Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

Somogyi Néplap 1987. október 23., péntek Hulladék-adalék A kaposvári Delta Ipari Szövetkezet egyik fontos ter­méke a futball-labda. Erre most van kereslet. Az elnök — Zsalakovics . László — az idén tizenhatmillió forint nyereséget tervez, hiszen — sportnyelven szólva — a labdát el lehet passzolni”. — Mi gondja lehet égy nyereséges szövetkezet elnö­kének? — A gyártás során lab­dánként a leggazdaságosabb anyagfelhasználással is 23,8 négyzetdecimétet alapterü­letű, 1,6 milliméter vastag hulladék keletkezik. Ez a jelenlegi termelést figye­lembe véve 730 köbmétert jelent évente. Ennek a hul­ladéknak az ártalmatlanná tétele a ‘legnagyobb gond! — Eddig hogyan oldották meg? Hiszen az üzem nem ma kezdte a labdagyártást. — 1949-től 1987 januárjá­ig a Schőnherz Zoltán utJ cai szeméttelepre szállítot­tuk a bőrhulladékot Akkor levelet kaptunk az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal dél-dunántúli felügyelőségéről, hogy a bőr festésére használt anyag miatt azt a harmadik veszé­lyességi fokozatba sorolták. Ez azt jelentette, hogy nem szállíthattuk ki a további­akban a szeméttelepre. — Milyen megoldást ja­vasolt a felügyelőség? — Az 56/19®l-es miniszter- tanácsi rendelet 6. paragra­fusának idézése volt a vá­lasz, miszerint „a termelő köteles a termelés vagy egyéb tevékenység során ke­letkező veszélyes hulladékot fajtánként elkülönítve össze­gyűjteni, valamint előkezelé­séről és környezetszennye­zést nem okozó, biztonságos átmeneti tárolásáról gondos­kodni.” Az elnök a szövetkezet ud­varára kísért. A szépen par­kosított terület és a virág­ágyások mellett ott éktelen­kedik két bőrhulladékhalom. — Egy embernek csak az a dolga egész nap, hogy a hulladékot kitologassa az üzemrészből az udvarra — magyarázta Zsalakovics László. — Nézze meg: ott van ötven méterre az órán­kénti kétszáz köbméter tel­jesítményű gáznyomás­csökkentő! Mi lesz, ha meg­gyullad ez a kupac? — Nem találtak semmi­lyen megoldást a hulladék hasznosítására ? — ' Több lehetőség is föl­merült. A bedarálás során keletkező rostműkéreg a ci­pőgyártás alapanyaga. Tö­mítéseket is lehetne belőle gyártani, de mindkettő csak. akkor jöhetett volna szóba, ha a hulladék növényi cser­zőanyagot tartalmaz. — A melléktermék meg­semmisítésére a környezet- szennyezés veszélye miatt nincs lehetőség? — A veszprémi Vegyipa­ri Vállalat gyártott hulla­dékégető kazánokat, de pár éve beszüntette ezt a tevé­kenységét. Ez is csak akkor jöhetett volna szóba, ha már egy kilencven méter magas kéményt építettünk. A cu­korgyár leghosszabb kémé­nye 36 méter magas. 16 mil­lió forint nyereségből pedig ilyen fejlesztést nem tudunk végrehajtani. Nem is beszél­ve arról, hogy az egészség­re ártalmas krómsó ebben az esetben is megmaradt vol­na. Miért nincs Kaposvár kör­nyékén veszélyes hulladékok számára kijelölt gyűjtőhely? — kérdeztük dr. Tarján Lászlónét, a megyei tanács környezetvédelmi titkárát. — Egy 1983-as miniszter- tanácsi rendelet értelmében átmeneti lerakóhelyet már 1986-ban kellett volna létesí­teni minden megyében. Ak­kor jelentkezett a münche­ni Reininger cég, amely egy szélesebb körű szerződés ke­retében vállalta a veszélyes hulladékok elszállítását a Dél-Dunántúlról. Így ezen a területen nem létesítettek sem regionális, sem átmene­ti lerakóhelyet. Időközben a Reininger cég működési en­gedélyét visszavonták, a sze­mét pedig a nyakunkon ma­radt. Az átmeneti lerakóhely, kijelölése megyénkben fo­lyamatban van. Pintye Agnes, az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal hulladékkeze­lési osztályának helyettes ve­zetője : — Központi támogatással 1990-ig el kell készüljön az átmeneti tároló Somogybán. Addig ott terebélyesedik a szemét a Delta szövetkezet udvarán — szennyezve és csúfítva a környezetet. Balázs Andor Magánerőből építeni A „saját erőből’’ — értve ezen a saját pénzt és a két­kezi munkát —, megvalósu­ló beruházások száma az elmúlt évben sem csökkent, sőt építőiparunk teljesítőké­pességének egyre érzékelhe­tőbb korlátái miatt nőtt. Nem közömbös, hogy az az épület, amelyet ebben a for­mában hoztak létre, meny­nyire felel meg rendelteté­sének, az állékonysági köve­telményeknek, szerkezetei kielégítik-e az előírásokat. A magánerőből, házilagosan végezhető építési munkákat a 13/1978. (XI. 22.) ÉVM számú rendelet szabályozza, ennek módosításáról szól az 1/1987. (III. 28.) ÉVM szá­mú rendelet, amely május 1-jén lépett hatályba. Házilagos az építés akkor, ha annak teljes egészét, vagy túlnyomó többségét az építtető maga végzi. A ren­delet alkalmazása szempont­jából lényeges, hogy az épít­tetők milyen körére — kik­re — vonatkozik. A jogi szabályozás hatálya minden házilagos kivitelezésre kiter­jed, amelyet magánszemély, magánszemélyek építőkö­zössége, lakás-, üdülő- és garázsszövetkezet valósít meg. Ebben a formában épülhetnek lakások, üdülök, garázsok, műhelyek vagy üzlethelyiségek, továbbá la­kó-, illetve üdülőterületen melléképületek, mellék­építmények, külterületen gazdasági épületek. Az így létrehozott épület azonban legfeljebb négy­szintes (földszint + három emeletes) és 7,8 méternél nem nagyobb belső fesztá­volságú lehet. Ezeket a ha­tárértékeket fenntartási, korszerűsítési, átalakítási és bővítési munkák esetében sem lehet túllépni. A házilagos építéseknél az építtető a szakszerűség biz­tosítása érdekében felelős műszaki vezetőt köteles al­kalmazni. Ezt egyébként már az építés engedélyezésekor is vizsgálják. Házilagos ki­vitelezés esetén az alkalma­zott személy nevét a kére­lem benyújtásakor, de leg­később az építési munkák megkezdése előtt 8 nappal be kell jelenteni az első fo­kú építésügyi hatóságnak. Fontos tudni, hogy kik al­kalmazhatók felelős műszaki vezetőként. Elsősorban azt javasoljuk, ha lehet, azzal egyezzen meg az építtető, aki a terveket készítette, hi­szen feltehetően ő ismeri legjobban az épületet, s tud­ja azt is, hogy mi az, ami­re esetleg a kivitelezés so­rán jobban-oda kell figyel­ni. Ha ez valamilyen oknál fogva mégsem lehetséges, megállapodhatnak bárki mással is. Lényeges az, hogy a műszaki vezetőnek szak­irányú egyetemi, főiskolai végzettség esetén legalább 3 éves, középiskolai végzett­ség esetén 5 éves kivitelezői gyakorlata legyen. Felsőfokú szakirányú végzettségnek kell tekinteni az okleveles építészmérnököt, a mérnö­köt,. a szerkezetépítő szakon végzett építészmérnököt, a magasépítési és mélyépítési szakon végzett okleveles üzemmérnököt. Középfokú szakirányú végzettségűek a felső-ipari iskolák, az építő­ipari technikumot végzettek. A műszaki vezető közre­működése az építési munka egészére kiterjed. Felel a ki­vitelezés szakszerűségéért, az engedélynek megfelelő meg­valósításáért. Feladatai töb­bek közöttt a kitűzés, a ki­vitelezés minőségének ellen­őrzése, a hőtechnikai — munkavédelmi — tűzvédel­mi előírások betartása, ve­zeti az építési naplót, és kü­lön megállapodás esetén felmérést készít, elszámolja a végzett munkát, jóváhagy­ja a közreműködő kivitele­zők számláit. Lakóépületek műszaki vezetőinek kötele­zettsége az is, hogy a kivi­telezés meghatározott szaka­szainak elkészültét — ellen­őrzés céljából —, az építési hatóságoknak jelezze. A mű­szaki vezető díjazására nem ad iránymutatást a jogsza­bály. A felek megállapodá­sától függ ez, és attól is, hogy az építtető milyen gya­korisággal igényli majd je­lenlétét a kivitelezésen. Ezekről a kérdésekről — szerződésben — jóelőre cél­szerű megállapodni. Tudni SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ A háború • A szovjet, állam hét évti­zedes történetéből mintegy 20 év telt el az imperializ­mus kirobbantotta háborúk­kal és az azokat követő helyreállítással, újjáépítés­sel. Az ország 1941-ben siker­rel dolgozott a harmadik öt­éves terv teljesítésén, kiak­názva a szocialista gazdaság előnyeit. Az ipari termelés 1940-ben csaknem nyolcszo­rosán múlta felül az 1913. évit, a mezőgazdaság pedig 10 millió tonnával több ga­bonát adott. A nemzeti jö­vedelem a forradalom előtti­nek hatszorosára emelke­dett. Az állam mind többet költött lakásépítésre, kultu­rális és jóléti intézmények­re! Az állami költségvetésből kezdtek több nyugdíjat és segélyt, ösztöndíjat fizetni. Lerakták a szocialista élet­forma alapjait. Másfél év volt még hát­ra a harmadik ötéves terv­ből, amikor 1941-ben a hit­leri Németország háborút indított a Szovjetunió ellen. Erre az időre a fasiszta bi­rodalomnak — szövetségesei és a megszállt európai or­szágok lehetőségeit kihasz­nálva — kétszer akkorák voltak a hadigazdasági tar­talékai, mint a Szovjetunió­nak. A fasizmussal vívott harc­ban a Szovjetunióban fel­használtak minden gazdasá­gi és; adminisztratív eszközt, a tervgazdálkodás minden lehetőségét, hogy átirányít­sák a népgazdaságot a há­ború megkövetelte sínekre. Néhány adatból is meg­ítélhetjük ennek az átállás­nak a méreteit és mélysége­it. Amikor 1940-ben nyil­vánvalóvá vált, hogy a há­ború elkerülhetetlen, a nem­zeti jövedelem 15 százalékát fordították katonai kiadá­sokra, ez a szám 1942-ben 55 százalék lett. Az ipar ter­melésének 26 százalékával szemben 1942-ben 68 száza­lék volt a hadiipar részese­dése, a mezőgazdasági ter­melésben a hasonló arány 6, illetve 24 százalék. A Szovjetunióban egyide­jűleg áttelepítették az ipart a megszállás veszélyének ki­tett körzetekből. Csaknem 1360 nagyüzemet és több mint 10 millió embert kel­lett evakuálni. Az ismert szovjet közgazdász, N. Voz- nyeszenszkij írta: „A Szov­jetunióban a háborús gaz­dálkodás történetében volt olyan időszak, amikor a ha­diipar nagy része a szó szo­ros értelmében úton volt ke­let felé.” Hallatlan erőfeszítéssel te­remtették meg az ország ke­leti részén az új hadiipari bázist, bővítették a termelő- kapacitásokat Közép-Ázsiá- ban és Kazahsztánban. A gazdaságilag fejlett terüle­tek megszállása hallatlanul megnehezítette a népgazda­ság helyzetét és akadályoz­ta a szükséges változtatáso­kat. 1941 őszén a termelés a Szovjetunióban a felére csökkent. Mégis alig egy év alatt gyorsan és pontosan zajlott le az átállás, ami a szocia­lista népgazdaság magasfo­kú mobilitásáról tett tanúsá­got. A gyárak már 1942-ben 10 300 repülőgéppel, 14 200 harckocsival, 22 ezer tábori löveggel termeltek többet, mint Németország. A hadi­ipar termelése 1940-hez ké­pest az Uraiban több mint ötszörösére, Nyugat-Szibé- riában 27-szeresére, a Volga mentén kilencszeresére nőtt. A szovjet nép a győzele­mért a hazafias önfeláldozás megrázó példáját mutatta. Sokan teljesítették a front- ra behívott emberek nor­máit, a férfiak helyére sok százezer asszony és sok tíz­ezer nyugdíjas állt. A gyá­rakban a fiatalok és serdü­lők millió dolgoztak. A me­zőgazdaságban a megcsap­pant munkaerő és a gépek helyett megfeszített erővel dolgoztak, hogy ellássák a frontot és a hátországot. A szovjet hadiüzemek hó­napról hónapra növelték a termelést. A Vörös Hadsereg repülőgépparkja '1945-ben 16 ezer harci repülőgépből állt, ezek nagy része új konst­rukció volt. A hadsereg fegyverzetét 115 100 löveg és Csata után ... aknavető, több mint 15 ezer harckocsi és önjáró löveg alkotta. A háború után Nyugaton azt próbálták bizonyítani, hogy a Vörös Hadsereg győ­zelme a szövetségesek segít­ségének köszönhető. Az amerikai ,és az angol szállít­mányok természetesen nagy jelentőségűek voltak, külö­nösen a hátországot és a frontokat ellátó teherautók­ból és üzemanyagból. A há­ború éveiben 401 400 gépko­csit és 2599 ezer tonna üzemanyagot juttattak el a Szovjetunióba. Ami a hadi- felszerelést illeti — az ame­rikai és az angol repülőgé­pek tizenkét, a harckocsik tíz, és a tüzérségi lövegek két százalékkal gyarapítot­ták a, hadsereg fegyverzetét. Vagyis a szocialista állam jórészt saját erőből kitűnő minőségű fegyverzettel lát­ta el hadseregét. Emellett je­lentős mennyiséget adott át a Szovjetunió fegyvereiből Lengyelország, Csehszlová­kia, Jugoszlávia és más or­szágok partizánjainak. Az ismert angol közéleti személyiség, Hewlet John­son Ä szovjet erő című könyvében megállapította: „Oroszország a háborúban aratta le azt a termést, amit a békeidőben vetett el.” (Vége.) kell azt, hogy felelőssége nem csekély, szakszerűtlen munkavégzés esetén anyagi felelősség is terheli. A' fele­lős műszaki vezetőnek járó díj azonban a megfelelő szakértelemmel irányított kivitelezés költségeiben min­den bizonnyal bőségesen megtérül majd: nem kell fe­lesleges bontásokat, szerke­zeti javításokat utólag el­végeztetni. Dr. Fazekas Sándorné a megyei tanács osztályvezetője Gyümölcsfák telepítése előtti teendők A gyümölcsfa- és szőlő­oltványok beszerzésekor fi­gyelembe kell venni a leg­fontosabb minőségi követel­ményeket, melyek a leendő gyümölcsfa, szőlő értékét és egészségi állapotát hosszú időre meghatározzák. Fel­hívjuk a kiskerttulajdonosok figyelmét, hogy semmilyen körülmények között se vá­sároljanak zugfaiskolákban, zugárusoknál! Az érvényes szabályok értelmében — me­lyek a telepítők érdekeit vé­dik — csak államilag ellen­őrzött, engedélyezett, faisko­lában kitermelt oltványokat szabad forgalomba hozni. Vásárláskor feltétlenül győződjünk meg arról, hogy az eladásra kínált facsemete, szőlőoltvány, díszcserje stb. rendelkezik-e növényegész­ségügyi bizonyítvánnyal. A gyümölcsfacsemeték, gyü­mölcsbokrok, bogyós gyü- mölcsűek gyökeres dugvá­nyai, a szőlőoltványok vá­sárlása során csak a fejlett, fajtaazonos, egészséges sza­porítóanyagot válasszuk ki. A fejletlen, szabálytalan nö­vésű, fagykárt szenvedett, sérült, vagy a kártevők-kór- okozók különböző fejlődési alakjával fertőzött növénye­ket ne vásároljuk meg! Gyümölcsfákon, gyümölcs­bokrokon különösen a kali­forniai pajzstetű-, gyökér­golyva-, lisztharmat-, málná­nál a vesszőfoltosság-, szőlő­nél a szőlőatka- és akácpajzs- tetű-mentességre kell külö­nös gonddal ügyelni, nehogy a fertőzött anyaggal behur­coljuk kertünkbe valamelyik kárositót. Egészséges szapo­rítóanyagot használva mini­málisra csökkenthető a fer­tőzés behurcolásának veszé­lye. A telepítés előtti talaj mun­kák, talajforgatás végzése­kor- győződjünk meg a talaj- la*ó kártevők — cserebogár­pajorok, drótférgek, mocs­kospajorok, vincellérbogár- lárvák — egyedszámáról. Ha négyzetméterenként, illetve kiásott gödrönként 2—3 lár­vát találunk, o talajfertőtle­nítést még ültetés előtt vég­re kell hajtani. A talajfer­tőtlenítésre 100 négyzetméte­renként a Diazinon 5G 35 dkg-os, vagy 100 négyzetmé­terenként a Galathion 5G 30—40 dkg-os adagját hasz­náljuk. A kiszórást követő­en a készítményeket azon­nal be kell dolgozni a talaj­ba, olyan mélységben, amely­ben a talaj lakó kártevőket észleljük, lehetőleg úgy, hogy a kijuttatott készítmény a megvédendő növény gyökér­zónájának mélységébe kerül­jön.

Next

/
Thumbnails
Contents