Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
4 Somogyi Néplap 1987. november 7., szombat A jövő nyártól indul a villanyvonat Épül a felsővezeték A villamos vezeték tartóoszlopait állító vasúti szerelvény olyan, mint egy mozgó építőipari üzem. Az egyik kocsira darusautót rögzítettek: ez emeli fel, majd amikor a szerelvény a megfelelő ponthoz ér, helyére teszi az oszlopot. A tizennégy kocsi közül kettő a sódert szállítja, ezeket szállítószalag köti össze az előttük levővel, ahol a betonkeverő van. A Budapest Déli pályaudvar— Székesfehérvár—Siófok—Nagykanizsa vasútvonal villamosításával a tervek szerint 1989. májusáig készülnek el az építők. Ha a munka az eddigi ütemben halad, az első villanymozdony az idén decemberben megérkezhet a székesfehérvári állomásra. Az eredeti elképzelésekhez képest az építési programot ^felgyorsították. Az új határidőre — a jövő nyári balatoni szezon- kezdésre — Siófokig járhat villamos vontatású szerelvény. . — A jövő nyáron csak három ilyen vonatpár- közlekedik Siófokig — mondta Csupor Béla állomásfőnök-he- lyettes. — Délelőtt egy vonat indul a Déliből, majd délután követi még kettő. Ellenirányban ugyancsak három szerelvény, közlekedik. Siófoktól Nagykanizsáig továbbra is dízelmozdonyok vontatják a szerelvényeket. A siófoki állomás vágányai közül mindössze kettő fogadhat villanymozdonyt a jövő nyáron. A most épülő negyedik és ötödik vágányra futnak majd be ezek a szerelvények. Az építők, — a MÁV villamos felsővezeték- építő főnökségének dolgozói — jelenleg a siófoki állomás területét kihagyva, Zamárdi- ig állították föl a tartóoszlopokat. Az állomást csak az ott foyó rekonstrukció végeztével szerelik föl. Október 14-től reggel nyolc óra és tizennégy óra között az építési szakaszon vágányzár segíti az oszlopállítók és a felsővezeték-építők munkáját. — Már csak azokat az oszlopokat kell a helyükre rakni, amelyeket a közútról nem lehetett — magyarázza Koncz László csoportvezető. — A siófoki jelzőnél három oszlop hiányzott és kicsit távolabb Zamárdi felé szintén hármat kell állítanunk. Az egymástól 75 méterre sorakozó oszlopokat a gépek segítségével egyenként alig öt perc alatt teszik a földbe. — Még ma beérünk Za- márdiba, és jöhetnek utánunk a vezetéképítők. És jönnek a vezetéképítők. Néhány órával a vágányzár feloldása előtt kezdik el a munkát. Először, egy ugyancsak speciális szerelvény megy Zamárdiba a vezetékekért, majd az egy dobon levő 2200 méter hosszú, 150 négyzetmilliméteres alumínium tápvezetéket lefektetik a sínek közé. Később kerül végleges helyére, az oszlopokra. — Az alumíniumvezeték közepén van még egy acélsodrony is. Az adja a tartását — avat be a munkába Á NAGY OKTÓBER MEGÚJÍTÓI A drámaíró M. Satrov az életét tette fel arra, hogy az októberi forradalom, a lenini korszak valóságos, történelmileg hiteles képét drámai konfliktusok formájában (hisz ilyenek bőségesen adódtak a szovjet rendszer ifjúkorában) tárja a nézők, olvasók elé. Ez az elkötelezettség korántsem volt mindig könnyű, hisz irodalmi munkássága az úgynevezett „pangás” időszakában bontakozott ki, amikor e konfliktusok hőseinek nevét sem lehetett kimondani és — legjobb esetben, ha nem rágalmazták őket — zömük eltűnt a Lenint körülvevő „és mások" névtelen, amorf tömegében. A szerző friss, újszerű törté- telemszemlélete a jószemű magyar nézőknek is feltűnhetett, hisz műveinek némelyike magyarul is hozzáférhetővé vált, sőt egyik-másik darabját nálunk is bemutatták. Satrov ma divatos író, s egyúttal — bizonyára nem alap nélkül — politikai tényezőnek is tekintik. Amikor az írószövetség peregyelkinói alkotóházában találkoztunk vele, épp egy amerikai forgatócsoportot váltottunk. Ám mindez mit sem változtatott elkötelezettségén, amelyet — megtudtuk — személyes okok is motiválnak, hisz az író szülei, régi bolsevikok, szintén a sztálini repressziók áldozataivá váltak. Satrov drámaírói munkásságának központi alakja Lenin. Természetes, hogy az ő- figurájának értelmezésével kezdődött a beszélgetés. Az író nagyon határozottan fellépett Lenin emberfeletti, istenítő bemutatása ellen, amelynék elemei ma is elevenek. Hangsúlyozta: Lenin nem szent, s a leninizmus nem vallás, az ilyen megközelítésnek csak a kaszárnyaszocializmushoz van, lehet köze. Kitért a régi Lenin—Sztálin párhuzamra is, hangsúlyozva a két történelmi személyiség ellentétét. A sztálini korszak súlyos csapást mért a szocializmus, az októberi forradalom ügyére. Az 1934-től intézményesült terrort nem lehet egyszerűen törvénysértések sorozatának' felfogni, ez jóval több volt annál: a forradalom vezérkarának lefejezése. A méretekre utalva megemlítette: a párt vezető testületiéinek (például az 1934-ben, a XVII. pártkongresszuson megválasztott központi bizottságnak) döntő többségét megsemmisítették, lefejezték a Vörös Hadsereg vezérkarát, a külügyi apparátust, a repressziók óriási károkat Frank Fábián művezető. — Mindig ez a vezeték kerül elsőnek az oszlopokra, hogy a posta el tudja végezni a zavarméréseket. A 25 kilovoltos feszültség alá helyezett vezetékről a műszerek ki tudják deríteni, hogy milyen jellegű zavarokat okoznak. Még egy szerepe van a tápvezetéknek az ilyen, egyvágányú pályáknál: lehetővé teszi, hogy üzemzavar esetén- csak a hibás szakaszt kelljen áramtalanítani. A vezeték segítségével ez a rész megkerülhető, az áramot a pálya többi része megkapja. Áz 50 négyzetmilliméteres acél tartósodrony csak a tápvezeték után kerül a helyé-* re. Ez tartja majd a százas munkavezetéket. — Fontos, hogy a munka- vezeték ne lógjon. A mozdony áramszedője csak így tud énrintkezni vele. Ezért kell a tartóvezeték. A munkavezeték pedig kígyózó vonalban halad azért, hogy az áramszedőt ne egy ponton koptassa. Délután fél kettő: a vágányzár hamarosan véget ér. A vezetéképítők a vasúti átjárónál az oszlopra emelik a vezetéket. Az átjárót szabaddá kell tenni. Lehőcz Rudolf M. F. Satrov író okoztak' a kultúrában, a tudományban, a pártban, s az egész szovjet társadalomban. E kár mértékéhez közismert adalék a háború első időszaka, de elgondolhatjuk, miként dolgozott a legtapasztaltabb munkatársai nélkül a szovjet diplomácia, milyen hatékony volt legjobb elméi nélkül a szovjet tudomány. Mindez, úgy gondolom — mondotta Satrov —, a legsúlyosabb bűntett volt a szocializmus ellen. Mégis, sokan úgy vélik, hogy Sztálin személye összefonódott a szocialista építés, a honvédő háború nagy győzelmeivel, amiért is Sztálin bírálata a szovjet emberek számára szent dolgokat sért. Számunkra — így Satrov — a legszentebb nem egyetlen személy, hanem azok az eszmék, célok, amelyeket maga elé tűzött a forradalmárok első nemzedéke. Azzal, hogy kimondjuk az igazságot, csak megerősítjük ezek hatását az új nemzedékek tudatában. A most kibontaHÁROM ÉVTIZED EMLÉKEI ________ — Budapestről kerültem Barcsra 1954 májusában. A IX. kerületi pártbizottságon dolgoztam, amikor jött az országos nagy káderátcsoportosítás, és vidékre irányítottak. — Az, hogy idekerültem nem tőlem függött. Hajdúnánási voltam, épp ellenkező irányba akartam menni. Somogy a IX. kerületé — mondták —, oda mi küldünk kádereket. Nem azt kérdeztem, hogy hol van Barcs, Tab vagy Siófok, hanem azt, hogy ki hol van azok közül, akik már vidékre mentek a pártbizottságról. Mandik Béla, akit nagyon tiszteltem, egy hónappal előbb jött ide, miatta is választottam Barcsot. — mondta Süveges Sándor. — Alig voltam huszonhárom éves, amikor idekerültem. Májusban az első pártbizottsági ülésen javasolták kooptáláso- mat a járási pártbizottságba, megválasztásomat a párt-vb- be. Nem ismert senki, be kellett mutatkoznom. Elmondtam, hogy géplakatos az eredeti szakmám. Odahaza, Hajdúnánáson lettem párttag 1948-ban. Szakmai fejlődésem miatt mentem Pestre, s egy öthónapos pártiskola elvégzése után kerültem a IX. kerületi pártbizottságra, onnan Barcsra agitációs-pro- paganda osztályvezetőnek. Az égyik legemlékezetesebb felszólalás a tsz-elnöké Loson- czi Pálé volt: „Ügy ismertük meg, ahogy bemutatták. Adjuk' meg a bizalmat a számára. Mindig bíztam a fiatalokban, bizonyítsa be, hogy meg tud felelni annak, amit itt vállalt!” Süveges Sándor azóta érzelmét tekintve is barcsi: harminchárom éve dolgozik ugyanabban az épületben, huszonegy éve első titkár. A nevek változtak, a járásiból azóta városi pártbizottság lett. Szobájában a bútornak is szép állóóra jelképezi az állandóságot és az idő múlására figyelmeztet. A látogató az ablakon át a megszépült Barcs főutcájának részlété- ban gyönyörködhet. Süveges Sándor élénken emlékszik az egykori makadámúira, az árkokra és a vízgyűjtő rendszerre a hozzátartozó sárral. kozó bírálat egy csodálatos tisztulási folyamat. Meg kell végre mondanunk, hogy az októberi forradalom tényleges vezetői nem voltak árulók, idegen hatalmak ügynökei, ahogy ezt róluk a sztálini korszak rágalmazói állították. A lenini gárda el fogja foglalni méltó helyét a forradalom, a párt történetében. Határozott és feltétlen rehabilitációjuk egyúttal igazságtétel magával a forradalommal szemben is. Az igazság megismeréséhez hozzátartozik az is, hogy kiadják például a 20-as évek alapvető pártdokumentumait, amelyek megvilágíthatják a fejlődés alternatíváit, amelyekből megérthető, mi miért történt az ország, a párt életében. Reális történelmi képre van szükség, és nem a sztálini hírhedt Rövid tanfolyamra, amelynek torzításaitól sokan ma sem tudnak szabadulni. A peresztrojka kibontakozó folyamata állásfoglalásra készteti az alkotó értelmiséget, különösen az olyan elkötelezett alkotókat, mint Satrov, így természetesen szó esett az ő közérzetéről is. „Szerencsés ember vagyok — mondotta —, mert mindazt, ami úgy két éve nálunk történik, azt hittem korábban, hogy nem érem meg, bár a fordulat eljövetelében bíztam. Az elmúlt két esztendő alatt gondolkodó néppé váltunk. Az emberek nyugodtan élnek, szabadon kimondják gondolataikat, a tévedéshez is joguk van. Ez óriási dolog. Ám rengeteg a javí- 'tanivaló, örökségünk az élet bizonyos szféráiban valóságos Augiász istállója és a javításhoz heraklészi erőfeszítésekre van szükség. A Csak a nagy fák voltak szépek. Előkerülnek a régi emlékek: ^-minden megváltozott ezen a tájon 1954 óta. Különösen fontosnak tartja az első titkár a párbeszéd megindulását a szomszédos Jugoszláviával. — Szép jelképe volt ennek, amikor 1969 májusában megnyílt a Drávát átívelő közúti híd... Azóta állandóan mélyül a kapcsolat a két határterület között, közösen figyelünk egymás munkájára, hasznosítjuk a tapasztalatokat. Az átmenő forgalom az idén már meghaladja a félmilliót... Három évtized emlékei között ott van az is, amikor, 1956 után újjászervezték a pártszervezeteket. Napközben sokat mentek esőben, szélben sárban motorkerékpárral. Alapító munkásőr is volt: társaival együtt őrködtek a rend felett. Az iparosodás és a városiasodás időszakában sok avatáson, átadáson vett részt. Amikor megkérdeztem, melyik volt a legemlékezetesebb, azt felelte: a legkisebbtől a legnagyobbig mindegyik kedves volt a számára, örült amikor Barcs valamivel gyarapodott. Érték kudarcok is. S van olyan elképzelése, amely még mindig nem valósult meg. Ilyen az új könyvtár. Családszerető ember, örül annak, hogy a fia és a lánya is kommunista. Ha ideje engedi, az erdőt-mezőt járja... Lajos Géza fékező, tehetetlenségi erő gyakran önmagunkban, a bennünk élő rossz tradíciókban van. A forradalmi változások azonban mégis megindultak, s mind jobban kibontakoznak, mert egyre jobban felismerjük a fékező mechanizmusokat, s teszünk is ellenük. Ami ma történik, az a valódi leninizmushoz való visszatérés. Nincs itt az ideje, s talán szükségtelen is, hogy jelzőkkel minősítsük, a mai korszakot. Az ilyesmivel az ember gyakran melléfog. A megelőző időszakot nagy pangásként minősítjük, de annak idején lenini útnak nevezték, noha az országban sok olyasmi történt, aminek kevés köze volt a lenini úthoz. Most viszont, a tettek lényege összhangban van a szavakkal.” Satrov végezetül arról szólt, hogy munkássága azért járja körül újra és újra a lenini időszakot, a forradalom történetét,, mert így tudja megérteni a jelen problémáit, a mai konfliktusok eredetét és kap — talán — lehetőséget arra, hogy némiképp bepillantson a jövőbe. Ügy látja, hogy a leniniz- musnak mindig lesz üzenete minden kor változtatói számára, és mindig veszélyt jelentenek majd ezek a tanítások a konzervatívok számára, járjanak bár forma szerint a „lenini úton”. A leninizmus forradalmi lényege és politikai realizmusa nem fér össze az öncsalás színes díszleteivel, a liturgikus politikai jelzőkkel. A lenini gondolatok búvópatakja előbb- utóbb felszínre tör, hogy anyagi erővé váljék, ahogy ez napjainkban a Szovjetunióban történik. Kende János
