Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

1987. október 21., szerda Somogyi Néplap Politikai könyvnapok — huszonhatodszor Édes szakmát tanulnak Az országban egyedül Kaposváron, a Kinizsi Pál Élelmiszeripari és Kereskedelmi Szakközép­iskolában képeznek a cu­koripar számára szak­embereket. A tanulók la­bor- és gépészeti foglal­kozásokon sajátítják el a legfontosabb gyakorlati ismereteket. KIÁLLÍTÁS A 20 ÉVES VÁROS ÖRÖMÉRE Fotók Siófokon — Siófokról „20 éves város Siófok” címmel rendeztek fotó- kiállítást a jubiláló város művelődési központjá­ban Révész Tamás Balázs Béla-díjas művész mun­káiból. (A bemutatott képek zöme a városi tanács kiadásában nemrég megjelent fotóalbumban is látható.) A politikai irodalom nép­szerűsítésére immár huszon­hatodszor rendezik meg a könyvkiadás évről évre visz- szátérő jelentős esemé­nyét, a politikai könyvnapo­kat. Az ünnepi megnyitót november 2-án Százhalom­battán a párt- és tömegszer­vezetek székházában tartják, ahol Pál Lénárd akadémi­kus, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mond beszédet. A párt kiadója 22 kötettel készült a könyvnépszerűsitő akcióra, amelyet az idén a „Forradalom — megújulás — politikai tudatformálás” gondolatkörének jegyében rendeznek meg. A könyvna­pokhoz kapcsolódó helyi megemlékezések, író—olvasó találkozók, üzemi és tanin­tézeti ünnepségek jó alkal­mat kínálnak a politika iránt érdeklődő olvasók kö­rének szélesítésére. Különö­sen kedvező lehetőséget ad erre a fokozott érdeklődés, amely a párt gazdasági—tár­sadalmi kibontakozási programját, illetve a Minisz­tertanács munkaprogramját kíséri. Az idei könyvnapon a nagy októberi szocialista for­radalom 70. évfordulójáról is több kötettel emlékezik meg a kiadó. A vezető magyar politiku­sok írásait közlő kötetek so­rában Kádár János művei címmel a kiadó megkezdte az MSZMP főtitkára írásai­nak és beszédeinek közzété­telét. A sorozat első kötete az 1956. november 4. és az 1958. november 19. közötti időszakot fogja át. A könyv 51 dokumentumot tartalmaz, közülük hat írás most ke­rült először kötetbe. Grósz Károlynak Szocializmus és korszerűség — nemzeti és történelmi felelősség címmel jelenik meg kötete. A könyv­ben helyet kapott a minisz­terelnöknek a legutóbbi par­lamenti ülésszakon mondott expozéja és zárszava, vala­mint nemzetközi sajtóérte­kezletének anyaga is. Szű­rös Mátyásnak Hazánk és Európa című kötete az MSZMP KB titkárának az elmúlt két évben megjelent írásaiból, beszédeiből, vala­mint itthon és külföldön adott interjúiból ad váloga­tást. Pál Lénárdnak a tu­dományos és a műszaki ha­ladással, a művelődéssel, a művészetekkel, s általában a kultúra társadalmi, gaz­dasági hatásaival foglalkozó írásait és beszédeit rendez­ték kötetté. A politológia, a társada­lomtudomány kérdéseivel foglalkozó kötetek között lát napvilágot Kulcsár Kál­mánnak, az MTA főtitkár- helyettesének Politikai és jogszociológia című könyve. A szerző Magyarországon el­sőként foglalja össze kézi­könyvben a politikatudo­mány legfontosabb alapfogal­mait. A hazai szociálpolitikai rendszerről Szociálpolitika ma és holnap címmel jele­nik meg kötet. A kéziköny­vek sorában adják közre a Magyar antifasiszta ellenál­lás és partizán mozgalom című kislexikont, amely a magyar antifasiszta ellen- külpolitikája 1896—1919 című ténetéről nyújt áttekintést. A noszf 70. évfordulóját köszöntő kötetek sorában megjelent Lenin A szovjet hatalom soron lévő felada­tai és Az októberi Forrada­lomról című írása. A Forrá­sok című sorozatban hama­rosan napvilágot lát a leve­lezéseit közreadó kötet „Vá­rom válaszát” címmel. A Nagy tüzek című könyv szovjet-orosz elbeszéléseket közöl az 1920-as évekből. A közelmúltban jelent meg Mihail Gorbacsov nak, az SZKP KB főtitkárának a Háborúk és fegyverek nélkül világért című könyve. A po­litikai könyvnapok alkalmá­ból az átalakításról szóló gyűjteményes kötetét vehe­tik kézbe az olvasók. Ez az 1986. júniusi KB-üléstől nap­jainkig tartalmazza a főtit­kárnak az átalakítással kap­csolatos legfontosabb beszé­deit. A magyar kiadáshoz külön előszót írt Mihail Gorbacsov. A 20 éves város jól em­lékszik arra az időre, ami­kor még falu volt. Élénken él emlékezetében a lakóte­lepekkel beépített táj egy­kori arca; tudja, hol voltak a szépen gondozott kertek, szántók, kanyargós dűlőutak, s a hajdani halászfalu egy- egy hírmondónak maradt nádfedeles, tömésfalú háza már egyre nagyobb, kényel­mesebb otthonokat felsora­koztató utcákon. A 20 éves emlékezet még számon tart­ja, kik az „őslakosok” és kik a bevándorlók („gyütt- mentek”), noha tisztában van vele, hogy ha nem az utóbbiak lennének (sokkal) többen, ma nem beszélhet­nénk városról. A „20 éves ifjú”, a csekély múltú, de nagy jövőben reménykedő, ha önnön születésnapját, ön­magát ünnepli, szereti büsz­kén kidülleszteni a mellét, számba venni az elért ered­ményeket (és csakis azokat), s még nincs kedve a kisebb- nagyobb kudarcokon, téve­déseken meditálni. Hiszen neki — mint mondottuk — jövője van. A felhőtlennek vágyott ju­bileumhoz kapcsolódik a Dél-balatoni Kulturális Köz­pont rendezvénye: Révész Tamás kiállítása. Mindjárt hozzátehetjük: fenntartás nélkül kapcsolódik hozzá, azaz nem akar mást (töb­bet), mint esztétikai alapot szolgáltatni az ünneplés jo­gosságához. A kiállítás na­gyon szép. Olyan képet ad a városról, a „20 éves ifjú­ról”, amilyet az látni akar magáról a születésnapi üd­vözlések felemelő pillanatai­ban, vagyis: amilyen szeret­ne lenni. Egy kitűnő szemű, felkészültségű fotós kísér el bennünket városnéző sétára, és miként egy ügybuzgó, bár kissé erőszakos idegenveze­tő, azt akarja, hogy csakis azt lássuk, amit ő szeretne láttatni velünk a neki tet­sző szemszögből. És miért baj ez?, kérdezhetnénk, hi­szen ez a fotós feladata, ö ilyennek látja Siófokot, kö­vetkezésképpen ilyennek lát­tatja. Nos, Révész Tamás sokszor bizonyított tehetsé­ge, kvalitásai ismeretében engedtessék meg, hogy ép­pen az utóbbi megállapítás igazában kételkedjünk. Ügy véljük, a művész ezúttal in­kább a „jubileumi elvárás­nak” akart eleget tenni, mint bizonyos, minden időben (hétköznapokon és ünnepen egyaránt) érvényes művészi követelményeknek. Az elvá­rásnak, kétségtelen magas színvonalon tett eleget, a „20 éves ifjú” minden bizonnyal elégedett; Bár nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ha a művész esetleg a fény mellett az árnyékot is meg merné mutatni neki, elmen­ne a kedve a jövőtől, a to­vábbi munkálkodástól. Sőt! őszintén szólva, az a véle­ményünk, hogy az obiigát Balaton-parti témák, hangu­latok (stég, strand, vitorlás, aranypart, ezüstpart stb.) s a helyenként monumentális­nak ábrázolt középületek mellett Siófok valóságos éle­tét (szégyenletesnek egyálta­lán nem mondható gondjai­val, küzdelmeivel együtt) is megmutatta volna, nemcsak hitelesebb, de érdekesebb, izgalmasabb lett volna a ki­állítása. így azonban nem több egy remekbe készült idegenforgalmi prospektus anyagánál. Szapudi András Fogtechnikusok lesznek ARAB DIAKOK KAPOSVÁRON A fogtechnikai vállalat ka­posvári tanlaboratóriumá­ban tizenkét arab fiatalem­ber tanulja szeptembertől a szakmát. — A TESCO — a Nemzet­közi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda - — közreműködésével kerültek hozzánk — mondta Kovács Gyula laboratóriumvezető. — Hazánkban két ilyen tan­labor működik, a kaposvárin kívül Budapesten fogadják a külföldi fogtechnikus-tanu­lókat. Egy évig Vépen tanul­ták a magyar nyelvet, majd szeptemberben megkezdődött a kétéves fogtechnikai alap­képzésük. — Honnan jöttek? — Heten Szíriából érkez­tek, négy palesztin és egy szudáni hallgatónk van. A legfiatalabb tizennyolc éves, a legidősebb pedig huszon­hat. A szakmai jellegű el­méleti és gyakorlati tantár­gyakat — a szakmai isme­retet, a szakrajzot és az anyagismeretet — Gerner Mária szakoktató tanítja. A biológia-, illetve anatómia­tanáruk pedig dr. Szalai Zol­tán megyei sztomatológus fő­orvos. Az elméleti órák fog­technikával kapcsolatos ré­szét a tanlaboratóriumban tartjuk, a többit pedig az 512-es számú szakmunkás- képző intézetben. Havonta hat nap elméleti és 14 nap a gyakorlati oktatásé. A tanlaboratóriumban az első pillanatokban feltűnt az az összhang, amely a kül­földi tanulók és oktatójuk — Gerner Mária — illetve Ko­vács Gyula között van. Sok mosolygó szempár fo­gadott és kedves, ám pon­tosságra törekedő, furcsa akcentussal beszélt magyar nyelven köszöntöttek. — A kínai és az arab után a magyar a harmadik leg­nehezebb nyelv a világon — magyarázták. Egyikük azonban — a szu­dáni Mohamed Ali — már több éve él Magyarországon, kitűnően beszéli nyelvünket: — Minden kezdet nehéz. A magyarhoz is idő kell, meg lehet tanulni. A nyelv- tanulást nehezíti, hogy egy­más közt még mindig anya­nyelvűnkön beszélünk. — Tegnaptól kezdve csak magyarul beszélhetnek — fűzte hozzá „szigorúan” Ko­vács Gyula —, hiszen két év múlva ugyanolyan vizs­gát kell tenniük, mint más magyar diáknak. A Szíriából érkező Alha- med Nouri tekintetében min­dig mosoly bújkált: — Nagyon szeretek főzni, főleg arab, ételeket. •— Én már magyar lako­dalomban is voltam — szólt közbe a bársonybarna sze­mű Azzat Mahmud. — Szi­getvárra hívtak a barátaim. A magyar étel és az ital ki­tűnő. — Milyen terveik vannak a kaposvári képzés után? — Nagyon tetszik Magyar- ország, szeretnénk itt ma­radni — mondta Tarek Ha- zouri és Hesam Alkbra —, de inkább Budapesten, mert a honfitársaink, barátaink odakötnek. A szíriai,- húszesztendős Mohamed Iszam Allus azon­ban Kaposvárt választotta: — Nem szeretem a zajos, zsúfolt helyeket, Kaposvár nagyon szép, csendes város. Itt szeretnék élni. És a ka­posvári lányok nagyon szé­pek — tette hozzá félsze­gen. Azzat Mahmudnak sok barátja van hazánkban, ter­vei mégis hazaszólítják Szí­riába. A kaposvári két év, majd a tervezett fogorvosi egyetem után. Amikor az egyik munka­asztalon megláttuk a ró­zsaszín viaszvirágokat, a csöndes nevetgélést Gerner Mária szavai szakították fél­be: — Nem ment a harapás­készítés, ahelyett készültek a csodás szirmok. — Mi a véleményük a képzésről? — A felszerelés kitűnő és nagyon jól érezzük magun­kat — felelte Mohamed Ali, aki alig várja a színházi be­mutatókat, s „vagyonokat” költ napilapokra. — Oktató­ink szinte családtagnak te­kintenek bennünket, bármi­lyen személyes jellegű prob­lémával is fordulhatunk hoz­zájuk. Meghallgatnak, tá­mogatnak és segítenek ben­nünket, törődnek velünk. Ha tanárainkra mondhatjuk ezt: a legjobb barátaink közé tartoznak. Ahogy múlt az idő, egyre inkább kitárulkoztak: elme­sélték élményeiket, beavat­tak gondjaikba. Panaszuk, illetve óhajuk csak annyi volt: a TESCO ugyanúgy ke­zelje őket, mint a budapes­ti diáktársaikat. Az iroda ugyanis szállásukra vonatko­zóan semmit nem adott, csak ígért: most ideiglenes he­lyen, középiskolásokra vo­natkozó kollégiumi szabá­lyok szerint élnek, míg Bu­dapesten a külföldi diákok­nak a TESCO lakásokat bé­rel. Elhelyezésük azonban hamarosan megoldódik: az új, Szántó Imre utcai kollé­giumba költöznek. Jókedvük, vidámságuk és udvariasságuk zavarbaejtő. Szeretik Magyarországot, ám minden mozdulatukban, küzdelemmel kiejtett ma­gyar szavukban benne rej­lett a — repülőgéppel négy órányi, vonattal három nap­nyi — távolság hazájuktól, a tudnivágyás és az oktatóik iránti tisztelet... Tamási Rita Középfokú végzettség, felsőfokú vizsga Érettségi, nyelv­vizsgával Rendhagyó képzés indult szeptemberben Kaposváron, a Noszlopy Gáspár Közgaz­dasági Szakközépiskola esti tagozatán. Nemcsak azért, mert a kétéves, érettségit adó képzésre azok jelent­kezhettek, akik rendelkez­nek már érettségi bizonyít­vánnyal, hanem azért is, mert a tanítás jórészt né­metül folyik, s akik ezen a szakon tanulnak, akkor is munkaviszonyban vannak, ha nem dolgoznak sehol, csak az órákra járnak. Mi van ezek mögött az ellent­mondásosnak látszó monda­tok mögött? Lássuk sorjá­ban! A Művelődési és a Külke­reskedelmi Minisztérium kö­zös elhatározásából született meg az elhatározás: a Kül­kereskedelmi Főiskolán fo­lyó külkereskedelmi levele­zőképzés mellett legyenek ugyanilyen, de középfokú végzettségű szakemberek is. A két minisztérium a kép­zés lebonyolítására a köz- gazdasági szakközépiskolá­kat kérte föl. A képzés cél­ja: az itt végzők legyenek a külkereskedők segítségére az ügyintézés, tárgyalás során, legyenek a külkereskedői munka kiszolgálói. Kaposváron német nyelvű külkereskedői levelező okta­tás kezdődött. A felvétel fel­tétele a német nyelv isme­rete volt. Az óráknak több mint a felében ugyanis né­metül folyik a tanítás. A részletekről Kraliczki Zol- tánnét, a közgazdasági szak- középiskola igazgatóját kér­deztem. — A rendkívül magas óra­szám indokolta, hogy hall­gatóink a nappali tagozatos tanulókkal azonos elbírálás­ban részesüljenek. Ez azt je­lenti, hogy a sikeres felvé­telivel egyben munkavi­szonyt is létesítettek velünk. Természetesen, huszonkét hallgatónk között azok van­nak többségben, akik a ta­nulás- mellett dolgoznak is. — Milyen bizonyítványt kapnak a második év vé­gén? — A két év érettségivel zárul s ezzel párhuzamosan felsőfokú nyelvvizsgát kell tenniük. AZ érettségi csak akkor számít sikeresnek, ha legalább a középfokú nyelv­vizsga is sikerül. Ennek megfelelően hallgatóink csak szakmai tárgyakkal is­merkednek, közülük néhá­nyat az első osztályban ma­gyarul, a másodikban néme­tül tanulnak, de vannak olyan tárgyak is, amelyeket csak németül. Hetente húsz órában németül folyik a ta­nítás. Három pedagógus és egy közgazdász látja el a tanári teendőket. Az igazgató azt is el­mondta, hogy kevés a ha­sonló végzettségű szakember Somogybán, néhány vállalat már az indításkor érdeklő dött, így a majdani szakem­berek elhelyezkedése meg­oldottnak tekinthető. Számos vállalat maga is szeretett volna ilyen oktatást indíta­ni, de a magas óraszám ezt nem tette lehetővé. B. P. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents