Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-24 / 277. szám

1987. november 24., kedd Somogyi Néplap 3 Mezőgazdasági beruházások Mai kommentárunk Kevesebb gép, több építkezés több mint 29 ezer forintot kerestek dolgozóink. Az idén ugyanebben az idő­szakban már 35 ezer forin­tot tudtunk fizetni. A bérek növekedésével párhuzamo­san nőtt a teljesítmény is, de ahhoz, hogy talpon tud­junk maradni, a kiváló mi­nőségű munka mellett még tovább kell növelni a ter­melékenységet. A telepen 90 százalékban belga, NSZK-beli, kuvaiti és kanadai vállalatoknak varr­nak pantallókat bérmunká­ban. A kiváló munkát el­várják a megrendelők, mint ahogy a szállítási határidők pontos betartását is. — A minőségi követelmé­nyeknek eddig is eleget tet­tünk, minőségi reklamáció nem érkezett hozzánk. A határidő betartásával sajnos több gondunk volt. Ezért,* és a termelékenység növelé­se érdekében új munka- módszerek bevezetését ter­vezzük. Ez a szervezőmun­kára és új technológiák al­kalmazására egyaránt kiter­jed. L. R. Új állatférőhelyek A legtöbb beruházás ma is három forrásból valósul meg. Az 1987-es év azt tük­rözte, hogy tovább növeke­dett a hitelek szerepe — ami üdvözölhető —, csök­kent viszont az állami tá­mogatásé; ez most már ága­zati szinten átlagosan nem haladja meg a 15 százalé­kot, az 55 százalékos saját erő mellett. Számos üzemet viszont kellemetlenül érin­tett az év derekán kihirde­tett hitel- és támogatási stop. Mert bizony még szép számmal lettek volna beru­házásra vállalkozó gazdasá­gok, ám év közben kime­rült már az e célra elkülö­nített pénzkeret. Ezt azért fontos felidézni, mert a mostanihoz hasonló évközi stopra jövőre is lehet majd számítani. Az idei beruházások kö­zött továbbra is kiemelt sze­rep jutott az állattenyésztő létesítményeknek; a legna­gyobb fejlődés a szarvas­marha-ágazatban volt. Az elmúlt időszakban a szarvas marha-férőhelyek összesen 56 ezerrel, azon belül a te­jelő teheneké 27 ezerrel gya­rapodott. A sertésférőhe­lyekből 100 ezerrel lett több, aminek nagyobb hányada a hizlaldákban van. Növeke­dett — 35 ezerrel — a tart­ható juhállomány is, ez azonban még messze áll az optimálistól. Évtizedek óta nem bővült ilyen gyors ütemben a baromfiágazat: 273 ezer négyzetméternyi nevelőépület készült el az idén. Változatlanul nagy a szemestermény-tárolók épí­tése iránti igény; a befoga­dótér félmillió tonnával bő­vült. Persze nem minden területen ilyen jelentős a fejlődés. A szárítókapacitás például nem nőtt a szük­ségletnek megfelelően, s üzemi út sem épült elegen­dő. Erődítmények helyett Egyáltalában nem mind­egy, hogy az elkészült és át­adott új létesítmények mennyibe kerültek, s mi­lyen a technikai színvona­luk. Ha általánosítunk, a műszaki megoldásokról megállapítható, hogy több­nyire elérik az európai szín­vonalat. Ez elsősorban azok­ra a beruházásokra igaz, amelyek világbanki kölcsön­nel valósultak meg, mivel itt a hitelek odaítélésének alap- követelménye a korszerű technika és technológia be­építése, alkalmazása. Az árak e területen is­mét emelkedtek. Néhány évig ugyanis számos agrár­létesítmény építésekor sike­rült az ipari anyagok és az energia árának növekedésé­ből származó terheket „el­tüntetni”. Ez elsősorban az ésszerűsítéseknek, a takaré­kosságnak köszönhető. A 70- es években például, amikor betonerődítményeket épí­tettek a teheneknek, egy fé­rőhely költsége meghaladta a 100 ezer forintot. Ugyan­az a hely néhány éve már csak a felébe került, ma vi- szint megint eléri a százezer forintot. S más területen is ugyanez tapasztalható. A be­kerülési költségek általános emelkedésének viszont van egy kedvező hatása: érez­hetően gyorsabban készül el egy-egy beruházás. 10—15 százalékkal kevesebb nap te­lik el az első kapavágástól a kulcsátadásig, s ez lerövidíti az új létesítmény megtérü­lési idejét is. Horváth L. István Növekedtek a bérek Kadarkúton Exportra termel a varroda Egy évvel ezelőtt a mun­kaerőhiány volt a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti telepé­nek a legnagyobb gondja. Az üzem vezetői megpróbáltak mindent megtenni az elván­dorlás megakadályozása, a létszámnövekedés érdekében. Ehhez viszont szükség volt a munkafeltételek javításá­ra, hiszen a kilépéseknek csupán az egyik oka a kö­zelben beindult új varroda vonzereje. A másik az ala­csony bérezés. — Mit sikerült megvaló­sítani az akkori tervekből? — kérdeztük Haracsi István telepvezetőtől. — A munkaerőgondot csak részben sikerült meg­oldani. Annak idején tizen­hatan kerestek máshol munkát, helyettük csak ti­zenkét új dolgozó jött, kö­zöttük is csupán egy a szak­képzett. Betanításukhoz hosszú idő kell. Magasak a minőségi követelmények, mivel elsősorban exportra termelünk. Jelentősen ja­vulhat a helyzet, ha a gyes­en lévő tizenhárom dolgozó ismét munkába áll. Időközben emelkedtek a bérek is. Miután a vállalat tavalyi alaphiányát sikerült rendezni, a kadarkúti tele­pen is 8—12 százalékos bér- fejlesztésre volt lehetőség. — 1986 első három ne­gyedévében átlagosan alig „Apróságok” — és a kibontakozás Kaposvár, sétálóutca, 1987 novembere. Az Omnia ká­vészalon átmenetileg meg­szűnt. Dekoratív tábla jelent meg az ajtaján, valahogy így: október 25-től felújítás miatt zárva. Az emeletről is kiköltöztek a lakók. Függöny nélküli, ásító ablakok néz­nek az utcára. A tábla egy hónap múlva, november 25- én még kint volt, de a ház­ban, az üzletben néma csend. Mintha megérezték volna belső háborgásomat, 27-én eltűnt a felirat, beragasztot­ták a kirakatokat. Vajbn dolgoznak-e odabent? Utána­jártam. November 23-án sem dolgozott senki! A kibontakozás szellemé­ben úgy gondoltam: október 26-án megkezdik a felújí­tást. Tévedtem. Az IKV igazgatója szerint „rátartás" szükséges. Különben is csak most kapták meg a pénzt a tanácstól. De még ebben az éhben (!) megkezdik a mun­kát. Lám, nemcsak a műszaki fejlesztés gond Magyarorszá­gon. A Pató Pál-féle maga­tartás is az. Az Április 4. utcáról a Be­loiannisz utcára forduló la­kóháztömböt a Sáév építi. A munka felgyorsult az utób­bi hetekben, kétségtelen. Kényszerből megtanultuk, hát tegyük: elismerés érte; azért is, ami természetes vol­na vagy netán a lemaradás behozását célozza. De láttam egy gumikerekeken álló da­rut a Beloiannisz utcai olda­lon. Naphosszat két, azaz két horganyzott vödröt emelt a magasba — gondolom, mal­terral. Egy ember könnyedén fölsétálhatna velük az eme­letre, de félre ne értsék: is­ten őrizz, hogy hatalmas gé­pek birtokában visszaállít­suk a nehéz fizikai munkát. Mégis megdöbbentem. A lát­vány olyan volt, mintha a Szalonikiben átadott 25 ton­nás magyar daruk kettesé­vel raknák a cipősdobozokat a görög hajókra. A daruk működtetése óránként ezrek­be kerül. Nincs nagyobb edény? Megéri valakinek a daruval emelt két vödör malter? És nincs, aki észre­vegye, hogy miközben sok­milliós veszteségről, hiány- gazdálkodásról siránkozunk, mérhetetlen pazarlást mutat­nak az apró jelek? A kibontakozás attól is függ, hogy mekkora terhet emel a daru... Panaszosok jártak a szer­kesztőségben. Elmondták, hogy november 22-én vasár­nap 10 órakor bejelentette a Kiosz Dorottya Taxi közös­sége: központi telefonuk meghibásodott. Hétfőig nem javították meg. Panaszkod­tak, hogy hány ügyfelet vesz­tettek el, hány embernek nem volt emiatt munkája, mennyi bevételtől estek el. Gondoltam: nem újságté­ma. Szólunk a posta megyei távközlési üzemének: javít­sák már meg a telefont, de gyorsan. Vonalat ugyan ne­hezen kaptunk, de azért megtudtuk a következőt. Az ügyeletes szerelő kiment már vasárnap a helyszínre, létrát is vitt magával, de ki­csi volt. Nem érte föl a ve­zetéket. Visszament, s ezzel elintézettnek vélte a dolgot. Lám, a kibontakozás nem­csak az adóreform bevezeté­sétől függ, hanem attól is, hogy mekkora a létra ... Panaszkodni könnyű, há­borodni divatos. Dolgunkat ellátni viszont kötelesség! Enélkül nincs kibontakozás. J. B. Még nincs ugyan vége az évnek, ám megközelítő pon­tossággal már megmondha­tó, hogy az idén mire, mennyit költöttek a mező- gazdasági üzemek. Nem mellékes a beruházások vizsgálata, ugyanis a szá­mok, az arányok fontos ten­denciákról is tudósíthatnak. A legfrissebb adatok sze­rint az idén a mezőgazda­ság körülbelül 32 milliárd forintot fordít beruházásra. Ez egy-két milliárd forint­tal meghaladja az előirány­zottat. Mondhatni tehát, hogy túlteljesítették a ter­vet. A kevésbé derűlátók az értékelésnél viszont óvatos­ságra intenek — abból a megfontolásból, hogy a fo­rint idei inflálódása gyor­sabb ütemű volt, mint ami­re egy évvel korábban szá­mítani lehetett. Elfogadható összeg Vagyis1 egyáltalán nem biztos, hogy annyi minden megvalósult ebből az összeg­ből, mint amennyire ko­rábban gondoltak a szakem­berek. Ettől függetlenül azonban megállapítható, hogy a 32 milliárdos beru­házás elfogadható abban az esztendőben, amikor a tsz- ek, állami gazdaságok pénz­ügyi helyzete nem éppen jó, s amikor már világosan lát­ható, hogy új és növekvő követelményeket állít a gaz­dálkodók elé az új adórend­szerrel és szabályzókkal in­duló 1988-as év. Azt viszont mindenkép­pen kedvezőtlen változásnak kell tartani, hogy a beruhá­zásokon belül tovább csök­kent a gépvásárlás aránya. Az idén az agrárágazat be­ruházási forintjainak már csak 48 százalékát fordítot­ta eszközeinek kicserélésére, a többit építésre, különféle létesítmények megvalósítá­sára költötte. A kívánatos arány — a magyar fejlett­ségi viszonyok között — az volna, ha a beruházási ke­ret kétharmadát adnák az üzemek erő- és munkagépek beszerzésére, illetve külön­féle korszerű technikák megvásárlására. Vajon miért építkeznek inkább a gazdaságok? Nyo- matékosítja ezt a kérdést, ha hozzátesszük, hogy je­lenleg a mezőgazdasági gép­park nagy része már el­használódott, állandó javí­tásra szorul. A válasz mégis egyszerű. A gépvásárlási kedvet erősen lohasztotta, hogy az igazán korszerű technikát jelentős tőkés esz­közökhöz az ország szűkössé vált devizakerete miatt ez évben sokkal nehezebb volt hozzájutni. Van azonban egy belső oka is az építő­beruházások előtérbe helye­zésének. Az, hogy számos üzem csak a különféle épít­kezések beindításával tudta, tudja foglalkoztatni időköz­ben nagyra nőtt építőbri­gádjait. Külföldön gyakori, nálunk most terjed „Ha nincs pénze, kölcsö­nözzön!” Régi mondás; de vajon mennyire áll ma, ha nem bankkölcsönre, hanem iparcikkekre, mindennap vagy csak alkalmanként használt tárgyainkra gondo­lunk? Érdemes-e kölcsönöz­ni? S megtaláljuk-e a bol­tokban a kedvünkre való sá­tort vagy éppen videokészü- léket? Maga a kölcsönzés megítélése sem egységes, pe­dig ez már egy régi intéz­mény ... — A közfelfogás évről év­re változik, s egyre népsze­rűbb a kölcsönzés — mond­ja dr. Szmodics József, az Iparcikk-kölcsönző és Szol­gáltató Vállalat kereskedel­mi igazgatóhelyettese. — Természetesen azért még ma is találkozunk szélsőséges vé­leményekkel. Volt egy régi, vezető beosztásban dolgozó ügyfelünk, aki nagy híve a kölcsönzésnek. Még a gyere­keit is rábeszélte. A másik végletet: egy házaspár gye­rekkocsit bérelt, ám másnap a nagyszülők felháborodot­tan visszavitték, hogy micso­da szégyen, ha még saját ko­csija sincs a gyereknek. — A fejlettebb országok­ban mennyire jellemző a kölcsönzés? — Sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Egy régebbi felmérés szerint Angliában például a tartós fogyasztási cikkek 60 százalékát kölcsön­zik. Nálunk éppen fordítva van, az életszínvonal-emel­kedés azzal járt, hogy majd­nem mindenki megvásárolta ezeket a cikkeket. S gyakran akkor is megtették, ha kifi­zetődőbb lett volna kölcsö­nözni, hiszen például egy ta­karítógép vagy sátor csak egyszer-kétszer kell egy év­ben. — Az utóbbi években ho­gyan változott a kölcsönöz­hető cikkek köre? — Régebben porszívót is kölcsönöztek, ma már min­denki megvásárolja. S ugyanígy jóval kevesebb kempingcikket kölcsönöz­nek, mint azelőtt. Ugyanak­kor a sok szőnyegpadlós la­kás miatt nagyon keresik a tisztítógépeket. A színes te­levízió és a video is a „slá­gerek” közé tartozik, sőt az utóbbiból nem is tudunk ele­get kínálni. — Azt mondta, hogy a kölcsönzés évről évre nép­szerűbb. S önök győzik-e? — Egyre nehezebben. Hat­van boltunk van a főváros­ban, a megyeszékhelyeken és a nagyvárosokbaij. Kevés, ám nincs pénzünk fejlesztés­re. Sőt még arra sem jut elég, hogy bővítsük a köl­csönözhető cikkek körét. S közben olyan gondjaink van­nak, hogy a szőnyegtisztító gépek többsége áll, mert nincs alkatrész. — Egy kívülálló azt hinné a kölcsönzési díjakat bön­gészve, hogy önöknek szép bevételük, nagy nyereségük van. — Bár úgy lenne. A köl­csönzés azqnban nem ilyen jó üzlet. Így jutottunk arra az elhatározásra, hogy bolt­jainkban nemcsak bérelni, hanem vásárolni is lehet. S nézze meg ezt a táblázatot: ha egy hűtőszekrényt vagy televíziót eladunk, sokkal nagyobb nyereségre teszünk szert, mintha ugyanazt ki­kölcsönözzük. Már nyitot­tunk autós-ügynökséget, és próbálkozunk mással is. Sze­retnénk nagyobb bevételre szert tenni. — Ha a bérlő egy idő múlva úgy gondolja, hogy a bevált gépet, berendezést megvásárolná, önök milyen lehetőséget kínálnak? — Korábban úgy kötöttük a szerződéseket, hogy két év után visszahozták, megvásá­rolták vagy meghosszabbí­tották a bérletet. Ma már hároméves szerződéseket kö­tünk, s ahogy az letelik, au­tomatikusan a bérlő tulaj­donába kerül a hűtőszek­rény, televízió vagy amit éppen bérel. Ám közben is bármikor megvásárolhatja. Ez egyébként nagyon nép­szerű. Sokan előbb megis­merkednek a televízióval, vi­deóval, s aztán már nem sajnálják rá a pénzt, kifize­tik az árát. Ha viszont még­sem tetszik, akkor csak ad­dig bérlik, amíg nagy szük­ségük van rá, vagy még azt se várják be, hanem vissza­hozzák, és kicserélik egy másik típusra. D. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents