Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

1987. november 12., csütörtök . Somogyi Néplap 5 SOMOGYI LEVÉLTÁRI NAP Az intézmény kincsei Diákgála az Operettszínházban SOMOGYIAK SIKERE hagyományait milyen gond­dal és szeretettel ápolják és művészi színvonalon műve­lik a fiatalok. Külön említést érdemel Bóka Bulcsu Bence pécsi kö­zépiskolás, aki nagyon szép hangjával ihletett tolmácso- lója volt több csángó nép­dalnak, valamint a Szeged Táncegyüttes, amely mezősé­gi táncokat adott elő. Nagy sikert arattak a so­mogyiak is. Göncz Csilla a nagyatádi gimnáziumból és Szigethy Brigitta a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium­ból Buda Ferenc Roham, cí­mű versét adta elő. Az est folyamán számtalan vidám percnek lehettünk ré­szesei, éppen ezért örültünk, . hogy a legderűsebb pillana­tokat a somogyiak okozták. A Táncsics Mihály Gimná­zium négy fiatalja az első rész fináléjában lépett szín­padra, s a keszthelyi heliko­non is elsöprő sikert aratott Debilizmo című produkció­val most is több ízben nyílt színi tapsot arattak. A dr. Klujber László és Bojtos Ákos rendezte darab igazi diákos hangulattal árasztot­ta el a nézőteret. A négy szereplő: Domokos István, Klujber Zoltán, Nagy Bar­nabás és Takátsy Péter te­hetségről árulkodó előadás­móddal tovább tudta növel­ni a műsor értékét. Jó ren­dezői ötletnek bizonyult, hogy az est egyik legjobb színészi képességekkel meg­áldott szereplőjét, Takátsy Pétert a fináléban a zsinór- padláson át „lógatták be” — nagyon otthonosan mozgott a kötélen is. Budapesten természetesen csak a legjobbak szerepeltek. Ez azonban erőt és hitet ad­hat azoknak á csoportoknak is, amelyek az idén nem ju­tottak el erre a legrangosabb fórumra. V. I. Kameraközeiben Tegnap tizenegyedik alka­lommal rendezték meg a so­mogyi levéltári napot. Dél­előtt a megyeszékhelyen, az Oktatási Igazgatóság nagy­termében dr. Kanyar József, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója köszöntötte a szép számú érdeklődőt, majd Eredics Károly, az Oktatási Igazgatóság vezetője meg­nyitotta a rendezvénysoro­zatot. Ezután Juhász Gyula aka­démikus, az Országos Szé­chényi Könyvtár főigazgató­ja Magyarország és a Pá­rizs környéki békekötések címmel hazánk történelmé­nek sokat vitatott időszaká­ról tartott előadást. Az első világháborút követő békekö­tés utáni két év fél évtized történelme azért is tarthat különösen nagy érdeklődésre számot a szakemberek köré­ben, mert ennek az időszak­nak a dokumentumai hosz- szú ideig hozzáférhetetlenek voltak. Éppen az előadó tu­dományos munkáinak meg­jelenésével vált ezek közül nem egy ismertté. Juhász Gyula a magyar kutatók ál­láspontját fejtette ki, külön hangsúlyozva, hogy a nagy­hatalmak döntését Trianon­ban nem a Magyar Tanács- köztársaság kirobbanásának ténye befolyásolta, hanem a nagyhatalmi érdekek. Igaz, ezek sokszor nem nélkülöz­Sorkatonák dugták össze a fejüket sorban az asztalok­nál. Az Auróra olvasómoz­galom magasabbegység- szintű vetélkedőjének döntője zajlott tegnap a kaposvári helyőrségi klubban. A vetél-, kedősorozat tavaly novem­ber 7-én kezdődött. A bene­vezett alakulatok mindegyi­ke esetében helyi versenyen döntötték el, hogy ki jusson a következő fordulóba. A te­rületi elődöntőket Tapolcán és Kiskunfélegyházán tartot­ták, s a legjobbak kerültek a döntőbe. A hét csapat mindegyike négy játékosból és egy tarta­lékból állt. Már kedden meg­érkeztek Kaposvárra, megis­merkedtek a várossal, filmet néztek, s beszélgettek a ka­tonaéletről. Az utóbbiba be­kapcsolódott Koltai Róbert is. A fiatalok sok mindenről faggatták — úgy is, mint „illetékes elvtársat” és úgy is, mint színészt. A társalgás jóval tovább tartott, mint tervezték, annyira belefe­ledkeztek. — A vetélkedő célja az olvasásra ösztönzésen túl az volt, hogy a választott köny­vek révén megismertessük az egyes korszakok társadal­mi, politikai viszonyait, em­beri és erkölcsi problémáit — mondta el Várhegyi Er­zsébet vezető könyvtáros, aki 16 honvédségi könyvtár szakmai irányítását látja el ték a szubjektív benyomá­sokat. Az előadás iránti érdeklő­dést számos kérdés bizonyí­totta. Juhász Gyula ezekre is alapos és kimerítő vála­szokat adott. A hozzászólások után Rácz Jenő, a Somogy Me­gyei Pedagógiai Intézet munkatársa ismertette a Somogy megye múltjából című levéltári évkönyvet, amely a napokban jelent meg, a sorozat tizennyolca­dik köteteként. Hagyomány már, hogy a levéltári nap alkalmából ju­talmat kapnak azok a taná­rok, nevelők, közművelődési szakemberek, akik különö­sen sokat tesznek az ifjúság történelmi tudatának formá­lásáért. A tegnap kiosztott jutalmakat is több szervezet és intéziryény ajánlotta föl. A tizenegyedik levéltári nap rendezvényei délután a levéltár épületében folyta­tódtak. Itt nyílt meg az a kiállítás, amely az intéz­mény legféltettebb és legér­dekesebb kincseit mutatja be. A kiállítást Nagy Gábor, a Somogy Megyei Tanács művelődési osztályának he­lyettes vezetője nyitotta meg. Erre az alkalomra szép kiállítású kalauzt is kibocsá­tottak a rendezők. Ennek és a döntő fő szervezője, há­zigazdája volt. Könyvtárosok minden ala­kulatnál segítették a csapa­tok felkészülését. Ez meg is érződött a döntőn. Forduló­ról fordulóra szoros volt a verseny; egyik csapat sem tett szert döntő fölényre vagy behozhatatlan hát­rányra. Írásvetítő, videó is színesítette a szellemi erő­próbát : feliratot, filmrészle­tet kellett azonosítani. A ve­télkedőknek könyv- és film­ajánlásból is számot kellett adni tudásukról, majd pedig 10 adat „keresett” egy szer­zőt: minél kevesebb adatból találta ki valaki az író ne­vét, annál több pontot szer­zett csapatának. Talán a leg­érdekesebb próbatétel az volt, amikor a versenyzők­nek részletet kellett előadni­uk egy-egy regényből. Ekkor színészfképességeiket és rög- tönzési készségüket is meg­csillogtathatták. Volt dráma­paródia, megelevenedtek tör­ténelmi epizódok, szóba ke­rültek a katonaélet kérdései. Hasonlóképp látványos volt az is, amikor jelmezbe öltö­zött, megelevenedett regény­hősöket kellett felismerni. Nyolc forduló után Kosa­ras László alezredes, a zsűri elnöke ismertette az ered­ményt: első lett a szentesi, második a pécsi, harmadik a nagykanizsai csapat. K, Gy. előszavában olvashatjuk dr. Kanyar József sorait: „A levéltárak őrzik a szülőföld történetének a legfőbb for­rásait. Ezeknek a források­nak a kiállításával a törté­neti közművelődésnek az a célja, hogy nemzeti önisme­retében növelje ifjúságunk identitástudatát, kötve azt erős szállal a szülőföld- és a hazaszeretet áramkörébe.” Hogy ez nem csapán jám­bor óhaj, arról a kiállítás után a helyszínen is meg­győződhettünk. Dr. Miklós Endre megyei szakfelügyelő, a Táncsics Mihály Gimná­zium IV. B osztályával be­mutató órát tartott a tör­ténelemtanárok számára. A tananyag pedig éppen a megnyílt kiállítás anyagának földolgozása volt. A tanulók hozzászólásai, észrevételei — nem egyszer kételyei — meggyőzhették a jelen levő­ket, hogy a levéltár doku­mentumai nemcsak bekap­csolhatók a történelemokta­tásba, hanem értően kezelve szerves részévé is lehet ten­ni. Méltó befejezés volt ez a foglalkozás a megyei levél­tári nap rendezvénysoroza­tának, hiszen bebizonyoso­dott: történelmünk, múltunk iránt az ifjúságban is nagy az érdeklődés. V. I. A Képcsarnok Vállalat ka­posvári Bernáth-terme már több ízben lehetőséget adott kortárs képző- és iparművé­szek bemutatkozására. Az iparművészeti alkotásokat — kisbútorokat, lakásbelsők kellékeit, díszeit — árusi.ó üzlet, most textilgrafikai al­kotásokat és funkcionális bőrdíszeket kínál a közönség­nek. A tegnap megnyílt ki­állításon két budapesti ipar­művész, Molnár Imre bőr­tervező és Balogh Sándor textiltervező munkáit láttuk. Balogh Sándor különleges eljárással, a kézművesség, a fotografika, a festés és a szi­tanyomat kombinálásával al­kotja meg képeit. Kézi szö­vésű, erős textilalapra szita­nyomattal „viszi föl” a té­mát és az így nyert barnás felületet — az általa kikísér­letezett — fehér műanyag­festékkel bontja meg. Mű­Évek óta egy alkalommal a fővárosban találkoznak az ország középiskoláinak leg­jobb amatőr együttesei és szólistái, hogy számot adja­nak tudásukról, fejlődésük­ről. Az országos diákgála rendezvénye nem előzmény nélküli, hiszen a különböző művészeti seregszemléken sikeres műsorszámok közül válogatják ki a legjobbakat. Hogy hol tart az amatőr művészeti mozgalom s mi­lyen nevelőmunka folyik az ország középiskoláiban arra hétfőn este a fővárosi Ope­rettszínházban kaptunk vá­laszt. A háromórás műsor­ban nagyon sok magas szín­vonalú produkciót láttunk. A rendezvény egyik mecé­nás szervezete nevében Krá- likné Cser Erzsébet köszön- töitte a résztvevőket, majd átadta a színpadot a fiata­loknak. A Kerényi Miklós Gábor által szerkesztett és rende­zett műsorban több temati­kus blokkot láttunk. Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy nagyon sok tehetséges előadót tudnak felvonultatni középiskoláink. A zenei blokkból kiemelkedett pél­dául a debreceni ütőhangsze­res együttes. Ezek a fiatalok produkciójukkal európai színvonalat képviselnek. Ugyancsak örömmel nyug­táztuk, hogy a magyar nép veit a szakmai igényesség jellemzi; főleg dekorativi- tásukkal hatnak a szemlélő­re. Témáját a természetből meríti. Fák, levelek, virágok érdekesen megkomponált kolázzsal kerülnek a vászon­ra. Az Iparművészeti Főisko­lán 1966-ban, Gerzson Pál műhelyében végzett művész húsz éve szerepel már a Kép­csarnok Vállalat kiállitóter- meiben. Molnár Imre 1971-től dol­gozik az Iparművészeti Vál­lalatnál és 1979 óta tagja a Képzőművészeti Alapnak, önálló kiállításokon 1974 óta szerepel. Finoman meg­munkált bőrdíszeire az egy­szerűség jellemző. Könyvbo­rítóit, bőrdobozait, mappáit domborítással díszíti. A két iparművész alkotá­sait november 18-ig láthat­ja a közönség. Szerkesztő, riporter, be­szélgetőtárs — ilyen jelzők mellett gyakran szerepel É. Szabó Márta neve. A Gyermek- és Diák-főszer- kesztőség szerkesztőjeként a több mint másfél évtizedes tévés munkája során nagyon sok műsort készített, szinte lehetetlen valamennyit fel­sorolni. — Először az „előélete” iránt érdeklődnék — kez­dem a beszélgetést a csinos (karcsú, szőke), fiatal (há­rom fiú édesanyja), rokon­szenves riportalanyommal. — A bölcsészkar elvégzése után Veszprém megyében dolgoztam. 1968—1970-ben Balatonalmádiban voltam gyermekkönyvtáros; ebben a minőségemben „fedezett fel” Vargha Balázs. Az Egyetemi Színpadon is ké­szítettem műsorokat, onnan hívott a Televízióhoz Pápai Lajos. Ö volt az első főnö­köm, s egy nagyon jó ta­náccsal bocsátott szárnyra. — Készítene egy hevenyé­szett leltárt eddigi munkái­ról? — A teljesség igénye nél­kül. Csináltam több mint 50 Cimborát, ez 50x60 percet jelent. Mostanában az Esti mese előtt megismétlik őket, nagyon sokan nézik úgy, mintha új műsor volna. A rengeteg levél ezt igazolja. — Majdnem minden mű­sorom a Cimborából nőtt ki — folytatja. — A magva az irodalom és a társművésze­tek. Szabados Árpáddal já­tékokat, sorozatokat készí­tettünk. Sebő Ferenc és a megzenésített versek: ez lett a Sólyomének. Aztán volt az Aprók tánca 24 részben, meg a Muzsikáló szerszá­mok. — Jelenleg a Cim-oim je­lentkezik rendszeresen, és ismétlésként a Vár állott... sorozat. — Igen. A Vár állott ba a legkorszerűbb törté­nelemismeretet és -ismerő­ket vontuk be, főleg korabe­li dokumentumokra támasz­kodva. Az egyik legkedve­sebb munkám a Kortársaink sorozat volt. Tizenkét évig harcoltam érte, és jó pár év eltelt, amíg adásba ke­rült. Megszólaltak benne olyan személyiségek, akik ismerték József Attilát: Dé- ry Tibor, Vas István, Örkény István, Marosán György és mások. — Melyek a legközelebbi tervei ? — A Cim-cim előtt vers- pályázatot hirdettünk gyer­mekeknek. Háromezren je­lentkeztek, köztük nagyon sok tehetséges gyerek. Kö­zülük választottuk ki azt a néhány százat, akiknek a verseit beleszerkesztettük a műsorokba. Ezekkel a je­lentkező gyerekekkel kap­csolatot teremtettünk. Ver­seik döbbenetes képet ad­nak sorsokról. Dédelgetett tervem, hogy külön műsor­ban összeszerkesztem ezeket a verseket. Másik tervem — már a megvalósulás stádiumában —, hogy összeszedek olyan tehetséges embereket, mint Tokody .Ilona, Benkó Sán­dor, Markó Iván, Bródy Já­nos. Kapnak mondjuk hat­szor 25 percet arra, hogy megszerettessék a gyerekek­kel azt, amit csinálnak, ami a mesterségük-művészetük. Markó Ivánnal kezdjük a sorozatot, és aminek na­gyon örülök: a rendezésre sikerült megnyernünk Szabó Istvánt. Zárójelben jegyzem meg: jó lenne őt rávenni, hogy mondja el, mi is a filmrendezés. Jövőre tervezek a Cimbo­rában . egy beszélgetést Arany Jánosról. Hétrészes lesz, sok megzenésített verssel. A századforduló szórakoztató prózairodalma címmel Ne- meskürty Istvánnal készí­tünk sorozatot. Olyan szer­zőkről lesz szó, mint Bródy Sándor, Herczeg Ferenc. E. M. Irodalmi vetélkedő — katonáknak Textilgrafikák, bőrdíszek

Next

/
Thumbnails
Contents