Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-10 / 265. szám
1987. november 10., kedd Somogyi Néplap 3 Vállalati feladatok Tartja a határidőt a Délviép Gyorsított ütemben Értékelemzési szakmai nap Kaposváron Maholnap egy éve, hogy az értékelemzés legutóbbi ipari szakmai napját megrendezték Budapesten. Azon az országos tanácskozáson az előadások, a vita témája kimondottan az ipar területére szorítkozott — az eredményeket is ilyen értelemben összegezték —, ám értékeink elemzése ennél szélesebb körben, általános méretekben is indokolt. Ennek alapján hívták össze a szakembereket tegnap Kaposvárra, a Technika Házában rendezett értékelemzési szakmai napra. A szervezők — a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének, a Magyar Közgazdasági Társaságnak, illetve a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságnak a somogyi szervezetei, továbbá a Pénzügyminisztérium, az Értékelemzési Tanács, a Magyar Értékelemzők Klubja és a Comporgan Rendszerház — abból indultak ki, hogy a napjainkra felgyorsult gazdasági verseny már a döntéselőkészítés szakaszában és később folyamatosan — például a termékösszetétel módosításánál, a technológia kialakításában, a szervezet korszerűsítésében — fokozottan igényli az értékelemzést. Ennek a komplex, nagy hatékonyságú műszaki-gazdasági racionalizálási módszernek Somogybain nincs nagy múltja, ezért is hasznos róla a véleménycsere — állapította meg megnyitójában dr. Nagy Iván, az SZVT megyei elnöke. Vass Kálmán, az Országos Tervhivatal főtanácsosa arról szólt, milyen fontos szerepe van az értékelemzésnek a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásában. Dr. Varga Attila, a Pénzügyminisztérium főelőadója — az Értékelemzési Tanács titkára — az értékelemzés hazai eredményeiről tartott előadást. Az értékelemzés vállalati bevezetésének tapasztalatairól Gáspár Péter Pál, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem Továbbképző Intézetének főmunkatársa — a Magyar Értékelemzők Klubjának elnöke — tájékoztatta a. szakmai nap résztvevőit. Az előadók hangsúlyózták: a módszer bizonyította eredménynövelő hatását, számos vállalatnál beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Elősegítette a tartalékok feltárását, a piacképesebb termékek előállítását, s az ilyen elemzéseken alapuló tapasztalatok nyomán hatékony intézkedések születtek a minőség javítására. ' a gazdaságosabb anyagfelhasználásra. Magyarországon az utóbbi négy évben mintegy ötezren szereztek alapfokú értékelemző képzettséget. Csaknem hetven önálló, irányító értékelemző dolgozik; segítenek az értékelemzésben az egyetemek, az ágazati minisztériumok, a tárcák továbbképző, illetve vezetőképző intézetei. Az értékelemzésnek a mindennapi munka nélkülözhetetlen módszerévé kell válnia, elterjesztése és alkalmazása fontos vállalati feladat, ám a munka alapos felkészültséget igényel a különféle szakterületeken. Ezért is kísérte nagy érdeklődés az előadásokat és a szakmai nap teljes programját, így az értékelemzés mezőgazda- sági, illetve ipari alkalmazásának tapasztalatairól szóló előadást is. Az előbbiről dr. Bodó Szabolcstól, a MÉM főmunkatársától, az utóbbiról dr. Sebestyén Pétertő’, a Produktorg irodavezetőjétől hallottak az érdeklődők. A Comporgan Rendszerház értékelemzési tapasztalatait Megyeri Károly igazgatóhelyettes ismertette. A tegnapi kaposvári rendezvény szekcióülésekkel zárult. A részt vevő szakemberek ágazati csoportosításban vitatták meg a témát. Négy megyében összesen 800 millió forint értékű, saját kivitelezésű munkát végez az idén a Dél-dunántúli Vízügyi Építővállalat. Az alvállalkozóknak kiadott feladatok nagysága ugyancsak megközelíti a 700 milliót. Az egyidejűleg több beruházáson dolgozó vállalat egyik kiemelkedően fontos munkája Kaposvár új szennyvíztisztító telepének az építése. A Délviép fővállalkozóként — több alvállalkozó segítségével — készíti az eredetileg három ütemre tervezett beruházást. Mint ismeretes: az első ütem munkái az idén tavasszal elkészültek és a telep részmechanikai tisztítást végző berendezései már üzemelnek. A teljes átadásig azonban még rengeteg munka vár az építőkre. — Több mint 300 millió forintos szerződésünk van a telep építésére, viszont nincs még szerződésünk az iszapkezelő műtárgyakra — mondta Vígh Sándor főmér nök. — Amíg az elmúlt években átlagosan mintegy 35 millió forint értékű munkára volt megrendelésünk a szennyvíztisztító esetében, az idén lendületesebben dolgozhatunk: 75 millió forintos feladat vár ránk. A jövő év végére az előülepítőket és a biológiai tisztítást végző részt fejezzük be, és a próbaüzemnek is el kell kezdődnie 1989 tavaszán. Tehát az eredeti három ütem tulajdonképpen kettőre csökkent. Az iszapkezelő műtárgyak építésére azért hiányzik egyelőre a szerződés, mert — az eredeti elképzelések szerint — az új telepen elősűrített iszap víztelenítésére a régi szennyvíztisztító berendezéseit használták volna. Az iszap visszajuttatása azonban nagyon megnövelné a tisztítás költségeit, így ezt a munkafolyamatot is az új helyen végzik az iszap-víztelenítő gépház elkészítése után. Ennek a tervei már készülnek. Rákos József, a termelési osztály helyettes vezetője azt sorolja, hogy mi készült el: — Az előülepítők építési munkáival végeztünk. Egyik A „gyáralapító" Sokan állítják, hogy az első munkahely egy életre meghatározó. Akkerman József egész pályája bizonyítja, hogy ez valóban így van. A Csepel Egyedi Gépgyár Kaposvári Nehézgépgyárának igazgatója nem „bennszülött” kaposvári. A Budapesti Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karának elvégzése után 1967-ben került Mernyére, balatonszár- szói feleségével együtt. — 1973-ig voltam ott. Gyakornokként kezdtem, s mint főmérnök fejeztem be. Közben a cégtábla is változott, gépjavító állomásból a Mezőgép 3. számú gyára lettünk. Az biztos, hogy ez a munkahely nekem mint kezdő mérnöknek rengeteget adott, mert viszonylag élenjáró volt. Gyártottunk új alkatrészeket, az pedig, hogy bekapcsolódtunk a különféle kooperációs gyártásokba, elősegítette, hogy a fejlettebb ipari üzemek technológiáját behozzuk a megyébe. S így meghonosodott az iparszerű termelés és gyártás kultúrája. Akkerman József 1973-ban bekerült a Mezőgép Vállalat központjába technológiai főosztályvezetőnek, később kinevezték törzsgyári gyárvezetőnek. Ma is abban az épületben dolgozik, mint akkor, a cégtábla azonban megváltozott. Amikor a Csepel Egyedi Gépgyára megvette ezt a telepet a Mezőgéptől, őt szemelték ki igazgatónak. — Nem bánta meg? — Hát nem ... Vállaltam az akkor korszerűnek számító gyár telepítését, a beruházás megszervezését, irányítását, a munka megindítását. Kemény évek voltak! A megállapodás szerint azonban ide nem kerültek importált szakemberek és vezetők. A fővárosban kiképzett kilencven munkás hetven százaléka ma is nálunk van. Ez, összehasonlítva az addigi gyártelepítésekkel, mindenképpen újszerű volt. 1977 óta vagyok igazgató, a gyárat azonban 1979-ben avattuk fel. Az biztos, hogy a nehézgépgyár idetelepülése emelte a szakmai kultúra színvonalát, mi ugyanis zömében készárut gyártunk. Ma már tartósan 400 millió forint nagyságú termelésre vagyunk képesek, s termékeink nyolcvan százalékát exportáljuk. Ebből a tőkés export 30—40 milliót tesz ki. Egyenlően nőtt a termelékenységünk, miközben a létszámunk 1982 óta csökken. A kaposváriak berendezéseit sok helyen ismerik külföldön is. Az igazgató nagy előrelépésnek tartja, hogy elkezdték gyártani az atom- erőművi berendezéseket Paksnak, a szocialista országoknak. S az idén megbízták őket kis teljesítményű robot gyártásával és rendszerbe állításával is. Elhatározták a belföldi igények nagyobb arányú kielégítését; elsősorban a továbbfejlesztett csőgyártó gépekkel, gumivulkanizáló présgépekkel kívánnak piacra lépni. Tervezik, hogy nagyobb méretű és súlyú berendezések gyártására is alkalmassá teszik az üzemcsarnokok közötti területet. Az igazgató tevékenyen részt vesz a város közéletében, ezzel is serkentve a többieket. 1980 óta tagja a városi pártbizottságnak, a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezetének elnöke volt, most pedig az egyik társelnök tisztét tölti be. — Szerintem a GTE sokat segíthet az újszerű technika és technológia elterjedésében. Kár, hogy sokan ezt még nem így látják ... A közelmúltban megkapta a Tegyünk többet Somo- gyértl kitüntető jelvényt „gyáralapító” munkájáért. Ez ösztönzi a továbblépésre. — Most az az elsőrendű feladatunk, hogy életben kell maradnunk — magyarázza Akkerman József. — Még ha sokan nem is akarják elhinni, most a gyár létéért kell többet tenni. Visszafizetni a hiteleket, jó piacokat szerezni, egyszóval a vállalat egyensúlyának megteremtésével hozzájárulni a népgazdaság egyensúlyához, a gazdasági-társadalmi kibontakozási program szellemében ... Lajos Géza alvállalkozónk, a Vízgépészeti Vállalat elkezdheti a technológiai berendezések szerelését. Ugyancsak elkészült a levegőztető medence a hídszerkezet kivételével. A nagy műtárgyak közül már csak az utóülepítő építése van hátra; ennek a fenéklemezét most készítjük. A telep kivitelezési munkáinak mintegy 75 százalékát végzi a Délviép, a többit elsősorban a már említett Vízgépészeti Vállalat, az elektromos szerelési munkákat a Tatabányai Szénbányák fővállalkozói és gépgyára. — Az itteni műtárgyakat is a már bevált technológiával, nagytáblás zsaluzattal készítjük. Ezeket toronydaru emeli a helyükre, éppúgy, mint a hegesztett hálókat. Ez a módszer gyorsítja a vasszerkezet szerelését. A munkavégzés közvetlen felelőse Bíró Miklós építés- vezető. — Az utóülepítőnél a íe néklemez szerelésén és a zsompok készítésén dolgozunk. Huszonötén tevékenykednek most itt: ácsok, kőművesek, vasbetonszerelők. A négyrekeszes utóülepítőnél egy zsomp tartozik két rekeszhez. E zsomp elkészítéséhez 240 köbméter betont kell beépítenünk* Ez kétna- pi munka. A kőművesek brigádvezetője, Mihály Miklós 17 éve dolgozik a Délviépnél, 1980 óta folyamatosan a szennyvíztisztító építésén. — Csak egy évig nem voltam brigádvezető; azt az évet a vállalat iraki építkezésén töltöttem. Itt most nagy tömegű betonozást kell elvégeznünk, és ez gyakran még a szabadidőnkbe is belenyúlik, mert a technológiai folyamatot nem lehet megszakítani. Elmondja azt is, hogy a kőművesek legnagyobb gondja a cementhiány. Pedig a zavartalan betonozáshoz előre biztosítani kell a szükséges mennyiséget. A telep másik részén két 12 méter átmérőjű, kör alakú iszapsűrítő medencét építenek a vállalat szakemberei. Boti József ács és társai a nagytáblás zsalukat szerelik. — Számunkra sem szokványos ez a technológia — mondja. — Gyorsabban lehet véle dolgozni, mint a hagyományossal, a munka pedig inkább szerelő jellegű, semmint a megszokott ács- feladat. Itt szinte nincs is szükség a szekercére ... A nagytáblás zsalu acél főtartószerkezettel készül. A könnyebbek súlya is eléri az 500 kilót. — Időarányosan tartani tudjuk a kitűzött határidőt — mondja Rákos József. — A beruházás fontosságát mutatja, hogy például a városban új szennyvízcsatornahálózat építésére nemigen kerülhet sor, amíg a tisztítási fetételek hiányoznak. Lehőcz Rudolf-T VETÉLKEDŐK, FÓRUMOK Véleményt mondtak a fiatalok Segítik az alapszervezeteket Az első születésnapját ünneplő szervezet nem kis feladatot vállalt magára. Tervei közt első helyen a KISZ- szervezetek gazdasági építő- munkájának segítését s az új, hatékonyabb munkaformák elterjesztését tűzte ki céljául. — Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor tavaly októberben 15 taggal megalakultunk Kaposváron. A programot nem volt nehéz összeállítani, a megvalósítás azonban már korántsem volt olyan egyszerű. A városi if- júmunkás-rétegtanács az első időkben szinte mindennel szeretett volna foglalkozni, mindenütt jelen szeretett volna lenni, s ezért sokáig nem találtuk sem a pontos helyünket, sem a szerepünket. Sajátos arculatunkat csak ez év elejére sikerült kialakítanunk, azóta viszont úgy érezzük, jól és eredményesen dolgozunk — vall az első lépések sikeréről és kudarcairól Mejszterics László, a tanács elnöke, aki az ifjúmunkás-szakmai napokra emlékezik vissza a legszívesebben. A szervezet felhívással fordult a városi KlSZ-alap- szervezetekhez, hogy rendezzenek szakmunkás-versenyeket, gazdasági fórumokat, s ott vitassák meg, hogy a KISZ miként segíthetné elő a gazdasági kibontakozást. Esztergályosok, autószerelők, hegesztők és technikusok mérhették össze tudásukat. A program szervezésébe több vállalat is bekapcsolódott, többek között a Csepel, a Volán és a Ka- posgép — ez utóbbi a házigazda szerepét is betöltötte. A szakmai versenyek megrendezése mellett a ia- nács nagy szerepet szentelt a közösségi célú munka népszerűsítésének. A gazdaságpolitikai fórumokra meghívták a vállalatok vezetőit is. A fiatalok bátran elmondták ötleteiket, javaslataikat. Ezeket a rendezvényeket az ifjúmunkás-réteg- tanács rendszeresnek szánta, s bevonta a könnyűiparban és a kereskedelemben dolgozó KISZ-szervezeteket is. A rétegtanácsnak az a javaslata, hogy készüljön kiadvány, amely a jól működő KISZszervezetekben megvalósult módszereket tartalmazza és hozzáférhetővé teszi, segítve ezzel a mozgalmi munka minőségének javulását. A tanács elkezdte az ifjúmunkásklub megalakítását. A tervek közt szerepel az ország más városaiban működő hasonló tanácsokkal való kapcsolatfelvétel is; így hamarosan Veszprémbe látogatnak a tanács tagjai. — Legfontosabb feladatunknak azonban az újjászervezést tekintjük. Az év során 7—8 tagú aktív mag alakult ki a szervezetben. A passzív tagok helyébe azonban újakat kell keresnünk. Ezt gondos előkészítő munkának kell megelőznie. A feladatok gyorsabb és eredményesebb elvégzése érdekében kialakítottuk az agitációs, kulturális, sport- és gazdaságpolitikai munka- csoportokat. Ezeknek a megújulására szintén szükség van. Szeretnénk jobb kapcsolatot kialakítani a KISZ-szervezetekkel, hogy munkájukhoz nagyobb mértékben tudjunk segítséget nyújtani — mondta az elnök a következő év terveiről. H. É.
