Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
1987. november 3., kedd Somogyi Néplap 5 Október és az átalakítás: a forradalom folytatódik (Folytatás a 4. oldalról.) tiszté —, mindazöxé, akik frontok, hadseregek, hadtestek, hadosztályok, ezredek, századok, szakaszok parancsnokai voltak. A győzelem kivívásában megvolt a maga szerepe annak a hatalmas politikai akaratnak, céltudatosságnak, állhatatosságnak, fegyelmező- és szervezőképességnek, amelyet J. V. Sztálin tanúsított a háború éveiben. A háború fő terhét azonban a? egyszerű szovjet katona — a nép gyermeke, a bátor, hazáját szerető harcos — viselte. Mélységes tisztelet neki és örök dicsőség! A nagy honvédő háború sok millió veteránja áll ma is csatasorban, vesz részt harcosan a forradalmi átalakítás, a társadalmi megújulás munkájából. Fogadják ezért fiúi hálánkat! Sikereink lelke pártunk volt Minden hadi- és munkasiker lelke lenini pártunk volt. A kommunisták elsőként indultak rohamra .az arcvonal lövészárkaiból, példájuk magával ragadta a többieket is. A hátországban utolsóként fejezték be a munkát a gépeknél, a földeken, a gazdaságokban. A szovjet emberek minden korábbinál erősebben érezhették, hogy az SZK(b)P az ő pártjuk, hogy a kommunisták tettekkel mutatják meg, mit jelent a nép élcsapatának lenni akkor, amikor a háború tüze tombol, amikor élet vagy halál a tét. Határozottan állíthatjuk: a nagy honvédő háború pántunk történetének egyik lleg- dicsőbb, leghősibb, sok millió kommunista bátorságával, merészségével, páratlan odaadásával és önfeláldozásával írt fejezete. A háború megmutatta, hogy a szovjet nép, a párt, a szocializmus és a nagy október elválaszthatatlanok egymástól, s nincs a világon oly erő, mely megbonthatná egységüket. A szocializmus nemcsak- hogy talpon tudott maradni és győzni tudott, de erkölcsileg és politikailag megerősödve került ki a legszörnyűbb, legpusztítóbb háborúból, világszerte megnövelte tekintélyét és befolyását. Ellenségeink gazdasági hanyatlást jósoltak nekünk a háború befejezésekor. Azt jövendölték, hogy hosszú időre kimaradunk a világpolitikából. Ügy vélték, fél évszázad, sőt még ennél több idő is kevés lesz ahhoz, hogy megbirkózzunk a háború következményeivel. A szovjet nép azonban igen rövid idő alatt újjáépítette a lerombolt városokat és falvakat, helyreállította a romba dőlt üzemeket, gyárakat, kolhozokat, és szovhozokat, iskolákat és felsőoktatási intézményeket, kulturális létesítményeket. Üjólag megmutatkozott a szocialista állam roppant ereje: a nagy október szülőföldjének legmagasabb rendű érdekelt felismerő pártakarat; az újjáépítésnek és a hazai ipari potenciál békés rendeltetésű termelésre való átállításának fő terhét viselő munkások szilárdsága és proletárbölcsessége; a feldúlt országnak utolsó falatját is átengedő parasztság önfeláldozása, türelme és ha- zafisága; a népek barátsága, eltökéltsége, hogy közösen, testvériesen megsegítik azt, aki különösen sokat szenvedett, hogy segítenek talpra Ütni a közös haza azon körzeteinek, amelyeken különös kíméletlenséggel gázolt át a háború. A háborút követő nehéz esztendők dolgos hétköznapjainak hősiessége sikereink, gazdasági és műszaki-tudományos haladásunk forrása. Ez tette lehetővé, hogy szolgálatunkba állítsuk az atomenergiát, felbocsássuk első űrhajóinkat, javítsuk a nép anyagi és kulturális körülményeit. Ám ugyanebben az időszakban — a szocializmüs nevében véghez vitt új, népi hőstettek korában — egyre érzékelhetőbbé vált az ellentmondás is társadalmunk akkori állapota és a vezetés korábbi módszerei között. * Folytatódott a hatalom-** mai való visszaélés, a szocialista törvényesség megsértése. Ekkor koholták „a leningrádi p$rt”, az „orvosok perét” és egyebeket. Röviden szólva: hiányzott a nép igazi megbecsülése. Az emberek önfeledten dolgoztak, tanultak, új ismeretek szerzésére törekedtek, beletörődtek a nehézségekbe, a nélkülözésbe, de közben érezték, hogy a társadalomban aggodalom és remény gyülemlik fel. Kevéssel Sztálin halála után mindez magával ragadta a társadalmi tudatot. Á nép feleszmélt, felocsúdott Az ötvenes évek közepén, különösen az SZKP XX. kongresszusa után változások szele érintette meg az országot: a nép felocsúdott, feleszmélt, merészebb és magabiztosabb lett. A pártnak, a párt vezetésének — élén Ny. Sz. Hruscsovval — nem kevés bátorságra volt szüksége a személyi kultusz bírálatához, a személyi kultusz következményeinek feltárásához, a szocialista törvényesség helyreállításához. Foszladozni kezdtek a korábbi beidegződések mind a bel-, mind pedig a külpolitikában. Megkísérelték a 30-as és 40-es években meggyökeresedett utasitásos- bürokratikus irányítási módszerek kiküszöbölését. Megpróbálták dinamikusabbá tenni a szocializmust, annak humanista eszményeit és értékeit hangsúlyozni. Elméletben és gyakorlatban egyaránt újra próbálták éleszteni a leninizmus alkotó szellemét. Az SZKP KB 1933 szeptemberi és 1953 júliusi üléseinek határozatait áthatotta a gazdasági fejlődés prioritásainak megváltoztatására, a munka eredményességében való egyéni érdekeltség ösztönzőinek bevezetésére irányuló törekvés, Több figyelmet kezdtek fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére, a lakásépítésre, a könnyűiparra, a fogyasztási szférára — mindenre, ami kapcsolatban áll az emberi szükségletek kielégítésével. Egyszóval; jó irányban változtak a dolgok, a szovjet társadalomban és a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt, Ugyanakkor nem kevés szubjektív jellegű hibát is elkövettek, amelyek megnehezítették azt, hogy a szocializmus új szakaszba lépjen, sőt sok szempontból kompromittálták a haladó kezdeményezéseket. Az történt, hogy a minőségileg új bel- és külpolitikai, pártépítési feladatokat nem ritkán voluntarista módszerekkel, a régi politikai és gazdasági mechanizmus segítségével oldották meg. Az ebben az időszakban megindított reformok sikertelenségének legfőbb oka azonban az volt, hogy azok nem támaszkodtak széles körű demokratizálási folyamatokra. Az SZKP KB 1964 októberi ülésén váltás történt a párt és az ország vezetésében, döntések születtek a bel- és külpolitikai téren tapasztalható voluntarista tendenciák és torzulások leküzdése érdekében. A párt arra törekedett, hogy bizonyos politikai stabilizációt érjen el, realistává és meg- fontolttá tegye a politikát. Az SZKP KB 1965 márciusi és szeptemberi ülésén új gazdaságirányítási megközelítések születtek. Kidolgozták a gazdasági reformot, az új körzetek meghódítására, a termelőerők fejlesztésére irányuló nagy arányú programokat, s hozzáláttak végrehajtásukhoz. Ez az első években javított az ország helyzetén. Növekedett a gazdasági és tudományos potenciál, erősödött az' ország védelmi ■ képessége, emelkedett a nép élet- színvonala. Számos olyan külpolitikai akciót hajtottak végre, amelyek megerősítették államunk nemzetközi tekintélyét, biztosították katonai-hadászati paritásunkat az Egyesült Államokkal. Az ország nagy lehetőségekkel rendelkezett fejlődésének további gyorsításához. De e lehetőségek kihasználásához, mozgásba lendítéséhez újabb döntő társadalmi változásokra és természetesen megfelelő politikai akaratra lett volna szükség — ám egyik sem volt meg. Sőt, sok elfogadott döntés is csak papíron létezett, a levegőben lebegett. Fejlődésünk üteme jelentősen lelassult. A párt a központi bizottság 1985 áprilisi ülésén és a XXVII, kongresszuson nyíltan megnevezte a kialakult helyzet okait, feltárta a fej* lődésünket fékező mechanizmust, s elvi értékelést is adott róla. Hangsúlyoztuk, hogy Leo- nyid Brezsnyev életének és tevékenységének utolsó éveiben a továbbhaladás útjainak keresését nagymértékben akadályozta a megszokott, az új valóságot nem tükröző formulákhoz és sémákhoz való ragaszkodás. Elmélyült a szavak és a tettek közötti szakadék. A gazdaságban erősödtek a negatív folyamatok, s ezek lényegében válság előtti helyzethez vezettek- Számos anomália alakult ki a szociális és a szellemi-erkölcsi szférában, ezek eltorzították, deformálták a szocialista igazságosság elveit, aláásták a szocialista igazságosságba vetett hitet, társadalmi elidegenedéshez és erkölcstelenséghez vezettek. Tűrhetetlenné vált az egyre fokozódó eltérés a szocializmus nagy eszméi és a mindennapi valóság között. A párt és az egész társadalom egészséges erői mind élesebben érezték annak sürgető szükségességét, hogy le kell küzdeni a negatív jelenségeket, meg kell törni az események folyamatát, biztosítani kell az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének felgyorsulását, el kell érni a szocializmus erkölcsi megtisztulását és megújulását. KB-ülés 1985 áprilisában Erre a rendkívül éles társadalmi igényre adott választ a központi bizottság 1985 áprilisi ülése, az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítására vonatkozó koncepcióval és stratégiával, a szocializmus megújítását célzó irányvonallal. Ezeket a XXVII. kongresszus és az azt követő KB-ülések határozatai elméleti és politikai szempontból továbbfejlesztették, s belőlük alakult ki a szocialista társadalom életének mindenoldalú, forradalmi átalakítását célzó általános irányvonal. Az átalakítás eszméje hetvenéves történelmünkre, alapvetően új társadalmi építményünk szilárd alapjára támaszkodik; egyesíti a folyamatosságot és az újító szellemet, a bolsevizmus történelmi tapasztalatait és a szocializmus korszerűségét. Az a feladatunk, hogy folytassuk és gyarapítsuk a forradalom és a szocializmus 'úttörőinek ügyét. Munkánkkal szakadatlanul erre törekszünk, alkotó módon alkalmazva a nemzedékeknek a tapasztalatait, amelyek lerakták október útját — hozzánk és nekünk. A népet összefogó élcsapat a munkásosztály volt, és ma is az. Ez az osztály még a forradalmi mozgalom haj- • nalán követte Lenin felhívását: „A szabadságért harcolva egy pillanatra sem szabad feledni a szocializmus eszméjét, egy pillanatra sem szabad abbahagyni a megvalósításáért kifejtett tevékenységet. Szüntelenül gyarapítani kell erőinket és folytatni a szervezőmunkát a szocializmus kivívásának érdekében”. És éppen a munkásosztály volt az, amely minden dolgozó réteggel szövetségben végrehajtotta a nagy októberi forradalmat, felépítette a szocializmust és nehéz csatákban megvédelmezte azt az ellenségtől. Mindent elviselt, mindent megtapasztalt és mindent kibírt! Jelenleg is a fejlődő szocializmus, a forradalmi átalakítás élvonalában halad. Dicsőség és nagy tisztelet neki! Szocialista országok párt- és állami vezetői az ünnepi ülés elnökségében. Az első sorban balról a második Kádár János, mögötte a második sorban Németh Károly. Lenini pártunk a munkás- osztály harcos élcsapataként született és fejlődött. Tőle kapta meggyőződésének hatalmas erejét, szilárdságát, fegyelmét, a szocializmus eszméiért vívott harcban tanúsított kitartását és az élet bölcs, emberi megértését. És most, az egész nép pártjaként őrzi a harcos és teremtő osztály eme legjobb vonásait, most és a szocializmus történetének minden szakaszában! Elvtársak! A forradalom útján haladunk, s ez nem a gyengék és a bátortalanok útja, hanem az erőseké és a bátraké. A szovjet nép mindig ilyen volt — a nagy arányú társadalmi átalakítások éveiben is, a háborús megpróbáltatások éveiben is, és a békés alkotó munka éveiben is. A nép formálja saját történelmét, saját sorsát, s ez a sors sohasem könnyű de utánozhatatlan és felbecsülhetetlen értékű, mint maga az emberi élet. És ez sokszorosan igaz, amikor a szocializmus történelméről, a nagy forradalom ügyének folytatásáról van szó. Történelmünk legfőbb, meghatározó jelentőségű tartalma az, hogy e hetven év alatt népünk a pórt vezetésével élt és dolgozott a szocializmusért, a jobb, az igazságos életért. A fejlődő szocializmus és az átalakítás Elvtársak! Sürgető, elodázhatatlan szükségletek juttattak bennünket arra a következtetésre, hogy átalakítás szükséges. De minél mélyebbre hatoltunk problémáink mélyére és értettük meg azokat, annál világosabbá vált, hogy az átalakításnak szélesebb társadalmipolitikai és történelmi ösz- szefüggése is van. Az átalakítás nemcsak az előző időszak pangásától és konzervativizmusától való megszabadulást, az elkövetett hibák kijavítását, hanem a munka társadalmi megszervezésének és módszereinek a történelem során korlátolttá, elavulttá vált vonásai felszámolását is jelenti. Általa a szocializmust a tudományos-műszaki forradalom feltételeinek és szükségleteinek, a szovjet társadalom szellemi fejlődésének megfelelő legkorszerűbb formákkal ruházzuk fel. Ez a társadalom forradalmi megújításának saját logikáival és szakaszokkal rendelkező, viszonylag hosz- szan tartó folyamata, Lenin a szocializmus történelmi feladatát abban látta, hogy évek hosszú sorának munkájával előkészítsük a kommunizmusba való átmenetet, A forradalom vezére nagyra értékelte, hogy Marx és Engels képes volt „rendkívül gondosan elemezni éppen az átmeneti formákat, hogy minden egyes eset konkrét történeti sajátosságainak megfelelően állapítsunk meg, miről mire átmenet az adott átmeneti forma", Új minőség Minden alapunk megvan arra, hogy az átalakítást meghatározott történelmi szakasznak tekintsük társadalmunk folyamatos fejlődésében. Válaszolva a lenini kérdésre, hogy „miről mire” térünk át, teljes határozottsággal ki kell jelentenünk; a szocializmust, új minőséggel kell felruháznunk; ahogy mondani szokták, új életet kell belé lehelnünk, ennek érdekében pedig a társadalom életének minden oldalát, mind az anyagit, mind a szellemit, alapjaiban kell megújítanunk, s rendszerünk humanista jellegét a legteljesebb mértékben fel kell tárnunk, Az átalakítás célja az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaráint )i maga teljességében helyreállítsa a szocializmus lenini koncepcióját, amely vitathatatlan elsőbbséget biztosít a munka emberének, az ő ideáljainak, érdekeinek, valamint a gazdasági, a társadalmi-politikai kapcsolatokban, a kultúrában meglevő emberi értékeknek, A forradalmi - megtisztulásra és újjászületésre vonatkozó reményünk abból táplálkozik, hogy a személyiség, az emberi tényező aktivizálása révén feltárjuk a szocializmus hatalmas társadalmi tartalékait, A szocializmus mint az embert és annak felemelkedését szolgáló valóban humánus társadalmi rend éppen az át> (Folytatás a 6. oldalon.)
