Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

1987. november 4., szerda Somogyi Néplap Újító szellem kapun kívül és belül „Az iparban ... a műszaki fejlesztés jobban igazodjék az üzemek adottságaihoz.” (A megyei pártbizottság szeptember 2-i határozatából.) Eredményeket elérni és tartósítani akkor lehet iga­zán, ha a műszaki fejlesztés nem korlátozódik licencek, gépek, módszerek megvásár­lására, hanem az úgyneve­zett „szubjektív” tartaléko­kat is mozgósítja a terme­lőegység. Vagyis: újító szel­lemet, alkotó közérzetet tesz általánossá minden részegy­ségében. Enélkül nincs fo­lyamatos megújulás, enélkül a legkorszerűbb technika sem működtethető a kívánt eredménnyel. A Csepel Művek Egyedi Gépgyárának Kaposvári Nehézgépgyára „vevő” min­den jó ötletre. Különösen ha az „eladók” — a saját dol­gozók. — Számos alkalom van arra, hogy az ötletek is­mertté váljanak, és a véle­ményezőkhöz, elbírálókhoz jussanak — mondta Biczó József, az üzemi szakszerve­zeti bizottság titkára. — Egy-két hetes ötletverse­nyek, különféle értekezle­tek serkentik a fejtörést, és a napi munka során is szó­ba kerülnek jó elgondolá­sok. Az egyik legfontosabb „öt­letserkentő”: az újítási fel­adatterv. Sok mindent meg­valósítanak belőle, visszaté­rő téma ritkán van. Általá­ban az importkiváltásra, az anyag-, energia-, és idő­megtakarításokra ösztönzik az újítókat. — Jó hatása van annak a januártól érvényes rendelet­nek, mely szerint bérköltség helyett a termelési költség­ből fizetik az újítási díjakat — folytatta a tájékoztatást Biczó József. — A lehetősé­gek javulásával párhuza­mosan gyárunkon belül is igyekszünk élénkíteni, ébren tartani az újítókedvet. Le­het, hogy nem tartozik szo­rosan a témánkhoz, ám mégis fontosnak tartom, hogy elég sok olyan hobbi­rendezvény van nálunk, ami a készséget és a képességet fejleszti. Otthon sokan sze­Klubra gyűjtenek Pénzt keresnek a KISZ-esek Féléves késéssel indult, a lépéshátrányt jó taktikával, ügyes szervezéssel azonban hamar behozta. Ma már a megyében náluk működik legeredményesebben a KISZ- közösségi munkavégzés. A siker titkáról Kungli Fe­renc, a kaposvári Volán KISZ-bizottságának titkára vall. — Kezdetben nehéz volt a fiatalokat meggyőzni a közösségi munka értelméről, s arról, hogy ebből nem csu­pán a vállalatnak, hanem nekik is hasznuk származik. Nézzük csak sorjában. A vállalat, amely amúgy is ál­landó munkaerőhiánnyal küzd, jól jár, hisz a KISZ- esek vállalják, hogy munka­idő után olyan tevékenysé­get végeznek, melyre külön­ben nem lenne ember, s mindezt olcsóbban, s gyak­ran jobban és gyorsabban is, mintha külső szakembe­rekkel dolgoztatnának. S nem előnytelen az üzlet a dolgozónak sem, hisz a nye­reség körülbelül hatvan szá­zaléka az ő zsebébe vándo­rol. A pénz többi része a KISZ-bizottságot illeti, azt azonban a munkavégző ha­tározza meg, hogy ezt az összeget mire költsük. — Hégi vágyunk egy új ifjúsági klub, ahol munka után összegyűlhetnénk, programokat szervezhet­nénk, vagy egyszerűen csak beszélgethetnénk. Erre is egyre nagyobb szükség len­ne manapság. Van ugyan egy klubunk itt a telepen, ez azonban nagyon távol van a várostól, s hiába vagyunk Volán-dolgozók, mi is a me­netrendhez vagyunk kötve, az pedig nem hozzánk al­kalmazkodik. A klub mel­lett a szakszervezeti ifjúsági tagozat segítségével kondi­cionálótermet is szeretnénk építeni, s az sem megy pénz nélkül. A közösségi munka- vállalásból nyert pénz nagy részét ezekre fordítjuk. So­kan szerveznek kirándulá­sokat, túrákat — mesél a pénz sorsáról Vuncs István, aki egy társával vállalta, az elromlott autóbuszerősítők és mikrofonszárak javítá­sát. Korábban a vállalat a hibás alkatrészeket Pécsre szállította javítani, ez a fo­lyamat azonban jóval hosz- szabb, bonyolultabb és drá­gább volt, mint most, hogy a vállalat két dolgozója vet­te kezébe a dolgok irányí­tását. — Egy-egy alkatrésszel két-három órai munkánk van, ezt azonban otthon a saját szerszámaimmal, ké­nyelmes körülmények között is el lehet végezni, s min­dig jól jön az az öt—hat­száz forint, amit havonta ez­zel keresek — mondja Ist­ván, aki főmunkaidőben autószereléssel keresi kenye­rét. Eddig huszonhat szerző­dést kötött a vállalat veze­tősége és a KISZ-bizottság közösségi célú munkavég­zésre. A legtöbben szerelési munkákra vállalkoztak, de a gépjármű- és autóbuszve­zetők is bekapcsolódtak a munkába. Több mint ötszáz­ezer forint nyeresége volt a vállalatnak ezekből a mun­kákból. Kétszázezer forint a KISZ-bizottság kasszájába vándorolt, a többit a mun­kavégzők között osztották szét. — Tervezzük, hogy a nye­reség egy meghatározott százalékából fiatal dolgozó­ink lakásépítését támogat­juk kamatmentes kölcsön­nel. Sokfelé kellene pénz, főhet a fejünk, hogyan gaz­dálkodjunk vele. A legtöbb KISZ-alapszer­vezetben az anyagiakkal van a legnagyobb gond, s érthetetlen módon mégis kevesen vállalkoznak ilyen munkára. Pedig csak a vállalati, intézményi támo­gatásból sehol sem lehet ma már megélni. A nem kaposvári székhelyű Volán­telepeken is egyre többen veszik ezt észre, így mind többen vállalkoznak ott is közösségi célú munkákra. A KISZ Központi Bizottságá­nak határozata értelmében harminc év alatti fiatalok­nak kínálhatja fel a válla­lat ezt a lehetőséget, ettől azonban el lehet, s gyak­ran el is kell térni. Mindig a munka jellege, s a válla­lat igénye határozza meg a szerződés tartalmát, hisz a cél közös: nyerjen a válla­lat, s járjon jól a dolgozó is. H. £. retnek kötni, varrni, kézi szerszámot készíteni, mű­szaki eszközökkel foglal­kozni — az általuk elkészí­tett tárgyakat időnként ki­állításon mutatjuk be. Ezzel is elősegítjük, tápláljuk a műszaki, technikai jellegű érdeklődés fenntartását és fejlesztését. Az érdeklődés valóban nem köthető munkahely­hez, a legjobb, ha az em­ber egész személyiségét át­hatja. — Gyárkapun belül az újítási mozgalmat a mun­kaverseny részévé tettük. A verseny értékelésekor sze­repe van annak, hogy egy- egy kollektívának van-e megvalósítható ötlete, újítá­sa. A vezetők munkájának értékelésekor is fontos szem­pont az, hogy milyen mér­tékben segítik a jó elgondo­lások megvalósulását. Lovay Andrásné újítási előadó néhány eszmei csete­patét elevenített föl a be­szélgetésünk elején: amikor a szakszervezettel együtt küzdött egy újítás bevezeté­séért. — A jó légkör föltételezi az őszinteséget — mondta. — Gyárunk vezetői jó néven veszik, ha észrevételeimmel segítem a megalapozottabb döntést. Az újítók néha sértődékenyebbek... Viszont javukra válik, hogy nem mérgelődnek sokáig. Belát­ják, ha nem valósítható meg újításuk. Például azért, mert nem reális az elképzelésük, vagy azért, mert az import­helyettesítésre kitalált al­katrész „eredetije” már út­ban van a gyárba. Ha vi­szont a megvalósítható ja­vaslat nem kap kellő figyel­met, akkor az újítóval együtt megkeresem az elbí­rálót, és ha szükséges, a szakszervezeti bizottság se­gítségét is kérem. A nyolcvanas években át­lagosan ötvenen-hatvanan újítanak évente. Általában több a fizikai, mint a mű­szaki területen dolgozó újí­tó. Suri Sándor technológus szerint mindig van mit újí­tani, hiszen a profil állan­dóan változik. Minden új feladatra és új gondra ér­zékenynek kell lenni. K. Gy Október máig ható üzenete Emlékűiét a megyei Oktatási Igazgatóságon A megemlékező szép sza­vakon túlmutató, tudomá­nyos igényű előadások tet­ték izgalmas szellemi él­ménnyé a tegnapi emlék­ülést, melyet a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendeztek a megyei Oktatási Igazgatóságon. Áz esemény jól példázta, hogy ma nem egyszerűen az illem késztet múltidézésre, sokkal inkább az a törekvés, hogy a tör­ténelem tanulságainak elemzése által jussunk kö­zelebb a ma megértéséhez, a további fejlődés lehetősé­geinek és buktatóinak felis­meréséhez. Erre utalt meg­nyitójában Eredics Károly, az Oktatási Igazgatóság igazgatója is, amikor azt mondta: a szocializmus ál­landó mozgásban, változás­ban lévő valóság, mely ta­nulva épül, s tárja fel le­hetőségeit. Bíró Gyula, az MSZBT fő­titkára nyitóelőadásában a hét évtized előtti történelmi fordulat máig ható mozzana­tait vette sorra. Mint mond­ta, az eltelt idő alatt sokat változott a szocializmus gya­korlata, s voltak olyan idő­szakok is, amikor eltértek a társadalomépítés lenini el­veitől. A glaznoszty és pe­resztrojka kifejezésekkel fémjelzett megújulási folya­mat azonban egyenes foly­tatása 1917 eszméinek. Mint hangsúlyozta, ma nem sza­bad beérni a szocializmus egyes vonásainak átalakítá­sával; átfogó minőségi vál­tozásokra van s.zükség, tényleges és nem látszat­eredményekre. E változtatá­si szándék tartósságának legfőbb garanciája, hogy eb­ben az egész haladó világ érdekelt. Dr. Kovács László tan­székvezető főiskolai tanár gazdasági nézőpontból te­kintette át a Szovjetunió fejlődését. Korábbi szélsősé­ges megítélések sorával szállt vitába. Mint mondta, amikor elítéljük például a 30-as éveknek a lenini, új gazdaságpolitikával szakító voluntarizmusát, azt is lát­nunk kell, hogy az erőlte­tett iparosítás nélkül a Szovjetunió aligha állhatta volna ki a második világ­háború erőpróbáját. Az SZKP és a pártélet megújulása című korreferá­tumában Suri Károly, az Oktatási Igazgatóság nyugal­mazott igazgatóhelyettese egyebek közt a XXVII. kongresszus állásfoglalása alapján szólt arról, hogyan erősödhet a párt vezető sze­repe a változó feltételek kö­zött. Dr. Horváth Gyula főisko­Korszerűsítik Nagyatád közvilágítását Néhány évvel ezelőtt még okkal-joggal kárhoztattuk Nagyatád közvilágítását, a város áramszolgáltatóit. Az­óta azonban nagyon sok minden megváltozott. Ro­mán Imre tizennyolc évi csurgói szolgálat után éppen két évvel ezelőtt vette át a Dédász itteni kirendeltségé­nek vezetését. Akkor jelen­tős változásokat ígért. Hogy mi történt azóta — arról a napokban a megyei tanács­tagi csoport ülésén is szó volt. ••• Csaknem félezer kilométer hosszú, különböző feszültsé­gű vezeték karbantartásá­ért, 157 transzformátorállo­másért felelnek. Tulajdon­képpen az egykori nagyatá­di járás és Böhönye min­dennapi gondjaival kell szá­molniuk. Román Imre is­merte azokat a gondokat, amelyek miatt nap mint nap zúdultak a Dédászhoz a pa­naszok. Ezért is kereste föl az érintett tanácsokat, közö­sen keressék a bajok meg­szüntetésének módját. Hogy ma már mind kevesebb a hibabejelentés, az annak is köszönhető, hogy két évvel ezelőtt befejeződött a 120/20 kilovoltos nagyatádi transz­formátorállomás korszerű­sítése. — Mégis' előfordulnak még üzemzavarok. — Vannak kivédhetetlen dolgok. Nagyatád és térsége, mint ismeretes, a szélsősé­I ges időjárásnak kitett terü­let. Számításba kell ven­nünk, hogy a villámcsapá­sok, a szél és hóviharok át­meneti problémákat okoz­hatnak. Ezek kivédhetetle­nek. Volt viszont amelyen javítani lehetett. Igyekez­tünk kiváltani a légvezeté­keket földkábelekkel. Most például a Kiszely utcában dolgozunk, a Gyár utcában pedig a felsővezetékeket kor. szerűsítjük. Kiépítjük Nagy­atád északi körvezetékét, a városközpont földkábelhur­kát. Mindezzel csökkentjük a meghibásodások lehetősé­gét, képesek leszünk bizo­nyos szakaszolásokra, s így egy-egy hiba esetén keve­sebb fogyasztónak okozha­tunk kellemetlenséget. — Ha már szóba kerül­tek a kellemetlenségek: ko­rábban többször is előfor­dult, hogy az átutalási szám­lákkal rendelkezők villany­óráját kikapcsolták, mert bár a pénzt átutalták, az nem érkezett meg időben. — Ilyesmi ma is megtör­ténhet, de igyekszünk rugal­masan kezelni ezeket a problémákat. Azzal, hogy szolgáltatunk, a fogyasztók érdekeit is figyelembe kell venni. Példaként említhetem a Kiszely utca szomszédsá­gában épülő új, családiházas lakótelepet, itt meg a hét­végén is vállalkozunk az új fogyasztók bekapcsolására, hogy ne miattunk kelljen leállni az építkezésekkel. Is­merjük a város fejlesztési elképzeléseit, így a tanáccsal történt egyeztetés alapján már most készülünk a maj­dani bevásárlóközpont ener­giaellátásának biztosítására. Kovács Antal, a városgaz­dálkodási osztály vezetője is megnyugtatónak tartja a Dédásszal kialakult kapcso­latot. — Ma már példás az együttműködés. Persze van­nak gondjaink. A korszerű­sítést követően jelentősen megnőtt a város áramszám­lája. Legutóbb félmillió fo­rinttal. Amikor arról kell beszélnünk, hogy egyre ke­vesebb pénzzel gazdálkodha­tunk, néha jobb lenne, ha kevesebb lámpa égne. Min­denesetre készülünk külön­böző fejlesztésekre. A Hid- sétányon kezdjük a közvilá­gítás korszerűsítését, ahová tetszetős lámpatesteket ál­lítunk föl. A városközpont­ban olyan megoldásokat ke­resünk, hogy az esti kivilá­gítás egy kisebb ékszerdo­bozra emlékeztessen. A Dé­dász ebben nagyon jó part­ner. Számunkra külön öröm, hogy a kirendeltség — élve a nagyobb önállóságból ere­dő lehetőségekkel — olyan feltételeket teremtsen .a sa­ját számára is, hogy ma már nincsen szükség a napi csa­tározásokra. Kölcsönösen egymásra találtunk, s ennek eredményét a városlakók és a környékbeliek érzik a leg­inkább. N. J. lai tanár a Szovjetunió kül­politikájának történetét át­tekintve szólt több, koráb­ban kényesnek minősített kérdésről, így a nyugati propaganda által ma elősze­retettel feszegetett Molotov —Ribbentrop egyezményről is. Mint mondta, a Szovjet­uniónak létkérdés volt, hogy" elodázza a háborút és időt nyerjen, látva, hogy a nyu­gati nagyhatalmak a neve­tő harmadik szerepére pá­lyáznak. Dr. Jávorszki András fő­iskolai tanár a politikai és a társadalomtudományok vi­szonyának eddig alig hal­lott összefüggéseit villan­totta fel. Mint mondta, a szovjet társadalom igényli a jelenségek valós vizsgálatát, nehezíti azonban ezt, hogy az elmélet esetenként elma­radt a gyakorlat mögött. Somogy és Kalinyin test­vérmegyei kapcsolatainak negyedszázados történetét újszerű megközelítésben te­kintette át dr. Paál László főiskolai adjunktus. Az SZKP és a nemzetközi kom­munista mozgalom kapcso­latainak fejlődését vizsgálta előadásában Szabó György nyugdíjas tanszékvezető. Hagyomány és megújulás egymást kiegészítő, erősítő voltát példázza sokoldalúan dr. Tröszt Tibor, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese, a szovjet kulturá­lis és szellemi élet kérdései­hez kapcsolódó előadásában. Mint mondta, a glaznoszty, a nyilvánosság léte önmagá­ban nem szavatolja, hogy csupa jó alkotások szület­nek, amiként például Solo- hov műveinek értékét sem csökkenti, hogy a személyi kultusz éveiben íródtak. Elnöki zárszavában dr. Horváth Sándor, a mégyei pártbizottság osztályveze­tője összegezte és egészí­tette ki az emlékülés főbb gondolatait, tanulságait. Textilipari együttműködés Sikeresen indult a Buda- Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat és a szovjet litván Linasz Lenipari Egyesülés között kialakult együttmű­ködés: a fél éve kötött megállapodás alapján a szovjet fél december végéig összesen 420 ezer négyzet­méter pamut-len összetételű szövetet szállít a Buda- Flaxnak, ahonnan ennek el­lentételezésére pamutból és szintetikus szövetből készült gyermekruházati terméke­ket, női és férfi dzsekiket és kisebb mennyiségben far­merruhákat küldenek. A Li­nasz így a divatos cikkek­ből bővítheti választékát, a Buda-Flax pedig több szö­vethez jut. Erre azért is szükség van, mert a lenter­mékek iránt fokozódó hazai és külföldi kereslet kielégí­tését, a termelés felfutását gyakran gátolja a szűkös alapanyag-ellátás.

Next

/
Thumbnails
Contents