Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-20 / 274. szám

1987. november 20., péntek Somogyi Néplap 5 17S évet a Tánc»ict gimnázium A megtett út számbavétele KAPOSVÁR VÁROSÉRT KITÜNTETÉS AZ ISKOLÁNAK 1812 novemberének nyol­cadik napján a kapos'i fő­téren megszólalt egy mozsár­ágyú, hogy hírül adja a la­kosságnak: megkezdődött az Eszterházy vendéglőből át­alakított épületben a tanítás. Az intézmény nyilvánossági jogát 175 évvel ezelőtt kiví­vott Somssich majd Táncsics gimnázium hajdani és jelen­legi tanulói, tanárai tegnap délelőtt a Kilián György Vá­rosi Művelődési Közponbtan gyűltek össze, hogy ünnepi gyűléssel emlékezzenek meg az esemény évfordulójáról. Az iskola egyik volt nö­vendékének, Fodor András­nak a versével kezdődött az esemény, ezután pedig Var­ga Sándor, a gimnázium igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Bevezetője nem nélkülözhette a személyes hangot, hiszen mint volt táncsicsos diák, tanár, veze­tő és mint szülő is hosszú évekig kötődött, kötődik az iskolához. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Klenovics Im­re, a megyei pártbizottság első titkára, és dr. Balassa Tibor, a megyei tanács el­nökhelyettese. Az ünnepi be­szédet is volt táncsicsos di­ák, dr. Márkája Imre igaz­ságügy-miniszter tartotta. Megemlékezésében fölvázolta azt az utat, amelyet a haj­dani Kossuth-téri kis épület­ből indulva a mai napig megtett az intézmény. A jubileum mindig alkal­mas arra, hogy számba ve­gyük a megtett utat — mondta dr. Markója Imre. Az idősebbeknek alkalmuk van ilyenkor végiggondolni azt, hogy vajon jól tettek-e mindent, a fiatalabbak pe­dig meggyőződhetnek arról, hogy jövőjüket elég szilárd alapra építik-e. Az ünnepi beszéd után kö­szöntések következtek. Dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője köszöntötte az ünneplő intézményt, majd az iskola egyik legidősebb volt tanára, Nádasdy József lépett az emelvényre. Szemé­lyes és megható szavait nagy taps fogadta. A nap folya­mán fölolvasták Papp An­talnak, az iskola volt igaz­gatóhelyettesének levelét is, aki 89 éves korában már nem lehetett személyesen je­len az ünnepségen, ám köte­lességének érezte, hogy jó kívánságait eljutassa az is­kola vezetőihez, tanáraihoz, diákjaihoz. Az öreg diákok nevében dr. Szili Gyula kért szót, s mondott megemlékező szava­kat az egykori alma mater­ről. 1962-ben kezdett a Tán­csics gimnáziumban az első lányosztály. A végzős tan­folyam nevében dr. Majtényi Anna köszöntötte a jubilá- lókat. Domokos István pedig a jelenlegi gimnazisták kül­dötteként kapott szót. Öröm­mel említette, hogy az ebben a tanévben végzők mindig együtt ünnepelnek a gimná­ziummal, hiszen a 200. év­fordulón érettségijük ne­gyedszázados évfordulóját ünnepük majd. Az ünnepségen több kitün­tetést adták át. A Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést kapta Varga Sándor és Ker­tész Sándor. Kiváló Munká­ért kitüntetésben részesült Várnai Károly, Vermes Ist­ván, Türgyei Jánosné és Szabó Ferencné. A Somogy Megyei Tanács pedagógiai díját kapta az iskola tantes­tülete, s ugyancsak a gim­názium igazgatójának adta át Papp János, a Kaposvá­ri Városi Tanács elnöke a Kaposvár városért kitünte­tést. A hivatalos ünnepség mel­lett több rendezvény színhe­lye volt a gimnázium. Reg­gel nyílt meg az iskolatör­téneti kiállítás, amelyet dr. Andrássy Antal nyitott meg, majd az öregdiákok sportversenyeken mérték össze erejüket a fiatalokkal. Az intézményből kikerült képzőművészek alkotásait is bemutatják a jubileum so­rán. Kiállításukat Takáts Gyula költő nyitotta meg délután. A vendégek, a mostani ta­nulók és tanárok virágcsok­rokat helyeztek el a Sommsich- és Táncsics-em­léktábla alatt, megkoszorúz­ták a Táncsics-emlékművet. Tudományos előadásokat is tartottak az iskola volt diákjai. Dr. Pál Jenő, dr. Hanák Péter, dr. Kajtár Márton és dr. Tigyi András találkozott a fiatalokkal. Író—olvasó találkozón vett részt Fodor András költő­műfordító is, aki egykori ta­náraira, osztálytársaira em­lékezett. Este ünnepi műsorral ért véget a nap. (Erről holnapi lapunkban számolunk be.) Ma folytatódnak a megem­lékezések. Varga István HÉTVÉGI tájoló A Kaposvári Táncsics Mi­hály Gimnázium megalapí­tásának 175. évfordulója tisz­teletére jubileumi rendez­vénysorozat várja az öreg és ifjú diákokat, érdeklődőket ma a Kilián György Műve­lődési Központban. Ugyanitt, szombaton dél­után 15 és 17 órakor a KISZ rendezésében divatbemutatót láthatunk. Másnap 15 óra­kor Tini délutánra várják a fiatalokat. Fotók, diafilmek, diák val­lanak a világról, az embe­rekről, önmagunkról Nán­dor fi Lajosnak, a Televízió fiatal operatőrének kiállítá­sán. A képi anyagot az in­dián népművészeti tárgyak gyűjteményéből összeállított bemutató teszi izgalmasan látványossá. Vitray Tamás először Ka­posváron! — hirdeti a mű­velődési ház plakátja. A nép­szerű riporter és vendégei­nek műsora, a Telefere hét­főn 21 órakor várja közönsé­gét a Kilián művelődési köz­pontban. A kaposvári Agrártudo­mányi Egyetem Állattenyész­tési Karán, szombaton este öt órai kezdettel Bánffy György adja elő a Széchényi című monodrámát, a kong­resszusi teremben. Az Erzsébeteket és Kata­linokat bállal köszöntik Mar­cali banv szombaton 19 óra­kor a művelődési központ nagytermében. A Tett együt­tes ad koncertet ugyanitt 24- én, kedden 18 órakor. Ifjúsági táncest keretében a Candy együttes szórakoz­tatja közönségét, vasárnap 16—20 óráig Barcson a Mó­ricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban. Ugyancsak Barcson a Drá­va Múzeum loldszinti kiállí­tótermében a Megyei Ama­tőr Képzőművészek, a tető- galériában pedig Leitner Sándor festőművész kiállítá­sa várja a közönséget. Családi est Katalin-bállal egybekötve hívogatja mulat­ságra a berzenceieket szom­baton este 20 órától éjjel 03 óráig. A táncversennyel és bálkirálynő-választással egy­bekötött műsoros esten fel­lép Kovács Kati táncdaléne- kes. A nagyatádi helyőrségi művelődési központban csa­ládi rendezvény és Erzsé­bet—Katalin-bál várja a szó­rakozni vágyókat szombaton délután és este 19 órakor. Szíjártó Béla keramikus vásárlással egybekötött kiál­lítását még szombatig láthat­ják az érdeklődők Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Mű­velődési Központban. Forint, rubel, márka, dol­lár címmel a Siófoki Nép­egyetem keretében tart ma este 18 órai kezdettel előa­dást dr. Bognár József aka­démikus, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója. A Győri Kisfaludy Színház vendégjátékában Kálmán Imre: Cigányprímás című nagyoperettjét láthatja a kö­zönség szombaton, ugyancsak a Dél-balatoni Kulturális Központban 19 órai kezdet­tel. Bráda Tibor neve ismerő­sen cseng már a somogyi képtárláfogatok körében. A ma délután öt órakor meg­nyíló kiállítását dr. Pogány Gábor művészettörténész ajánlja az érdeklődők fi­gyelmébe Kaposváron, a Képcsarnok Bernáth-termé- ten. A földmunkagépek nyomában „A homokból kivillant egy koponya IDEGSEBÉSZETI MŰTÉT MIKROSZKÓPPAL Kaposváron, a megyei kórházban világszínvonalú operációs mikroszkóp alkal­mazásával kezdték meg hét­főn a parányi területen vé­gezhető műtétek elvégzé­sét. A svájci Yasargil ideg­sebész professzor már a hatvanas évek végén fölis­merte a készülékben rejlő lehetőségeket. Segítségével többféle műtétet végezhet­nek az orvosok, a kóros el­változásokat parányi részek eltávolításával szüntethetik meg. Dr. Kopa János, a megyei kórház osztályvezető főor­vosa mutatta be a Wild-fé- le operációs mikroszkópot, amelyet osztrák, NSZK-beü, svájci cégek konstruáltak. Harminchatszoros nagyítá­sáig képes föltárni a műté­ti területet, amit a videó- lánc segítségével képernyőn is figyelemmel kísérhetnek a műtőben, a megőrzött film pedig egyaránt szolgál­ja az önképzést, az oktatást és a továbbképzést. Az operatőr a szó orvosi értelmében nemcsak a mű­tétet végzi, hanem fotósként és filmesként is operatőri munkát végez. A monitoron egy gerinc­műtét képei jelennek meg. A sebész három centiméter területen tisztítja meg a szi­lánkoktól a roncsolt gerin­cet. — Kórházunkban 1973 óta foglalkozunk mikroki- rurgiával, mikroszkopikus sebészettel. Egy kisteljesít­ményű műszer állt rendel­kezésünkre. Ezzel is olyan műtéteket végezhettünk, amilyeneket előtte Magyar- országon sehol sem kísérel­tek meg — mondta dr. Ko­pa János a többre képes új operációs mikroszkóp al­kalmazásának előzményé­ről, az újabb lehetőségre való felkészülésről. Számos úttörő kezdemé­nyezés fűződik az idegsebé­szetben a kaposvári megyei kórház orvosainak munkás­ságához. — A nagy teljesítményű új berendezéshez milyen egyéb kiegészítő műszereket hasz­nálnak? — A mikroszkopikus idegsebészethez speciális mű­szercsaládokat fejlesztettek ki. Ezek szintén a rendel­kezésünkre állnak. — A technikai fejlődés is hozzájárul az orvostudo­mány előbbre lépéséhez. A lézer alkalmazása az ideg- sebészetben mit ígér? — Kórházunk rendelke­zik ilyen újdonsággal is, ám a lézer alkalmazása napjainkban a felületi mű­téteknél nyílott igazában új lehetőség. Az idegsebé­szetben még nem értünk el olyan eredményeket a lé­zer alkalmazásával, ame­lyek föltétlenül indokolnák a bevezetését. H. B. — Boglárlelle ás környéke igen gazdag területe a ré­gészeknek — mondta Hor­váth Iván, akiről mindenki tudja, hogy amint földmun­kák kezdődnek Bogláron, azonnal .megjelenik „riadó­táskájával”. — Vonzzák a földhányá- sok — magyarázta a felesé­ge. Hangjából enyhe rosszal­lás csendült. — Rengeteg időt rabol tőle a régészke­dés. — Igen, az a szerencsém, hogy ilyen megértő társam van az életben, hiszen a ré­gészkedés mellett kevés idő jut a családomra — csilla­pította felesége szelíd doho- gását. Tekintetük összevilla- nása megértést, harmóniát tükrözött. — Mikor kezdett el fog­lalkozni a régészettel; nevez­hető-e hobbinak? — Igen, annak indult. Az érdeklődést édesapámtól örököltem, ő természettudo­mányokkal foglalkozott. Csa­ládunkban- hagyomány volt a könyvgyűjtés. Ami itt a polcokon van, csak töredé­ke a könyvtáramnak. A ré­gészet felé akkor fordultam igazán, amikor a 60-as évek­ben — alig voltam 14 éves — a szomszédunkban talál­tak egy ősemberleletet. Ké­sőbb megalakult a honisme­reti kör; zömében régi fa­zekak, rokkák gyűjtésével foglalkoztunk. Miután elvé­geztem az ipari iskolát, kap­csolatot kerestem a megyei múzeummal. Komolyabb ré­gészeti munkám ekkor kez­dődött. — Hogyan készült föl eh­hez a munkához? — Rengeteg régészeti könyvet olvastam el, hiszen ennek a munkának az első feltétele az, hogy ismerjem az időrendet, valamelyest tájékozott legyek ,a különbö­ző korok leletei között. Ta­nulmányaim során sokat se­gített volt történelemtaná­rom, Békés Bandi bácsi. — Ügy tudom, külföldön is dolgozott. — Négy évig az NDK egyik nemzetiségi vidékén dolgoztam. Ott"' is bekapcso­lódtam a honismereti mun­kába, régi könyveket, bibliá­kat gyűjtöttünk. — Melyek eddig a legér­tékesebb leletei? — A Várdombon a kuta­tások során kelta kori föld­várra, számos bronz- és réz­kori telepnyomra bukkan­tunk. Emlékezetes az a szil­veszteri nap, amikor séta közben megtaláltam a bog­iári avarkori temető marad­ványait. Tudtam, hogy ott valahol temetőnek kell hú­zódnia, hiszen idős bogiári­ak mesélték, hogy az 50-es évek építkezéseinél kocside- rékszám hordták erről a helyről a csontokat. Arra a dátumra is pontosan emlék­szem — 1981. augusztus 18-a volt —, amikor egy felhő- szakadás lemosta a földet a Várdombról, s a vízmosásból lábszárcsontok, koponyák villantak elő. Ez az avarkor­ból származó lehet értékes gyönyörű ékszereket is ma­gába foglalt. Később a bog­iári kombinát mellett mun­kagépekkel árkot ástak. Sze­rencsére azonnal odamen­tem, mert páratlanul érde­kes, kora rézkori tömegsírt találtam ott. A homokbányá­ban, ahogy a hatalmas gé­pek dolgoztak, egy koponyát találtak a munkások. A ku­tatás során egy római kori őslakossági temető kilenc sírja került napvilágra. Beszélgetésünk közben előkerült egv dosszié, amely az összes lelet dokumentu­mait tartalmazta. Millimé­terpapírra lerajzolt csontvá­zak, sírokat megörökítő fo­tók, gondosan fogalmazott leírások bizonyítják Horváth Iván pontos munkáját. Hal­lottunk a bugaszegi terület szántásakor előkerült szór­ványpénzről, edénytöredé­kekről, s a Zinger-dűlői ása­tások sikeréről is. Ez utóbbi­nál a kitartó munka ered­ményeként egy bronzkori fa­lukép bontakozott ki: meg­találták a földkunyhók nyo­mait, melyektől jobbra a szemétgödrök, balra pedig az élelmiszerhombárok marad­ványai bukkantak elő. — Mi a sorsa ezeknek a leleteknek? — Elsődleges feladatom az, hogy figyeljem a földmun­kát, s ha régészetileg érde­kes leletre találtam, „kibon­tás” után próbáljam megál­lapítani a korát. Majd le­rajzolom és a fotóval együtt elküldöm a megyei múze­umba. Ha valóban értékes a lelet, akkor a múzeum csopt- raktárába kerül. Természete­sen ezt még a múzeum mun­katársainak gondos, hozzá­értő munkája előzi meg. Vajon mi lehet a már em­lített riadótáskában? Volt benne spaikni, ecset, szike, zacskók és lapátok. Büszkén mutatta legújabb szerzemé­nyét, egy nagyon ritka ko­ponyamérő eszközt. S amint kiderült, az általá­nos iskola diákjaival is szí­vesén foglalkozik: magával viszi őket kutatásaira, meg­tanítja őket becsülni a múl­tat. — Van a régésznek ellen­sége? — A földet több mint egy méter mélyen megforgató mélyszántás ... Tamási Rita

Next

/
Thumbnails
Contents