Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-22 / 249. szám
A 1987. októbéie 22., csütörtök Somogyi Néplap Fiatalok klubja Lengyeltótiban A lengyeltóti művelődési ház nemrégiben átadott klubhelyiségében szívesen gyűlnek össze a fiatalok. Ahogy mondják, a hely kicsi, de otthonos, és ez nagy vonzerőt jelent valamennyiük számára NYOLCVANÉVES LENNE DAJKA MARGIT Dajka Margit most lenne 80 éves... Sok társához hasonlóan ő is Erdélyben kezdte a pályát. Nagyváradról Kolozsvárra, onnan Miskolcra, majd Szegedre került, aztán 1929-ben a Vígszínházba. De sok más fővárosi színházban is tapsolhatott neki a közönség. A Liliom Julikájának, a Feltámadás Katyusájának, A három nővér Irinájának és Másájának is ... 1932-ben filmezni kezdett. A mozi jóvoltából az egész országban élvezhették játékát. Az a bizonyos első film a Piri mindent tud volt. Játszott 1943-ig, aztán jöttek az emberpróbáló idők, amikor Margitka új, veszedelmes szerepet vállalt: embereket mentett. A felszabadulás után a Liliomfiban állt először újra a kamerák elé. Nehéz kiválasztani, melyik filmszerepét említsük a rengetegből. Ismeri a szandi-mandit?, Szindbád, Macskajáték, Az öreg, Legato és így tovább. 1963-ban jött az első tévészerep, s attól kezdve gyakran föltűnt a képernyőn is kedves alakja. Tévészerepei közül az egyik legemlékezetesebb az 1971-es Fekete macska, meg a három évvel későbbi, A bohóc felesége. Két évvel ezelőtt, még életében válogatást láthattunk a televízióban Dajka Margit filmjeiből, nyolcat az 1937 és 1974 között készültekből. Köztük a Szerelmi lázt, amelyben Csortos Gyula, és a Szindbádot, amelyben a felejthetetlen barát, Latino- vits Zoltán volt a partnere. „Arra vagyok hiú, hogy mindenben helytálljak. Ahová kerülök, ott örömet szerezzek az embereknek — nyilatkozta egy alkalommal — és így folytatta: — „Az én vágyam kezdettől fogva az, hogy kitárulkozzam, hogy minél többet adjak magamból, és mindabból, ami az enyém.” Ezt tette, és ezért nem felejtjük el. És nagyon fáj, hogy 80. születésnapján csak az emlékének adózhatunk szeretettel, tisztelettel. Mustezagú napok Csak falun érzem igazán az évszakok változását. Ahol a tavasz úgy zúdul át a szabad, széles mezőkön, mint az árvíz, toronymagas fényhullámokat csapva, zuhogva, a tisztes ősz pedig nagyapásan bölcs, békességes, csöndes léptű. Évszakot látni, avatni falura kell mennem, mert különben úgy száll el fölöttem, mint egy felhő, csak éppen megpillantom és már el is tűnik a sokemeletes épületek mögött, vagy a gyárkémények csúcsánál, fönn a magasban. Minden faluban szép az ősz, de mégis ott a legszebb, ahol hegy is van, a hegyen pedig sző-' lő. A tőkék között ilyenkor megjelennek a puttonyosok. Nem kell annak a hegynek magasnak lennie, sőt olyan is lehet, mint Siófok-Kiliti- ben az András-hegy, ami valójában csak domb, de tőkék sorakoznak rajta és helyes kis pincék nádtetővel, lopó- val, hordókkal, sajtárokkal. Badacsonytördemicen hegy is van (mégpedig igazi), meg szőlő is bőven, s most éppen olyan melegen süt a nap, hogy a puttonyosok homlokáról csorog a veríték. Asszonyok szedik a termést; jól megpakolják a férfiak hátára simuló faputtonyokat, azok meg lecipelik a rakományt a hegy tövébe, mert ott a ház, a pince, és a jókora fakádakat muslincafelhők lengik körül. A táj már belehelte a must és a murci szagát, de a szürete- l ők óbort kortyolgatnak, mert a jó gazda mindig félretesz a tavalyiból néhány korsóra valót. — Aki elköltözött a faluból, az is visszajön szüretre — mondják az emberek. Amikor a költöző madarak elszállnak a tengeren túlra, olyankor vonatra ülnek a régi tördemiciek, hogy két pohár bor között elérzéke- nyülten ismételgessék: „Itt még a levegő is más". Más. A táj sajátos lehellete ez, a hegyé, amelyen már a rómaiak is szőlőt kötöztek, szüreteltek. És talán ők is vesz- szőkosarat raktak a teletömött kádakba, mint most az öreg Némedi József, hogy a vesszők között illatosán szivárogjon át a must. A falu egykori kovácsa tele puttonnyal jön le a hegyről, Göcsörtös karján megfeszülnek az izmok, miközben a daráló széles szájába zúdítja a fürtöket. Aztán megiszik egy nagy pohár bort. — Jó időnk van — törül- geti a homlokát, és kis ideig elálldogál a kád mellett. — Lám, miből lesz ez a jóféle! — mondja, és a zavaros folyadékra mutat. Holnap kerül sor az ő szőlőjére. Egymásnak segítenek a szomszédok, a sógorok. — Csak úgy szomszéd már — mondja enyhe rosszallással a gazda —, hogy a szőlője az enyém mellett van. Ezt is elcsalogatták innen a gyerekei. De 60 éves fát nem lehet ám máshová ültetni, szomszéd! Az öregember pincéje idelátszik. Előtte kispad, almafa. — Igazad • van, József — mondja —, az öreg fát nem lehet... Fölösleges megpróbálni. Amíg élek, a szőlőm és én összetartozunk. Te is tudod, mind a két lányom Egészségügyi ellátás Kaposváron LÉPÉST TART A LAKOSSÁGGAL Terjeszkedünk, gyarapodunk. Üj házak, lakótelepek egész sora épül Kaposváron, a lakás azonban nem minden. A kulturált életkörülményekhez szervesen hozzátartozik a lakótelepek egészségügyi ellátása is. Dr. Varjú Irént, a Városi Tanács egészségügyi osztályának osztályvezető főorvosát arról kérdeztük, lépést tart-e a város fejlődésével a szociális és egészségügyi ellátás. — Nem csupán Kaposvár, hanem a városhoz csatolt községek, így Toponár és Kaposfüred orvosi ellátását is gyorsan, s hatékonyan sikerült megoldanunk. A fejlesztésekből nem maradtak ki az olyan régi városrészek sem, mint a Donner, vagy a Cser. A 80-as évek elejétől minden városrészben legalább egy felnőtt-, gyermek- illetve fogorvosi szak- rendelés várja a betegeket. Az egészségügyi hálózat kiépítésénél olyan egyedi szempontokat is figyelembe vettünk, mint például a lakótelep átlagéletkora. A megyeszékhely legfiatalabb városrésze a Kinizsilakótelep, ott él a legtöbb kisgyermekes szülő, így oda több gyermekorvosi rendelőt terveztünk. Az új, most épülő kisgáti városrészben pedig már a szociális gondoskodásra is igyekszünk minél nagyobb hangsúlyt fektetni, s új,- korszerű idősek-ottho- nával várni a rászorulókat — mondja a doktornő, majd az orvosi rendelőkhöz kapcsolódó gyógyszertári ellátottságról esik szó. Országos koncepció a kis, gazdaságtalanul működő gyógyszertárak megszüntetése, ezért újabb körzeti gyógyszertárakat a jövőben sem terveznek. A lakótelepek gyógyszerellátása megoldott, hisz a Béke-füredi-, a Kinizsi-lakótelepen, a Vörös Hadsereg utcában, s a szolgáltatóházban is várják a patikusok a betegeket. Apróbb fennakadás az elmúlt időszakban a belvárosban volt, amikor felújításokat, illetve átalakításokat végeztek a két legforgalmasabb patikában. A torlódást a rendelőintézet gyógyszerszobájával kívánták ellensúlyozni, s a jövőben tervezik, hogy az aprócska helyiséget nagyobb és korszerűbb patikává alakítják, mely gyógyszerek készítésére is alkalmas lesz. A városkörnyéki egészség- ügyi ellátásra nem lehet panasz, hisz az egy orvosra jutó betegszám' jóval alacsonyabb az országos és a kaposvári átlagnál is. A kistelepüléseken továbbra sincs szakrendelés, egy orvos látja el a felnőtt-, gyermek- és terhesanya-gondozást, mind több helyen kiépül viszont a fogorvosi hálózat s számos vidéki rendelőben van lehetőség a laboratóriumi vizsgálatok, a vércukorszínt, s a fizikoterápiás kezelések elvégzésére is. A védőnői állások ma már szinte mindenütt betöltötték. A kistelepülések egészség- ügyi felzárkóztatása jó úton halad mindenütt. Komoly játék az élet Az élet csupán csak játék. Halálkomoly játék, kinyilatkoztatott és törvénybe sosem foglalt szabályokkal, előírásokkal. Épp olyan, mint bármi más: lehet jól, de lehet rosszul is játszani. Mert mi történik például, ha egy férfiing és egy női ruha visz- szafoghatatlan szerelmet érez egymás iránt? Szerelmi románcuk vége törvényszerű: becsavarodás. A film pedig, mely mindezt láthatóvá teszi nekünk, . Móczár István és Róka Ildikó animációs alkotása. A szerzőpáros már nem csekély utat járt be az amatőr filmezés országútján és eljutottak valameddig. Maguk sem tudják, hogy hol állnak jelenleg: útjuk elején, közepén, végén? A 43 film, amelyeket fesztiválokon 70 alkalommal vetítettek — s közülük 12 filmmel 21 különféle díjat nyertek — mennyit is ér? — A hatvanas évek végén még Kiskunfélegyházán kezdtem el filmezni — vall pályájáról Móczár István. — Faltam az új és új filmeket, lestem a technikát, s észrevétlenül lettem rabja a fii- , mezősnek. A gimnáziumnak volt egy kamerája, azt alkalmanként kölcsönkértük, próbálgattuk. Később Pesten egy amatőr filmestől szereztünk felvevőt és vetítőt, s megalakítottuk bátyámmal jó férjet kapott, az egyik ve- jem mérnök, a másik egyetemi tanár. Mondom nekik, tietek a szőlő fiaim, adjátok el, és vegyetek rajta ay- tót. Az a magáé, felelték. Amíg maga él, nem kell abból nekünk egy fillér sem. Ilyenek... A hangja ellágyul, a szeme azt mondja: „Ugye, milyen jó gyerekeim vannak?" — Azért fájt volna, ha elfogadják — mondom. Legyint. — Nekem akkor végem... De hát, ha a gyerekeknek szükségük lenne rá ... A padot nemrég készítette, mert a régi már elkorhadt. Jólesik azon elüldögélni, elborozgatni. Különösen estefelé, amikor a hegyről lesétál a sötétség, és mint hűséges házőrző, odafekszik a lába elé. A mustszagú napok megidézik a régi időket, ilyenkor fel-f eltűnik egy-egy Öreg barát is, aki, mint ő tavaly előtt, elköltözött innen, de ősszel mindig visszajön, akár van szőlője, akár nincs. Amikor a költöző madarak már mesz- sze járnak, túl az óperenci- ás-tengeren. Szapudi András A hinta is játék... az „Atlas” filmstúdiót. Történt mindez 1974-ben, s ugyanebben az évben Siófokra költözött a család. Akkor főként rövid dokumentumfilmeket készítettünk, a városról, a zsúfoltságról, egy hatalmas ésőről, az endrédi csipkeverésről, a buzsáki búcsúról, a szenyéri lakodalmas hagyományokról. Az Atlas stúdiónk 4—5 évig élt, majd a bátyám visszaköltözött az Alföldre. Én a Siotournál dolgoztam, s 1981- ben itt sikerült támogatóra lelnünk. Felszerelést kaptunk, s a Siotour filmklubot kezdték mind többen megismerni, látogatni. A több mint húsz klubtag' közül komolyabban 4-5 embert érdekelt' a filmezés technikai oldala. Próbálgattuk, ízlelgettük a lehetőségeinket, a technikát, s a dokumentumfilmektől a humoros, 5-ÍO perces játékfilmekig sok mindennel megpróbálkoztunk. Ott' ismerkedtem meg Róka Ildikóval is, aki azóta a társam lett. A sikerek, elismerések a Siotouros időszakban kezdődtek Móczárék számára. A „Becsavarodtunk” az 1985- ös siófoki országos amatőr- film-fesztiválon 3. díjat nyert. Ettől kezdve vették egyre komolyabban az animációt. A „Becsavarodtunk” után már csak ketten dolgoztak. Az „önkontroll” (antialkoholista film) a humoros filmek fesztiválján, valamint a tallinni nemzetközi egészségügyi és vöröskeresztes filmfesztiválon is első díjat nyert, sőt oktatási célokra megvásárolta a megyei alkoholellenes bizottság. — Az 1986—87-es szilveszteri műsorban bemutatta a Televízió a „Becsavarodtunk”, az „önkontroll’ és a „Palacsinta-rock” című munkáinkat — kapcsolódik a beszélgetésbe Róka Ildikó. — Áprilisban Pécsett az országos amatőrfilm-fesztivá- lon a TV elnökének külön- díját nyertük el a „Nomen est omen” című rövid, szatirikus filmünkkel, mely a siófoki bank tűzfalát csúfító OTP-reklámról készült. • Rövid kitérő után megalakítottak egy videofelvételeket készítő gazdasági munkaközösséget. Idejüket maguk osztják be, s alkalmuk nyílik azzal foglalkozni,' amit a legjobban szeretnek. — Tulajdonképpen kettős életet élünk — folytatja Móczár István. — A szuper 8- as filmre vesszük fel továbbra is -az animációs filmjeinket, s mellesleg a videózással is foglalkozunk. Pesten elvégeztem egy videós tanfolyamot, ott megismerkedhettem az új technikával,. s bizonyítványt kaptam, hogy „okleveles” video- műsor-készítő vagyok. Szeptembertől létezik a gmk-nk. Egyelőre abban reménykedünk, hogy előbb-utóbb meg tudunk belőle élni. Rengeteg az ötletünk, tervünk. Elkészült például egy Lisztadaptációnk. Liszt zenéjére „összeáll” 1 kg liszt, 2 tojás és egy Ráma margarin, kisodorja magát, s kialakul belőle egy fiú- és lányfigura. Ki is sütik őket, s a tepsiben megeszik egymást úgy, hogy csak a fejük marad meg — azt pedig mi fogyasztjuk el... Móczár István nemcsak a képi megfogalmazás izgalmait keresi. Elkezdett írni egy szatirikus könyvet, melynek a címe Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye? cú-; mű könyvére utal. Ami mindezek után bizonyos: a siófoki filmes szerzőpáros legtöbb munkájában a szatíra fegyverével lő ránk, az élet játékszabályait jól, vagy kevésbé jól alkalmazó emberekre. Gyarmati László
