Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

1987. november 4., szerda Somogyi Néplap 5 Kalinyini barátsági napok ÖNISMERET A HONISMERETBEN Mi-Egy-Más Hogy jógázik-e a fakir, s elképzelhető-e, hogy a ma­gyar nép a kínaiaktól szár­mazik? Ki tudja? S arra vajon hányán tudnak vála­szolni, hogy mennyi Kapos­vár nevű helység létezik a földön? Az a hatvan középiskolás diák, aki tagja a kaposvári múzeum öntevékeny honis­mereti baráti körének, bi­zonyára nem jön zavarba e kérdések hallatán. — Nem csupán ezekre a furfangos feladványokra, hanem sok komoly kérdésre is választ kapunk a foglal­kozások során. Az egész éves programot közösen ál­lítjuk össze, de mindig van lehetőség arra, hogy időt szakítsunk az időszerű vagy a bennünket legjobban fog­lalkoztató kérdésekre. A legszívesebben az önismereti előadásra emlékszem. Sok minden kiderült ott rólunk, amit nem is gondoltunk vol­na magunkról — vallja meg huncut mosollyal Kovács Ildikó, mialatt egy fénykép- albumot mutat. — Ezeket a fotókat egy pécsi kiránduláson készí­tették a gyerekek, majd mú­zeumunk laboratóriumában ki-ki maga hívhatta elő filmjeit. Nagy sikere volt annak a foglalkozásnak, a*»ol természettudósok is­mertették meg a gyerekeket a növény- és állatgyűjtés szépségével — mondja dr. Takács Éva, a múzeum tör­téneti osztályának vezetője, az öntevékeny diákkör irá­nyítója. A tavaly alakult baráti kör gyermekcipőben jár még. Az elképzelések, a ter­vek lassan körvonalazód­nak. A tavalyi esztendő ta­pasztalatai után az idén kissé megújult formában várják a szervezők — a KISZ városi bizottsága, és a házigazda, a múzeum — az érdeklődőket. A forma kissé változott, a tartalom, a cél azonban továbbra is változatlan. Miként a társa­ság neve Mi-Egy-Más is utal rá, a diákkör a meg­szokottól eltérő módszerrel és formában szeretne a vá­ros középiskolás diákjainak ismeretet-edni önmagukról, a környezetükről, hazánk­ról és a világról, s mindezt úgy, hogy ismereteiket az oktatás során is hasznosíta­ni tudják. — A mai középiskolások túlterheltek, kevés idejük marad csak a pihenésre, a szórakozásra, ezért olyan programokat kínálunk ne­kik, ahol kikapcsolódhatnak, s ugyanakkor ismereteket is szerezhetnek. A diákkörnek általában első és második osztályos diákok a tagjai, ezért a foglalkozásokat meg­osztva tartjuk, mindkét cso­portnak havonta egyet, álta­lában hétfői napokon, itt a múzeumban. Az első össze­jövetelt a nyári szünet után nemrég tartottuk. Az ismer­kedés, a bemutatkozás mel­lett Kaposvárról tartottunk diaképes beszámolót. Me­gyénk megismerése után ki­tekintünk az ország más részeibe is, és kirándulá­sokat, túrákat szervezünk hazánk idegenforgalmi, tu­risztikai központjaiba. A tavalyi jól bevált módszert folytatva, az idén is egy-egy témakör köré csoportosítjuk a hónapokat. így az idén is lesz régészeti, képzőművé­szeti, néprajzi hónap, s ez természetesen nem jelent merev besorolást. A tavalyi programba is belefért a disz­kó s a filmvetítés is. Mivel körünkben sok a lány, úgy gondoltuk, nem lenne ér­demtelen egy sütő-főző dél­után, ahol mesterszakácsok irányításával keverhetnék a leendő háziasszonyok a fakanalat. • — Ígértek budapesti mú­zeumlátogatást, a régészeti lelőhelyek bemutatását, is­merkedést az építészeti di­vatokkal. S ha mindez így is lesz, nem sajnálom a sza­badidőből azt a néhány órát, amit itt töltök — vall­ja egy szőke kislány. H. É. Ismerős termékek Nagyatádon Tegnap fél háromkor gör­dült a kalinyini vendégek autóbusza a nagyatádi Gá­bor Andor Művelődési Köz­pont elé. A Szaveljeva Lud­milla Anionomnak, a terü­leti szakszervezeti bizott­ság instruktorának vezeté­sével érkezett csoportot Dor- csi Sándor, a városi pártbi­zottság titkára üdvözölte. A két megye testvérkapcsolata révén az itteni gyárak ter­mékeiből bőven jut az ot­tani pultokra. A Szovjet­unióban közkedvelt zakusz- kát a Nagyatádi Konzerv­gyárban készítik. A két város között is vannak ha­sonlóságok. Mindkettő kor­szerűen felszerelt kórházzal és textilipari üzemmel ren­delkezik, s mindkét város hűséges pártolója a művé­szeteknek. Varga Gézának, a nagyatádi szobortelep veze­tőjének kíséretében a kali­nyini orvosok, mérnökök és szakmunkások megismer­kedhettek a Rinya-parti al­kotótáborral is. Itt az el­múlt 12 évben több mint 70 alkotás született. Vendége volt a városnak Vladimir Bujnacsev, Jurij Szintyije- vics, Rezo Haszia és Juris Kanasin is, akinek Erdei történet című munkája a város egyik legszebb köz­terét díszíti. A program a cérnagyárban folytatódott. A vendégek előbb egy vi­deofilm segítségével is­merkedtek a gyárral, majd meghallgatták az igazgató tájékoztatóját. Gregor István egyebek között arról szólt, hogy az elmúlt években mi­lyen korszerű berendezé­sekkel szerelték föl a gyá­rat. Torják Vincéné, a párt­vezetőség titkára a politikai munka jelentőségéről be­szélt. A nagy októberi szo­cialista forradalom 70. év­fordulója tiszteletére ve­télkedősorozatot szerveztek a szocialista brigádok. A ka­linyini barátokat két kiállí­tással is köszöntötték a gyárban. Az egyik a Szov­jetunióban folyó oktatást, a másik az* orosz falu jelenét mutatja be. A vendégek a gyárlátogatást követően ba­ráti eszmecserén találkoz­tak a nagyatádiakkal. A GOV vendégei Harmincöt fős kalinyini küldöttség látogatott tegnap délután Siófokra. A vendé­gek megcsodálták az őszi Balaton hullámverését, az Arany-part immár jórészt néptelen szállodáinak impo­záns sorát, majd elsétáltak a hajóállomásra is. A szov­jet testvérmegye küldöttei Jugoszláviában évtizedes hagyományai vannak a ma­gyar nyelvű könyvkiadás­nak : Újvidéken, Szabad­kán, Eszéken és Muraszom­baton is jelennek meg ma­gyar könyvek. A napokban véget ért belgrádi nemzet­közi könyvkiállítás és vá­sár rájuk irányította a fi­gyelmet. Déli szomszédunknál a legtöbb magyar nyelvű könyvet az újvidéki „Fó­rum” adja ki. Közülük a szépirodalmi mű a legtöbb, de gyakoriak a politikai, művészeti és gyermekirodal­mi alkotások is. A belgrádi nemzetközi könyvkiállításon több tíz­ezer látogató, köztük az or­szág számos kiemelkedő po­litikai és közéleti személyi­sége kereste fel a „Fórum” pavilonját. Sok elismerő szó hangzott el és a sajtó sem fukarkodott a dicséretekkel. Ehhez talán az is hozzájá­elemek, tehát számítanom kell a gyerekek alkotó mun­kájára. A rögtönzés módját és helyét előre megbeszél­jük, és így tudatosan, min­dig egy kicsit másképpen sikerül megszólalnunk évi 15—20 fellépésünkön. — Milyen művek alkotják repertoárjukat? — Louis Armstrongot te- .kintjük a példaképünknek, s főképp New Orleans-i ze­nért játszunk. A Tinnroof blues, az Indiana és a Te­jesember mellett sok nép­szerű melódiával lépünk a közönség elé. Ilyen a Hello, Dolly!, Az utca napos olda­lán. — Mire készülnek a kö­zeljövőben? — Ügy érzem, olyan szint­re sikerült eljutnunk, me­lyet mindenképen jó lenne megtartani. S ha az együt­tes tagjai betöltik 18. élet­évüket, szeretnénk ORI- vizsgát tenni. Apáti János örömére a siófoki zeneiskolában fél év óta működik dzsessztanszak. Remélhetőleg egyre több gyerek kap kedvet a dixie­land-muzsikához, és így az utánpótlás előadásában is élvezhetjük majd Az utca napos oldalán temperamen­tumos melódiáit. L. S. nagy érdeklődéssel nézelőd­tek a városközpontban, s többek között betértek a legnagyobb áruházba, a Sió­ba; megtekintették a Dél­balatoni Kulturális Közpon­tot is. A siófoki Gáz- és Olaj- szállító Vállalat nem vélet­lenül lett a csoport vendég­látó házigazdája. A GOV ugyanis nemcsak testvérme­gyei, de gazdasági munka- kapcsolatot is fenntart a szovjet partnerekkel. így a késő délutáni, az OKGT- üdülőben tartott baráti ta­lálkozón a vendégeket is jobban érdeklő beszámoló­ra kerülhetett sor. A házi­gazdák nevében Szabó La­jos, a GOV MSZBT ügyve­zető elnöke köszöntötte a delegáció tagjait, majd Sza- konyi Géza vezérigazgató tartott tájékoztatót a válla­lat munkájáról. A hazai kő­olaj- és földgázipar jobb megismerését szolgálta az orosz nyelvű videofilm le- vetítése is. A találkozón részt vett Stadler László, a megyei pártbizottság munkatársa, Kovács István, a Siófoki Városi Pártbizottság titká­ra, Kolompár Károly vszbt- titkár és Márkus Gábor, a GOV pártvezetőség titkára is. A beszámolók után a GOV kötetlen, baráti eszme­cserén és vacsorán látta vendégül a szovjet testvér­megye küldötteit. Múzeum- és iskolalátogatás A nagy októberi szocialis­ta forradalom közelgő het­venedik évfordulója alkal­mából Somogyba látogatott a kalinyini művészeti együt­tes is. Tegnap megyénk ha­tárőrvárosát, Barcsot keres­ték föl. A negyventagú együttest Kaisprné Szimcsák Ágota, a városi pártbizott­ság politikai munkatársa és Kérdi Ferenc, KISZ-titkár köszöntötte. A vendégek első útja a Dráva Múzeumba vezetett, ahol megtekintették a város általános iskolásai számára, Vörös hajnal hasad címmel kiírt rajzpályázat legszebb alkotásait, majd Orzsi Zol­tán, a múzeum vezetője ka­lauzolta őket a drávai halá­szatot és a helyi termelőszö­vetkezet életét bemutató ki­állításon. Az együttes a hazai folk­lór bemutatását, a népdal és népzene . megszerettetését tűzte ki célul — mondta Magyar nyelvű könyvkiadás Jugoszláviában rult, hogy a „Fórum” nyom­dája kapta meg az idén a 9. nemzetközi nyomdaipari kiállítás nagydíját, az Aranypecsétet. Ezt 1978 óta évente a legszínvonalasabb kiállítású könyvekért íté­lik oda. A magas elismerést a 1 Fórum” nyomda a krak­kói Jágello könyvtárban őr­zött, a XV. században per­gamenre írt kódex Pictura- tus Balthasaris Behem ha­sonmás kiadásával érde­melte ki. A 744 oldalas, bőr­kötésű, aranykapcsos kó­dex tökéletes mása hét hó­nap alatt készült el 4000 példányban, a lengyel meg­rendelő legnagyobb meg­elégedésére. Ára példá­nyonként 980,— dollár. A siker túlnőtt az országhatá­ron: a „Fórum” nyugat­európai cégektől nyomban két megrendelést kapott ha­sonmás könyvek elkészítésé­re. Haritomova Ludmilla Nyiko- lajevna, művészeti vezető. A ' táncosok három alkalommal nyerték el hazájuk legma­gasabb fesztiváldíját. Tagja­ik között nemcsak egyete­misták és tanárok, hanem általános iskolások és mun­kások, szakmunkások is ta­lálhatók. A dixieland bűvöletében Az utca napos oldalán „Apáti János a legjobb értelemben vett dixieland- barát, aki egész életét, kar­rierjét, családját, mindent rádob arra, hogy a dixie­land-muzsikában eredmé­nyeket érjen el.” E szavak­kal jellemezte Benkó Sán­dor a siófoki Volán Dixie­land Band vezetőjét. A mindössze hattagú együttes tudásáról nemrég a televí­zióban is meggyőződhet­tünk. A korát meghazudto- lóan fiatalos tanárembert aura kértem, mutassa be együttesét. — 1974-ben alakult a cso­portunk. A Kapos Volán szakszervezeti bizottsága biztosítja működésünket. Az elmúlt években állandóan változtak a tagok. Az érett­ségi megszerzése után so­kuk zenei pályán maradt, így az amatőr muzsikusok­ból profi zenészek lettek. Első sikerünk az 1975-ös győri dszesszfesztiválhoz fű­ződik. Azóta rendszeresen szerepelünk a megye ren­dezvényein, s gyakran ka­punk meghívást az ország különböző dzsesszklubjaiba. Többször szerepeltünk együtt Benkó Sándor zenekarával. Tavaly szereztük meg a ki­váló együttes címet. — A szaklapok modern zenetanárnak minősítik. Te­Az először hazánkba láto­gatott művészeti együttes a II. számú általános iskolá­ba is ellátogatott, ahol dr. Hetzer Istvánná igazga­tó és dr. Papp Ferencné, az iskola MSZBT tagcsoportjá­nak vezetője fogadta őket. A köszöntő szavak után a fel­ső tagozatosok rövid műsort adtak a vendégek számára. A táncosok érdeklődéssel ismerkedtek az iskola életé­vel, megtekintették a szak- tantermeket, részletes tájé­koztatót hallgattak meg a tárgyi, technikai feltételek­ről. Megtekintettek egy házi kiállítást is az iskola növen­dékeinek rajzaiból. A rövid beszélgetés után — melyen az iskola min­dennapjairól, az ott folyó munkáról is szó esett —, az együttes tagjai a műve­lődési házba siettek, ahol este bemutatták műsorukat. Ezt követően baráti esten vettek részt, ahol a város nyolc MSZBT-tagcsoportjá- nak vezetőivel is találkoz­tak. Csütörtökön a marcali művelődési házban tekinthe­tik meg a művészegyüttes előadását. vékenysége mitől újszerű a zenei életben? — A siófoki zeneiskolában klasszikus zenét oktatok, de a rögtönzőkészséggel rendel­kező tanulókkal az óra vé­gén mindig foglalkozom. Ze­neiskolai tanulmányaik ide­jén sokféle hangszeren ját­szanak. Az iskola befejezté­vel, sajnos, többségük abba­hagyja a zenélést, elfelejtik az együttmuzsikálás örömét. Arra törekszem, hogy tanít­ványaim kamarazenekarok­ban kamatoztathassák tudá­sukat, tehetségüket. Nem­csak az eredeti folklórra épülő, hanem a modernebb számok hangszerelésekor is fontosak az improvizációs ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents