Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-14 / 294. szám
1987. december 14., hétfő Somogyi Néplap 3 Kibontakozás és ember Falusi turizmus, tsz-vállalkozások A minőség programja Tabon Az őszi parlamenti ülésszakon az egydk képviselő azzal nyerte el a T. Ház hangos helyeslését, hogy nagyobb megbecsülést követelt a tudásnak. Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén az ideológiai munkáról szólva az előadó azt szorgalmazta: övezze nagyobb társadalmi tisztelet az emberi becsületességet, szerénységet, műveltséget, tisztességet. Nem lehet véletlen, hogy e magas képviseleti fórumokon ilyen emberi tulajdonságokat is fölemlegetnek. Olyan jellemvonásokról van szó ugyanis, amelyeknek a fénye az utóbbi időben eléggé megkopott. A nemes tulajdonságok devalválódását könnyen okozhatta az, hogy elvetettünk számos, régről örökölt eszményt csak azért, mert hozzájuk esetleg más társadalmi valóság tapadt vagy mert egyszerűen régiek voltak. Gondoljuk csak el például, mit éreznénk, ha ma valaki azzal állna elő, hogy a társadalom alapja a tiszta erkölcs. Kissé zavarba jönnénk az egykori jelszótól, pedig ha jól belegondolunk, a követelmény ma is igaz: ezen a fogalmon a közgon- * dolkodás becsületességet, törvénytiszteletet, család- szeretetet, tisztességes munkavégzést ért. Ugyanígy megváltozott a szerénység jelentése is. Mindenekelőtt azoknak az állampolgároknak az odaadó visszafogottságát, közösségi életszemléletét, a köz érdeke iránti fogékonyságát jel- zi, akik pozícióiknál fogva kicsikarhatnának különböző előnyöket. No, és a tudás? Annak mitől eshetett le az ázsiója? Hiszen a szocializmuson kívül aligha akad társadalom, amelyben közösségibb célokat szolgálna a műveltség, az ismeretgazdagság, a pallérozott intelligencia ! Az emberi értékek e földcsuszamlását, úgy tetszik, az ország előtt álló feladatok alábecsülése, a tennivalók komolyságának fel nem ismerése, azok az illuzórikus eszmeképek idézték elő, amelyek a fejlődést automatizmusként fogták fel. Ez a lesújtó véleményünk köny- nyen bizonyítható bármelyik üzemünk példáján,.ahol legalábbis a fizetések alapján úgy látszott: a,szocializmus attól épül, hogy az udvaron egyik helyről a másikra átvitték a vasdarabokat, és nem attól, hogy a mérnök, éjszakáit a rajzasztalnál töltve kitalálta a termék gyártásának jobb menetét vagy jól összehangolta több tucat munkás tevékenységét. Ha igazából magunk elé vetítettük volna, milyen akadályokat állít elénk a versenyfutásban a világ új erőforrásait felbuzogtató műszaki-tudományos forradalom, a termelőerők integrációja, s hazai adottságaink — mint a munkaerő, a terület, a nyersanyagbázis szűkössége, az elaggott géppark és elhanyagolt infrastruktúra —, nem hinném, hogy külön parlamenti hozzászólásban kellett volna rangot követelni a magas fokú szaktudásnak, s jobb fizetést a mérnöknek szinte mindenütt, szinte minden tanácskozáson. Ha igazából fölmértük volna a társadalmi és gazdasági átalakítás gyötrő nehézségeit, azt, hogy e sziszifuszi munka rétegek, osztályok közös cselekvésével s benne az egyes emberek semmivel sem pótolható helytállásával végezhető csak el, aligha engedtük volna az igazi emberi értékek elhasználódását, olyan közeg kialakulását, amikor rendre nem a becsületes állampolgároknak van igazuk, s az ésszerűségben kap „fel- oldozást” a törtetés, önzés, a közösségi céloktól való elfordulás. Régi bánat, ne hánytor- gassuk föl — mondanánk, ha nem köszönne vissza ma is, súlyos gazdasági gondjaink tárgyalásakor az emberi tényező puszta jelszóként való emlegetése. Nyugtalanító ugyanis, hogy az emberi tényező mint fontossági fogalom már el is kopott^ mielőtt még tehettünk volna a dolgozó ember pozíciójának erősítéséért, alkotó lehetőségeinek szélesítéséért. Oly feszítőek az ország gazdasági gondjai, hogy hovatovább körmünkre ég a feladat: meg kell találnunk az emberi gondolkodást és kiállást formáló anyagi, erkölcsi ösztönzőket —, hogy finomabb kézzel játsszunk az emberi lélek húrjain. Sorrendről van itt is szó, amikor a megmérettetésnél, a megbecsülés ezer jelével előbbre sorolódik a társadalomnak hasznosabb, az életet szebbé tevő, az emberi kapcsolatokat megpemesí- tő. S e jellemvonások alanya mögött nem súgnak ösz- sze az emberek: milyen becsületes, nem erre a világra való... De bizony, ide való! Tudását, érzéseit, erejét igényli a reánk köszöntő kórszak, amelyben meg kell tanulni a munkánkból élni. Mégpedig jól élni. Komornik Ferenc A kábeltelevíziózás technikai berendezéseinek gyártására rendezkedett be a Híradástechnika Ipari Szövetkezet boglárlellei üzeme. A Balaton-parti városban sorozatban készülnek a félprofesszionális stúdiórendszerek, melyek három színes és egy fekete-fehér feliratozó kamerából, valamint monitorokkal, video-rögzítők- kel és ellenőrző műszerekkel felszerelt keverőpultból állnak. ....... hosszabb távon csak a zok a gazdaságok képesek fennmaradni, amelyek a hatékonyság növelésével ki tudják váltani a csökkenő állami támogatásokat. Amelyik üzem nem tud igazodni a követelményekhez, az nem kerülheti el a gazdasági lehetetlenülést.” — hangzott el a hét végén a tabi Béke Termelőszövetkezet közgyűlésén. Kemény, egyértelműen fogalmazott, igaz szavak, a mögötte meghúzódó, sorsokat eldöntő tartalommal nem itt, és nem ezen a közgyűlésen foglalkozott először a Béke Tsz tagsága. A megszokottól eltérő időpontban tartott közgyűlés témája a nagyüzem hároméves, az évtized végéig szóló munkaprogramjának elfogadása volt. Más esetekben is gyakori volt — zárszámadás, éves terv —, hogy a közgyűlést megelőzően a munkacsapatok, a munkahelyi kollektívák véleményt mondtak. A mostani közgyűlést megelőző eszmecserék bizonyos mértékig eltértek a megszokottól. Egyfajta gondolkodásbeli váltás, a holnapért érzett nagyobb felelősség volt tapasztalható. Legalább száz olyan vélemény, javaslat hangzott el, amely a fennmaradás, a fejlődés érdekében kidolgozott program biztonságos végrehajtását segítheti. Termeléspolitikai elvekről és célokról, valamint az ehhez kapcsolódó feltételekről határozott a közösség. Milyen szándékaik vannak? A teljesség igénye nélkül idézünk a kedvezőtlen termőhelyi adottságú nagyüzem munkaprogramjából. A földtörvény adta lehetőségekkel élve változtatni kívánnak a földhasználaton, a ráfordítások nyereséges megtérülése érdekében az intenzív művelés mellett helyet adnak az extenzív gazdálkodási gyakorlatnak, részben gyepesítéssel, részben a nagyüzemileg nem hasznosítható területek családi művelésre, bérletbe, vagy háztáji művelésbe való kiadásával. A növénytermelés szerkezetében a piaci viszonyokhoz alkalmazkodó árutermelés, a magasabb értékesítési átlagár érdekében a minőség jayítása az alapvető. Az ipari tevékenységnek — éppen a kedvezőtlen adottságok és a hatékony foglalkoztatás miatt — változatlanul fontos szerepet szánnak, de itt is, mint egyéb területen, o jövedelmezőség fokozása, a feldolgozottsági szint növelése nélkülözhetetlen. Az utóbbi két-három év keserves időjárási tapasztalatai bizonyították, hogy egy kedvezőtlen adottságú nagyüzemben „több lábon állás” nélkül szinte lehetetlen létezni. Ezért egyetértéssel és messzemenő támogatással fogadta a tagság azt az elgondolását, hogy a szemnek olyan szép táj nagyüzeme egy új ágazatot alakítson ki: ez az idegen- forgalom, a falusi turizmus. A szövetkezet az elsők között tagja lett az Agrotours részvénytársaságnak, mely szakmai bemutatókat, vendégfogadásokat szervez, a falusi turizmus kialakításának feladata széles körű, komplex együttműködést kíván más szervekkel. Rekonstrukció a tehenészeti telepeken Növekszik a lakosság tej- fogyasztása; az igények kielégítésére a mezőgazdasági nagyüzemek tehenészeti telepein az eddigi legnagyobb szabású rekonstrukciós program megvalósításán dolgoznak, részben állami támogatással. A MÉM adatai szerint csaknem száz létesítmény teljes felújítása, műszaki átalakítása és teljesítmények fokozása van folyamatban. Az idén, az év elején kezdődött munkálatok egy része áthúzódik 1988- ra. Nem azért, mintha az építkezések és a műszaki szerelés túlságosan megkésett volna; a határidőket a létesítmények többségénél sikerült tartani, ám számos helyen olyan nagyszabású korszerűsítésre kerül sor, hogy jóformán csak az épületek tar,tóvázai maradnak helyükön. A létesítmények közül negyvenben világbanki hitelekből történik a fejlesztés, átalakítás. Űj vonás a szövetkezet programjában, hogy a háztáji termelés célratörőbb integrációján túl, teret és lehetőséget teremt a különböző vállalkozásoknak, minden olyan kezdeményezésnek, amely a tartalékok feltárását, az eszközállomány jobb kihasználását, az észszerűbb munkamegosztást, a jövedelmező gazdálkodást szolgálja. A feltételek sorában az első helyen áll a személyes érdekeltség növelése, az önállóság és a felelősség fokozása. Mint elhangzott a közgyűlésen az önállóság és a felelősség a jövő évtől újabb tartalommal jelenik meg, a személyes felelősség minden szinten jobban érvényesül, az önkormányzat jelentősége fokozódik. Ezen a hét végi közgyűlésen, és az azt megelőző munkahelyi, munkacsoportonkénti megbeszéléseken az újszerű feladatokhoz illő, újszerű szellemben döntött a Béke Tsz tagsága. Nem csupán az jutott kifejezésre, hogy egyetért a közösség a nagyüzem hároméves munkaprogramjával, hanem az is, hogy Sérsek- szőlősön éppúgy, mint Tabon vagy Lullán, alkotó módon tenni akarnak a jónak tartott célok valóra váltásé- Vörös Márta Buszjáratot akarnak, n>m veszélyes hulladékot Patosfa nemet mondott Patosfa az alig négyszáz lelkes somogyi kisközség megyénk déli csücskében a lad-szigetvári út mentén fekszik, megbújva. A múlt hét végi falugyűlésen azt bizonyították: a falunak van egységes kiállása, összefogása, még ha az nem tetsző is lesz sokak szemében. Patosfa ugyanis egy hatvanöt millió forintra tervezett beruházás ellen emelte föl a szavát. A döntést az illetékesek még ezután hozzák. Lássuk, miről is van szó! Egy mondat, amely vihart kavart Veszélyes hulladék. Fáradt olaj, szennyeződések, mezőgazdasági hulladék- anyagok, permetszer-marad- ványok, műtrágyás zsákok, háztartási és nagyüzemi vegyi anyagok és még vagy jó néhány százféle hulladék, amelyet eldobni nem lehet, sőt megsemmisíteni, elégetni sem1. Kell tehát egy tároló. Az első programok szerint ez Kaposvár környékén épült volna föl, ugyanis közismert, hogy a város és környéke a legnagyobb kibocsátó. A színhelyet, Gálosfát éppen ezért — a Kaposvár - közelség miatt — jelölték ki. Az építés azonban sohasem kezdődött el. Befutott egy jobbnak látszó ötlet, amely szerint egy nyugati vállalkozó cég elvinné a veszélyes hulladékot a végtermék fejében. (Hogy hogyan lehetett ennek az ajánlatnak hinni, nehéz megérteni, hiszen közismertek azok a próbálkozások, hogy osztrák és nyugatnémet vállalatok veszélyes hulladékát bérért, mi magyarok tároljuk!) Az üzlet azonban megbukott: nemhogy elvitték volna az itt keletkezőt, hanem még megpróbáltak ennek a vállalkozásnak a leple alatt elégetni itt nyugatról származó veszélyes anyagokat. Gálosfa időközben idegenforgalmi vállalkozássá nőtte ki magát és a helyszín ázsióját alaposan lerontotta volna ez a hulladéktároló. Üj név kellett hát, s így merült föl Patosfáé. Az illetékesek tudják csak azt, hogy miért keLl a megyehatárra telepíteni. Azj is, hogy miért kell egy négykilométeres új utat kiépíteni, épületeket emelni, amikor az ésszerűség azt diktálná, hogy egy tíz éve otthagyott magtárban, istállóban, ahova ráadásul út .is visz, jól elférnének ezek az anyagok. Az elképzelés, hogy Pa- tosfára tervezik a megyében a veszélyes hulladéktárolót — lapunkban jelent meg és egy tudósítás egyik mondata volt — a patosfai elöljárót mélységesen felháborította az eset. Lapunk Tisztelt szerkesztőség rovatában szóvá is tette. Azt kérdezte: Miért az újságból kell megtudniuk, hogy mit .terveznek a községük közelében? Egy ugrás az időben. A falugyűlésen a megyei tanács természetvédelmi titkára és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal előadója ugyanezt sérelmezte. Miért kellett ezt leírni az újságban? Ráérték volna ezt most a falugyűlésen közölni (!?) A választ ebben a rovatban decemberben adta meg hivatalos, korrekt tájékoz;a- tás formájában a megyei népfronttitkár és a megyei tanács természetvédelmi titkára. Ezek után számítani lehetett az érdekék összeütközésére a falugyűlésen. Sem a lakók, sem az elöljáróság nem tudta, hogy ezen kik lesznek a vendégek? A természetvédelmi munkával fogdilalkozókon kívül a környezetvédelmi hivatal két munkatársa, az OKTH Dél- dunántúli Felügyelőségének szakembere, a Hazafias Népfront megyei alelnöke és munkatársa, a homokszent- györgyii közös községi tanács elnöke és vb-titkára válaszolt a kérdésekre. A falugyűlés beszámolóval kezdődött: Horváth Margit elöljáró beszélt a kistelepülés mindennapjairól, a rossz közlekedésről, az úthelyzet- ről, az ellátásról, majd még mielőtt időhúzással vádolhatták volna, bejelentette a falu tiltakozását az építendő veszélyes hulladéktároló miatt. ■ Érvek, és ellenérvek A környezetvédelmi hivatal osztályvezető-helyettese, Pintye Ágnes ismertetve az elképzeléseket elmondta: átmenetileg tárolnának itt veszélyes hulladékot, ám örökre megépített épületekben. Tudja — mondotta —, hogy az ilyen vállalkozás nem népszerű, de gondoljanak csak az ittlakók, például a téeszük veszélyes hulladékaira, azt sem lehet öröikké elrejteni, elégetni, az szabálytalan is, mert a természet látja súlyos kárát. Előadását a patosfaiak kendőzetlenül kelletlenül fogadták. Miért ránk gondoltak? Hova jut az így is pusztuló településünk? Mi nem akarunk üzletet kötni! Vigyék máshova ezt a tárolót — szóltak nemegyszer közbe. Az előadó valószínűleg idegességében kérdezte: „Meghallgatnának, kérem, ha már Pestről ideutaztam?” Ez olaj volt a tűzre. Hiába ígérte aztán, hogy személyesen is közbejár a Közlekedési Minisztériumban a patosfaiak közlekedési gondjának enyhítése érdekében, ez is csak fölpaprikázta az ottaniakat. Sorra szólaltak föl a helybeliek. Sebők Lajosné szerint a patosfaiaknak a busz- közlekedés javítására van szükségük, nem veszélyes hulladékra! Bánfi József, aki növényvédő szakember vitatta a csak megőrzéses hulladéktárolást. Csorba György- né az öregek helyzetéről szólt: Meg kell oldani mielőbb az étkeztetési gondokat, törődni velük, mert Patosfa múltjának, a falu épülésének, életének egykori segítői voltak ők. Huber József, aki ha homokszent- györgyi tsz elnökhelyettese, rákezdett: a patosfai gyűlés nem elegendő arra, hogy ne épüljön ide a hulladéktároló? Ha ezt más szervek döntik el, akkor értelmetlen volt a falugyűlést összehívni. Megtudtuk, nem a patos- faiaktól függ a döntés. Ám szögezzük le :a falugyűlést akkor is érdemes volt megtartani. Minden aktív közélet fórum alapja a közösség együttmaradásának, gondjaik megoldásának. A lakók ét környeietük Dobták a labdát: mindenki bizonyította igazát. Végül a patosfaiak kézfelemeléssel jelezték: tiltakoznak a falujuk közelében épülő veszélyes hulladéktároló megépítése ellen. . A falugyűlésen a téma nem zárult le, a vendégek kocsiba ültek. A helyiek tovább beszélgettek: Bánfai József, aki a hulladéktároló ellen szólt, elmondta: a szemét- és a hulladékszállítás megoldása egyre sürgetőbb Patosfán rs. Hallottunk az épületek közelében szabadba engiedett trágyaléről, és más, megengedhetetlen dologról. Vitát váltott ki, hogy új temető épüljön-e Patosfán, hiszen érzelmi okok miatt is, és mert bővíteni lehet a régit, a falubeliek az odavezető út építését javasolnák inkább. A falugyűlés végén Golub Lajos, a 'tanács végrehajtó bizottságának titkára az új építése mellett állt ki, főként anyagi okokra hivatkozva. Erre egy idős falubeli asszony felállt és így szólt: „Na de Lajos, édesanyádnak is a régiben van a sírhelye...” ‘Békés József
