Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
1987. október 31., szombat Somogyi Néplap 7 líA7ri i/rprr I\V7/jLLIVLr LIV s ggf# A magános napraforgó üzenete BB Őseink nyomában Honnan jöttek őseink? A kérdés újra meg újra meg érint bennünket. Térben és időben visszafelé utazva keressük az ősi földet, rokonainkat — mai önmagunkat. — Olyanok vagyunk Európa közepén, mint a magányos, de élő napraforgó az ujguriái sivatagban. Köröskörül homoktenger, s a pár lépésnyi oázisban a nap felé fordítja sárga tányérját a széltépázta növény — mutatja a színes felvételt dr. Kiszely István antropológus professzor, majd folytatja: — Ujgur barátom hívta föl rá a figyelmemet. Az eurá- zsiai hegyláncoktól körülzárt sivatagban ők is így élnek: magányosan, társ nélkül. • — Lehet, hogy nemcsak jelképesen, valóban is rokonok vagyunk? Mi inspirálta arra, hogy azon a távoli vidéken kutasson őseink után? — Az ötlet nem tőlem származik. Körösi Csorna Sándor, aki alázatos és a kor ismereteit európai szinten magába olvasztó, nagy tudású ember volt, tervezett utat Kínának azon a vidékén, amit Kis- és Nagy-Bukáriá- nak, azaz Ujguriának. illetve Közép-Ázsiának neveznek. 1842-ben Darjeelingben bekövetkezett halála azonban megakadályozta, hogy eljusson a turkik és a yurgik földjére. Bartók Béla népzenei gyűjtőkörútján — Kis- Ázsiában — rögzítette, hogy a magyar népzene Turkesz- tánból ered. Ugyanis az ő dallamaik is pentaton kvint- váltósak, s egyes népi díszítőmotívumok ugyancsak Turkesztánból terjedtek el. Ezeken az egyezéseken túl az antropológus számára igen izgalmasnak ígérkezett a Segesd és Babócsa környéken talált kora Árpád-kori és középkori emberleletek összehasonlítása a ma élő ujgur lakossággal. Ez a népcsoport ugyanis a zárt sivatagi vidéken nem volt kitéve a népvándorlásokkal együtt járó keveredésnek. A hasonlóságokat keresem. — Konkrétan mit sikerült megtudnia? — A magyarság 46 százaléka tartozik olyan turáni taurid és pamír típushoz amely Kis- és Nagy-Turkesz- tánból származik, ugyanakkor a finnugor elemek száma egy százalék alatt van. Ujguriai tartózkodásom idején meghívtak barátaim az Isten-hegyére; így mondták, Isten, akárcsak nálunk. Az ottani emberek elmondták a török népek ősi balladáját, amely azzal fejeződik be, hogy 1400 éve elment közülük egy népcsoport, a madzsarisztán, de majd visz- sza fognak jönni. Legfontosabb szokásaik és a hozzájuk kapcsolódó szavak azonosak a mieinkkel. Astaná- ban (Ujguria) van egy 500 síros temető i. e. 5—7. századi emberlelettel. S az ott feltárt emberanyag antropológiailag majdnem ugyanaz, mint a magyar temetőkben. Fekete alapon túlnyomóan piros és zöld színek árnyalataival, hímzett terítő kerül elő tulipános motívummal. Akár nálunk is készíthették volna ... — Tardi Szent István korabeli magyar emlékként határozta meg egy néprajztudós — mondja a professzor —, de hoztam haza „kalocsai” mintás térítőt is. A motívumok szimbolikája ugyancsak megegyezik a mieinkkel. A szépen megmunkált tőrkés fejének hét állatszimbóluma is azonos a honfoglaláskori magyar leletekével. S rögzítettem több kazettányi népzenét. Csang Zsüi, aki 1962-ben végzett a budapesti Zeneakadémián és kikerült a sárga ujgurokhoz, elhozta tőlük azt az ujgur ősi zenét, amely a sámán- vallásúak körében keletkezett. Megállapította róla, hogy pentaton kvintváltós, azaz oda-vissza ugyanaz, akárcsak a mi zenénk. — Izgalmas, újdonságként ható elképzeléseit miként fogadták a hazai és nemzetközi tudományos élet képviselői. — Magyarországon komoly szakemberektől nem hallottam elítélő véleményt. Az MSZMP Központi Bizottsága és az Akadémia erkölcsileg támogatta kutatásaimat. Ez nagyon fontos volt számomra. — Az eddigi kutatások eredményeivel hogyan egyeztethető össze az új koncepció? — Nem kívánok és kívántam senkit sem megsérteni. A finnugor elméletet aláírom: a Kárpátokon jöttünk át. Csak térben és időben távolabb megyek. Azt kell ugyanis visszakeresni, hogy a Kárpát-medence embere honnan származik. Most már tudjuk, hogy a magyarság ezen a területen törzsszövetségben élt; á türk törzsszövetség idején az uj- gurokkal. Az ogurok és a volgai törökök eljöttek onnan. az ujgurok maradtak. — Melyek a további tervei ? — Készítettünk egy négyrészes filmsorozatot Körösi Csorna Sándor testamentuma címmel. Ezen dolgozunk és szeretnénk itthon is bemutatni. A továbbiakban a kínaiakkal közösen tervezzük egy film forgatását. A jövő évtől hazai támogatással szakemberek — néprajz- tudós, zenetörténész, történész stb. — készülnek Uj- guriába, hogy ki-ki a saját területén kutasson tovább. Őket készítem elő. Egy teljesen ismeretlen, Közép- Ázsiától a kínai Nagy Falig terjedő mintegy 2000 kilométeres térséget kell feltárni. — Érdekes híreket hallottunk egy japán kutatással kapcsolatban is. — Hideo Matsumoto japán tudós az úgynevezett jelző génekkel vagy markerekkel (immunglobulin-tulajdonságokkal) meghatározta a japánok eredetét. Ezek után az egész Szovjetunió és Kína területén is meghatározta, színnel jelölte a jelzőgéneket. Felvetődött bennünk is a gondolat, hogy részt veszünk a kísérletekben. Az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézetben dr. Holtán Zsuzsa főigazgató és dr. Szász Ilma főigazgató helyettes vezetésével egy év óta gyűjtik a feldolgozásra váró anyagot. Eddig ezer mintát küldtek el Japánba, s kiderült, hogy a magyarság egy részére nem az európai és finnugor, hanem a kelet- és nyugat-tur- kesztáni marker jellemző, illetve azzal azonos. — Tudjuk, hogy mintegy 15 éve rendszeresen dolgozik a Somogybán feltárt sírleletek meghatározásán. — A somogyi középkorkutatás országosan is elismert. Tudomásom szerint az MTA régészeti albizottsága nemrég külön is kiemelte a jelentőségét. Dr. Magyar Kálmánnal van igen jó munka- kapcsolatom. Az általa Somogybán feltárt közel húsz XI—XVI. századi templom és templom körüli temető csoportanyagából éppen a napokban vizsgáltam a seges- di királynéi ispánság, valamint a babócsai nemzetségi központ anyagát. — Mi a somogyi anyaggal kapcsolatos véleménye? — Azok a körülmények, amelyeket itt a helyi tanácsok biztosítani tudnak, országosan is egyedülállóak. Gondolok itt az anyag raktározására, valamint a múltszeretet különböző megnyilvánulásaira. Ezek nélkül nem sikerülne azt az alapvetően fontos összehasonlító vizsgálati anyagot megkapnunk, amely szükséges a honfoglalás és a magyar őstörténet kutatásához. Várnai Ágnes Művésznyelven, bizsókkal a kézben A szuloki faragó. Az orvos tanácsából nőtt ki a faragó- hobbi Megsárgult levelet terítek magam elé. Egy fafaragó írta Marcaliból. Ki tudja hányszor olvastam, mióta elküldte. Arról írt lelkesedéssel, hogy ♦ milyen kevesen pártolják a népművészetet, ezen belül is azt, ami neki szívügye: a fafaragást. Írja, hogy szerinte hogyan sikkadt el a Kapoli-kiállítás, hogy ki mindenki nehezíti a ma még élő faragók elő- revergődését. Marad-e utánunk valami értékes? —vetette föl levelében vagy pedig elözönli az értéktelen jelenünk művészetét. Akkor talán jogom sem lett volna Kustos János leveléhez szólni. A fafaragók közül ugyan sokat ismertem, de nem akartam foga- datlan prókátor lenni. Tán így ment volna ez az idők végezetéig, ha a közelmúltban Szulokban — ez adta az indíttatást — egészen véletlenül bele nem botlottam volna egy rokkantnyugdíjas faragóba, aki a giccs és a népi iparművészet szinte valamennyi állomását be tudja tölteni műveivel. Hogy is mondta? — Sosem érdekelt, hogy giccs vagy micsoda. Ennek köszönhetem tán az életemet. Az érzékelőközpontom súlyos betegséget kapott, és ágyhoz kötött nagybeteg voltam. Az orvosom azt javasolta, okvetlen végezzek valami munkát. De hát mit? Körülnéztem a műhelyemben, s láttam, a famunka jöhet számításba. Így kezdődött. Azóta az állapotom sokat javult, s örömmel faragok ... Tudom az idős szulokiról, hogy az ide járó németek szívesen vásárolják pipáit, fa virágtartóit, és különböző intarziás jeleneteit. Amolyan „ungarische kultúra” jellege van. Szívemből örültem emberem gyógyulásának, annak, hogy a kés, az eszterga és a fűrész adott új erőt neki. Ö az a bizonyos első lépcső. Csinál kapanyelet is, ha nagyon kell, meg farag pipafejet is. Szobrot ugyan nem, de gondol rá. Giccses? Igen az, mert nem tanulta, nem gyakorolta, s gondolatvilága sem a népi életet tükrözi. Faragjon ő, sok-sok ráérő falusi vagy városi hobbistá^ Fától fáig val, ameddig jólesik; de gondolatban sem merészkedjék arra a területre, amely belül birizgálja: vajon művész vagyok?! Kevés az értékes, igazán művészi alkotásokat létrehozó faragó a megyében. Vannak olyan örökségek, mint a Kapoliaké vagy olyan szétkallódottak, mint Tóth Mihályé. Aztán vannak olyan sikeresen előrelépet- tek, akiknek életükben múzeumuk lett — megérdemelten —, mint Nagy Ferencnek Tabon. Vannak olyan üstökös indulásúak, mint Rumi Attila, akinek — ha mások tagadják is — jelentős érdeme volt a nagyatádi alkotótelep létrehozásában; s vannak hallgatagon sziklaerősségűek, igazi át- ütőerejűek, mint Csikós Márton Somogysárdon. Aztán ott van a buzsáki iskola fiatalokkal, idősekkel és vannak ügyeskezű mesterek Somodorban meg a Balaton- parton. Vannak azért faragóink. Nagy Ferenc azt mondta egyszer Tabon, nem okos ember ő, beszéljenek helyette a szobrok. Úgy tűnik el ő a múzeuma emeleti szobájában, annak valamelyik sarkában, hogy ha többen vannak, kevesen mondják meg, ki is a Mester. A szobrok azonban beszélnek. Parasztosan kemények, vaskosan, huncutok és életreva- lóan szépek. Ezt, a népi-paraszti életet és mondakört faragja Csikós Nagy Márton is. Sokszor elindult a szikár, fekete fiatalember is meg- bántottan Somogysárdról, hogy végleg itthagyja a Csokonai által is kicsúfolt megyét, mégis maradt. Legutóbb éppen faluja hívta életre kiállítását. Tán közrejátszott az is. hogy a tehetséges faragó éppen most, nyár végén nyerte el az Eötvös-alapítvány éves ösztöndíját, s ugyancsak most kérte föl egy somogyi nagy- vállalat, hogy egy évig kössenek művészeti szerződést. Rászakadt a hírnév és az elismerés Csikós Nagy Marcira? Dehogy. Ahogy Somogysárdon mondta, most is ott tart, mint valamikor. Tizenötezer forintért vett egy Trabantot, s inkább hozott anyagból farag: drága lenne neki az értékes fát megvenni. Pedig amit láttunk tőle kőben, fában, az indulatosan meseszép. Mondahősök, parasztfigurák, e világot újjáépítők és szerelem miatt búsúlók szólalnak ki fáiból. Kevesen tudják a bizsó- kot, a vésőt így forgatni. Pásztor faragóval is beszéltem, nem eggyel. Homokpusztán, Nagybajom mellett, fűzfasípfaragásból él meg egy jókezű mester. Kérdeztem: ennyire telik csak? Farag ő mást is, mondta, de az már ünnepnap. Meg kell élni valamiből. Nem a gyerekeknek adja a sípot, mint a pásztor adta hajdanán, hogy a fenséges muzsikaszóra egyszerre lépjen a nyáj. Hogyisne. Szerződése van a fővárosban. Egy síp — néhány forint. Birkái is vannak, s már úgy tetszik neki, bár inkább csak azt csinálná . .. Másodszor egy kétezer kilométeres út ültetett oda Buzsáki István mellé. Ö a buzsáki Buzsáki. Moszkvába utaztunk népes delegációval. Farag? Hogyne faragna. Jó pénz? Nem nagyon ad el. Az igazi, átütő sikerhez kevés a szufla: meg kell élni, dolgozni kell otthon, meg hát a falusi emberben nincs benn az a csörtetés. Nem tud ő kiállításra cirkalmas levélben anyagot küldeni. Pedig Buzsáki István anyaga a megmondhatója, van keze hozzá: a dobozfaragástól a domborművig mindent tud. Ami nekem különösen tetszett, úgy tud hatalmas óraszekrényeket restaurálni, hogy le a kalappal. Van faragótábor már évente, iskolaszakkör, ahol a gyerekek a kezdeti lépéseket tanulják. Jómúltkor egy fiatalembertől, Tolna megyéből kaptam levelet. Ö is somogyi volt, s néhány alkotása fényképét küldte el. Létezik tehát utánpótlás is. Mi hiányzik akkor mégis? Eltűnt a parasztvilág, a hatökrös szekér, a népi ihletés. A fiataloknak új ösvényen kell elindulniuk, új művészi nyelvet kell találniuk. S ennek a megtalálása nagyon nehéz. Ma nonszensz lenne, mondjuk, egy fejőkét felrúgó tehenet ábrázolni testes asszonysággal, ám épp ilyen visszatetsző lenne, ha valaki mondjuk a siófok— kiüti „Üj Élet” téesz modern forgófejőházát faragná fába. Az iskola hiányzik, ami a népi faragásban sokáig megvolt Buzsákon vagy a ..modernben” nyaranta Nagyatádon. Addig is ki-ki faragjon becsülettel. Az alkotás öröméért, egészsége érdekében, a művészi üzenet átadása miatt vagy éppen hobbiból. Mert ebből a közegből tud előlépni a fafaragás. Innen jöhet a példa. Ebből születhet a közösség vagy akár valamilyen iskola. Békés József Csikós Nagy Márton legutóbbi tárlata. Érett, népi ihletési költői nyelv az övé