Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
1987. november 14., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS GOBELINEK Bemutató az Iparművészeti Múzeumban A régi, drága s az uralkodók, főúri családok reprezentációs, egyben lakásdíszítési igényeit szolgáló, gyapjúból szőtt képes kárpitok állandó kiállítása nyílt meg Budapesten az Iparművé- • szeti Múzeum kupolatermében. A kárpitszövés e műfaja a középkorban alakult ki Európában. A templomok, várak, kastélyok termeit díszítették velük, sőt ágyfüggönyül is szolgáltak. Hadjáratok idején a hadvezérek sátrukba is magukkal vitték kárpitjaikat, erről magyarországi végrendeletek is tanúskodnak. A kárpitszövés központjai hosszú fejlődése folyamán többször változtak, a középkorban Franciaországban és Németalföldön voltak, ahol az egyes városok szövőműhelyei versengtek egymással az elsőségért. A XVI—XVII. században ugyancsak Flandria és Francjaország adja a legszebb, legművészibb kárpitokat, de kisebb műhelyek más európai országban is működtek. A kiállítás az Iparművészeti Múzeum flamand és francia kárpitjaiból mutat be igényes válogatást. A francia kárpitszövés újjáéledése IV. Henrik trónra- lépésével kezdődött meg (1589). Sikerük záloga a tökéletes technikai kivitel Szt. Bernát élete II. Aubus- son, F. Picon műhelye mellett az volt, hogy vezető művészek tervezték a képes jeleneteket, általában a királyok udvari festői, köztük Poussin is. A francia kárpitművészet nagy előretörése a királyi manufaktúra, a Manufacture des Gobelins megalapításához fűződik (1662), a képes kárpit ma is elterjedt neve innét származik. A XVIII. század elejétől kezdve a képes kárpitok téTankréd megkereszteli az általa halálosan megsebesített Clorinda amazont (Francia, XVII. század vége) mája lassan megváltozott: vadászjelenetek, egzotikus történetek, a rokokó életérzésének megfelelő „gáláns” jelenetek (szerelmi enyelgé- sek) váltották fel az ünnepélyes történelmi képeket. A francia műhelyekkel ellentétben a flandriai önálló városi manufaktúrák, ahol a mesterség ismerete, fortélyai apáról fiúra szálltak. A legszebb, kora reneszánsz kárpitok Brüsszelben készültek, amely már a XIV. századtól kezdve híres volt szövőműhelyeiről. A kárpitszövés fénykora Ausztriai Margit és Magyarországi Mária (II. Szt. Bernát élete I. (1140— 50). Aubusson, F. Picon műhelyéből Lajos királyunk felesége) uralkodásának ideje, a XVI. század első fele. Az itt készült. kárpitok, mint más flamand műhelyek munkái is, történelmi, mitológiai, allegorikus és bibliai jeleneteket ábrázolnak nagy festők, a barokk korban például! Rubens kartonjai után. Az 1700 körüli években francia hatásra a visszafogottabb, klasszicizáló stílus talál visszhangra, jellegzetes virág- és gyümölcsfüzérekből kialakított bordűrökkel. A flamand kisműhelyek közül a legtermékenyebbek az oudenaardiak voltak. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye egy korai párizsi és néhány brüsszeli kárpiton kívül a francia és flamand kisműhelyek alkotásait őrzi, ezeket láthatjuk most a kiállításon. Érdekességüket fokozza, hogy mind a második világháború után kerültek a múzeum gyűjteményébe. Brestyánszky Ilona Jelenet a római történelemből. Aubusson, XVII. század vége Nyilazo férfi (Flandria. XVII. század második fele) A szavak A Családi körről jut eszembe Bevallom, a televíziónak a Családi kör című műsorát eléggé ritkán szoktam meghallgatni, megnézni. Részint azért, mert általában más, fontosabb dolgom akad, részint pedig azért, mert a rádióújság előzetese után nem találtam eléggé érdekesnek. Ezen az estén azonban nem mulaszthattam el a megtekintését. A rádióújság tájékoztatása szerint a műsorban azt elemzik, mi a tudás, á tanulás értéke a családban és a társadalomban. Magában véve is nagyon érdekes téma. Az igazi indítékot azonban egy délutáni nyelvi műsor adta. A mihályi kastélyban a Szép Szó mozgalom nyelvi és kommunikációs tábort rendezett; e tábor életéről, résztvevőiről, céljáról és programjáról készült riportokat mutatta be a műsor. Legérdekesebb részei a résztvevők nyelvhasználatáról szóltak. Nincs értéke a szavaknak, nemigen érdekli a diákságot, hogyan fejezi ki magát, nem törekszik a szép és változatos beszédre stb. Ilyen megállapítások hangzottak el a tanulók nyelvhasználatáról. S amikor a riporter az okok. felől kérdezősködött, nem tudtak választ adni. A műsornak ez volt az a pontja, amely a Családi kör megtekintésére késztetett. Ha ugyanis azt keressük, miért nem törekszik egy társadalmi csoport arra, hogy szépen és változatosan beszéljen, akkor tulajdonképpen azt keressük, milyen e csoport műveltsége és gondolkodása. Ha az ismeretei gyarapodnak, a valóságról alkotott képe is gazdagabb Paul Negolescu ÉBERSÉG Az üzem kapujánál a portás megállította az autót. — Mi az ott a hátsó ülésen? — Fű. — Sok? — Hát... egy zsáknyi. — Ez baj, barátocskám. Honnan van az a fű? —,Az üres telekről. Az autó kigördüli a kapun. A sofőr meg így szólt a kísérőjéhez: — Láttad, hogy átvágtam? — Kit? — Hát ezt az ostoba portást. — De hiszen kidobatta veled a füvet! — Ez igaz. Viszont elloptam az autót! Fordította: Gellert György Szirmay Endre Idő-triptichon i. Kimért időm most arra való, hogy kivárja elhallgatásomat, aztán beteljesítve álmaimat csitítja a te időd hullámait, s némán elmossa a törődött szavak tűnő árnyékait. 11. Az életem olyan, mint a mese; nincs kezdete és nincs vége se, minden megtörténhetik benne; virraszt ünnepi csöndje már, mintha vége lenne ... III. Most, ahogy lassan megöregszem, megintcsak hozzád törekszem, mint egykor a próbák tüzében te lettél végső menedékem; bőkezűen megengeszteltél, lázas álmaim örököse lettél, így jutottam veled — magamhoz örömeimben — az acsargó dachoz, — a megbékélés kibuggyant vére ráömlött sorsunk szövetére, most az egész tüzes, fekete folt, és párállik; mint a mese: hol volt, hol nem volt... Berták László Fölér a lélekig Ha kimerülnek tartalékai, vergődik a test a lélek szerint, szeretne megint hasonlítani, régi tükörbe vigyázva tekint. Titkos utakon furcsán megszalad, árnyékát méri, fölágaskodik, elképzel égig érő falakat, és szomorú, amikor hazudik. Gyanús neszekre gyertyát gyújtogat, lopva nézi a villanykapcsolót, parányi csillagokban megakad, s magyarázkodik, hogy csak álmodott. Példákat keres, s nem leli magát, .' hát az se, ez se, egy minta se jó, ha verset ír, a ríme nagykabát, de megijed, mert nem esik a hó. A lendület a kályháig viszi, ott bűntudata lesz, szégyenkezik, s mikor megpróbálja, már nem hiszi, hogy térdelve fölér a lélekig. lesz, és gondolatait, érzelmeit is pontosabban, színesebben és változatosabban tudja kifejezni. A Családi körben elhangzott az a megállapítás — amely persze nem új, hiszen igen sokszor elmondták már mások is az utóbbi tíz évben —, a mai diákság körében nem „sikk” a tanulás, a folyamatos tanulmányi munka. Azért nincs értéke nálunk a szavaknak, azért nem tudják szépen és változatosan használni anyanyelvűket, mert nem készülnek rendszeresen az órákra, sőt sokan nem is tudnak tanulni, ennek pedig az a következménye, hogy igen szegényes a szó- és kifejezéskészletük. A legtöbb diák beéri azzal, hogy egy- szer-kétszer elolvassa a tananyagot, s a megértését egynek veszi a tudásával. Ha valamelyik órán csak kérdésekre kell röviden válaszolni, ennyiből nagyon jól meg lehet élni. A megértés azonban még nem tudás. Ha a tanuló úgy sajátítja el az anyagot, hogy önállóan és összefüggően él is tudja mondani a tankönyv szó- és kifejezéskészletéhez ragaszkodva, akkor tudja. Nagyon fontos az ilyen tudás, hiszen a fiatal szókincse és kifejezéskészlete így napról napra gyarapszik, a nyelv- használata színesebb és változatosabb lesz. Tehát ez a tanulás nem pusztán az ismeretek gyarapítását jelenti. Még azt is elsajátítja így, hogy egy-egy új szó vagy kifejezés milyen szövegkörnyezetben használható, s ezzel mondatszerkesztési képessége javul. S ha a rendszeres tanulás mellett jó szépirodalmi müveket olvas, verseket tanul s az olvasáskor nem pusz tán a cselekményre figyel, hanem arra is, hogyan fejezi ki magát az író, a költő, a szereplők bizonyos beszédhelyzetekben milyen szavakat, kifejezéseket használnak, akkor megtanulja azt is: különbséget kell tenni a nyelvváltozatok között, az időszerű beszédhelyzethez kell alkalmazkodni a szavak és kifejezések kiválogatásában. Az ilyen tanuló előtt van értéke a szavaknak, szépen és változatosan tudja használni a nyelvet, a szóhasználati és nyelvtani szabályok neki nem korlátokat jelentenek, hanem lehetőségeket közlésvágya kielégítésére. Bachát László Scislowski Félreértés Kölcsönkértem Kowalski- tól tízezer zlotyt. A határidő lejárta előtt szomorúan kellett megállapítanom, hogy nem tudom visszafizetni. Harmincegyedikén, az előre megbeszélt időben, Kowalski telefonált. — No, mi van? — csak ennyit kérdezett, de rögtön tudtam, miről van szó. — Hát csak az — válaszoltam —, hogy kérem az adósság átütemezését. — Micsodát? — dadogta értetlenül. Fejezd ki magad világosabban! — Szeretném, ha refinanszíroznád a kölcsönt — magyaráztam szolgálatkészen. — Ne marháskodj! — fakadt ki Kowalski. — Mikor adod vissza azt a tíz rongyot? — Refundációt javasolnék — duruzsoltam tovább —, vagy ha akarod, konverziót. — Azt akarom — bömbölte a kagylóba Kowalski —, hogy még ma add visz- sza a pénzem! Jaj, milyen nehéz szót érteni olyan emberrel, aki nem ismeri a szakkifejezéseket! Fordította: Adamecz Kálmán
