Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-27 / 280. szám

1987. november 27., péntek Somogyi Néplap 3 Havasi Ferenc Kaposváron Az újragondolás „tanórái" TAPASZTALATOK ÉS KILÁTÁSOK r Évzárás előtt a somogyi téeszek Aktívaülés az Oktatási Igazgatóságon (Folytatás az 1. oldalról) Számvetés — félidőben BESZÉLGETÉS A CSURGÓI KÉPVISELŐVEL Első alkalommal adott számot tevékenységéről Csurgón a népfrontbizottság tegnap délutáni ülésén dr. Horváth Ferenc országgyű­lési képviselő. Mint mondta: a megválasztása óta eltelt két és fél évben elődjének, a Napsugár szövetkezet volt elnökének példáját követve, szűkebb környezetének gya­rapításáért dolgozott. Dr. Horváth Ferenccel, a nép­frontbizottsági ülés előtt sa­játos gondjairól beszélget­tünk. — Mint állatorvos a kör­zetet járva, munkája során naponta találkozik válasz­tóival, s ezenkívül is min­den fórumot felhasznál, hogy véleményt cserélhessen az emberekkel. Hirtelenében nehéz volna összeszámolni, hogy az országgyűlés hány bizottságának ülésén vett részt, ahol egyebek között a gazdaságilag elmaradott kör­zet fejlesztéséért is szót emelt. — Azért kaptam bizal­mat, hogy választóimat a legjobb tudásom szerint kép­viseljem, s én szeretnék en­nek az igénynek megfelelni. Ott voltam a szociális és egészségügyi bizottság ülé­sén is; elmondtam, hogy a csökkent munkaképességű emberek megsegítése, ré­szükre munkaalkalmak te­remtése a mi térségünkben mit jelent. Megértették ag­gályaimat, és azt hiszem, hogy sikerült is megfelelő támogatást szerezni válasz­tókörzetemnek. — A televízióban láttuk, beszámolójában is hallottuk, hogy egyetértéssel támogat­ja a kormány kibontakozási programját, ön voksolt a parlamentben, szeretném megkérdezni, hogy amikor feltartotta a kezét, mennyi kérdőjellel kellett viaskod­nia. — Azt hiszem, nemcsak bennem vannak kérdőjelek. Amikor feltartottam a keze­met, hitem szerint cseleked­tem: e program megvalósí­tásával az országnak sikerül kilábalnia a válságos hely­zetéből. Mint parlamenti képviselő természetesen én is számítok bizonyos válto­zásokra. Decemberben is­mét összeül az Országgyűlés, ismét felelős döntések előtt állunk. Választóimat meg­nyugtathatom: a lehető leg­jobb megoldás mellett fo­gok dönteni. — Az országgyűlési kép­viselő véleményére nagyon sok fórumon kíváncsiak még. Legközelebb hol találkozha­tunk ? — Szakmám gyakorlása folytán naponta találkozom a környékbeli emberekkel. S az sem titok, hogy ajtóm állandóan nyitva áll a köz­érdekű problémákkal jelent­kezők előtt. Minden olyan fórumra igyekszem eljutni, ahol a térségünket érintő dolgokról van szó. Most megbízatásom félidejénél tartok, nagyon sok még a tennivaló. Például a gyéké- nyesi tó körül kibontakozó vitában. Közös összefogásra van szükség ebben is. A népfrontbizottság teg­napi ülésén elismeréssel szólt dr. Horváth Ferenc munkájáról, majd Érdemes Társadalmi Munkás kitün­tetéseket adtak át. Ezt a ki­tüntetést kapta Kiss Dénes- né, a csurgói kollégium ne­velőtanára, Kövesné Csőke Erzsébet, a csurgói I. Sz. Ál­talános Iskola pedagógusa, Gavallér Csabáné, illetve Bán Lajos. N. J. Klenovics Imrének, a me­gyei páttbizottság első titká­rának üdvözlő és megnyitó szavai után Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nagy érdeklődéssel kisért előadást tartott az Ok­tatási Igazgatóság nagyter­mében. Beszéde végén - úgy gondolta e sorok Írója- nemcsak meditációra és önvizsgálatra indító, hanem tettekre is késztető, felrázó hatású gondolatsort tapsol­hatott meg a hallgatóság. Havasi Ferenc azzal ve­zette be előadását, hogy • örült a meghívásnak, s még inkább annak az atmoszfé­rának, annak az elkötelezett tenniakarásnak, amelyet a megye vezetőivel, a gyár munkásaival és vezetőivel való eszmecseréken tapasz­talt. Mint érzékeltette: eddi­gi programjának mondani­valója, annak minden moz­zanata szorosan kapcsoló­dott a párt társadalmi és gazdasági kibontakozási programjához. Az előadó visszatekintett a kongresszus óta lezajlott központi bizottsági ülések napirendi pontjaira, s meg­állapította: csaknem mind­egyik foglalkozott a magyar gazdaság kérdéseivel. A ta­valy novemberi ülés erős pontjának minősítette a helyzetfeltárást, nem annyi­ra a feladatmeghatározást. A júliusi ülésről megállapí­totta: a diagnózis helyes volt, jó kiindulási alap a cselekvéshez. Ám azóta egy­re markánsabb kritikai ész­revételek hangzanak el. Egyesek szerint hiba volt, hogy a kongresszuson és a VII. ötéves tervben a ter­melés növekedését, dinami­zálást hirdetett a párt. Igaz­talan ez a „megállapítás” — mondta — hiszen egyen­súly-orientált növekedésről, dinamizálásról volt szó. Két­ségtelen, 1985-ben és 86-ban átmeneti visszaesés követ­kezett be a gazdaságban. Növekedett az adósságállo­mány, és elhúzódott a ter­mékszerkezet korszerűsíté­se. A fő hiba azonban az volt, hogy nem teremtettük meg a határozatok végre­hajtásának szervezeti és in­tézményi feltételeit. A hatá­rozatok végrehajtásának kritériuma ugyanis nem a szubjektív vélemény, hanem a gyakorlat. Feltételek nél­kül a legjobb határozatot sem lehet végrehajtani. A gazdaság igazi reform­ját — most már látjuk — nagy késedelemmel kezdtük meg. Ennek szemléletbeli, ideológiai és politikai okai is voltak. Változást nem le­het elérni, csak akkor, ha a reform kihat az ideológiai életre, a jogalkotásra, a ká­dermunkára, a tömegkom­munikációra és más egyéb­re is, nemcsak a gazdaságra. Ennek az önkritikus felis­merésnek a birtokában ta­nácskozott a Központi Bi­zottság legutóbb az ideoló­giai kérdésekről. — Az MSZMP 1956 után a gyakorlat összegezett ta­pasztalataiból alkotott ide­ológiai elméletet. Később vá­gyak és elképzelések, azaz a valóság, a gyakorlat szám­bavétele nélkül alakított ki idealizált képet a szocializ­musról. Miben volt vissza­tartó ereje az ideológiának? — tette föl a kérdést az elő­adó. — Az egyenlősdi gya­korlatának kialakulásában, a tulajdonviszonyok dogma­tikus, a társadalom szerke­zetének hamis értelmezésé­ben. („A nem értékteremtő tevékenység nem termelő szféra, képviselői csak fo­jgyasztanak”, és így tovább.) Az értékrendek csakugyan átalakulóban vannak, de a Ülést tartott tegnap a Mezőgazdasági Termelőszövetke­zetek Somogy Megyei Szövetségének elnöksége. A testület — Horváth László elnök vezetésével — megvitatta és el­fogadta a Teszöv munkájáról szóló jelentést, majd Pfeiffer Elemér titkárhelyettes előterjesztésében a somogyi téeszek idei tevékenységét, a szabályozás változásának hatását ér­tékelte s a jövő évi feladatokról tanácskozott. Az ülésen részt vett és felszólalt Szél Ferenc, a TOT osztályvezetője, dr. Győri József, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetője és Herner Endre, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa is. Termelőszövetkezeti veze­tők alkotják a Teszöv el­nökségét — olyan kör ez, amelyben nem lehet „kerül­getni a forró kását”, ha a közös gazdaságok termelése, az ezt befolyásoló körülmé­nyek kerülnek terítékre. Tegnap egy ilyen összetett, alapos elemzésre és vitára érdemes kérdéscsoport sze­repelt a testület ülésének napirendjén. Mit mutat a somogyi kö­zös gazdaságok idei tevé­kenységének — nagyobbrészt tényeken, kisebbrészt becs­léseken alapuló — értékelé­se? Mindenekelőtt azt, hogy a termelés színvonala né­miképp meghaladta ugyan az előző évit, a korábbi évek átlagát és az ez évre tervezettet azonban nem éri el. A szövetkezetek felméré­sei szerint a várható ered­mény az igen kedvezőtlen 1986. évi 363 millió forint­tól is elmarad mintegy 12 százalékkal. E számok an­nak ellenére alakulnak ilyen kedvezőtlenül, hogy a ter­melés értéke az előző évit több mint 2 százalékkal meghaladja, s ennél a nö­vekedésnél csak kisebb mér­tékben — alig több mintegy százalékkal emelkedtek a költségek. Év közben többször is szóltunk az üzemi eredmé­nyeket rontó körülmények­ről, azokról a jobbára idő­járási tényezők okozta ki­esésekről, amelyeket csak részben ellensúlyozhattak a téeszek, attól függően, mire futotta termőhelyi adottsá­gaikból, termelésszerkeze­tük alkalmazkodóképességé­ből. Az elnökség elé került vi­taanyag egyes megállapítá­sai akár évekkel ezelőttről is származhattak volna, te­hát jó néhány területen nem sikerült az évek múltán sem ötről hatra jutni. A terme­lés műszaki feltételei ösz- szességében romlottak, a traktorok, kombájnok és közúti járművek használati értéke tovább csökkent, a szemestermény-szárítók je­lentős hányada elhasználó­dott, az amortizálódott gé­pek továbbhasználata kö­vetkeztében emelkedtek az alkatrészköltségek — ezek a megállapítások -évekkel ez­előtt is megállták volna a helyüket. Ha mindehhez hoz­zá vesszük az aszályt, a fagykárt, a jégkárt — az elemi kár összege csaknem 500 millió forint —, nem csodálkozunk az idei évzá­rásra vonatkozó kedvezőtlen prognózison, s a közgazda- sági hatásokról még nem is szóltunk... Pedig de jó is lett volna, a jövő évet biztosabb ala­pokról kezdeni! Az 1988. évi szabályozórendszer ugyanis — ha a termelésszerkezet és az árukibocsátás az ideihez képest nem változik — to­vábbi mintegy 193 millió fo­rintos elvonással jár közös gazdaságainkban. S az üze­mek kisebb hányada tudja csak termelésbővítéssel, költségtakarékossággal el­lensúlyozni ezt a többinél hatványozódnak a gondok. Elgondolkodtató a tegnap hallott előrejelzés: a nagy arányú jövedelemcsökkenés következtében elképzelhető, hogy az alacsony hatékony-., Sággal gazdálkodó termelő- szövetkezetekben — a pénz­ügyi egyensúly fenntartása vagy megteremtése végett — értékesítik mobilizálható eszközeik egy részét, s az a veszély fenyeget, hogy „fel­élik” a szövetkezeti vagyont. Kínálkozik, persze, más megoldás is, s a Teszöv el­nöksége ilyen értelmű aján­lásokat adott a szövetkeze­teknek. A gazdaságosság ja­vításának egyik leghatéko­nyabb forrása például az érdekeltségi viszonyok kor­szerűsítése, az új vállalko­zási formák, elosztási és munkamódszerek bevezeté­se. A termelés jövedelmező­ségének, az árualapok bő­vítése mellett a termékek minőségének javítása ugyan eddig is fontos követelmény volt, ezután még inkább az lesz. H. F. kollektivizmus, az önzetlen­ség, az egoizmus, a segítség fogalma és gyakorlata nem veszített értékéből. Ma már másképp látjuk az érték-, az érdek- és tulajdonviszo­nyokat. Változott az élet, mi változtattuk meg! Hogyan lehetne elviselni azt, hogy ha az érdekekben, a gon­dolkodásban pluralizmus van, akkor a politikában ne legyen ... ? Igaz — mondta Havasi Ferenc —, jó lett volna ha­marabb fölismerni ezt a helyzetet. Aki késik, annak a válaszai sohasem lehetnek teljesek... Július óta csaknem fél év telt el — folytatta az elő­adó. — Volt azóta egy jó országgyűlés; hitet, optimiz­must adott az embereknek. Elkészültek a cselekvési programok, s a politikai helyzet tovább polarizáló­dott. Fölerősödtek hazánk­ban a progresszív erők, de a tétlen kivárás erői sem lanyhultak. Jobban mozgás­ba kell tehát hoznunk az előrevivő erőket. Ezzel összefüggésben el­mondta Havasi Ferenc, hogy előtérbe kerültek a szemé­lyi, intézményi, szervezeti kérdések a politikában. Megkezdődött a kormányza­ti munka korszerűsítése, a miniszterek felelősségének, a helyi szervek önállóságá­nak növelése. Mélyreható változásokra van szükség az ideológiai munkában, s a tömegkommunikációt ille­tően az eddigitől eltérő me­nedzselésre van szükség. Hozzá kell szoknunk, hogy a miénktől eltérő, nekünk nem tetsző vélemények is napvi­lágot látnak, de erre a pár­tosság, a politikai felelősség tudatában válaszolnia kell az ügyünk iránt elkötelezett sajtószerveknek, vitatkozni­uk kell, s kiállniuk ügyünk igaza mellett. A társadalom, gondolko­dásunk és tetteink megúju­lása azonban a párt vezető szerepének, munkamódsze­rének és stílusának megújí­tása nélkül elképzelhetetlen — folytatta az előadó. Va­lósághűen kell érzékelnünk az élet változását, és nem vágyaink szerint. Le kell küzdenünk a nem egészen alap nélkül való morális krízisérzetet, felszámolni az apátiát, s ahol bármilyen ok miatt megingott, visszasze­rezni az emberek bizalmát. — A kibontakozás garan­ciája csak a párt lehet — Megkezdődött a Kába Magyar Vagon- és Gépgyárban azok­nak a teherautóknak a gyártása, amelyek kínai piacra ke­rülnek. Ebben az évben 295 darab K—26-os billenőteknős teherautót szállítanak. A képen: szerelőszalagon készülnek a teherautók Az előadó nyíltsága, mon­danivalója elgondolkoztató és helyi tettekre is serkentő részletei révén hallatlan ér­deklődéssel fogadott, a belső vívódást és tenniakarást is tükröző beszédét nagy taps­sal fogadták a résztvevők. Havasi Ferenc befejezésül a témával szorosan össze­függő kérdésekre válaszolt. hangsúlyozta Havasi Ferenc. Ehhez azonban meg kell újítani a párt belső életét, módszereit, irányítási gya­korlatát. Ismét el kell jut­nunk oda, hogy a párt or­szágos és helyi szervei az ország sorsáért felelős szer­vezetek legyenek. A párt — történelmi hivatásánál fog­va — továbbra is központi helyzetben lesz ebben az or­szágban. De újra kell gon­dolni az új helyzetnek meg­felelő viszonyát a kormány­nyal, a tanácsokkal; el kell dönteni, milyen helyet fog­laljon el a személyzeti poli­tikában, s hogyan tudja elő­segíteni a káderszelekciót a kontraszelekcióval szemben. Űjra kell gondolni a párt szövetségi politikáját is a mai helyzetnek megfelelően; mindez nélkülözhetetlen fel­tétele a társadalmi, gazda­sági kibontakozásnak ...

Next

/
Thumbnails
Contents