati adottságok nem változtathatók: a körülményekhez igazodnunk kell. Azt kell tennünk, amit eddig csináltunk: ez nemcsak a vezetők, hanem a vállalati tanács véleménye is. Amit meg kellett tenni a jövő évi termelés érdekében, azt megtettük. A napokban tervtárgyalásokat folytattunk az pnállóan gazdálkodó egységeinkkel, felülvizsgáljuk a termelés- szerkezet arányait, a készletgazdálkodást, a kereskedelmi kapcsolatokat. Hosz- szabb távú elképzeléseink nem okozhatnak csalódást.
