Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

6 Somogyi Néplap 1987. október 3., szombat GYERMEKEKNEK Szeptemberi este A szín és hő a lepkék életében A szeptemberi kánikula kedvezőtlen hatással volt az idei szarvasbőgésre. Ennek ellenére kiköltöztünk a va­dászházhoz és szorgalmasan jártunk az erdőben, hogy a vadászoknak beszámolhas­sunk a látottakról, hallot­takról. A meleg nappalok miatt csak későn szólaltak meg a bikák, amikor már a mé­lyebb fekvésű részeket el­lepte a köd. Ahol ritkább a fenyves, ott siskanád borít­ja a talajt. Azért szeretem ezt az erdőrészt, mert alko­nyat után. egészen a késő esti sötétedésig meg lehet látni a sárgára színeződött siskanádban mozgó vadat. Andris vette észre a nyí- resből kiballagó sutát és a két gidát. Pár perccel ké­sőbb a szálaserdőből kilépő vörösszínű fiatal bakot is ő jelezte. SZIRMAY ENDRE Szalakóta a néha szomorú kislányoknak Egy magános szalakóta itt barangol napok óta keresi hajdani párját régi fészkét, volt hazáját her&eg a lomb, üres az ág sehol sem leli otthonát kékeszöld a tolla, szárnya hideg szobor a magánya útra kél a zúgó széllel ködbe fúló messzeséggel melengetni ősi vágyát megkeresni új hazáját Betűdominó A dominókockákat rakjá­tok helyes sorrendbe egy­más mellé úgy, hogy egy magyar kommunista költő — a Tanácsköztársaság — egyik vezetője — nevét kap­játok eredményül. Ki a köl­tő? (A választ megtaláljátok a 15. oldalon.) Napnyugta után született egy leány. Olyan gyönyörűen táncolt a tó tükrén, mintha kijárt volna minden táncis­kolát. Nád, sás, káka, buzo­gány felkérték egymást, s il­legtek, billegtek, ahogy illik, kezdve a palotással, de meg utána a csárdással, recepicé- vel, hoppszasza-polkával, bé­csi keringővei is, ami jött ép­pen, csak táncolhassanak a leánnyal, Holdsugárral. Híre járt, ennek a leány­nak a tánca orvosság, akivel ö kettő fordul, hármat per­dül, bizony, hogy elfelejti a bánatát, huszárkapitányságig is viheti, pödörheti a baj­szát ! Tudta ezt Holdsugár. S el­bízta magát. Sorra kikosa­razta a kérőit. Pedig sok fé­nyes csillag fordult meg az udvarában. Neki hajlongtak az üstökösök, az ö kedvéért csilingelt a Göncöl-trojka csillagos homlokú lova nya­kán a csengő. Hiába, Hold­sugár kikacagta, addig ka­cagta a kérőket, míg tiszta — Miért olyan vörös an­nak a baknak a színe, pa­pi? A suta és a gidák színe meg sötétbarna. — A bak még nem vál­totta a nyári vörös szőrze­tét. a suta és a gidák már túl vannak rajta, ezért a színkülönbség. Minél előbb váltja szőrét a vad, annál jobb, mert a hideg idő be­állta előtt megerősödik a téli szőrzete — mondtam, közben távcsövemmel a bak felé fordultam. — Amint távolról megítélhető, vézna kis jószágnak látszik; mu­tatja ezt az ágnélküli agan­csa is. Andris közben újabb őze­ket fedezett föl az erdősí­tésben. melyből a szél el­fújta a ködöt. Jól lehetett látni az égeresben mozdu­latlanul figyelő bakot, mely­nek agancsán szinte világí­tottak a fehérre csiszolt ágak végei. Hamarosan ki­derült, mit is figyelt a bak. Egy nagy fejű szarvastehén és mögötte még három bal­lagott a tisztáson. Hangos bau-bau-t kiáltott rájuk a bak, aztán besza­ladt a szálasba. A suta és a két gida mozdulatlanul nézték a mellettük elballagó szarvasokat. Néztük mi is a tehenek után ballagó szarvasbikát, melynek az agancsán han­gosan számoltam az ágakat. A GYÜMÖLCS (chilei gyermekjáték) Alakítsunk egy jó nagy kört. Minden körben álló játékos választ magának egy gyümölcsnevet (azt is meg­tehetjük, hogy a játékosok számánál eggyel kevesebb gyümölcsnevet cédulákra írunk, és a játékosok húz­zák a gyümölcsneveket). Vá­lasztunk egy vásárlót is, ő lesz a fogó. Belép a körbe, a játékosok megkérdezik tőle, hogy mit vásárol. Két gyümölcsnévvel felel. A két gyümölcsnév tulajdonosának a körben helyet kell cserél­nie egymással, közben a vá­sárló igyekszik egyikük he­lyére beállni. Ha ez sikerül, akkor a hely nélkül maradt játékos lesz az új vásárló, ha nem, akkor marad a ré­gi, és újra próbálkozik. MEGY A LABDA VÁNDORÚTRA A játékosokat két csapat­ra osztjuk. Az egyik csapat kap egy labdát. Ezt adogat­ják egymásnak a játékosok. A cél az, hogy a labda mi­nél többször megforduljon a nem lett újra az udvara. S táncolt, táncolt a tó tükrén, és táncos topánkája ezüst nyomán ujjongva szaporáz- ta a cingár szúnyog, az ál­mából felvert vaksi lepke, s borzasán berzenkedve az éji szellő is. Szerették sokan Hold- sugárt, csak az aranydárdás, piros pajzsú Nap nem állhat­ta, mert akárhogy is próbál­ta, nem állt táncra a lába. Meggyűlölte Holdsugárt, pe­dig csak hírből ismerte. — Mihaszna — mondta —, mire menne nélkülem! S el­vörösödött, a hegyek mögé bújt mérgében, szégyenében. Nádék, sásék meg alig vár­ták már, hogy jöjjön újra a leány, tanítsa őket ezüst-lép­tű táncra, hullámtaraj-koro- nán smaragdt ragyogásra. És Holdsugárr igaz, kicsit később, eljött, s ropta első­ként a táncot. Másnap újra késett, s azontúl mind többet. S fogyott, sápadt, táncos ked­vét is mintha elveszítette vol­na, utóbb csak hajnalban cifrázta már az angolkerin­— Jobbról hat, balról is hat, ez igen! Egy ígéretes, szép, szabályos agancsú kö­zépkorú bika, melytől érté­kes utódokat remélhetünk. A szarvasok után jött a köd és néhány perc alatt fehér lett az egész tavalyi vágásterület. Távolabbról elnyújtott bő- gést hozott felénk a szellő, melyre felelt az imént látott szarvasibika: Eőő — eőő, öh, oh, öh! Szuszogó hang hallatszott a magaslesünk alatt. Lenéz­tem. Egy borz közvetlenül a les alá szaladt. A köd köz­ben ellepte az egész terüle­tet, csak a buckák tetején levő fenyők csúcsát lehetett látná. Újra megszólalt a távol­ban egy szarvasbika, mely­re azonnal válaszolt a szá­lasba beváltott szép agancsú bika. Elővettem a kürtömet és egy rövid kihívó hangot be­lefújtam. Mérgesen válaszolt rá a bika: Aouhh — aoubh! Egy ideig felelgettünk egy­másnak. és amikor a köd a lesünket is ellepte, hátizsák­ba raktuk a gumipárnákat, aztán lassan lelépkedtünk a létrán. A sötétség betakar­ta az erdőt. Már közel vol­tunk az autóhoz, amikor megszólalt a macskabagoly, — de erre nem feleltek a szarvasbikák . . Tóth Ferenc játékosok kezén. Amikor az első játékos megkapja a labdát, elkiáltja magát: egy! — a következő: kettő!... és így tovább. A másik csa­pat tagjai igyekeznek meg­szerezni a labdát. Kézből kivenni nem szabad, csak röpülés vagy gurulás köz­ben lehet elcsípni. Ha sike­rül, akkor ez a csapat ado­gat és számol. Ha a kezdő csapat a labdát visszaszer- zi, akkor ott folytatják a számolást, ahol az előbb abbahagyták. A játék előze­tes megállapodás szerint 5— 10 percig tart. Az a csapat győz, amelyik előbbre ju­tott a számolásban. A kö­vetkező fordulóban a másik csapat kezdhet. AZ UTOLSÓ AZ ELSŐ! Rajzoljunk egy nagy kört. Álljunk sorba, és minden ötödik gyereket állítsunk be a körbe. A többiek a kör­vonalon kívül helyezkednek el, egy labdájuk van. A kö­rön belüliek szabadon sza­ladgálhatnak s ugorhatnak el kívül álló társaik labdái elől. Akit eltaláltak, az ki­áll a körből, és célozhat. Az gőt, tangót a tó tükrén. Nem is karcsú — pengevékony volt már, s járhatta egyedül, mert a táncosai bizony el­aludtak, mire megfuttatta ezüsttel az útját parttól par­tig. És eljött a nap, amikor hi­ába is várta, kérte volna bár­ki, Holdsugár nem jött, ár­ván szomorkodott a tó, vako- tás tükrén nem csillant ezüst, elmaradt a heje-huja-hopp. Akkor ért oda az öreg tölgy­nél is vénebb vándorok leg- vénebbike. — Ö az, akit keresek — ör­vendezett, amikor meghatot­ta Holdsugár hírét. — Nagy bajomból, az öregségből — tudós orvosoktól tudom — csak a tánc gyógyíthat ki. Csak a tánc... igen ám, de kinek kell, mégha csak egy táncra is, egy ilyen vénség! — mondta és szomorúság fészkelt a szemében. — Sose búsulj — súgta a sás —, csak a kérőket kosa­razza ki Holdsugár. A tánc­ba elmegy veled is, csak bírd a végét! Színpompájukkal és for­magazdagságukkal a lepkék a legfeltűnőbb és minden­a legügyesebb, akit utoljára dobnaK ki. Ha elég sokan vagyunk, akkor szabályos rangadót is játszhatunk: például 25 résztvevő játékos eseten alakítsunk öt egyfor­ma erős csapatot. Ez úgy a legegyszerűbb, hogy az öt leggyengébb játékost meg­kérjük, hogy válasszon ma­gának sorban, egyenként csapatot. A verseny menete a következő: az egyes szá­mú csapat tagjai beállnak a körbe, a többiek (példánk­ban húszán) céloznak rá­juk. Egy „semleges", hu­szonhatodik játékos lesz a bíró. Az ő rajtjelére indul a játék, és méri az időt, amíg az utolsó játékost is ki nem dobják. Ezután a második csapat tagjai áll­nak a körbe, az első csa­patba tartozók pedig a cél­zók közé... és így tovább. Az időeredményekből a vé­gén kitűnik, hogy melyik csapatot volt a legnehezebb kidobni. A játék végén egyéni döntőt is rendezhe­tünk. A bíró az előző öt mérkőzés utolsó kidobott­jainak, azaz a legügyeseb­beknek a nevét felírja. Most ez az öt játékos áll a kör közepére, és a többiek dob­nak. Aki közülük az utolsó, az az egyéni verseny győz­tese. Letanyázott akkor az öreg tó partján, s megszámolta az ujján, hány nap a világ, mi­kor jön újra Holdsugár. Vár­ta ünneplősen, patyolat ing­ben, s megnézte magát a tó tükrében. Hát csak elszomo­rodott megint, mert bizony tetten érte a telet a szakállá­bán. Szerencséjére, ráköszönt egy szentjánosbogár. Megló- bálta a lámpáját, s amikor megtudta, mi bántja az öre­get, átengedte neki az első tánc jogát, pedig ő is alig várta már, hogy átölelhesse Holdsugár derekát. Végre, sok nap múlva meg­csillant újra az ezüst a tó tükrén. És abban a percben fénylő csillaggá változott a patyolatinges vénség. És azon az éjszakán csak vele táncolt Holdsugár. Nád, sás, szentjánosbogár, meg a töb­biek csak ámultak, mert Holdsugár soha ilyen szépen nem szaporázta még. A csil­lag meg hűséget esküdött ne­ki és azóta is ő ragyog leg­közelebb hozzá, amikor a táncos topán ezüstöt varázsol a tóra. Vallató Géza kor a legkedveltebb rova­rok közé tartoznak. Nem­csak szépségük, hanem az újból és újból megcsodált átalakulásuk — hogy a meg­lehetősen visszataszító her­nyókból kedves, bájos lep­ke lesz — mindig is sok műkedvelőt és kutatót von­zott, hogy tanulmányozza őket. A test színét túlnyomó- részt a szárnyakat fedő pik­kelyek szabják meg, ezért igen nagy jelentőségük van a lepkék színpompájában. Részben a pikkelyek külön­leges szerkezete, részben a beeső fénysugár változása eredményezi ezeket a pom­pás fémes vagy csillogó szí­neket. Nemrégiben érdekes meg­figyelést tettek a lepkékkel Lázár Ildi: Végig a soron (Népszava Lap- és Könyv­kiadó). A kézimunka-szak­értő nemrég megjelent könyve alapján csaknem száz ruhadarab elkészítését sajátíthatja el az olvasó. Nagyon érdekes kötőkönyv ez. Megismertet a sportpu­lóverek és kardigánok, mel­lények és nyári estéken vi­selhető alkalmi pulóverek, tunikák, tirolikabátkák el­készítési módjával. Angóra és bükié, moher és műszál fonal egyaránt szerepel a fonalféleségek kínálatában. Legfőbb ötletadó természe­tesen a kötésminták sokfé­lesége. Van köztük bordás­kötés és törökös minta, be­fűzött pántú modell és folt­minta, sakktábla- és fonás­minta, különleges bordázató kötés és írminta. kapcsolatban. A hidegvérű rovarok — így a lepkék — csak akkor tudják működ­tetni szárnyizmaikat, tehát csak akkor képesek repülni, ha előbb legalább 30 Cel- sius-fokos hőmérsékletre fel­melegszenek. A lepkéknek ezért van szükségük arra, hogy a repülés előtt napoz­zanak, illetőleg — mint némely medvelepke— gyors szárnymozgásokkal izmaikat bemelegítsék. Napozás köz­ben a színes szárnyú lep­kék összecsukják és a nap­sugarakra merőlegesen ál­lítva tartják a szárnyaikat: így a törzsükre a lehető leg­több napsugár jut. Annál is inkább szükségük van a napozás eme módjára — mert a szárnyaik rossz hő­vezetők lévén — csak a szárnyaik tövébe jutó nap­fény melege jut el a tor- szielvényeikbe, és melegíti a repülőizmaikat. Ellenben a fehér szárnyú lepkék félig kiterjesztett szárnyakkal sütkéreznek: szárnyaik 10—60 fokos szög­ben állnak a törzsükhöz képest. Az ő fehér szárnyaik a napfényt a törzsükre ve­títik, miközben szárnyuk sötét töve a hőt elnyeli, s közvetlenül a torszelvé­nyeikbe juttatja. A kutatókat már az is régóta foglalkoztatja, hogy mi gyakorol nagyobb vonz­erőt a lepkékre, a virágok illata vagy a színe? A sza­badban végzett megfigyelé­sekből tudjuk, hogy egyes lepkefajok csak bizonyos színű virágokat keresnek fel, vagy legalábbis részesí­tik előnyben. Egyes lepkék például csak az infű feltű­nő kék virágait látogatják, más nappali lepkék csak sárga virágokra szállnak. Pa­pírból készült virágokkal kísérletezve is arra az ered­ményre jutottak, hogy a lepkék jól meg tudják kü­lönböztetni a színeket. Kép: Egyik legszebb pil­langónk, a fecskefarkú lep­ke csak a piros és bíborszí­nű virágokat kedveli. Ljuben Dilov: Az lkárosz útja (Európa Kiadó). A bol­gár szerző fantasztikus re­génye egy lkárosz nevű csil­laghajó űrbéli utazásának a krónikája. A csillaghajónak 50 kilométer az átmérője és 1000 felnőtt indul útnak ve­le azzal a szándékkal, hogy a Kozmosz titkait kifür­késszék. A csillaghajón szü­letett e történet elbeszélője: Zénón Balov, aki Alec Der­ry nevű társa különös ese­te után nyomoz. Olyan tit­kot akar megtudni, amely az Ikaroszon tiltva van. Alec ugyanis egyik felderítő útja során ismeretlen lénnyel ta­lálkozott. Vajon mit mond­hatott neki, és miért kell azt titkolni? ANAGRAMMA A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból képezzetek új, ér­telmes szavakat, és írjátok a jobb oldali tábla meg­felelő soraiba. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, az új szavak kezdőbetűi fe­T A P 0 S S E R E G 0 L T t A R G Ö D Ö R L E F E D N Y / A R 1 lülről lefelé olvasva egy magyar költő vezetéknevét adják eredményül. Ki ez a költő? (A megoldást ellenőrizhe­titek a 15. oldalon.) A CSILLAG ÉS A LEÁNY Játéktár Két könyv fiataloknak

Next

/
Thumbnails
Contents