Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-27 / 253. szám

1987. október 27., kedd Somogyi Néplap 3 KSZKV a tehenészetekért JÖVEDELEMGARANTÁLT SZAKTANÁCSADÁS ,,Az állattenyésztésben kapjon nagyobb figyel­met a tenyészállat-állomány gyarapítása. Lénye­gesen csökkenteni kell a veszteségforrásokat, az állatelhullást és a takarmánygazdálkodás hiányos­ságait.” (Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságá­nak 1987. szeptember 2-i határozatából.) Út a mélypontról Tizenhat megyében — te­hát majdnem az egész or­szágban — végzi rendszer- szervező tevékenységét a szaktanácsadás különböző módozatain keresztül a Ka­posvári Szarvasmarha-te­nyésztő Közös Vállalat. A közelmúltban tartott igazga­tó tanácsi ülésen dr. Harsá- nyi Lehel igazgató számolt be az év első hét hónapjá­nak munkájáról, s a tanács tagjai a jövőre vonatkozó tennivalókról is döntöttek. Mezőgazdasági nagyüzemek vezetői, ágazati irányítói mondták el véleményüket például a szomszédos Bara­nya megyében gazdálkodó kétújfalusi és egyházasha- raszti, a Fejér megyei sár­bogárdi, a Veszprém megyei csóti termelőszövetkezet szarvasmarha-tenyésztésének tapasztalatairól; a Győr- Sopron megyei Szigetközi Agráripari Egyesülés képvi­selője és az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Áljatt e- nyésztési karának főigazga­tó-helyettese ugyancsak az ágazat fejlesztése és a KSZKV munkája közötti összefüggésről szólt. — S szóltak volna még sokan mások is, ha nem fu­tunk ki az időből. Ezért az­tán néhányan ideadták ter­vezett hozzászólásuk szöve­gét, mint Sebők József, az igali Aranykalász Termelő­szövetkezet elnöke is. Ebből tudjuk, hogy az igaliak egy­évi kitérő után azért tértek Igazgatók, műszakiak és agrár szakemberek klubjá­nak, rendszeres összejövete­lének több éves múltja van Somogybán, a csaknem nyolcvan mezőgazdasági ter­melőszövetkezet elnöke kö­zül jó néhány azonban most indult el ezen az úton. A Mezőgazdasági Ügyvitelszer­vezési és Számítástechnikai Közös Vállalat — a Mező- gazdasági Termelőszövetke­zetek Somogy Megyei Szö­vetségével együttműködve — a téeszelnökök klubjának alakuló ülésére és egyúttal az első klubfoglalkozásra hívta össze a somogyi me­zőgazdasági termelőszövet­kezetek első számú vezetőit tegnap Kaposváron a Tech­nika Házában. Mindjárt az első összejö­vetelen igencsak időszerű témák kerültek terítékre: Gáti Csaba, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­térium miniszteri tanácsosa és dr. Pölöskei Pálné, a Pénzügyminisztérium cso­portvezetője az adózás jövő­re életbe lépő változásairól beszélgetett a résztvevőkkel. Gondolatébresztő, a korábbi ismereteket felfrissitő tájé­koztatók hangzottak el, szá­mos kérdéssel fűszerezve, például a mezőgazdasági nagyüzemek adózási rend­szerének 1988. évi módosu­lásáról, a vállalati adózásról, a személyi jövedelmet ter­helő elvonásokról, az új adózási formák — mint amilyen az általános forgal­mi adó, a személyi jövede­lemadó és a vállalkozási adó — gyakorlati alkalmazásá­ról. vissza a Taurinától ismét a KSZKV taggazdaságainak sorába, mert a vállalat — főként helybenlevősége ré­vén — jobban, hatékonyab­ban segítheti a szövetkeze­tei különféle szolgáltatások­kal. Ez a közös gazdaság azóta a KSZKV referencia- üzemévé vált... Dr. Tóth László, a válla­lat termelési igazgatóhelyet­tese összegezte így a tanács ülésének tapasztalatait, hoz­zátéve, hogy jóllehet a tag- és partnergazdaságok több­nyire és általában elégedet­tek a vállalat tevékenységé­vel, azonban az egyes szol­gáltatásokat végzők munká­jának a minőségével olykor bizony elégedetlenek a gaz­daságok. Mit nyújt a KSZKV an­nak a 228 szarvasmarha­ágazattal rendelkező tag- és partnergazdaságának, amelyben az idei év első felében együttvéve több mint 56 700 tehenet tartot­tak? S vajon hogyan hatott az utóbbi években a szar­vasmarha-ágazat fejleszté­sének országos méretű meg­torpanása? — A kedvezőtlen tenden­cia a mi üzemi körünkben is érződött — az állatok számának csökkentése, illet­ve teljes állományfelszámo­lás következtében tavaly csaknem 4 ezerrel esett vissza a szarvasmarhák szá­ma —, mára azonban lelas­A klubfoglalkozásokra jel­lemző kötetlen véleménycse­re ezúttal igencsak pezsgő volt, hiszen mindaz amiről szó esett, alig több, mint két hónap múlva közvetle­nül érinti a munkáltatókat és a munkavállalókat. Nem véletlen, hogy a szövetkezeti vezetők, illetve a munkahe­lyi elfoglaltságuk miatt tá­vol maradt elnökök helyett a klubfoglalkozásra érkezett elnökhelyettesek és főköny­velők is élénk érdeklődést mutattak a témák iránt, mert — mint Nagy Lajos hetesi főkönyvelő mondta — nehéz feladattal kell meg­birkózniuk jövőre. Most is és a következők­ben is arra törekszenek a rendezvény szervezői, hogy a függőben maradt kérdé­sekre a legközelebbi talál­kozóra meghozzák a választ az illetékes tárca vezető munkatársaitól. Ilyen össze­jövetelre novemberben a balatonszárszói téeszben ke­rül sor — így döntöttek teg­nap a téeszelnökök klubjá­nak tagjai. S arról is hatá­roztak, hogy ismét sokakat érdeklő témákat tűznek na­pirendre: egyebek között a szabályozórendszer hatá­sait, a szűkös erőforrásokkal összefüggő problémákat vi­tatják meg. A tegnapi rendez­vény tanúsítja: a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti elnökök részére a MÜSZI által négy megyében — köztük Somogybán — kísér­letképpen szervezett klub hasznos fóruma az ismeret- gyarapításnak, a vélemény- cserének. H. F. | sült, sőt jó néhány gazda­ságban megállt ez a folya­mat és fejlesztésről is be­szélhetünk. Különösen törzs­partnereink eredményei fi­gyelemre méltóak, náluk ta­lálható az állomány 91 szá­zaléka: ebben a 118 gazda­ságban együttvéve az idén július végén 44 300 tejelő te­henet tartottak, majdnem ötszázzal többet, mint egy évvel korábban. Az ágazati szaktanácsa­dás, a szarvasmarha-te­nyésztéshez kapcsolódó mű­szaki szolgáltatás tehát nem maradt eredmény nélkül, s jó hatással volt a tenyész­tés színvonalának emelésé­re — mert a tartós jöve­delmezőséget szolgálta — a bikatartó állattenyésztő vál­lalatokhoz fűződő kapcsola­tok erősítése is. Fontos feladatként jelöl­ték meg erre az évre az úgynevezett „jövedelemga­rantált szaktanácsadás” szé­lesebb körű elterjesztését. — A módszer, amely az ágazat jövedelmezőségének fokozását célozza, az or­szágban egyedüli a hasonló profilú rendszerszervezők között, s év végére 25—30 gazdaságnál vezetjük be. Az üzemi érdeklődés nagy a többinél igényesebb szolgál­tatás iránt, de ahhoz, hogy még több üzemben alkal­mazzuk, nélkülözhetetlen a szakemberek magasabb szin­tű szervező készsége és ké­pessége, s nem hiányozhat a szakmai rátermettség sem. A tejelő-tehenészettel ren­delkező gazdaságoknak mintegy 30 százalékában a tehenenkénti tejtermelés évi szinten az idén várha­tóan meghaladja az 5 ezer litert, s ez 5 százalékos emelkedést mutat a tavalyi­hoz képest. Tovább nőtt a tejelő állomány genetikai értéke, a holstein-fríz vér­hányad ma már több mint 60 százalékot tesz ki. Az idei első félévben — a múlt év azonos időszakához vi­szonyítva — csaknem 2 szá­zalékkal nőtt a száz tehénre jutó szaporulat, ugyanakkor majdnem ennyivel csökkent az elhullás. Bíztató adatok ezek, s arról tanúskodnak, hogy a KSZKV integrációs körébe tartozó gazdaságok tehenészeteiben nemcsak mennyiségi gyarapodás, ha­nem minőségi javulás is kezdődött. Ez a folyamat mindenképpen elősegítheti, hogy a megye szarvasmar­ha-tenyésztése, kijutva a hullámvölgyből, ismét — és most már tartós — fejlődés­nek induljon. A Balatonnál véget ért az utószezon is, s most ösz- szegezik az idegenforgalom tapasztalatait. Rosta Sándor, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára az MTI munkatár­sának elmondta, hogy az idei nyár rekordot döntött meg: a vendégek száma a tavalyinál ötödével volt na­gyobb; a Balaton idegenfor­galmi szálláshelyein csaknem 2 millió vendég együttesen 17 millió éjszakát töltött el. Az üdülőterület zsúfoltsága július 10-től augusztus kö­zepéig az elviselhetőség ha­táráig fokozódott. Ebben az időben gyakran — főleg a hétvégeken — az egymilliót is meghaladta az itt-tartóz- kodók száma, s még a .ki­segítő kempingekben sem volt elég szálláshely. A csúcsidényben a vízmi­nőség romlott a strandok környékén, ennek ellenére kedvező változásként érté­Nehéz örökség Nehéz évek járnak a Ka- posvas kisszövetkezetre. A lábasokat gyártó üzem Kosz- szú ideje komoly veszteség­gel gazdálkodik. Nagy ösz- szegű adósság, a gyártásnál jelentkező gondok egyre in­kább súlyosbították a hely­zetét. Ilyen körülmények között vette át az elnöki munkakört az idén május­ban Komor Sándor. A vele folytatott beszélgetés során arra igyekeztünk választ kapni, hogyan próbál el­mozdulni a mélypontról a Kaposvas. — A tartós veszteséges gazdálkodás után nagyon ne­héz a kiútkeresés; óriási fel­adat megküzdeni a gondok­kal, s eljutni odáig, hogy az üzem tevékenysége nyeresé­ges legyen. Első lépésként júliusban elkészítették a féléves mér­leget, átfogó anyagleltárt tartottak, ezenkívül sikerült útnak indítani nyugati piac­ra egyik terméküket, egy polcrendszert. — Ez az árbevétel vala­mennyit segít a nagyon rossz pénzügyi helyzetünkön. Dol­gaink tisztánlátásában segít­ségünkre volt a KISZÖV re­vizori irodája is, amikor át­fogó vizsgálatot tartottak a szövetkezetnél. Az így kapott adatok is­meretében kezdett hozzá az üzem vezetősége egy intéz­kedési terv elkészítéséhez, miután kiderült, hogy a szá­mok sokkal jelentősebb vesz­teséget mutatnak, mint ami­re számítottak. Megvizsgál­ták a kisszövetkezet költ­séggazdánk odását; ez az üzem tnagyságához ' képest kelhető, hogy a nyár dere­kán, amikor a víz hőmérsék­lete 30 fokhoz közelített és nagyobb volt a kommunális szennyezés is, a Balaton vize lényeges romlás, tartósabb virágzás (algaburjánzás) nél­kül átvészelte a fokozódó terhekkel járó heteket. A környezetvédelmi mun­kák során elkészült a kis- balatoni tározó első lépcsője, a marcali tározó és az újon­nan épült regionális rend­szerekkel napi 78 ezer köb­méterre nőtt a szennyvíz- tisztító kapacitás. Az idén már a tisztított szennyvizek 60 százalékát is elvezették a Balatontól távoli vízgyűj­tőkbe; rendezték a tóba öm­lő patakok medrét, és 4-5 ezer négyzetkilométeres tér­ségben környezetkímélő ál­lattartási technológiákra tér­tek át. Tovább épül a Ti­hany—Balatonfűzfő közötti szennyvízelvezető rendszer. meglehetősen magasnak bi­zonyult, 1987 első félévében az üzemi általános költség elérte a 2,8 millió forintot. Emellett — ugyancsak az első félévben — az üzem fűtési költsége 1,6 millió fo­rint volt: 400 ezerrel több. mint az 'előző teljes évben. — Az Ausztriában vásá­rolt, használt Siemens-ke­mence még nem bizonyí­totta, hogy jó vétel volt. Az 1,2 Imillió forint, amit érte adott a szövetkezet, csak a vételár iVO.lt. Emellett sokba került a telepítés. Időköz­ben az is kiderült, hogy a Siemens paraméterei vala­mivel rosszabbak, mint a tájékoztatóban megadottak. A helyét sem éppen sze­rencsésen választottuk meg, mivel a régi kemence he­lyére kérült, így annak le­bontásáig, .a mostani üzem­be helyezésig állt az üzem. Ha i más helyre 'kerül a régi kemence, ha takadozva is, de üzemelhetett .volna. Ren­geteg gondunk volt a tele­pítéssel is, ugyanis, aki a berházás műszaki irányítá­sát végezte, időközben el­ment a szövetkezettől. Nem volt olyan dolgozónk, ) aki igazán ismerte yolna ezt a munkát és megfelelő doku­mentáció sem állt a rendel­kezésünkre. A kemence augusztus kö­zepe óta már üzemel. Az is kiderült, hogy amíg a régi kemence naponta 1600 edényt tudott kielégíteni, addig az új edények mére­tétől függően átlag mintegy 2 ezer darabot. — Módosítottuk energia- szerződésünket is. A koráb­ban ; ekötött 800 'kilowattot, 600-ra csökkentettük ez az éves költségvetésünkben egymilliós megtakarítást eredményez annak ellenére, hogy közben drágult is a villamos í energia. Gondot okoz viszont, hogy a na­gyobb kemence kiszolgálá­sához kellett igazítaná a technológiai sort ás. Így töb­bet 'kell üzemelni a felület­előkészítő sornak és a je­lenlegi csomagolási mód is korszerűtlen. Sok élőmunkát igényel, s ez drágítja a munkáinkat. Ezen a terüle­ten szeretnénk változtatni Mivel az üzem a második és a harmadik negyedévben nem szállított edényt, pénz­ügyi helyzete tovább rom­lott. Jelenleg !20 százalékos büntetőkamatot fizetnek a tartós sorba állás miatt, és mint mondják: nincs az iparban olyan termék, amely ekkora nyereséget ihozna. — Azt tesszük a veszte­séges gazdálkodás megszün­tetése érdekében, amit ilyenkor lehet: megpróbál­juk termékeink önköltsé­gét csökkenteni, ezzel pár­huzamosan pedig növelni a dolgozók érdekeltségét. Saj­nos, a Ibérszínvonalunk na­gyon alacsony és amíg nem tudunk a termelésben ered­ményt elérni, nincs lehető­ségünk a változtatásra. Ez rányomja a bélyegét ese­tenként a munkaerő-minő­ségre. A szövetkezet présüzemé- nek kapacitás-kihasználtsá­ga az eiső félévben csak 33,8 százalékos volt. Jelen­leg elérni a 70—75 Százalé­kot. Ez annak is köszönhe­tő, hogy sikerült egy 300 ezer darabos szerszámoslá­da-fedélre megrendelést sze­rezniük. — Az edénygyártás nem mondható jól jövedelmező tevékenységnek, de jogelő­dünk erre kapott hitelt és el vagyunk kötelezve *:i ke- resked lemnek, valamint a.z Okjsz-nalk. Ezért próbálko­zunk á „több lábon állás”- sal. Egyik elképzelésünk az alaptevékenységünkkel kap­csolatos: a® edények szín­skáláját szeretnénk bővíte­ni, valamint 2—3 méretű fa­zék gyártását is tervezzük. Ez csupán szerszám kérdé­se. Tárgyalunk a már em- lítettx polcrendszer további exportjáról is. A külföldi partner elégedett a minőség­gel, de drágának találja ezt a termékünket. A gond az, hogy a festését bérbe adjuk és az itt alkalmazott drága techno’ógia megemeli aiz árat. Most keressük az ol­csóbb megoldást. \Ha pénz­ügyi helyzetünkét akár eset­leges vagyonértékesítéssel rendbe tudjuk tenni, sikerül megvalósítanunk elképzelé­seinket, az új költséggazdál­kodást, és a „több lábon ál­lást”, van nát esélyünk, hogv hosszabb távon eredménye­sen tudunk gazdálkodni. Lehőcz Rudolf Információk, tanácsok a munkához Megalakult a somogyi téeszelnökök klubja H. F. BALATONI MÉRLEG Rekordok éve volt

Next

/
Thumbnails
Contents