Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

sg!jjjjp' % Világ proletárjai, egyesüljetek ! Somogyi Néplap IHHIHIH AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁMAK LAPJA XLIII. évfolyam, 240. szám Ara: 1,80 Ft 1087. október 12., hétfő Példás gyorsaság A Magyar Mezőgazdaság című folyóirat melléklete­ként a napokban külön ki­adványban is megjelent a mezőgazdaság, az élelmi­szeripar és a fazgazdaság 1988—1990-re szóló munka- programja. Ez a feladatgyűj­temény nem egy a hasonló programok sorában: fontos­ságát jó) kifejezi az a tény, hogy a legutóbbi Országgyű­lés a kormányprogram szer­ves részeként fogadta el az ágazat munkaprogramját. Az első, amiről feltétlenül szólni kell: a példás gyor­saság. Az, hogy nem egészen egy hónappal az országgyű­lés után minden érintett és minden érdekelt kézbe vehe­ti a teljes programot. Nem­csak a gazdasági, vállalati vezetők, hanem a szakfolyó­irat mellékleteként bárki, aki az ágazatban dolgozik és mint a folyóirat olvasója ér­deklődik — sőt lehet, hogy véleménye is van — a me­zőgazdaság helyzetéről, hol­napjáról és szerepéről egész gazdaságunkban. Hasznos do­log ez, mert egy feladat si­keres végrehajtásához a leg­első és döntő feltétel, hogy a munkát végzők tisztán lás­sák, mit és miért csinálnak. A munkaprogram ily módon most sokakhoz és késlekedés nélkül eljutott. A gyorssaág a mezőgazda- sági termelés jellege szem­pontjából is figyelemre mél­tó. Bár úgy tartják, hogy a következő év termelésére az agrárágazatban már január­tól kezdve, folyamatosan ké­szülni kell, az igazi, a vég­leges tervezés ideje mégis­csak az ősz. Most kell hatá­rozni a szerkezetről, meg­kötni ennek ismeretében a termelési és értékesítési szer­ződéseket, most kell dönteni az újabb, vállalkozásokról, egyszóval meghatározni azt az utat, melyen a következő évben haladni kíván a gaz­daság. Ez a munkaprogram átfo­góan és pontosan meghatá­rozza mindazt a termeléspo­litikai, minőségjavítási és szervezetkorszerűsítési fel­adatot, amelyet az ágazatban 1988 és 1990 között el kell végezni s amely elengedhe­tetlen az. egész magyar gaz­daság külső és belső egyen­súlyának javításához, a költ­ségvetési hiány mérséklésé­hez, a stabilizációt szolgáló kormányprogram végrehaj­tásához. Nemcsak az elvég­zendő munkát, á célokat je­löli meg a feladatterv, ha­nem pontosan ütemezi is a tennivalókat. Megfogalmazza, hogy az első lépcsőben, 1988- ban mi mindent kell végre­hajtani az ágazatban, amire azután ráépíthető 1989 és 1990 feladatsora. Ügy is lehet mondani, hogy ezzel a munkaprogrammal a mostani tervezéshez alapve­tően fontos segédeszközt ve­hetek kézbe a mezőgazdasá­gi és fagazdasági üzemek, az élelmiszeripari vállalatok, Mindenütt van lehetőség ar­ra, hogy az ágazati célokat egyeztessék üzemi elgondo­lásaikkal, lehetőségeikkel, szerkezetmódosítási dönté­seiknél, vállalkozásaiknál, beruházási elképzeléseiknél figyelembe vegyék azokat a vezérlő elveket, amelyeket a program megfogalmaz. A munkaprogram, amely­nek fő célja „intenzív pályá­ra állítani a mezőgazdasá­got”, példás gyorsasággal közkinccsé vált. A hatalmas feladat jó indításáhaz bizta­tó, hasznos segítséget kaptak az üzemek. Vörös Márta KÁDÁR JÁNOS PERINGBEN Ünnepélyesen köszöntötték pártunk főtitkárát Elutazott a kardzsali Szombaton kora délután Kádár János Pokingbc érke­zett. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának TU- 154-es különgépe fél négy­kor - magyar idő szerint délelőtt fél tízkor - landolt a kínai főváros nemzetközi repülőterén. A külsőségeiben is Hang­súlyozottan protokollmentes fogadtatáson elsőként Tien Csi-jün, a Kínai Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára, az állam­tanács alelnöke köszöntötte Kádár Jánost, s a vele érke­zett magyar politikusokat: Óvári Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság tit­kárát, Kótai Gézát, az MSZMP KB Külügyi Osztá­lyának vezetőjét és Medgyes- sy Péter pénzügyminisztert, a Magyar—Kínai Tudomá­nyos Kormányközi Vegyes­Szombaton befejezte egyhetes Somogy megyei látoga­tását a kardzsali pártmunkásküldöttség, amely Dimiter Bogdanovnak, a Bolgár Kommunista Párt megyei bizott­sága titkárának vezetésével hétfő óta ismerkedett So- moggyal. A vendégek véleményt cseréltek megyénk veze­tőivel, megismerkedtek több üzem életével és a megyei tanács tevékenységével. A bolgár testvérmegyei küldöttséget szombaton Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára búcsúztatta a Feri­hegyi repülőtéren. Maijai József Moszkvába utazott Kádár János Kínában. Az MSZMP főtitkára és Csae Ce-jang. a KKP megbízott főtitkára, miniszterelnök a vendégházban Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvi- selője vasárnap Moszkvába utazott, hogy részt vegyen a KGST kedden kezdődő 43. (rendkivüli) ülésszakának munkájában. Az ülésszakot megelőzően a kormány el­nökhelyettese tárgyal Alek­szej Antonovval, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettesével a kétoldalú kapcsolatok aktuális kérdé­seiről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bo­risz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. bizottság társelnökét, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagjait. Iván László, hazánk pekingi nagykövete is csatlakozott a kísérethez. (Folytatás a 2. oldalon.) A dán királynő befejezte látogatását hazánkban II. Margit dán királynő és Henrik herceg szombaton vi­dékre látogatott Katona Im­rének, az Elnöki Tanács titkárának és feleségének kí­séretében. A programon részt vett Kővári Péter kül­ügyminiszter-helyettes, je­len volt Király Andrásné, hazánk koppenhágai, vala­mint Hans Kühne, Dánia budapesti nagykövete. Az út első állomásán, a Hajdúság „fővárosában”, Debrecenben Szabó Imre megyei tanácselnök, Sikula György, a Hajdú-Bihar Me­gyei Pártbizottság első tit­kára, illetve a város vezetői köszöntötték a különvonat- tal érkező királyi párt és kíséretük tagjait. A városné­ző séta bevezetéseként a ta­nácsháza századelőn épült szecessziós műemléképüle­tében a magas rangú vendé­gek tájékoztatót hallgattak meg az országrész életéről, gazdálkodási eredményei­ről, Debrecen jelenéről. Az uralkodópár ezután sé­tára indult a cívisváros tör­ténelmi központjának ut­cáin. Dr. Kocsis •Elemérnek, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének kalauzolásával megtekintet­ték a város jelképének szá­mító nagytemplomot, majd a magyarországi kálvinizmus szellemi központját, a jövő­re 450 éves Református Kol­légiumot keresték fel. A ki­rályi pár nagy érdeklődéssel nézte meg Kelet-Európa leg­nagyobb protestáns intézmé­nyének imatermét, amely — mint dr. Kocsis Elemér püs­pök elmondta — sok törté­nelmi jelentőségű esemény­nek volt színhelye. (Folytatás a 2. oldalon.) GRÓSZ KÁROLY HAZAÉRKEZETT AZ NSZK-BÓL Új szakasz a két ország történetében Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke — aki Hel­muth Koh£-nak, a Német Szövetségi Köztársaság szö­vetségi kancellárjának meg­hívására hivatalos látogatást tett az NSZK-ban — szom­baton hazaérkezett Buda­pestre. Kíséretében volt Té­tényi PH, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Kovács László kül­ügyminiszter-helyettes, Bar- tha Ferenc, a Miniszterta­nács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese és Horváth István, hazánk bonni nagy­követe, aki állomáshelyén maradt. Grósz Károly fogadtatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Várkenyi Péter kül­ügyminiszter, valamint Horst Meincke, a Német Szövetsé­gi Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Minisztertanács elnöke szombat délelőtt a baden- württembergi vendéglátói­nak kíséretében a több mint félmilliós lélekszámú tarto­mányi székhely és gazdasági­ipari központ történelmi ne­vezetességeivel, városren­dezési, közlekedési és köz- igazgatási ügyeivel ismerke­dett. Grósz. Károly különös ér­deklődést tanúsított a város­központbeli tömegközleke­dési problémák korszerű megoldása iránt. Itt óriási alapterületű sétálóövezetet alakítottak ki, megszüntetve a villamosközlekedést. Ehe­lyett a föld alá vezették a városi vasutat. Így a Közép- Neckar vidékéről minden nap 149 ezer munkás és ad­minisztratív alkalmazott uta­zik a városba és onnan ha­za. Grósz Károly és Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke később ellátogatott a stutt­garti egyetem számítóköz­pontjába. Itt Kari Reinsch igazgató és Roland Rühle professzor mutatta be a vi­lág egyik legnagyobb számí­tógépével dolgozó tudomá­nyos szolgáltató intézetet, amelynek adatait hatezer bejegyzett felhasználó veszi igénybe. A számitógépes ka­pacitást jelentős hányadban aerodinamikai, vegyelemző, reaktorbiztonsági, moleku­láris, fizikai, elektronikai és anyagvizsgálati kutatások­ra használják fel. A magyar kormányfőnek a többi kö­zött levetítették egy gépko- csikarosszéria-elemzés képi eredményét. Ehhez koráb­ban egy teljes napra, most csak nyolc percre van szük­ség. Megrendelési költsége 180 márka. (Folytatás a 2. oldalon.) Kristályok a huszadik napon ... * ■ _________■_________^ _____ I tt most egyformán telnek a hétvégék és hétköznapok. Hússzor lapoztak már a naptárban, hol idegesen, hol valamivel nyugodtabban és senki sem számolta, hogy hányszor csengettek rá a vasútra: „Miből gondoljátok, hogy azt a három irányvonatot egy­szerre ki tudjuk rakni?" Es hányisor sürgették a gyár­tót, az alig egyéves üzem alatt meghibásodott kazán­csövek kicserélése miatt. Ef- féle számokat senki sem tart nyilván. Fölösleges lenne. Zúgolódnak, bosszankodnak, aztán teszik ismét a dolgu­kat, mert a kampánynak mennie kell, ha törik, ha szakad. Bogyai Péter borostásan ballag az iparvágányok kö­zött. Hogy hány órákat aludt mostanában? Maga sem tud­ja. Csak azt, hogy hajnali négykor szól az ébresztő, mert a répaszedőt rendbe kell tenni reggelre. Haza csak akkor juthat, ha ... — Minek nézzem az időt? Ha van munka, akkor keres­ni is lehet. Most nincs, mert javítják a gépemet. Segítek a szerelőnek. Holnap újból kint leszek a határban, s megyek, amíg tudok ... Száraz a föld, törnek a ré­pafejek, törnek az alkatré­szek, nagy a betakarítási veszteség. Horváth István, a répavágó-állomás csoportve­zetője félrevon: fémlapocs­kát mutat. Magyarázza, ezek azok az élek, amelyek szép, tetőformát idéző szeletekre szabják a mosott répát. A la­pocskák töröttek, hasadtak, kopottak. Gyakran kell cse­rélni őket. — Van ebben a répában kő is, meg vas is. Aztán vi­szi az egészet. Nem volt va­lami dicséretes az indulási No annyita azonban nem volt rossz, mint a Csanádi bácsi idejében... Arra már nincs mód, hogy megbeszéljük, ki is volt az a Csanádi bácsi, mert szólítja a kötelesség. De hinnem kell neki, mert tudnia kell, hogy úgy történt. A kilencvennégy kampányból most tölti a har­minchetediket a gyárban. Monitorok, ipari kamerák, jelzőműszerek... Deres De­zső, a műszak mindentudója avat be a nagy titokba. Nem kellett volna körbejárnom a gyárat, innen mindenhová ellátni. A labor adatait is képernyőre vetítik. Igaz, csak óránként változtatnak rajta, de ez is valami! Jövő­re meg jön a számítógép. Mondom, Deres Dezső sze­rint megspórolhattam volna a sétát, de akkor nem talál­koztam volna Tapolczai né­nivel, az ősz hajszálait nem titkoló idős hölggyel, aki nyugdíját kiegészíteni jár be a kampányba. A gondos há­ziasszonyok restelkedésével beszél birodalmukról, az új laborról. — Tetszik tudni, csak ilyen „rongyosan" vagyunk, mert nem jutott idő a vakolásra, meg a padló rendbe tételére sem. De azért jó itt. Meg okos ez a gép! Még a szi­getváriak is itt ellenőrzik a Jugoszláviába küldött répa minőségét. Szeretek én itt lenni, meg ugye, muszáj is: a nyugdíj... A monitorok, kijelzők mel­lett nem láthattam volna Csapó Lászlónak, a eukorfö- zönek kristályait sem. Nagy rézcsapot nyitott, s valami furcsa sistergés után egy üveglapra karamellaszínű fo­lyadékot engedett. Lázasan magyarázta, hogy ezektől a kristályoktól függ, milyen lesz a cukor. Alaposan neki­vetkőzött. A negyvenfokos melegben nem lehet elsom- fordálni, hogy húsöljön. Ál­landóan ellenőriznie kell a kristályait. Áttekinthetetlennek ható szerkezet ez a gyár. Azt mondja Ház László főmér­nök, hogy a friss répa két napig kering benne, míg cu­kor lesz belőle. Hófehér kris­tályok a zsákokban. Gyűlnek már az udvaron is. A min­dig friss jelentés szerint az első tizenkilenc napban — pontosabban: vasárnap reg­gel hat óráig — 5J 160 tonna cukorrépát dolgoztak föl Ka­posváron. A cukortartalom 1S,2 százalék. Egy százalék­kal elmarad a tavalyitól. Recseg a CB-rádió, csöröo a telefon. Fél egy van. Ér­keznek a körzeti felügyelők szinte szó szoros értelmében vett helyszíni jelentései. Szentlőrincen irányvonatot raknak, Szigetváron ■ szintén, é* Lepsényben is. Az igazga­tó irodájában ott ül az egész „vezérkar". Vasárnap van. S akkor mi történik? A kam­pány nem kért ünnepnapot. Kovács Imre igazgató hallva az új híreket, bosszús lesz: — Nagyberkiben kiszedték a répát, s most szállításra várnak. Megmondtuk nekik, hogy ne szedjék. Megálla­podtunk az ütemtervben ... Képtelenség átvenni. Ezért csak magukat okolhatják. A fogadónál Markó István ránézésre mondja az egyik autóról, hogy újonc a veze­tője. — Mert nem ismeri az utat, rosszul fordult... No, ez meg honnan jöhetett? Dombóvárról? Nem így be­széltük meg velük ... A kristálygyártók fogaske­rekeibe mindig kerül valami apróság, de a gépezet megy tovább. A 94. kampány ter­vezett száztíz napjából még fsak húsz telt el. ** Nagy Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents