Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A Eredményes alapkutatások Jelentős eredményeket értek el az Országos Kardiológiai Intézet kutatási osztályán abban, hogy milyen hatással vannak a cukorbetegség kezelésében használatos egyes gyógyszerek a szív ritmuszavaraira. Erről és egyéb szív- meg érrendszeri betegségek kutatási eredményeiről volt szó a világ vezető elméleti szívkutatóinak budapesti kongresszusán is. (MTI-fotó — Cser István felv.) Ultrahang, érfeltöltássas vizsgálat Gépek a gyógyításban Az e héten — Balaton- földváron — rendezett tizedik somogyi röntgennapokra az ország minden részéből érkeztek radiológusok és a szakma legkiválóbb hazai képviselői is részt vettek a megyei kórház röntgenosztálya fennállásának félévszázados jubileuma alkalmából rendezett tudományos tanácskozáson. A rendpző- bizottság elnöke dr. Báthory Éva kaposvári osztályvezető főorvos a jubiláló osztály ötven évétől tartott érdekes előadást. Vele beszélgettünk a röntgendiagnosztika jelentőségéről, a szakma fejlődésének lehetőségeiről, a húsz éve két esztendőnként megrendezett radiológiai ülésszak szerepéről. — 100 éve sincs, hogy felfedezték, a röntgen óriási változást hozott mégis az egész orvoslásban. Kétségtelen, kopogtatással, hallgatással sok mindent meg tudtak állapítani a régi orvosok, ám ez volt az első olyan vizsgáló eszköz, módszer, amely- lyel „feketén-fehéren” be lehetett bizonyítani, hogy a vizsgált páciens beteg, illetve, hogy meggyógyult már. Elősegítette a betegségek, például a gyomorrák felfeds- zését még kezdeti stádiumában, és Magyarországon különösen nagy szerepe volt a TBC elleni küzdelemben, s a kontroll diagnosztikájában is. A technika fejlődése révén ez a szakma is sokat változott. Most már minden képalkotó eljárás ide tartozik. Ilyen az ultrahang diagnosztika is, amelynek — minthogy nem röntgensugárral dolgozik — mellékhatása eleve kizárt. Nem kellemetlen, nem veszélyes a terhesekre, gyerekekre és korlátlanul ismételhető a vizsgálat. — A számítógép is jelen van már a szakmában és segíti a gyógyító munkát. — A komputertomográfia (számítógépes rétegvizsgáló szerkezet) korunk egyik legfontosabb diagnosztikai eszköze. Röntgensugárral dolgozik. Ennél a szerkezetnél a számítógép dolgozza ki a képeket, illetve annak segítségével lehet megjeleníteni bizonyos előre beállított testrészeket. A másik korszerű lehetőség az árfeltöltéses vizsgálat (DSZA) mely Kaposváron, az új műtéti tömb röntgenrészlegénél lesz. Ennél a módszernél az is figyelemre méltó, hogy aránylag kevés kontrasztanyag szükséges hozzá, és a járóbetegek esetében is alkalmazható. A kontraszt- anyag egyébként valutaigényes, következésképpen gazdasági szempontból sem mindegy, mennyit használunk fel belőle. — Előadásában gondokról, nehézségekről is beszélt. — Mint ismeretes, a kaposvári kórház fokozatosan épült — alakult ki, úgynevezett pavilon-rendszerben, s minden pavilonban egy kis röntgenrészleget telepítettek. Így igen nehéz a munkát összehangolni... Az az ideális állapot, ha van egy központi diagnosztika, egy központi röntgenosztály- lyal és oda összpontosítják az emberi és gépi munkaerőt. így lehet, ha úgy tetszik, gazdaságosan dolgozni. Nos, a pavilonokban működő részlegeket a röntgenosztály fogja össze, és hozzátartozik az onkológia emlővizsgáló szerkezete is. A gépek sajnos nagyon drágák, s egyre nehezebb a selejt pótlása is. A somogyi röntgennapoknak ma már országos a jelentősége. A két évvel ezelőtti rendezvényen például a radiológia törvényszéki vonatkozásáról tanácskoztak (óriási érdeklődés közepette), az idén pedig a röntgengépekről és az azokat befolyásoló műszaki tényezőkről rendeztünk kerekasztalvitát. Ezen a beszélgetésen az érintett cégek (Medicor, Omker, Ofotért stb.) képviselői is ré'zt vettek. RÁDIÓJEGYZET Színes riportok Hétfő délután jelentkezik az Eco-mix gazdasági magazin félórás műsora, és szerdán délelőtt ismétli meg a rádió. Jól is teszi, mert így több hallgatóhoz juthatnak el a színes és aktuális információk, riportok. Az e heti adás a népszerű sorozatfilmből, a Szomszédokból indult ki. A riporter az iránt érdeklődött a rendezőtől, hogy egyik főszereplőjét, a vállalkozó kedvű orvosfeleséget miért tünteti föl rossz színben a közönség előtt. Ezzel ugyanis azt sugallja, hogy napjainkban nem szabad vállalkozni, s kivált erősödhet ez a vélemény akkor, ha ellenpontozásul a fusizó munkást rokonszenvesnek rajzolja. Horváth Adám elmondta, hogy szó sincs tudatosságról, egyedi esetekről ŐSZI MEGYEI KÖNYVHETEK MEGNYITÓJA Találkozók az írókkal Tegnap este Marcaliban nyitották meg az idei őszi megyei könyvhetek Somogy megyei rendezvénysorozatát. A városi könyvtárban Vörös István, az MSZMP Marcali Városi Bizottságának munkatársa mondott ünnepi beszédet, s köszöntötte a rendezvény vendégét, Vathy Zsuzsa írónőt. Az őszi könyvhetek rendezvénysorozata látszatra szerényebben húzódik meg a kulturális események között, mint a tavaszi könyvhét, fontosságához viszont nem férhet kétség. Ezeken a rendezvényeken elsősorban a községek lakói találkozhatnak az irodalommal, az írókkal. Szükség van ugyanis arra, hogy a jó könyv eljusson az ország, a megye legtávolabbi vidékeire is. Ennek szellemében állították össze a rendező szervek az idei programot is. Nagyatádon hétfőn este Leskó Lászlóval találkozhatnak az érdeklődők, egy héttel később pedig Somogydöröcskén a községi könyvtárban a Német Nemzetiségű Egyesület kétnyelvű író-olvasó-találkozót tart. Ezen Kurucz Gyula író találkozik olvasóival. Ugyancsak ő lesz a vendég másnap Tengődön is, ahol a helyi gazdakör várja az írót. Október végén pedig Csurgón lapunk munkatársa, Szapudi András tart író-olvasó-találkozót a nagyközségi központi könyvtárban. Az alkalomhoz kapcsolódik a megyei könyvtár azzal is, hogy megjelenteti Fekete László Szenna című kismonográfiáját. A népfront pedig azt javasolta, hogy a falugyűléseken árusítással kössék egybe az eseményt, így szélesebb tömegek is találkozhatnak a könyvekkel. Remélhetőleg ezek a találkozások is közelebb hozzák a községekben, kistelepüléseken élő embereket a könyvekhez, s egyre többen válnak rendszeres olvasóvá. Mindenesetre a Fogyasztási Szövetkezetek Somogy Megyei Szövetsége és a Palmi- ro Togliatti Megyei Könyvtár, valamint a helyi tanácsok nemes hagyományt folytatnak az idei őszi könyvhetek megszervezésével is. van szó, amelyek még módosulhatnak a cselekmény során. Jó ötlet volt a filmből való kiindulás, hiszen a különböző vélemények ütköztetéséből kiderült: valamennyien egyetértenek abban: a vállalkozásoknak zöld utat kell biztosítani. Emellett még egy fontos mozzanata volt a riportnak, hiszen rávilágított a televíziózás egy sarkalatos pontjára: bármilyen szándékkal rajzolhatják meg figuráikat az írók, rendezhetik meg a rendezők, egy sorozat esetében gondolni kell arra, hogy nyilvánosságot kapva mintának tekintik a nézők. A Szomszédok esetében a rendező megnyugtatott bennünket: a dolog több rész múltán természetesen jóra fordul, a kozmetikusnő vállalkozása sikeres lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy magánélete is rendeződik, s minden megy a rendes kerékvágásban, hiszen tudjuk: az élet bonyolult. A másik színes riport arról számolt be, hogy Kínában egy ügyes asszony miképpen használta ki a gazdaságban bújó új szelek adta lendületet, s lett bolti eladóból hallatlan szorgalommal előbb az üzlet tulajdonosa, hogy mára egy kis városka üzlethálózatának jelentős részét ő vezesse. Általában a műsorra jellemző, hogy jól találja meg az arányokat a belföldi és külföldi hírek között, s jó tálalással igyekszik érdekessé, színessé tenni valameny- nyit. így aztán az is indokolt figyelmesség a műsorszerkesztők részéről, hogy megismétlik a műsort, így több hallgatóhoz juthat el. A jelenlegi gazdasági helyzet különös felelősséget ró az ezzel a témával foglalkozó műsorokra. Az Eco-mix- nek sikerül elérni talán leginkább, hogy nem esik bele abba a hibába, amely a túlságos közgazdasági szemlélet túlburjánzását eredményezi, s hangsúlyozott szakmai nyelvezetével gátolja, hogy szélesebb tömegekhez is eljusson. Éppen ezért jegyezzük meg némi szomorúsággal, hogy a műsor jobb címet is találhatott volna. Az Eco-mix helyett / igazán megérdemelne a sorozat egy magyar nyelvre átültetett címet is. Varga István Az utolsó szüret Juhász János fejfájás nélkül ébredt ezen a reggelen. Az öreg Henrikhez készült, kicsike cél ez, kicsike feladat. összeütött két tojást rántottának, elmerengett a szilárduló sárga félgömbök felett, s villájával — mint mindig — dacosait kiszúrta a serpenyőben sülő tojás sárgáját. Hat óra sem volt még. Köd szitált, s a sorompónál az őr két kézzel integetett a szuttyban: — Megállj! Fekete, csillogó testű vonat sikkant el a síneken. — Jó reggelt, Tóni! — köszönt a vasutasnak Juhász János, aztán ballagott tovább. Balra fordult, a meredeken szusszantott párat; a fene egye, agyagossá mosta már az őszi eső a partot. — Adjon isten! — lépett a küszöb nélküli műhelybe hat után tízzel —, fadugó kellene, jó anyagból, jóféle körtéből. De neift olyan ám, amit ezeknek a liflanderek- nek készítesz, Henrik! — Uramisten — repliká- zott az öreg asztalosmester, s faragott a szavak éléből —, ne olyan hevesen! Nem semmirekellőek azok a népek, csak nem értenek hozzá. Kevesebb pénzért, hamarabb kell az áru; ne ítélj könnyen, János. No, körtefából kéne? Mikorra? — .Délutánra. — Ülj le, ember, megtesz- szűk ma még. Alacsony sámli negyedik lábát támasztotta a fatuskó. Arra kucorodott Juhász János, „mert dolga ezen a szerdán olyan sürgős nem volt. Henrik apó elindította az esztergát. Surrogott a gép. Mellette rozsdásan akadva kattant a régi ébresztőóra, noszogatva tovább, s tovább az időt. — Innál-e egyet? — kínálta fonott fiaskóból Henrik mester. — Megmelegít, hidd el. Juhász János jócskán húzott belőle, s ugyanúgy, ahogyan kora hajnalban, megrázkódott tőle. — Fenének se kell — legyintett. — Szurka-tüske! Tudod-e, Henrik, hogy lassan betámasszuk az ajtót? Az öreg Henrik nem szólt, beillesztette az esztergába a körtefatuskó hasított darabját, s figyelme a késre összpontosult. Hallgatott a két öreg. Juhász Jánosnak nem jutott eszébe, hogy magányos. Nem emlékezett Katára, aki rég elhalt mellőle. Nem bánta már, hogy ágyával szemben a régi fiókos szekrény sosem nyitott rejtekeiben sokráncos szoknyák porosodnak, nem látta már a szemközti falon azt a hosszú repedést, ami a mennyezet jobb sarkából kiindulva, szeszélyes rajzolattal nyilazott lefelé. Megrázta magát az ülőkén, homlokára ráncot vetett az emlék. — Nem kell már asszony — futott át a korosodó reggelbe a gondolat —, úgyis csak összekeverne mindent. No, igen, Piroska. Azt mondta: szeretnélek, János! Ahhoz két ember kell — morogta beletörődőn az ember, s maradt minden úgy, ahogyan volt. Piroska néha még el-eljött, hozott zöldséget, s friss tollal tömött dunyhát, aztán lassan-las- san elmaradt... — Mondd csak, Henrik — nyikkant Juhász János, akarata ellenére. — Jó szóért mit érzel? — Hálafélét — percet sem késett a válasz —, valami elhatárolt büszkeséget és visszautasítást. Miért ballagsz át, János, a hiábavalóságokon? — Visszanézek délután — cihelődött fel Juhász János; menek a hegyre ... — fordult köszönés nélkül az ajtónak, vissza se nézett. Nedves, összetapadt avarban taposott, a sarkon öt fenyő, a tanácselnök ültette. Még laposan futott az út, majd amott, Forgácséknál emelkedik. Itt is, ott is kis tüzek égtek. Tóni elszáradt leveleket gyújtott, lám csak, Bözse se restellkedett... A hegyhátra beomlott part felett egyensúlyozott Juhász János. Eszébe villant, a szomszéd a parti fecskét gyurgyalagnak nézte, no mondhatom, s óvatos léptekkel, kukoricaszárba kapaszkodva haladt tovább. Látta már a zöldre festet homlokzatot, s megállt szusszanni. Jimióta az öreg vincellér elment, mindig óvatosan közelítette meg a szőlőt, mintha attól félne, kisurran eléje az elhamvadt szellem. Jóleső, puha árnyak és fények fogadták a pince előtt. Ezer és ezer találkozás nyoma, s a legtöbbnek nincs lélekbe égett emléke. Lassan illesztette a kulcsot a lepergő-zöld héjú ajtó zárjába, s azon füstölgőit, miért nincs már sóvárgás elvesztett hosszú nyarak után. Gesztenye villant a nedves levelek között. — Unoka — jajdult Juhász Jánosban a lélek. — Milyen remek dolgokat varázsolna a barna hátú gömbökből! — S ahogy felvillant a fájdalom, úgy tűnt el perc alatt; nyoma sem maradt. Karcsú potrohú darazsak surrantak a padlás felé és elhullajtott dióbél jelezte a földön, hogy mókus illetlenkedik a szőlőben. A diófát még apó ültette, ki a fene érti, mi végre, csak a lombja hullik így őszelőn, ugyan, össze nem gereblyézem ... A kulcs — tolla meredeken előre áll — ravaszul fordul; cigány ezt a zárat nem nyitja ki. Fordította így is, úgy is Juhász János, de az ajtó most ellenállt, öt ujj felé futnak az erőlködéstől a fáradt, kék erek, s utolsó már a lázadás, kemény rúgástól tárult fel az ajtó, s áradt ki, gáttalan nyitott torkán az öreg-illat. — Én vagyok — suhant az öregben a gondolat, ahogyan az ajtón belépett, s a tavaly festett székek ölén lustálkodó macska felé csapott: — Takarodj! Homály őrizte a pincét. Juhász János csak állt a küszöbön. Fordult is rögtön, az ajtó csattanva zárult utána. — Henrik, kész vagy? — áll meg esendöen a műhely- ajtó fakeretében. — Persze — felelt az asztalosmester. — Szüretelsz-e már hamarost, János? — Igenám — felelt a lágy hang. — Holnap. — Segítséged van-eK — Magam vagyok ... Az öreg Henrik szót se szólt. A körtefából készült dugón csiszolt még egyet- kettőt, majd a másik felé tolta az asztalon. — Aztán lássalak — búcsúzott, míg Juhász János, kezében a körtefadugóval kifordult az ajtón. Másnap hajnalban olyan szürke volt az ég. Két öreg ballagott a hegynek föl, s a laposon, a diófánál találkoztak. — No csak, Henrik, eljöttél — gondolta Juhász János. — No csak. János, itt vagyunk — felelt hangtalanul az asztalosmester. Harmat hullt rájuk, s elpené- szedett levelekkel vádolta a négy vágó szőlő: — Ember, j nem törődtél velem! — Gyere! — hívta a másikat János. — Gyertyát gyújtunk, s elbúcsúzunk itt is, illendően. Klie Ágnes
