Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-20 / 274. szám
1987. november 20., péntek Somogyi Néplap 3 FELVÁSÁRLÁS HELYETT ELOSZTÁS látásról téve tanúbizonysáEgyüttműködés a KISZ-szel Útkereső ifjúsági tagozatok Hogy a hiány milyen furcsa helyzeteket képes produkálni, azt régen tudják már az építőanyag-vásárlók. Ám alig néhány éve, hogy helyreállt a kereslet-kínálat egyensúlya, újabb, minden eddiginél nagyobb felvásárlási láz söpört végig az országon. Nyomában üres kereskedések, jövő évi előzetes megrendelések maradtak. Példázatul és okolásul, hogy milyen rendkívüli intézkedéseket kell hozniuk az építőanyag-ellátásért felelős tárcáknak. Márpedig az utóbbi hetekben ezekből jó néhány napvilágot látott. Nem azért, mintha bárki is azt gondolná, ilyen „kézi vezérléssel” megszüntethető lenne a hiány. Hanem azért, hogy a meglévő és egyébként folyamatosan újratermelődő készletek elosztása a lehető legigazságosabb legyen az ország különböző részei, a vásárlók különböző rétegei között. A Belkereskedelmi Minisztérium valamennyi Tüzép-vállalathoz és építőanyag-kereskedésbe eljuttatta kereskedelempolitikai állás- foglalását az építőanyagforgalmazás rendkívüli — és remélhetően átmeneti — elveiről. Hogy ezeket maga az élet fogja hatálytalanítani, afelől semmi kétség. Csak meg kell várni, amíg beköszönt 1988, új áraival. A kereskedelmi szervezetek, valamint az építőanyaggyártók ezekben a hetekben egyeztetik azt a mennyiséget, amit még az idén el lehet adni. Ezt inkább elosztásnak lehetne nevezem, hiszen valamiféle rangsort kell fölállítani az építőanyagra várakozók között. Ebben a során feltétlenül az első helyre kerülnek azok, akik korábban — nagy előregot — anyagbiztosítási szerződést kötöttek. A továbbiakban azokat kell kiszolgálni, akik valamilyen rendkívüli esemény (például a nagy nyári viharkárok miatt) kénytelenek építkezni, illetve házukat, lakásukat felújítani. Ugyancsak előnyt élveznek a többiekkel szemben azok a vevők, akik az érvényes építési engedéllyel igazolni tudják a helyi Tüzép-vezető előtt, hogy nem nyerészkedésre akarják használni az építőanyagot, hanem arra, amire az való: építkezni. Ezek a vásárlók azonban számíthatnak arra, hogy az indokoltnál nem kaphatnak több falazóanyagot, cserepet, és hogy egy építési engedéllyel nem lehet bejárni az egész országot, minden kereskedésben arra vásárolni. Korábban, amíg nem szédített meg sokakat a felvásárlási láz, a legbiztosabb tipp az volt, ha az ember a gyártóknál próbált szerencsét, az úgynevezett „művi kiszolgálást” vette igénybe. Hogy most itt se lehessen jogosulatlanul előnyhöz jutni, a művi értékesítést is szabályozták. Oly módon, hogy a telepek, a megrendelőirodák, az áruházak az év hátralevő részében a termelők által idei szállításra vállalt keret határáig vehetnek csak fel megrendelést, illetve fogadhatnak el befizetést. Minden értékesítő helyen felhívják a vásárlók figyelmét arra, hogy a befizetést követően, záros határidőn belül vigyék el az árut. A Tüzép-vállalat például nemrégiben országos felhívást tett közzé, hogy a vevők nyolc napon belül egyeztessék igényüket a termelőkkel, ellenkező esetben csak jövőre, és már a magasabb áron juthatnak építőanyaghoz. Nem nehéz megjósolni, hogy az ideiglenes forgalmazáspolitikai elvek ellenére sem lehet elégedett minden építkezni vágyó. Ha a magánkereskedésekben sem jártak szerencsével, akkor már csak a jövő évet várhatják. Az akkori szállításra már most vesznek fel előrendelést az építőanyaggyártóknál. Újdonság viszont, hogy a korábbiaktól eltérően nem kell előzetesen lefoglalózni az üzletet, hanem csak jövőre kell kifizetni a teljes vételárat. Az év hátralévő heteiben meg nagy megpróbáltatás vár a kereskedőkre és a vásárlókra: az utolsó roham. Mert hiába próbálják import anyagok választékával enyhíteni a hiányt, hiába dolgoznak éjjel-nappal, szombat-vasárnapi műszakokban is a téglagyárak, a cserepesek, nem lehet kielégíteni ezt a váratlanul feltört nagy „étvágyat”. A kereskedelempolitikai elvek ezért csupán arra hivatottak, hogy amii elkészül, és ami importból még az idén az országba beérkezik, az a lehető legigazságosabban eljusson rendeltetési helyére: a fogyasztóhoz. A jó szándék és a vásárló között persze van még egy, sokszor gyengének bizonyuló láncszem: a kereskedő. S mivel a kiadott irányelvek végrehajtói éppen ők, nem elég helyismeretükre, becsületükre apellálni oyan időkben, amikor a vásároknak is megéri egy kis csúszópénz, hogy előnyösebb helyezést érjenek el a „kivételezettek” listáján. De hogy az elveket mindenhol betartsák, arra a gazdasági rendőrségnek is lesz gondja. Sz. I. Az ifjúsági tagozatok és tanácsok. megalakulásának és kezdeti működésének tapasztalatait értékelte tegnapi ülésén a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Fonai János, az ifjúsági tanács titkára elmondta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1984 októberi ifjúságpolitikai állásfoglalása nyomán a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1985 októberi ülésén döntött a szak- szervezetek ifjúsági munkájának korszerűsítéséről. 1987 márciusáig a megyében 34 ifjúsági tanács és 231 tagozat alakult ennek alapján. A legkevesebb ifjúsági tagozat a Közalkalmazottak Szakszervezete területén alakult. A legtöbb alapszervezet azzal indokolta nemleges határozatát, hogy náluk jól működő KISZ-szervezet tömöríti a fiatalokat, ezért nem tartanák ésszerűnek egy új szervezet létrehozását. A szakszervezetek területi szervei fő feladatuknak tekintették az ifjúsági tagozatok és tanácsok tartalmi munkájának megindítását. Sok segítséget nyújtottak az ifjúsági vezetők felkészítésében. Ajánlásként programtervet dolgoztak ki. A tagozat és tanácsok munkája ennek ellenére eltérő, s a megalakulásuk fogadtatása sem volt mindenütt kedvező, annak ellenére, hogy több olyan szervezet is dolgozik már a megyében, például a megyei kórházé, a textilműveké, amelyeknek munkája magas színvonalú és megfelel az előzetes várakozásoknak. Az eddigi munkák fontos tapasztalata, hogy az ifjúsági tagozat és a KlSZ-alap- szervezet igen hatékonyan együttműködhet egymás jog- és hatáskörének megsértése nélkül.------------------------------------N ávai Zoltán, a KISZ megyei bizottságának titkára, hozzászólásában elmondta, hogy a KISZ kezdettől fogva támogatta a tagoltabb ifjúságpolitikai szerkezet kialakítását, mert ez az ifjúságpolitikában társadalmi méretekben kedvező változást hozhat. Ezt a reményét fejezte ki Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára is, aki emlékeztetett az MSZMP KB 1984-es ifjúságpolitikai állásfoglalásra. Ez újabb cselekvési terek, fórumok alakítására hívja fel a figyelmet. összességében az ülés résztvevői megállapították, hogy megyénkben kialakultak a hatékonyabb szakszervezeti ifjúsági munka szervezeti keretei. Ezáltal mintegy 30 ezer fiatal szakszervezeti tag érdekképviseletéhez épültek ki a jobb föltételek. Az előrelépéshez azonban további segítségre, a feladatok, tervek, pontosabb kidolgozására van szükség. Az SZMT-ülésen tájékoztató hangzott el a Dél-balatoni Üdülési Igazgatóság munkájáról, az üdültetéssel kapcsolatos további feladatokról. Az SZMT kiegészítette az 1986—1990 évi feladattervét a gazdasági-társadalmi kibontakozási program megyei feladatai alapján. Az, ülés személyi kérdésekben is döntött. Varga Józsefet, az SZMT titkárát, nyugdíj bavonulása miatt, érdemeinek elismerésével és SZMT-tagságának meghagyásával december 15-ével felmentette elnökségi tagságából és titkári tisztségéből. A mernyei Üj Barázda Termelőszövetkezet melléküzemében transzformátorok*t készítenek különböző elektromos készülékekhez. Képünkön: Molnár Béla üzemvezető egy tekercselőgépet szerel össze Ki kit szorít a sarokba? Helyzetkép munkaerő-gazdálkodásról Marcali tapasztalatok Az okfejtés annyira világos, hogy merő szófecsérlés bármit is hozzáfűzni az érvekhez. Mert mit is mond a termelőszövetkezet elnöke? Azt termelnek a közösben, amiből pénzt remélhetnek, mégpedig annyit, hogy abból ne csak a költségek térüljenek meg, hanem — lehetőleg minél nagyobb — hasznuk is legyen. No, persze, nem hagyhatják figyelmen kívül a termőhelyi adottságaikat sem, ezekhez is igazodniuk kell, amikor a termelésszerkezetről határoznak. Hogy miiből mennyit termesztenek jövőre, a kérdésre részben már megadták a választ azzal, hogy jókora területen elvetették az ősziek magját. De a terület többi részéről is tudják nagyjában1, egészében, hogy hova mi kerül tavasszal. Így például azt is, hány hektáron kerül majd a földbe a söripari alapanyagnak szánt tavaszi árpa magja. Sörárpa a hazai gazdaságokból néhány éve még exportra is jutott. Tavaly már malátát importáltak, s most szóba került, hogy sörárpát is hoznak külföldről. . . Mert az idén nem volt kifizetődő a hazai termesztése, az időjárás se kedvezett ennek a növénynek, a sörivók viszont minderre nem voltak tekintettel — de minek is lettek volna? —, s az egy főre eső sörfogyasztás elérte azt a szintet, amivel csak 1990-re száimoltak a szakemberek. Olvastam a Sörárpa Termesztési Társaság elnökségi üléséről szóló tudósítást . a mezőgazdasági hetilapban. A termelők szinte fohászkodnak a sörgyárakhoz — és ebben még a Győr-Sopron Megyei GMV képviselője is többé-kevésbé melléjük szegődik —, hogy ugyan már adják alább az árpatermelő gazdaságok szerint túl magasra állított osztályozottsági mércét, és talán az őszi árpa sörárpaként való hasznosítását is fontolóra vehetnék. A válasz azonban egyértelműen elutasító volt. A MÉM főosztályvezetője ugyanezen a tanácskozáson „a jelenlegi sörárpagondok megoldásaként a várható importot említette” — olvastam a tudósításban, s zárójelben a szerző megjegyzését arról, hogy vajon hogyan válaszolnak a sörgyárak képviselői akkor, ha nem szereznek tudomást az importról... Nem tudom, mennyibe kerül az országnak a külföldről vásárolt maláta és a sörárpa. Lehet, hogy forintban számolva kevesebbe, mint az itthon termesztett, az azonban bizonyos, hogy nem forinttal fizetünk érte. Ami itthon is előállítható, megtermelhető, mégpedig úgy, hogy nem kell hozzá új technikát beszerezni, új technológiát megtanulni, mert a gabonatermesztéshez, s így az árpa termesztéshez azért mégis csak értenek a magyar mezőgazdasági üzemek, vajon miért megyünk érte országhatárokon túlra? A sörárpáról ennyit. Hogy a téma miért érdemel említést, ha Somogybán mindössze néhány ezer hektárra tehető a tavaszi árpa évenkénti vetésterülete, s ez a kalászos amúgy sem meghatározó jelentőségű a gabonafélék „nagy családján belül”? Azért, mert a mezőgazdasági üzemek is, mint minden termelőüzem, biztonságra törekszenek: arra, hogy munkájuk gyümölcse piacra találjon, versenyben maradhasson. Ezt akarják elérni az árpával, a búzával, a sertéshússal és még sok egyébbel, ha viszont a termeltető meg- macsakolja magát — ő tudja miért, s itt talán túl is tekinthetünk a sörárpater- meszités és a sörgyárak körén —, a következmény egyértelmű: miután a termelő képtelen tovább minőséget javítani és az árral is elégedetlen, előbb mérsékli, majd megszünteti az adott áru előállítását, divatos kifejezéssel élve termékszerkezetet vált. S ezután már nehéz újra elővenni a már félretett növényi kultúrát, ágazatot, ha nem bizonyul kifizetődőnek vagy egyszerűen „bedugul” az importforrás. Mert az importtal lehet ugyan hatni a hazai növény- termesztésre, ha az hiányt póitol, vagy az itthoni előállításhoz nincsenek meg a feltételek. Ám ha megvannak, azokkal kellene jobban élni, azok jobb kihasználására kellene ösztönözni például kedvezőbb árral, s a termeltetők részéről a partner iránti — nem túlzott és nem is önzetlen, de mindenképpen nagyobb és a kapcsolatok fennmaradását szolgáló — megértéssel.. H. F. (Tudósítónktól.) A Marcali Városi Tanács VB 1981-ben foglalkozott legutóbb a város munkaerőgazdálkodásával és foglalkoztatási lehetőségeivel. A hetedik ötéves tervidőszak első részében szükség volt a téma napirendre tűzésére, mert a demográfiai hullám levezetését, a hatékony minőségi munkát csak tervszerű előrelátással lehet végrehajtani. Marcali 13 129 lakójával a megye negyedik legnagyobb települése. Kor- összetétele alapján a második legfiatalabb város. A népesség 1981 és 1987 között 649-cel nőtt. A város munkaerőhelyzetében, foglalkoztatási szerkezetében jelentősebb változás nem történt. A- lakosság 59,3 százaléka munkaképes korú. A vállalatok, az üzemek létszámtakarékosságra törekedtek, s ahol létszámnövelésre volt szükség, ott elsősorban szakképzett dolgozókat alkalmaztak. Az ipar és az ipari szolgáltatás foglalkoztat legtöbb dolgozót, a foglalkoztatottaknak 35,2 százalékát. A férfiszakem- ber-igény alacsony. Nagyobb számú férfiszakmunkást az Akku-gép Ipari Szövetkezet foglalkoztat, náluk ez az arány több mint 70 százalékos. A 47 felsőfokú végzettségű dolgozó jelentős része a Mechanikai Műveknél, az Akku-gépnél és a bőrdíszműgyárban dolgozik. A Sütév-nek, a Lady-nak és a Gelkának nincs szüksége felsőfokú végzettségű szakemberre. A munkavégzés körülményei és a szociális helyzet az ipari ágazatban minőségileg javult. Az építőipari ágazatban kapacitásgondok vannak. A nagyobb beruházások befejezése munkaerőmozgást idézett elő. Megszűnt a Tanép mindkét építésvezetősége. Az építőipar létszáma jelenleg csaknem 700, ezt meg kell tartani. A mező- és erdőgazdaságban nem csökkent a létszám, de számítani kell a szakmunkás, a közép- és felsőfokú szakemberek iránti igény kielégítésére. A tsz papírfeldolgozó üzeme a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatását segíti elő. A kereskedelemben 1,7 százalékos létszámcsökkenés tapasztalható, és legnagyobb a szakképzett munkaerő pályaelhagyása. A közlekedésben az alacsony kereseti lehetőség, a feszített munka- beosztás és a munkaköri egészségi ártalmak miatt magas a munkaerőmozgás. A szakmunkásképzés terv- szerűsége javult, a helyi 522. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben nyolc szakmát oktatnak. Sikerült összhangba hozni a vállalatok igényeit és a képzési lehetőségeket. A gyakorlati oktatás színvonalának növelését segíti elő a város hat munkahelyén lévő tanműhely. A tanácsi munkaerőgazdálkodás feladatai szélesedtek. Marcaliban ezután is a korábbi foglalkoztatási lehetőségekkel kell számolni. A munkahelyek kínálata csökken, a munkaerő száma nő. A foglalkoztatáspolitika alapvető célja továbbra is a teljes foglalkoztatás fenntartása úgy, hogy ez ne menjen a hatékonyság rovására. A vb megállapította, hogy Marcaliban és környékén közhasznú munkát kell szervezni, de törekedni kell a szakmunkások és a szak- képzettségi szint növelésére is. A tanácsi szervekkel és a gazdálkodó egységekkel közösen lehetőséget kell teremteni a felnőttképzés, az átképzés megszervezésére. A tanács az elhelyezkedési feltételek javítása érdekében szükségesnek tartja, hogy a vállalatok és üzemek az eddigieknél megalapozottabban és rendszeresebben jelezzék munkaerő- igényüket vagy átcsoportosí- tási szándékukat. Több kandelábert már felállítottak a Lánchídon, a hiányzókat még most szerelik, festik, a Kandeláber GMK szentendrei telepén. A törött, rozsdás lámpatesteket újraöntötték a Soroksári Vasöntöde pesterzsébeti gyáregységében. Az eredeti tervek alapján felújított 52 darab világítótest szórja majd a fényt a Széchenyi Lánchídon
