Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
6 Somogyi Néplap 1987. november 7., szombat FORRADALMÁROK EMLÉKEZETE Lenin egy korszak jelképe A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban bemutatott csaknem száz képzőművészeti alkotás Lenin alakját kíséri végig a képzőművészetben. A szovjet művészek munkáit a Szovjetunió Központi Lenin Múzeuma kölcsönözte. A forradalom vezére, Lenin már a történelmi események sodrában is megihlette a kortárs művészeket, akik a legnehezebb pillanatokban a krónikás hűségével örökítették meg arcvonásait és tetteit. A sokrétű és változatos anyagból a rendezők igyekeztek olyan seregszemlét összehozni, mely azt a folyamatot is érzékelteti, hogyan vált Lenin valóságos alakja egy korszak jelképévé, a kommunista eszmék szimbólumává. A művészek alkotói programja, a műfajok sokfélesége a realizmuson belül más és más megközelítésben ábrázolja. A klasszikus és kortársi megközelítések abban egyeznek, hogy jól szemléltetik alakja állandóan jelen van a Szovjetunió kulturális világképében. A bemutató azt is jól láttatja, hogy a különböző nemzetiségi iskolák mennyire beépítették most forró képzőművészetükbe Lenin jellegzetes arcvonásait. Az első művek Safran krónikáshűségű rajzával indulnak, 1917-ben az októberi napok lázában készültek, Lenint mutatják a Szmolnij- ban. Ez a téma korunkig természetszerűleg sok művészt megihletett, így plakátokon, különféle grafikai ábrázolásokon és festményeken többször megjelenik a kiállítás anyagában is, például Verejszkij 1967-ben készült művén, és Brodszkijnak, a N. Zsukov: A forradalom vihara (1969, rajz) I. Parhomenko: Lenin portré ma már klasszikussá vált festőnek képén is, aki a forradalom után mély eszmei tartalmú, történelmi tárgyú műveket festett, amelyekkel Leninnek és a forradalom többi harcosának állított emléket. Lenin a Szmolnijban című műve 1924-ből, az új szovjet művészet iskolateremtő darabjai közé tartozik. Megvalósítási módja, de az egész ábrázolás is gyakran előfordul, más művek A. Poszjadov: Október (1970, bronz) Brestyánszky Ilona egyes nemzetiségeinek képviselőivel, háttérben óriási Lenin-fejjeL Ez az ábrázolás ugyancsak iskolát teremtett. Az ötvenes évek végéig számos plakát, sőt gobelin is merített belőle. Parhomenko Lenin portréja a húszas évekből még személyes megfigyelés alapján készülhetett, csakúgy, mint Merkurov 1924-es mellszobra, míg Nyeroda 1974-es Leninje már a szimbólummá magasult Lenint ábrázolja, hasonlóan Zsukov híres Hírek a frontról című grafikájához, mely Lenint két matrózzal ábrázolja, amint asztalnál ülve a legújabb tudósításokat hallgatja. A forradalmi hónapok jellegzetes, gyakan ábrázolt mozzanata a munkásokat bpzdító, szónokló Lenin. Itt is többször jelenik meg a húszas évek végéről származó alkotásokban (Kusztogyi- ev, Verejszkij), de új megfogalmazásban is. Napjaink szovjet művészetében Lenin alakja egyre inkább a forradalom jelképévé magasztosul. Alakja már a. nagy honvédő háború éveiben is az új Szovjetuniót szimbolizálta a képzőművészeti alkotásokon. Ezt az erőt mutatja Zsu- kos híres, 1969-es plakátja, a Forradalom vihara. Rjazanov A Forradalom lángja című, 1979-ből származó művén Lenint a háttérben vörös zászlókkal körülvéve jeleníti meg. Ez az új ábrázolásmód Európa- szerte hamar követőkre talált, nálunk is több művészt megihletett, különösen a nagy októberi szocialista forradalmat idéző plakátokon. P. Belouszov: Lenin a Komintern Kongresszus delegátusaival (1967, rajz) ihletőjeként a kortárs szovjet képzőművészetben. A harmincas évek pátoszát mutatja Hvosztyenko életképe: Lenin páncélautón 1917-ben, körülötte katonákkal. A már jelképpé vált Lenin alakját idézi Belov A forradalom vezére című, 1969—73 között festett monumentális alkotása, a sötét éjből előrelépő micisapkás Leninnel, körülötte az egyes fegyvernemeket képviselő katonákkal. Ugyancsak jelképi erejű Karohan A lenini nemzetiségi politika című 1933-as, kitűnő, még avantgárd vonásokat őrző festménye, előtérben a Szovjetunió N.- Zsukov: Hírek a frontról (1965) Egy elfelejtett filozófus Varjas Sándor emlékezete A századforduló ipari-gazdasági fejlődése — a monopolkapitalizmusba való átmenet ellentmondásával együtt is — jelentős változásokat hozott a magyar társadalom életében. E fejlődés nemcsak az ipari munkásság létszámának és erejének a növekedését hozta magával, hanem az értelmiséget is gyarapította. Egyre szélesebb értelmiségi réteg alakult ki. Emelkedett az iskoláztatás színvonala, számottevően növekedett a középiskolások száma. Üj egyetemek tették lehetővé, hogy lényegesen bővüljön a felsőoktatásban résztvevők köre. A diplomások száma gyarapodott. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy egyrészt csökkent Magyarország évszázados művelődési elmaradottsága Nyu- gat-Európához képest, másrészt hazánk történelmében a reformkorhoz fogható nagy nemzedék nőtt fel. Az izmosodó fiatal értelmiség legjobbjai, orvosok, mérnökök, pedagógusok, egyetemi hallgatók életközeli kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal. E nagy nemzedék sorába tartozott Varjas Sándor is. Indulása szinte tipikusnak tekinthető. A dombóvári hat- gyermekes Weisz család második gyermeke. Apja, Weisz Ignác szabómester volt. (Sándor és testvére Elemér 1903- ban magyarosították nevüket Varjasra.) Gimnáziumi tanulmányait a kaposvári Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte. Rövid ideig a csurgói gimnáziumnak is növendéke volt. Hamar kitűnt szorgalmával és tehetségével, nagy akarattal művelte magát. A történelemben és a nyelvekben ért el először eredményt. Előmenetelét kedvezően befolyásolta, hogy az első két évben Medgyesi Lajos latingörög szakos tanár volt az osztályfőnöke. Jellemző, hogy az érettségi vizsgán nemcsak nyelvből, hanem például a fizikai kérdésekre is latinul válaszolt. Nyelvtehetsége felkeltette az érettségi kormánybiztos figyelmét, aki meghívta az Eötvös-kollégi- umba. Hatodikos gimnazista korában osztályfőnökétől jutalmul kapta Eötvös „Gondolatok” című művét. A történelmi pályázaton 10 koronás díjat nyert. Dolgozatának címe: „Eötvös József élete és működése”. Történelmi érdeklődése még több pályadíjat is hozott a számára. Formálódó, egyre kiteljesedő • érdeklődési köre már a gimnáziumi évek vége felé ígérte kutatásait, s ez intellektuális világnézeti fejlődése szempontjából is figyelemre méltó tény. 1903 őszén beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Egy térni évei alatt, 1905-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. Diákként előadásokat tartott a Galilei-körben. Az 1906/ 1907-es tanévben a berlini egyetemre képezte magát, ahová barátaival érkezett. Varjas fejlődésében meghatározó szerepe volt baráti körének. E baráti körhöz tartozott a mérnök Fenyő Andor (akivel már a kaposvári gimnáziumba együtt jártak, s aki a Tanácsköztársaság idején Bécsben gazdasági követ volt), a későbbi Lenin-díjas közgazdász, Varga Jenő, az építőművész Kozma Lajos és a matematika-fizika tanár Polgár Gyilla. E baráti körnek ösz- szetartó kapcsa a marxizmus volt. Varjas Sándor 1907-ben megkapta a történelem-latin- görög szakos középiskolai tanári diplomát. 1908. június 5-én lett a filozófia doktora. A jászberényi főgimnázium tanáraként kezdte pályáját. Munkája mellett széles körű ismeretterjesztési tevékenységet fejtett ki. Filozófiai tanulmányainak elmélyítésével fokozatosan ébredt rá, hogy a feltörekvő munkásságnak szükségszerűen meg kell ismerkednie a bölcsészet nagy - jaival. Elengedhetetlennek tartotta, hogy a szervezett munkásság általános műveltségének kialakítása meghatározott filozófiai alapokra épüljön. Érdekes ellentmondás, hogy miközben a fiatal Varjas meggyőződéses marxista volt, ugyanakkor idealista filozófus. De ez nem befolyásolta cselekedeteinek progresszivitását. A háború kitörését követően fokozatosan elmélyült politikai radikalizmusa. Meg- nyilátkozásaiban egyre inkább marxista pozíciót foglalt el. A háború alatt megtanult oroszul, s előadást tartott, vitát vezetett az oroszországi forradalomról Marxizmus és bolsevizmus címmel. 1917-ben beteljesedtek Ady Endre látnoki szavai: „Oroszország egyszerre csinál meg két forradalmat..., Íme a proletárság visszaadta a népet a népnek. Fölkelt a nép és formálja a világot.” Varjas egyre jelentősebb forradalmi tevékenységet fejtett ki. Az Országos Ismeretterjesztő Bizottság egyik vezetőjeként vallotta, hogy valóban tudományos ismeretterjesztésre van szükség, ez pedig nem tűri el a vul- garizálást. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanács- köztársaság idején széles körű előadói tevékenységet fejtett ki. Ö vezette a tudományos és népszerű propaganda osztályt, amely az Oktatásügyi Népbizottság keretében működött. Egyik szervezője és előadója volt az Agigátorképző Iskolának. Varjas példát adott. Az utókorra maradt a központi pártiskolán tartott előadásának szövege, melyből kiderül, hogy az újkori egyetemes történelem számos témáját marxista módon világította meg. A marxi filozófia hatása egyre mélyebb nyomot hagyott gondolkodásában, hogy azután uralkodó szerepet töltsön be. A Tanácsköztársaság megdöntése után letartóztatták és bíróság elé állították. Tizenhét évi börtönre ítélték, de 1922-ben, az ismert fogolycsere során Szovjet- Oroszországba került. Először a Külügyi Népbizottságon dolgozott, ahol az olasz nyelvtudására volt szükség (egyébként nyolc nyelven beszélt). Később egyetemi tanárként és kutató tudósként széles' körű filozófiai munkásságot fejtett ki. 70 tudományos munkát publikált, közöttük több monografikus jellegű művet. Megírta az újkori filozófia történetét, a „Logika és dialektika”, valamint a „Lenini dialektika" című művét. Kora valameny- nyi lényeges szaktudományi eredményére építve fejtette ki a dialektikus materializmust. Varjas Sándor kiváló tehetségű, tudós filozófus volt. Pályafutása derékba tört, felszabadult hazájába nem térhetett már vissza. 1939. szeptember 27-én halt meg Moszkvában. A munkásságáról rendelkezésre álló töredékes kép is bizonyítja, nem volt méltányos őt elfelejteni. Foglalkoznunk kell életművével, amelyhez nagy segítséget nyújthat a Selme- czi József kandidátus által megindított Varjas-kutatás A pályakép felrajzolásához jelentős segítséget ad az ELTE TTK Filozófiai Tanszéke és a Varjas Sándor Emlékbizottság tudományos emléküléséről nemrég kiadott kötet, amely a Tudással, Hittel címet viseli. E műben többször is utalnak a szereplők arra, hogy az „elfelejtett forradalmár-filozófus emlékezetének ébrentartása, munkásságának feldolgozása a marxista tudomány és ideológia figyelmet érdemlő feladata. Lengyel János
