Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-17 / 271. szám
1987. november 17.. kedd Somogyi Néplap Új könyv Kínáról Rés a Nagy falon GAZDASÁG ES KULTÚRA TV-NÉZÖ A magyar indián A Magyar Ifjúság a közelmúltban újabb — idén immár a hetedik — önálló kiadvánnyal lepte meg az olvasókat: megjelentette Gubcsi Lajos: Rés a Nagy- falon című riportját. A cím önmagáért beszél. A Kínai Nagyfal, amely évszázadokig védte a Nagy Meny- nyei Birodalmat a barbár népek támadásától, egyúttal egy ennél általánosabb érvényű jelképévé is vált az országnak: az elzárkózás politikáját demonstrálta, amely az utóbbi évekig a mindenkori kínai politika változatlan, örök érvényűnek látszó kulcsszava maradt. Kína történetében főleg három olyan időszakot említhetünk, amelyben a bezárkózás politikája látványosan csődöt mondott. Az első a mongol hódításé a XIII. században, amelynek nyomán Dzsingisz kán utódai döntötték el, hogy ki legyen az uralkodó Kínában. A második kényszerű „nyitást” a múlt század közepén a két ópiumháború eredményezte; a britek győzelmével Kína kikötői „megnyitására” kényszerült, s ami ennél is súlyosabb: kénytelen volt teret engedni az európai hatalmak szinte korlátlan befolyásának, s gyakorlatilag félgyarmati helyzetbe süllyedt. A harmadik, s egyben leglátványosabb „nyitás” a Mao halálát, majd a Négyek Bandája fölszámolását követő időszakban, a nyolcvanas évek elején következett be, amelynek jelentőségét az adja meg, hogy — képletesen szólva — ezúttal nnaguk a kínaiak ütötték rést a Nagyfalon: a maoista rendszer által katasztrófába 'sodort ország — radikális belső reformok révén — rövid idő alatt látványos, és ellentmondásossága ellenére is lenyűgöző fejlődésbe kezdett. Gubcsi Lajos könyve a szerző személyes élményei alapján a riport elevenségével követi végig az elmúlt évek változásait. A második fejezet a Mao-korszakot egy arisztokrata származású kínai nő visszaemlékezésein keresztül idézi fel, s bizonyári a rémtörténet izgalmával olvasnánk ezeket a sorokat, ha nem tudnánk, hogy a vörösgárdisták úgynevezett „forradalmi tetteit”, amelyek a múlt értékeinek vandál lerombolásában, a legelemibb emberi jogok sárba- tiprásában nyilvánultak meg, a való élet produkálta. Évekig úgy látszott, hogy ebben a gigantikus méretű társadalomban a demagógia diktálta emberi butaság is gigantikus méreteket ölt. Kiadták a „mindenki fogjon egy verebet” jelszót, hogy a „politikai” kampány összekovácsolja a lakosságot. Betiltották a kanapét, a nyugati zenét, bezárták a múzeumokat, föloszlatták a tudományos társaságokat. Az orvosokat, művészeket, írókat milliószámra küldték falura, hogy „ismerjék meg a népet” ... És így tovább. A Mao halálát követő változások Teng Hsziao-ping nevéhez fűződnek. A 82 éves politikus életrajzáról számos érdekes, korábban kevéssé ismert adatot közöl Gubcsi Lajos riportja. A 70- es — 80-as évek fordulóján keletkezett politikai jelszavak ismertetése megkönnyíti az új korszak (vagy ahogy nevezik: Kína „második forradalma”) menetének átte- kintését. A két pillér: a reform és a nyitás a világ felé. A „négy modernizálás”: Illusztráció a kiadványból reformok a mezőgazdaságban, az iparban, a tudományos és technikai életben, valamint a hadseregben. Egy újabb jelszó a „nyolc új igény”: előbb-utóbb mindenkinek legyen színes televíziója, kazettás magnója, tetszetős órája, hi-fije, kamerája és mosógépe. A jelszavak tetszetősek, a gazdasági eredmények imponálóak, örvendetes a társadalmi és kulturális élet megújulása. Mindezek kísérőjelenségeként azonban megszaporodnak a kérdőjelek. Nem tisztázott például, milyen mértékben érvényesüljön az új helyzetben a párt vezető szerepe. Teret engedhet-e a párt a nagyobb demokráciát követelő ellenzéknek, létezik-e a párton belüli „reformer” és „konzervatív” szembeállás? Másrészt a régi egyenlősdi helyébe most a tudatosan meghirdetett egyenlőtlenség lép: vannak máris tekintélyes vagyonnal rendelkező, mondhatni, japán színvonalon élő magánvállalkozók, s ugyanakkor több millióra tehető a koldúsok száma. A lakosság 80 százalékát kitevő parasztság életszínvonala erősen differenciálódik. Óriási a különbség a falu és a város, az úgynevezett különleges gazdasági övezetek és az elmaradott tartományok között. Az új elképzelés most az: hagyni kell bizonyos embereket úgy meggazdagodni, hogy ezek maguk után vonzzák a többi embert az általános jólét felé. Megoldatlan a .népesedés problémája is: a több mint egymilliárd lakosú országban szigorú intézkedéseket kell hozni a további népességnövekedés mérséklése érdekében. Mindezek csupán kiragadott példák a Rés a Nagyfalon című könyv megannyi izgalmas témájából. A szerző 1987 júniusában járt Kínában. Hangvételén gyakran érződik: személyes megfigyelésekre, tapasztalatokra épít. Munkáját a Kínai Kommunista Párt ‘ XIII. kongresszusa teszi különösen időszerűvé. Fodor Tamás A gazdasági reformfolyamat és a kulturális fejlődés magyarországi összefüggéseit vizsgáló, átfogó tanulmány készült a Művelődéskutató Intézetben. A gazdasági reform kibontakozásának a kulturális ágazatban lehetséges, illetve már észlelhető hatásait elemző, a legfrissebb kutatási eredményeken alapuló anyag lényegét a Művelődéskutató Intézet két munkatársa, Kitti Éva és Marschall Miklós foglalta össze Csoknyay Editnek, az MTI munkatársának. A tanulmány szerzői elöljáróban leszögezték: a kulturális szférának mélyen gyökerező, elemi érdekei fűződnek a gazdaság radikális reformjához. Az előrehaladáshoz a kultúrában is szükséges a monopolhelyzetek felszámolása, a merev profilhatárok oldása', a vállalati, intézményi önállóság növelése, a fogyasztói igényekhez való rugalmas alkalmazkodás, a kulturális politika konkrét céljaihoz kötött támogatások arányának növelése, a vállalatok kultúrafinanszírozási szerepének újragondolása — hangoztatták a tanulmány szerzői. Ez a folyamat részben már megkezdődött. A könyvszakmában a profilkényszer megszűnésén túlmenően a könyvkiadók monopolhelyzetét csökkentette a szerzői kiadások számának emelkedése, a nem-hivatásos kiadók tevékenységének bővülése,' valamint az úgynevezett <kir adásszervezési gazdasági munkaközösségek megjelenése. Ezek eredményeképpen az állami mammutkiadóknál is szervezeti átalakítások kezdődtek: speciális érdekeltségben működő vállalati gmk-kat hoztak létre. A kiadók és a könyvterjesztők részt kérnek egymás munkájából; s határozat van arra is, hogy a jövő évtől kezdődően megszűnik a hatósági ármeghatározás. A könyvszakmában a legneuralgikusabb pont eddig a dotációk elosztása volt. Ezen a helyzeten kíván változtatni a kulturális irányítás azzal, hogy jövőre a támogatást nem a kiadóknak, hanem művekre adja. Az eredetileg kifejezetten népművelési céllal létrehozott művelődési otthonokban az elmúlt években látványos változások zajlottak le, igaz, gazdasági kényszerhelyzet eredményeként. A művelődési otthonok költségvetési támogatásának befagyasztása ugyanis arra kényszerítette ezeket az intézményeket, hogy vagy beszüntessék tevékenységüket, vagy rugalmasan alkalmazkodjanak a közönség igényeihez. Ez utóbbira adott lehetőséget, hogy megnőtt a kereslet a különböző vállalkozásokhoz szükséges információk, szakismeretek, a nyelvtanulás és a testkultúra iránt. A művelődési otthoni tevékenység megújításához hozzájárult az is, hogy ezekben az intézményekben megszűnt a merev költségvetési rovatrendszer, így gazdálkodásuk önállóbb, rugalmasabb lett. A színházaknál is az egysíkúság, a szervezeti unifor- mizáltság megszüntetése volt az utóbbi években bevezetett változtatások célja. A merev, hagyományos szervezeti rendszertől való eltérést jelzik az ad hoc, vagy kisvállalkozások. Ezek az új formák — a nyári színházi kisszövetkezetekig — nemcsak új színt jelentenek a magyar színjátszásban, hanem bővítik is a támogatók, mecénások körét. A hagyományos repertoár-színházaknál 1984-.től lehetővé vált a rugalmas gazdálkodás, csökkentek a jegyárak megállapításának kötöttségei, s szó van arról, hogy megszüntetnek mindenféle adminisztratív jegyár-előírást. További várható változás, hogy a s színházi vezetést ezentúl megszabott időre, pályázat útján nevezik ki. A filmszakmában — mind a gyártásban, mind a forgalmazásban — a felhalmozódott gondok következtében veszélybe került az intézményrendszer gazdasági működőképessége. Hosszú viták után konszenzus alakult ki abban, hogy a gyökereket érintő reformra van szükség. Ennek kiindulópontja volt, hogy a mozifilmgyártás és -terjesztés rendszerében helyre kell állítani a produkció és a mozi elsődlegességét, fel kell oldani a gyártási és forgalmazási monopóliumokat, 'számolni kell a videó-, a kábeltelevíziós és a műholdas műsorkínálat megjelenésével, illetve gyors bővülésével, hatékonyabbá kell tenni a filmszakma állami támogatásának elosztását. A reform alapján a négy stúdió kivált a nagy filmgyártó vállalatból, az állami támogatást az önálló producer-kisvállalatok kapják,, s ezek szabadon gazdálkodnak tőkéjükkel. Program született a veszteséges mozihálózat csökkentésére, megszűntek olyan előírások, amelyek nézőszámhoz kötötték az egyes filmek támogatását. Tervezik a jövőben új moziüzemeltetési formák — társulások kezelésében működő, szerződéses vagy magánvállalkozásban vezetett mozik — kialakítását is. A képzőművészetben a túlszabályozás megszüntetésére, az objektív értékszelekció visszaállítására törekedtek. Mind a Képcsarnok vállalat, mind a külkereskedelem monopolhelyzeA Fiatal Művészek stúdiójában készült Kis indiánkönyv című műsort pénteken este mutatta be a televízió. Ebből értesülhettünk arról, hogy van magyar indián. Egy alföldi kisvárosban él, 1954-ben született. Megannyi trauma érte életében: bizonyára ez késztette rá, hogy afféle .^magyar indiánná” váljon. Talán úgy érezte, hiányt pótol ezzel, önmagában, s a külvilágban egyaránt. A magyar indián sokban különbözik vadnyugati „testvéreitől”. Mindenekelőtt a végletekig békés, amolyan jóságos nyámnyila fajta, akinek persze mindig túljárnak az eszén. A magyar indián nem lázadozik, csupán az idegesíti némiképpen1, ha nagyon megbámulják a sápadtarcúak. Ilyenkor, indulatai tetőfokán, csendesen megkérdezi: mit bámulsz? Ebből is láthatjuk, hogy a magyar indián nem véreskezű irokéz, aki ősi földekért ölni is kész. Tolldísze is szegényes: elhullott varjak farktollait tűzi fejére. Rendesen bejár dolgozni, igyekszik az utolsó szóig teljesíteni főnökei utasításait. Főnökei szeretik is ezért, tudják, hogy beosztottjuk megbízható ember, ezt el is ismerték már a Kiváló dolgozó kitüntetéssel. Ekkor fordult elő az első eset, hogy indiánunkat válaszút elé állították. Viseli-e a kitüntetést, vagy megmarad az indián harcijeleknél. Nos, ő az utóbbit választotta. ját döntéseiért felelősséget vállaló emberré kellett volna lennie. Indiánunk valószínűleg halogatta ezt a döntést. Aztán már gyerekek játékává vált, kisvárosi nevezetességgé, akit senki nem vesz komolyan. Tudja ezt ő is, éppen ezért mondogatja is: ott, ahol él, új életet kezdeni már képtelen. Neki a kisvárosi magyar indián szerepe jutott szülőhelyén, s ez pedig nagyon hálátlan szerep. Más városba kellene mennie, ahol nem ismerik, talán még be is fogadnák, hiszen hangsúlyozzuk: rendkívül értékes emberről van szó, aki a munkáját mindenkor becsülettel igyekszik elvégezni, nem iszik, csupa- csupa jellem. Fölszállni egy vonatra, s itthagyni mindent — ez lenne a megoldás. A magyar indián azonban habozik, nincs meg benne az elszántság. A prérin., valószínű, hamarosan éhen is halna, hiszen ott farkastörvények uralkodnak. Marad hát számára a józan belenyugvás: elásva tartani a csatabárdot. A film alkotói azonban egy csattanófélét hagytak a végére. Elárulták ugyanis, hogy emberünket többen láttok, amint nemrégiben az induló vonatokat nézegette a helyi állomáson. Igaz, megnyugtatásul hozzátették: legyintett egy .nagyot, s köpött is egyet, oda az állomás kövezetére. Próbálom azóta kitalálni: mire gondoLt azon az állomáson az a magyar indián, te megszűnt. Alkotokozosse- gek létesíthettek galériákat; az alkotók műtermeikből legálisan is eladhatják alkotásaikat, külföldre is, s ma már több cég értékesít magyar műveket külföldön. A filmet nézve az volt az érzésem, hogy ez az ember valamikor nem figyelt kellőképpen magára, nem vette észre, hogy mikor váltak komollyá a dolgok. A pillanat fölismerését mulasztotta el, amikor már nem lehetett volna indiánozni, hanem komoly, saját dolgaiért, samikozben a hangosbemondok értesítették az utazóközönséget, hogy valamelyik induló vonat előreláthatólag meghatározatlan mennyiségű percet késik. Varga István Tenyéröntés, fejrajzolás Fiatal alkotók műhelye — Ez az első alkalom, hogy „komoly” munkát kaptunk. Korábban hasábokat, gúlákat, különböző mértani testeket rajzoltunk. Hosszas könyörgés után egyezett csak bele Klári néni a koponya rajzolásába, s most főhet a fejünk, miként rajzoljuk meg —. sóhajtozott Takács János, aki több kategóriában is elnyerhetné a „leg” címet, ö az egyetlen fiú, és az egyetlen balkezes. Ha bízhatunk a lányok véleményében: ő a szakkör legügyesebb ifjú „művésze”. — Szeptemberben nyílt meg a kaposvári képzőművészeti műhely a Somogy Megyei Központban. Az első foglalkozásra sokan eljöttek, s a többség itt is maradt. Az a jó, hogy itt sokkal kötetlenebb, mint az iskolában és érdekesebb dolgokat is rajzolunk — vall az első hetek élményeiről Poczok Tatjána, aki azért mégiscsak irigykedve figyeli a középiskolások munkáját. A nagyok már komoly dolgokkal foglalkoznak, s ők is szeretnének olyasmit csinálni. — Lelkesek, ügyesek ezek a gyerekek, öröm velük dolgozni. Lassan valamennyiük személyiségét, munkastílusát, ízlését megismerem: így még könnyebb lesz velük a munka. Változó képességű és ízlésű gyerekek gyűltek öszsze, de ez nem baj, hiszen így még többet tanulhatnak egymástól. Az általános és a középiskolások között is vannak kiemelkedően jó képességűek, s ezt társaik is hamar észrevették. Anélkül, hogy mondtuk volna, figyelik, követik őket — mondja Wéber Klára szobrász- művész, a szakkör egyik vezetője. Szavaihoz csatlakozva Szabados János festőművész — a férj a szakkörvezető társ — elmondja, hogy a műhelynek elsősorban nem a tehetséggondozás a célja. A szakkörvezetők csupán az alapvető ismeretekre szeretnék megtanítani tanítványaikat. Ez azonban nem kevés. — Szeretnénk, ha a gyerekek rajzolási kedvüket és lelkesedésüket megtartva egyre magasabb szintre jutnának el a rajzolásban. A fokozatosságot szem előtt tartva mind nehezebb feladatokat adunk, mind bonyolultabb technikákat tanítunk meg a szakkörösöknek. A gyerekek többsége később is szeretne a rajzzal foglalkozni, nem egy a képző- vagy iparpiűvészeti főiskolára jelentkezés gondolatával kacérkodik. Ezek azonban nagyon távoli álmok. A művészethez kevés, ha valaki szépen vagy jól rajzol. A művésznek önállóságra kell törekednie, hogy kifejezhesse gondolatait. — Plasztikai gondolkodásra, térlátásra, anyag- és technikaismeretre tanítanak itt bennünket, s mindezt könnyed, játékos formában. Legtöbbször csak abból veszem észre, hogy fejlődtem valamit, hogy amióta idejárok, jobb jegyeket kapok rajzból: Kikapcsolódásul agyagozással is foglalkozunk: az is nagyon érdekes. Most volt először a kezemben agyag, s bizony nem sok mindent tudtom kihozni belőle. A következő foglalkozásokon megpróbáljuk otthonosabbá varázsolni ezeket a termékeket is — mondja egy szőke kislány, míg keze munkája ‘ nyomán lassan fölis- merhetővé válik a modellként felállított állat csontváza. Javítanivaló persze bőven van rajta, de végül is azért vannak itt, hogy tanuljanak, szórakozzanak, játszva szerezzenek ismereteket. Horváth Éva
