Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
2 Somogyi Néplap 1987. november 3., kedd Október és az átalakítás: a forradalom folytatódik (Folytatás az 1. oldalról.) Október sikerének alapjait az 1905—1907-es első oroszországi forradalom rakta le. Ekkor születtek január 9. keserű tanulságai, a decemberi moszkvai barriká- dok elkeseredett hősiessége, a szabadságért vívott küzdelem sok ezer ismert és névtelen harcosának hőstettei, de innen ered ezt ethetők az első munkástanácsok, a szovjethatalom mintaadó szervei is. A nagy október győzelme az 1917-es februári forradalom vívmányaiból is táplálkozott: ez volt az imperializmus korának első győzelmes népi forradalma. A februári győzelem után a fórra-' dalom hihetetlen gyorsasággal indult fejlődésnek. A forradalom főszereplői a katonaruhát öltött munkások és parasztok voltak. 1917 tavasza megmutatta az össznépi mozgalom hatalmas erejét. Egyidejűleg megmutatkoztak e mozgalom korlátái is, a forradalmi tudat e szakaszban tapasztalható ellentmondásossága, a történelmi tehetetlenségi erő. amelynek következtében a színről távozó kizsákmányoló osztályok egy ideig kihasználhatták a nép győzelmének gyümölcseit. Október tanulságai A februári forradalom adta október kezébe a fő fegyvert: a hatalomnak az újjászületett szovjetek képében történő megszervezését. Február jelentette az igazi demokratizmus, a tömegek gyakorlati politikai nevelése első tapasztalatát, amely a kettős hatalom bonyolult viszonyai között keletkezett. Február a maga nemében egyedülálló abból a szempontból ' is, hogy lehetővé vált a hatalom békés ’átke- rülése a dolgozók kezébe, mely lehetőség sajnos a történelmi körülmények miatt nem vált valóra. Február fontos történelmi szakasz volt az októberhez vezető úton. A februári forradalomban részt vevő osztályerők bonyolult szövevényében és szembenállásában Lenin zseniálisan látta meg a szocialista forradalom győzelmének lehetőségét. Az áprilisi tézisek e történelmi körülmények között a tudományos előrelátást testesítették meg és a forradalmi cselekvési program mintaképét jelentették. Lenin nemcsak a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalomba történő átnövésének logikájára mutatott rá, hanem ennek a folyamatnak a formájára is — a szovjeteken és az azok bolsevizálá- sán keresztül vezető útra. Ennek az útnak a lényege az volt, hogy segíteni kell a tömegeknek saját harcuk értelmének felismerésében, és a forradalom saját érdekükben történő tudatos véghezvitelében. A februártól októberig tartó időszakban gyors társadalmi változások mentek végbe, a tömegek politikailag éretté váltak, konszolidálódtak a forradalom erői és élcsapatuk, a lenini párt. Abban az időszakban — februártól októberig — rendkívüli erővel mutatkozott meg Leninnek és társainak politikai művészete, amely tanulságos példája a forradalmi gondolkodás és cselekvés uiaiektikájának. A párt vezetése megmutatta. hogy képes a kollektív alkotó útkeresésre, szakítani tud azokkal a sztereotípiákkal, jelmondatokkal, amelyek még tegnap, egy más helyzetben kifogástalannak, az egyedül lehetségesnek tűntek. Elmondhatjuk, hogy a lenini gondolatmenet, a bolsevikok egész tevékenysége — amit a munkaformák és módszerek gvor« vállasa, rugalmasság és rendkívüli taktikai döntések, politikai bátorság jellemzett — ragyogó példája a dogmáktól mentes, valóban dialektikus, új gondolkodásmódnak. Az igazi marxisták-leninisták így és csakis így gondolkoznak és cselekszenek, különösen a fordulópontot jelentő, kritikus időkben, amikor a forradalom és a béke, a szocializus és a haladás sorsa dől el. Térjünk vissza 1917 áprilisaihoz: a szocialista forradalomba történő átmenet lenini programja sokaknak, köztük barátoknak és ellenfeleknek is utópiának, majdhogynem a korlátlanul szárnyaló képzelet szülöttének tűnt. Az élet azonban megmutatta, hogy csak ez a program válhatott és vált is á forradalom továbbvitelének politikai alapjává, lényegében a társadalom megmentésének, a nemzeti katasztrófa elkerülésének alapjává. Emlékezzünk 1917 júliusának napjaira. Mekkora fájdalommal kellett a pártnak lemondania a minden hatalmat a szovjeteknek jelszaváról. Mást azonban nem lehetett tenni, mert a szovjetek egy időre az eszerek, a mensevikek és más, az ellen- forradalommal szemben erőtlen csoportok kezébe kerültek. Milyen érzékenyen tartotta kezét Lenin a forradalom pulzusán, milyen zseniálisan határozta meg a szovjetek újabb újjászületésének kezdetét. A szovjetek a harc folyamatában valóban népi jelleget öltöttek, s ez lehetővé tette, hogy a győzelmes fegyveres felkelés szerveivé, majd a munkásparaszt hatalom politikai formájává váljanak. Mindezek nem csupán a nagy forradalom történetének lapjai. Állandóan emlékeztetnek bennünket, a ma élőket arra, hogy a kommunistáknak mindig az élen kell haladniuk, képeseknek kell lenniük bátor döntésekre, a jelenért és a jövőért viselt teljes felelősség vállalására. Az októberi forradalom emberek millióinak hatalmas áttörése volt, amely ötvözte a munkásosztály alapvető érdekeit, a parasztság évszázados vágyait, a katonák és matrrw- oekeóhajóti a soknemzetiségű Oroszország népeinek lebírhatat- lan vonzalmát a szabadság és a világosság iránt. A bolsevikok pártja képes volt arra, hogy megtalálja a legfontosabbat a különböző érdekek bonyolult összefonódásaiban, egyesíteni tudta a különféle irányzatokat és törekvéseket, és ezeket a forradalom fő kérdésének — a hatalom kérdésé, nek — megoldás" télé irányította. At prolétárdiktatút-a a llama mar az első — a földről és békéről szóló — dekrétumaiban tettekkel adott választ a kor követelményeire, nem csak a munkásosztály alapvető érdekeinek adott hangot, hanem a nép abszolút többségének törekvéseit is kifejezte. Ma fel kell idéznünk az októberi napok még egy nagyon fontos, elvi jelentőségű tanulságát. Napjainkban különösen aktuális a lenini válasz arra a kérdésre, amelyet az élet, a forradalmi valóság vet fel, nevezetesen arra, hogy milyen viszonyban áll egymással a szocializmushoz vezető út elméleti „modellje” és a szocialista építés tényleges gyakorlata. Á valóság talaján A marxizmus—leninizmus, mint alkotó tanítás nem kész receptek és doktrinális előírások gyűjteménye. A marxista—leninista tanítástól idegen a szűk látókörű dogmatizmus. Ez a tanítás szorosan összekapcsolja az újító elméleti gondolatokat a gyakorlattal, a forradalmi harc menetével. Ennek tanulságos példája a nagy október. Mint ismeretes, még a korabeli munkásmozgalom jelentős személyiségei közül is sokan elzárkóztak attól, hogy törvényszerű jelenséget lássanak az októberi szocialista forradalomban: szerintük az nem „a szabályok szerint” zajlott le, nem Jállt összhangban a kialakult elméleti nézetekkel. Az orosz- országi kapitalizmus — vélekedtek — 1917 októberére nem teremtette meg a szocializmus minden szükséges anyagi és kulturális feltételét. Úgy gondolom, tanulságos és hasznos felidézni, hogyan válaszolt Lenin forradalmunk e bírálóinak. „A szocializmus megteremtéséhez — mondják önök — ci- vilizáltságra van szükség. Nagyon helyes. De miért nem teremthetjük meg mi idehaza előbb a civilizált- ságnak olyan előfeltételeit, mint a földesurak kiűzése, az oroszországi tőkések k >- 'l'ÍZZZ, azután kezdve meg a haladást a szocializmus felé?” Azok, akik dogmatikusan, mereven értelmezik a marxizmust, nem értették meg e tanítás lényegét — forradalmi dialektikáját. Pedig éppen ez jellemzi Lenin egész október utáni tevékenységét, Éppen ez tette lehetővé, hogy a lehetséges és a lehetetlen határán állva politikai és erkölcsi hőstetté váljék a breszti béke, amely megóvta több ezer ember életét, manat a szocialista haza letét. Vegyünk egy másik példát. Lenin, ugyanúgy, mint Marx és Engels, meg volt győződve arról, hogy a forradalom fegyveres védelmét a népi milícia fáit ja majd el. A konkrét körülmények azonban más megoldást követeltek. A népre kénysze- rített polgárháború, a külső intervenció új megközelítést tett szükségessé. Lenin rendeletére létrehozták a munkás—paraszt vörös hadsereget. Ez új típusú hadsereg volt, amely múlhatatlan dicsőséget szerzett a polgár- háborúban és a külföldi intervenció visszaverése során. Keserves megpróbáltatásokat hoztak ezek az évek a fiatal szovjet hatalomna>k. A maga kérlelhetetlen egyszerűségében és ridegségében ; merült fel a szocializmus létének vagy nemlétének kérdése. A •párt egyesítette és mozgósította a népet a szocialista ■ haza, az októbenu vívmányok védelmére. Az éhes, rongyos ruhás, mezítlábas vörös katonák ‘ szétverték a jól képzett, jól felfegyverzett ellen- forradalmi hadsereget, amelyet bőségesen elláttak mindennel Nyugat és Kelet imperialistái. A polgárháború tüze elborította az egész országot, eljutott minden családhoz, felforgatta a megszokott életmódot, az emberek lelkivilágát és sorsát. Ebben az élet-halál harcban győzött a nép akarata, milliók törekvése az új élet felé. Az ország mindent megtett, hogy segítsen a fiatal hadseregnek, a Lenin által meghirdetett jelszó jegyében élt és tevékenykedett: „Mindent a győzelemért!” Forradalmi dialektika Mindörökre megőrizzük a legendás hősök — a bátor tengerészek és lovas katonák, a fiatal vörös hadsereg harcosai, parancsnokai és a vörös partizánok — hőstetteinek emlékét. Öíc védték meg a forradalmat, örök dicsőség nekik! Mély forrsíslmi dialektika érvényesült az új gazdasági politikáról hozott döntésben is, amely lényegesen kiszélesítette a szocializmussal, annak felépítése útjaival kapcsolatos elképzelések horizontját. Vagy vegyünk egy másik kérdést. Lenin, mint ismeretes bírálta a „szövetkezeti szocializmus” korlátozott jellegét. Az októberi forradalom, a hatalom megszerzése után kialakult konkrét körülmények között azonban új módon vizsgálta a kérdést. „A szövetkezetekről" című cikkében kifejtette nézetét a szocializmusról, mint a „civilizált szövetkeztek” társadalmáról. Ebben állt az ereje és bátorsága a marxista dialektikának, amely kifejezte a forradalmi tanítás lényegét, és ezt alkalmazta oly ragyogóan Lenin. Úgy gondolta, hogy az új társadalom építése során „nem egyszer kell még javítgatnunk, alakítgatnunk, újra kezdenünk”. Valóban sokszor kellett javítgatnunk és alakítgatnunk a megkezdett művet, hosz- szadalmas és szívós harcot kellett vívnunk, fordulatokban gazdag, forradalmi jelegű töténelmi folyamatokat éltünk át. És ezek nagy mtáirtéfcben megváltoztatták előrehaladásunk körülményeit, feltételeit, Minket magunkat is megváltoztattak — megedzettek, tapasztalatokkal, tudással gazdagítottak, növelték bizonyosságunkat a forradalom sikerét illetően. Ha világtörténelmi léptékkel mérjük az általunk megtett utat, újra és újra meggyőződhetünk arról, hogy rövid idő alatt elértük azt, amihez másoknak évszázadokra volt szükségük. A szocialista forradalom egy olyan országban ment végbe, amely a kapitalizmus fejlődésének közepes szintjén állt, ipara nagymértékben koncentrálódott, lakossága túlnyomó részét a parasztság alkotta, s mélyen gyökereztek a feudalizmus, sőt a még korábbi társadalmi formációk maradványai. Oroszországban hatalnas tudományos és kulturális vívmányokat adott a világnak, de a lakosság háromnegyede írástudatlan volt. Az országot a végletekig feldúlta az imperialista háború és koldusbotra juttatta a hozzá nem értő vezetés. Az új élet építéséhez nem volt minta, az alkotó megoldások fáradhatatlan kereséséhez volt szükség. A kommunisták pártja számára világos volt a cél: a forradalom, és a szocializmus útja a szovjethatalom. Lenin éppen erre az útra vezette a pártot. A tömegek élő, alkotó tevékenységének eredményekén' ia sokfélék:open rétage- ződött Oroszország igen bonyolult anyagából kikristályosodtak a jövendőbeli szocialista rend elvei és normái, a társadalom szervezetének korábban nem ismert formái. A néphatalom formáival, a tulajdon társadalmasításának útjaival és korlátáival, a szocialista termelés megszervezésével, az új, elvtársi fegyelem megteremtésével, az embernek az új társadalomban elfoglalt helyével és szerepével kapcsolatos, kezdetben tisztán elméleti elképzelések pontos megfogalmazást kaptak, reális, élő tartalommal teltek meg. Október legfőbb értelme az új élet megteremtésében van. Ez nem tört meg egyetlen napig sem. Még a lélegzetvételnyi időszakot is arra használtuk fel, hogy építsünk, hogy keressük a szocialista jövőhöz vezető utakat. A húszas évek elején lendült fel leginkább a népi kezdeményezés és alkotás. Ezek az évek a szocialista újító .szellemnek, a munkás- osztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség optimális formái kutatásának, a dolgozó ember sokoldalú érdekeinek megvalósítását szolgáló mechanizmus kialakításának valódi forradalmi laboratóriumává váltak. A párt a termelés és a fogyasztás megszervezésének hadikommunista módszereiről — amelyeket a háború és a pusztulás kényszerített rá — áttért a társadalmi valóság befolyásolásának rugalmasabb, gazdaságilag megalapozott, „szabályos” eszközeire. Az új gazdaság- politika intézkedései a szocializmus anyagi alapjának a megteremtésére irányultak. Az új társadalom építése Mostanában mind gyakrabban folyamodunk íljics utolsó munkáihoz, az új gazdaságpolitika lenini eszméihez, igyekszünk átvenni ezekből a tapasztalatokból mindazt az értéket, amire ma szükségünk van. Természetesen hiba lenne egyenlőségjelet tenni a NÉP és mai tetteink közé, hiszen ma egészen más fejlődési fokon állunk. Országunkban ma már nem létezik az az egyéni parasztság, amellyel a szövetség megteremtése meghatározta a húszas évek gazdaságpolitikájának leglényegesebb céljait. A NEP-nek azonban ennél távlatibb célja is volt. Új társadalmat kellett építeni. Ahogy Lenin írta: „Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes érdekre, a személyes érdekeltségre, az önálló elszámolásra ... Ezt mondta nekünk az élet. Ezt mondta nekünk a forradalom fejlődésének objektív menete.” A NÉP alkotó potenciáljáról szólva úgy vélem, még egyszer említést kell tennünk a terményadó gondolatának politikai és módszertani gazdagságáról. Minket természetesen nem a természetbeni beszolgáltatás akkori formái vonzanak, amelyeknek a munkások és a parasztok összefogását kellett biztosítaniuk, hanem azok, a terményadó eszméjében rejlő lehetőségek, amelyek módot adtak a tömegek alkotó energiájának felszabadítására, az emberi kezdeményezőkészség. fokozására, a szocializmus alapelvének („mindenki képességei szerint, mindenki munkája szerint”) működését korlátozó bürokratikus akadályok leküzdésére. A Lenin vezetésével megkezdett szocialista építés sok, elvileg új dolgot hozott. A világtörténelemben először kerültek kidolgozásra és alkalmazásra a tervgazdálkodás módszerei. A Goelro- terv — valódi felfedezés volt, külön lépcsőfokot jelentett a világ gazdasági elméletének és gyakorlatának fejlődésében. Nem egyszerűen hatalmas villamosítási terv volt, hanem — Lenin elképzelése szerint — a földművelés, az ipar és a közlekedés „harmonikus egyesítése”, mai kifejezéssel élve az ország termelőerői területi elosztásának és fejlesztésének komplex programja. (Folytatás a 3. oldalon.)
