Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
6 Somogyi Néplap 1987. október 3., szombat GYERMEKEKNEK Szeptemberi este A szín és hő a lepkék életében A szeptemberi kánikula kedvezőtlen hatással volt az idei szarvasbőgésre. Ennek ellenére kiköltöztünk a vadászházhoz és szorgalmasan jártunk az erdőben, hogy a vadászoknak beszámolhassunk a látottakról, hallottakról. A meleg nappalok miatt csak későn szólaltak meg a bikák, amikor már a mélyebb fekvésű részeket ellepte a köd. Ahol ritkább a fenyves, ott siskanád borítja a talajt. Azért szeretem ezt az erdőrészt, mert alkonyat után. egészen a késő esti sötétedésig meg lehet látni a sárgára színeződött siskanádban mozgó vadat. Andris vette észre a nyí- resből kiballagó sutát és a két gidát. Pár perccel később a szálaserdőből kilépő vörösszínű fiatal bakot is ő jelezte. SZIRMAY ENDRE Szalakóta a néha szomorú kislányoknak Egy magános szalakóta itt barangol napok óta keresi hajdani párját régi fészkét, volt hazáját her&eg a lomb, üres az ág sehol sem leli otthonát kékeszöld a tolla, szárnya hideg szobor a magánya útra kél a zúgó széllel ködbe fúló messzeséggel melengetni ősi vágyát megkeresni új hazáját Betűdominó A dominókockákat rakjátok helyes sorrendbe egymás mellé úgy, hogy egy magyar kommunista költő — a Tanácsköztársaság — egyik vezetője — nevét kapjátok eredményül. Ki a költő? (A választ megtaláljátok a 15. oldalon.) Napnyugta után született egy leány. Olyan gyönyörűen táncolt a tó tükrén, mintha kijárt volna minden tánciskolát. Nád, sás, káka, buzogány felkérték egymást, s illegtek, billegtek, ahogy illik, kezdve a palotással, de meg utána a csárdással, recepicé- vel, hoppszasza-polkával, bécsi keringővei is, ami jött éppen, csak táncolhassanak a leánnyal, Holdsugárral. Híre járt, ennek a leánynak a tánca orvosság, akivel ö kettő fordul, hármat perdül, bizony, hogy elfelejti a bánatát, huszárkapitányságig is viheti, pödörheti a bajszát ! Tudta ezt Holdsugár. S elbízta magát. Sorra kikosarazta a kérőit. Pedig sok fényes csillag fordult meg az udvarában. Neki hajlongtak az üstökösök, az ö kedvéért csilingelt a Göncöl-trojka csillagos homlokú lova nyakán a csengő. Hiába, Holdsugár kikacagta, addig kacagta a kérőket, míg tiszta — Miért olyan vörös annak a baknak a színe, papi? A suta és a gidák színe meg sötétbarna. — A bak még nem váltotta a nyári vörös szőrzetét. a suta és a gidák már túl vannak rajta, ezért a színkülönbség. Minél előbb váltja szőrét a vad, annál jobb, mert a hideg idő beállta előtt megerősödik a téli szőrzete — mondtam, közben távcsövemmel a bak felé fordultam. — Amint távolról megítélhető, vézna kis jószágnak látszik; mutatja ezt az ágnélküli agancsa is. Andris közben újabb őzeket fedezett föl az erdősítésben. melyből a szél elfújta a ködöt. Jól lehetett látni az égeresben mozdulatlanul figyelő bakot, melynek agancsán szinte világítottak a fehérre csiszolt ágak végei. Hamarosan kiderült, mit is figyelt a bak. Egy nagy fejű szarvastehén és mögötte még három ballagott a tisztáson. Hangos bau-bau-t kiáltott rájuk a bak, aztán beszaladt a szálasba. A suta és a két gida mozdulatlanul nézték a mellettük elballagó szarvasokat. Néztük mi is a tehenek után ballagó szarvasbikát, melynek az agancsán hangosan számoltam az ágakat. A GYÜMÖLCS (chilei gyermekjáték) Alakítsunk egy jó nagy kört. Minden körben álló játékos választ magának egy gyümölcsnevet (azt is megtehetjük, hogy a játékosok számánál eggyel kevesebb gyümölcsnevet cédulákra írunk, és a játékosok húzzák a gyümölcsneveket). Választunk egy vásárlót is, ő lesz a fogó. Belép a körbe, a játékosok megkérdezik tőle, hogy mit vásárol. Két gyümölcsnévvel felel. A két gyümölcsnév tulajdonosának a körben helyet kell cserélnie egymással, közben a vásárló igyekszik egyikük helyére beállni. Ha ez sikerül, akkor a hely nélkül maradt játékos lesz az új vásárló, ha nem, akkor marad a régi, és újra próbálkozik. MEGY A LABDA VÁNDORÚTRA A játékosokat két csapatra osztjuk. Az egyik csapat kap egy labdát. Ezt adogatják egymásnak a játékosok. A cél az, hogy a labda minél többször megforduljon a nem lett újra az udvara. S táncolt, táncolt a tó tükrén, és táncos topánkája ezüst nyomán ujjongva szaporáz- ta a cingár szúnyog, az álmából felvert vaksi lepke, s borzasán berzenkedve az éji szellő is. Szerették sokan Hold- sugárt, csak az aranydárdás, piros pajzsú Nap nem állhatta, mert akárhogy is próbálta, nem állt táncra a lába. Meggyűlölte Holdsugárt, pedig csak hírből ismerte. — Mihaszna — mondta —, mire menne nélkülem! S elvörösödött, a hegyek mögé bújt mérgében, szégyenében. Nádék, sásék meg alig várták már, hogy jöjjön újra a leány, tanítsa őket ezüst-léptű táncra, hullámtaraj-koro- nán smaragdt ragyogásra. És Holdsugárr igaz, kicsit később, eljött, s ropta elsőként a táncot. Másnap újra késett, s azontúl mind többet. S fogyott, sápadt, táncos kedvét is mintha elveszítette volna, utóbb csak hajnalban cifrázta már az angolkerin— Jobbról hat, balról is hat, ez igen! Egy ígéretes, szép, szabályos agancsú középkorú bika, melytől értékes utódokat remélhetünk. A szarvasok után jött a köd és néhány perc alatt fehér lett az egész tavalyi vágásterület. Távolabbról elnyújtott bő- gést hozott felénk a szellő, melyre felelt az imént látott szarvasibika: Eőő — eőő, öh, oh, öh! Szuszogó hang hallatszott a magaslesünk alatt. Lenéztem. Egy borz közvetlenül a les alá szaladt. A köd közben ellepte az egész területet, csak a buckák tetején levő fenyők csúcsát lehetett látná. Újra megszólalt a távolban egy szarvasbika, melyre azonnal válaszolt a szálasba beváltott szép agancsú bika. Elővettem a kürtömet és egy rövid kihívó hangot belefújtam. Mérgesen válaszolt rá a bika: Aouhh — aoubh! Egy ideig felelgettünk egymásnak. és amikor a köd a lesünket is ellepte, hátizsákba raktuk a gumipárnákat, aztán lassan lelépkedtünk a létrán. A sötétség betakarta az erdőt. Már közel voltunk az autóhoz, amikor megszólalt a macskabagoly, — de erre nem feleltek a szarvasbikák . . Tóth Ferenc játékosok kezén. Amikor az első játékos megkapja a labdát, elkiáltja magát: egy! — a következő: kettő!... és így tovább. A másik csapat tagjai igyekeznek megszerezni a labdát. Kézből kivenni nem szabad, csak röpülés vagy gurulás közben lehet elcsípni. Ha sikerül, akkor ez a csapat adogat és számol. Ha a kezdő csapat a labdát visszaszer- zi, akkor ott folytatják a számolást, ahol az előbb abbahagyták. A játék előzetes megállapodás szerint 5— 10 percig tart. Az a csapat győz, amelyik előbbre jutott a számolásban. A következő fordulóban a másik csapat kezdhet. AZ UTOLSÓ AZ ELSŐ! Rajzoljunk egy nagy kört. Álljunk sorba, és minden ötödik gyereket állítsunk be a körbe. A többiek a körvonalon kívül helyezkednek el, egy labdájuk van. A körön belüliek szabadon szaladgálhatnak s ugorhatnak el kívül álló társaik labdái elől. Akit eltaláltak, az kiáll a körből, és célozhat. Az gőt, tangót a tó tükrén. Nem is karcsú — pengevékony volt már, s járhatta egyedül, mert a táncosai bizony elaludtak, mire megfuttatta ezüsttel az útját parttól partig. És eljött a nap, amikor hiába is várta, kérte volna bárki, Holdsugár nem jött, árván szomorkodott a tó, vako- tás tükrén nem csillant ezüst, elmaradt a heje-huja-hopp. Akkor ért oda az öreg tölgynél is vénebb vándorok leg- vénebbike. — Ö az, akit keresek — örvendezett, amikor meghatotta Holdsugár hírét. — Nagy bajomból, az öregségből — tudós orvosoktól tudom — csak a tánc gyógyíthat ki. Csak a tánc... igen ám, de kinek kell, mégha csak egy táncra is, egy ilyen vénség! — mondta és szomorúság fészkelt a szemében. — Sose búsulj — súgta a sás —, csak a kérőket kosarazza ki Holdsugár. A táncba elmegy veled is, csak bírd a végét! Színpompájukkal és formagazdagságukkal a lepkék a legfeltűnőbb és mindena legügyesebb, akit utoljára dobnaK ki. Ha elég sokan vagyunk, akkor szabályos rangadót is játszhatunk: például 25 résztvevő játékos eseten alakítsunk öt egyforma erős csapatot. Ez úgy a legegyszerűbb, hogy az öt leggyengébb játékost megkérjük, hogy válasszon magának sorban, egyenként csapatot. A verseny menete a következő: az egyes számú csapat tagjai beállnak a körbe, a többiek (példánkban húszán) céloznak rájuk. Egy „semleges", huszonhatodik játékos lesz a bíró. Az ő rajtjelére indul a játék, és méri az időt, amíg az utolsó játékost is ki nem dobják. Ezután a második csapat tagjai állnak a körbe, az első csapatba tartozók pedig a célzók közé... és így tovább. Az időeredményekből a végén kitűnik, hogy melyik csapatot volt a legnehezebb kidobni. A játék végén egyéni döntőt is rendezhetünk. A bíró az előző öt mérkőzés utolsó kidobottjainak, azaz a legügyesebbeknek a nevét felírja. Most ez az öt játékos áll a kör közepére, és a többiek dobnak. Aki közülük az utolsó, az az egyéni verseny győztese. Letanyázott akkor az öreg tó partján, s megszámolta az ujján, hány nap a világ, mikor jön újra Holdsugár. Várta ünneplősen, patyolat ingben, s megnézte magát a tó tükrében. Hát csak elszomorodott megint, mert bizony tetten érte a telet a szakállábán. Szerencséjére, ráköszönt egy szentjánosbogár. Megló- bálta a lámpáját, s amikor megtudta, mi bántja az öreget, átengedte neki az első tánc jogát, pedig ő is alig várta már, hogy átölelhesse Holdsugár derekát. Végre, sok nap múlva megcsillant újra az ezüst a tó tükrén. És abban a percben fénylő csillaggá változott a patyolatinges vénség. És azon az éjszakán csak vele táncolt Holdsugár. Nád, sás, szentjánosbogár, meg a többiek csak ámultak, mert Holdsugár soha ilyen szépen nem szaporázta még. A csillag meg hűséget esküdött neki és azóta is ő ragyog legközelebb hozzá, amikor a táncos topán ezüstöt varázsol a tóra. Vallató Géza kor a legkedveltebb rovarok közé tartoznak. Nemcsak szépségük, hanem az újból és újból megcsodált átalakulásuk — hogy a meglehetősen visszataszító hernyókból kedves, bájos lepke lesz — mindig is sok műkedvelőt és kutatót vonzott, hogy tanulmányozza őket. A test színét túlnyomó- részt a szárnyakat fedő pikkelyek szabják meg, ezért igen nagy jelentőségük van a lepkék színpompájában. Részben a pikkelyek különleges szerkezete, részben a beeső fénysugár változása eredményezi ezeket a pompás fémes vagy csillogó színeket. Nemrégiben érdekes megfigyelést tettek a lepkékkel Lázár Ildi: Végig a soron (Népszava Lap- és Könyvkiadó). A kézimunka-szakértő nemrég megjelent könyve alapján csaknem száz ruhadarab elkészítését sajátíthatja el az olvasó. Nagyon érdekes kötőkönyv ez. Megismertet a sportpulóverek és kardigánok, mellények és nyári estéken viselhető alkalmi pulóverek, tunikák, tirolikabátkák elkészítési módjával. Angóra és bükié, moher és műszál fonal egyaránt szerepel a fonalféleségek kínálatában. Legfőbb ötletadó természetesen a kötésminták sokfélesége. Van köztük bordáskötés és törökös minta, befűzött pántú modell és foltminta, sakktábla- és fonásminta, különleges bordázató kötés és írminta. kapcsolatban. A hidegvérű rovarok — így a lepkék — csak akkor tudják működtetni szárnyizmaikat, tehát csak akkor képesek repülni, ha előbb legalább 30 Cel- sius-fokos hőmérsékletre felmelegszenek. A lepkéknek ezért van szükségük arra, hogy a repülés előtt napozzanak, illetőleg — mint némely medvelepke— gyors szárnymozgásokkal izmaikat bemelegítsék. Napozás közben a színes szárnyú lepkék összecsukják és a napsugarakra merőlegesen állítva tartják a szárnyaikat: így a törzsükre a lehető legtöbb napsugár jut. Annál is inkább szükségük van a napozás eme módjára — mert a szárnyaik rossz hővezetők lévén — csak a szárnyaik tövébe jutó napfény melege jut el a tor- szielvényeikbe, és melegíti a repülőizmaikat. Ellenben a fehér szárnyú lepkék félig kiterjesztett szárnyakkal sütkéreznek: szárnyaik 10—60 fokos szögben állnak a törzsükhöz képest. Az ő fehér szárnyaik a napfényt a törzsükre vetítik, miközben szárnyuk sötét töve a hőt elnyeli, s közvetlenül a torszelvényeikbe juttatja. A kutatókat már az is régóta foglalkoztatja, hogy mi gyakorol nagyobb vonzerőt a lepkékre, a virágok illata vagy a színe? A szabadban végzett megfigyelésekből tudjuk, hogy egyes lepkefajok csak bizonyos színű virágokat keresnek fel, vagy legalábbis részesítik előnyben. Egyes lepkék például csak az infű feltűnő kék virágait látogatják, más nappali lepkék csak sárga virágokra szállnak. Papírból készült virágokkal kísérletezve is arra az eredményre jutottak, hogy a lepkék jól meg tudják különböztetni a színeket. Kép: Egyik legszebb pillangónk, a fecskefarkú lepke csak a piros és bíborszínű virágokat kedveli. Ljuben Dilov: Az lkárosz útja (Európa Kiadó). A bolgár szerző fantasztikus regénye egy lkárosz nevű csillaghajó űrbéli utazásának a krónikája. A csillaghajónak 50 kilométer az átmérője és 1000 felnőtt indul útnak vele azzal a szándékkal, hogy a Kozmosz titkait kifürkésszék. A csillaghajón született e történet elbeszélője: Zénón Balov, aki Alec Derry nevű társa különös esete után nyomoz. Olyan titkot akar megtudni, amely az Ikaroszon tiltva van. Alec ugyanis egyik felderítő útja során ismeretlen lénnyel találkozott. Vajon mit mondhatott neki, és miért kell azt titkolni? ANAGRAMMA A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból képezzetek új, értelmes szavakat, és írjátok a jobb oldali tábla megfelelő soraiba. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, az új szavak kezdőbetűi feT A P 0 S S E R E G 0 L T t A R G Ö D Ö R L E F E D N Y / A R 1 lülről lefelé olvasva egy magyar költő vezetéknevét adják eredményül. Ki ez a költő? (A megoldást ellenőrizhetitek a 15. oldalon.) A CSILLAG ÉS A LEÁNY Játéktár Két könyv fiataloknak
