Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-20 / 247. szám
A 1987. október 20., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 Nem látni hogyan nő a fű, csak azt, hogy nőtt A kibontakozási program és az iskolák Igényesebb munka, magasabb követelmény TV-NÉZŐ A terem közepén különös furfanggal „szétszórt” mértani testek halmaza. A két hatalmas üvegfalon keresztül akadálytalanul tör be a fény. Felettünk az építészet legjelesebb irányzatainak csodáit ábrázoló, papírból készült stilizált makettek. Csillogó gyerekszemek keresik a párhuzamos éleket, s közben határozott kézmozdulattal ábrázolják a modelleket. A rajzlapokon megjelenő kockák és hasábok fejlett formaérzékről vallanak, bizonyítják, ho|V „alkotóik” eligazodnak a képi információk áradatában. A Réthelyi Általános Iskola zsibongóból „műteremmé” varázsolt rajz szaktan- termében járunk. Az ötlet és a megvalósulás Barna Árpád tanár szakértelmét, kezemunkáját dicséri. Tevékenysége nemcsak a kéthe- lyi gyerekeket segítette a világ képi és esztétikai birtokbavételéhez. A tehetséges tanulókat Barna Árpád felkarolja, felkészíti őket valamelyik művészeti szak- középiskola, főiskola vagy rajz-szak felvételi vizsgáira. Pedagógiai képességének ékes bizonyítéka, hogy valamennyi tanítványa felvételt nyert a választott iskolatípusba, akik között nem kis számmal akadnak rajztanárok, művészek, s akik még most is - rendszeresen fölkeresik egykori mesterüket szakmai tanácsért, vagy csak néhány emberi szóért. Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatjuk: a pedagógusfestő egy kisebb fajta képzőművészeti helikont teremtett Kéthelyen. Az Alföldről származom, Kiskunfélegyházán születtem. Gyerekkorom meghatározó, mint később kiderült perdöntő élménye nem a Kunsághoz kötődik: hétéves koromban Balatonfüreden nyaraltunk és a Balaton különös, varázslatos világa annyira megragadott, hogy aztán egész életemen keresztül elkísért. Az évenkénti itt-tartózkodások egyre erősítették bennem vonzódásomat a Balaton iránt. A piktúra művelésének szeretetét már a bajai tanítóképzőből hozta magával. Éber Sándor rajztanár szug- gesztív hatása alól nem is lehetett volna szabadulni. A Sugovica-parton töltött rajzszemináriumok kitörölhetetlen nyomot hagytak Barna Árpád életében. — Tizenöt éve „kötöttem ki” Kéthelyen és nem kívánkozom el innen. Nincs még egy település, ahonnan olyan csodálatos lenne a Balaton, mint innen. Innen szemlélve teljesebb látványt nyújt a magyar tenger, mint akár a fonyó- di Sípos-hegyről, vagy a bogiári kilátóból. Itt nem a „képeslevelezőlapszerű” táj jelenik meg. — Amennyire anyagi lehetőségem engedi, igyekszem minél többet megismerni a világból. Megcsodálhattam a Lago di Ledrot övező hegyek mögül felkelő napot, az Örök Várost, Rómát, a szicíliai álmodó falvakat, s partjait mosó Tirrén-tenger fekete-kék színét, de olyan gyönyörű tájra, olyan kivételes atmoszférára nem leltem, mint amit a Balaton rejt magában. — Szeretem a kéthelyi embereket. Apám munkásember volt, tőle tanultam megbecsülni a kétkezi munkát. Sose tartottam azt a bizonyos három lépés távolságot. A nevelőmunkámban is nélkülözhetetlen a szülőkkel kialakult közvetlen kapcsolatom. Bernáth Aurél így emlékszik vissza Kéthelyre „Így éltünk Pannóniában” című önéletírásában: „Meg kell hagyni, Kéthely községnek rossz útja volt. Sokszor oldalra dőltünk, s mi, hogy keressük kocsink egyensúlyát, az ellenkező irányba hajoltunk.” Vendéglátóm a kertbe invitált. A fürdőmedence, a gondos rendbe ültetett virágok, s a műterem, mind a keze munkáját dicsérik. Különös műterem ez farostlemez falaival, földig érő ablakával, s maga egyszerűségében meghitt hangulatot áraszt. Ez az alkotóműhely a szó szoros értelmében műhely is, hiszen itt készülnek applikációi, iskolai dekorációi. Külön raktár szolgál a képek tárolására, ahol jut hely általános iskolás tanítványai rajzórákon készült munkáinak is. — Kivételes motiváló hatást gyakorol a gyerekekre, hogy amikor értékelek, megmutatom az előző években készült azonos témájú rajzaikat. Egyik festő és tanár kollégám a vizuális nevelés eredményességét a fűhöz hasonlította: „Azt nem lehet észrevenni, hogy nő, csak azt, hogy nőtt.” A világháború, a polgárháború és a külföldi intervenció után Oroszországban nagyon visszaesett a gazdaság. Az ipari termelés 1920-ban az 1913. évinek hetedére csökkent, az ország körülbelül annyi vasat öntött, mint a XVII. század elején, I. Péter idején; a szén- és olaj- termelés megfelelt a XIX. századinak; a textilgyárak huszonkétszer kevesebbet termeltek, mint 1913-ban. Az emberek fáztak és éheztek a fűtetlen lakásokban, az országot járványok sújtották. Tombolt az infláció, 1921-re a rubel értéke 1913- hoz képest 13 ezredrészére csökkent. Rendkívül súlyos volt a közlekedés helyzete: a vonatok egy hét alatt tették meg azt a távolságot, amihez korábban egy napra volt szükség. A gyárak többsége állt, megbomlottak az ország körzetei, a falu és város közötti gazdasági kapcsolatok. Az emberek otthagyták az ipari központokat. A gazdasági újjászületés lenini programja a GoelroA Pedagógusok Szakszervezete Somogy Megyei Bizottsága tegnap délután aktívaülést rendezett a gazdasági, társadalmi kibontakozás programjából adódó fel- ■, adatokról, az ideológiai, ági- , tációs- és propagandamunka időszerű kérdéseiről. A ka- , posvári és városkörnyéki bizalmi testületek a megyei bizottság tagjai és az alapszervezeti titkárok előtt Szőllősi Istvánná városi titkár beszélt az új forgalmi- és személyi jövedelem adóról. A SZOT állásfoglalásában nagy hangsúlyt kapott az emberi tényezők szerepe a társadalmi kibontakozásban. A pedagógusokról Páré Irén, a Pedagógusok Szak- szervezete Somogy Megyei Bizottságának titkára szólt. — Az eddiginél is hatékonyabb tömegpolitikai munkát kell végezni a szak- szérvezeti tisztségviselőknek. A társadalmi kibontakozási program megismertetése járulhat hozzá az egységes szemlélet kialakításához a tantestületekben. A gazdasági feladatok előtérbe kerültek, ezt a pedagógiai munka megújulásával is segíteni kell. A pedagógusoknak is az az érdeke, hogy a társadalmi kibontakozás mielőbb megvalósuljon. Az új feladatokra a tantestületnek föl kell készülni. Az általános iskolai oktatásban az alapozó funkció az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kap, ehhez az oktatási törvény szelleméből fakadó intézményi önállóság sok tartalékot hordoz — mondta az előadó. A középfokú okteru nemcsak az elmaradottság felszámolását, hanem a szocialista termelési-technikai bázis megteremtését is célozta. A bolsevikok megértették, hogy az új társadalom nem korlátozódhat a gazdaság múltbeli színvonalának helyreállítására. Lenin kezdeményezésére 1920-ban létrehozták az oroszországi villamosítási állami bizottságot, amelynek élére a forradalmár tudós, Krzsizsanovszkij került. Ez a bizottság dolgozta ki a történelem első 10—15 évre szóló népgazdasági tervét. Előirányozták 30 erőmű felépítését, ezek az 1913-as villamos energia mennyiségének csaknem tízszeresét adják majd. A Goelro értelme azonban ennél szélesebb. Lenin azt tartotta, hogy ez a terv alapjaiban megváltoztatja Oroszország gazdaságát, s feltétlenül szükséges a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez is. Arról van szó, hogy az ország gazdaságát nagyipari technikai bázisára tereljék át és falun tatás a tananyag korszerűsítésével és a minőséggel járulhat hozzá, hogy az érettségi tekintélye .nőjön. A szakmunkásképzésben közösek a feladatok a vállalatokkal. A szakmunkásképző intézetekben az általános műveltség emelése a fő feladat, míg 's vállalatok a korszerű szakképzést segíthetik elő az eddigieknél jobban. A felsőfokú oktatásnak a tényleges szakemberszükségletet kell figyelembe venni azért, hogy ne forduljon elő sem az alulképzés, sem pedig a túlképzés. A felsőfokú képzésben a gazdálkodásnak nagyobb szerepet szánnak. A kibontakozási program megvalósulását azzal segíthetik elő egyetemeink, főiskoláink, hogy felkészültebb szakembereket képeznek. Az oktatás berkeiben azon is munkálkodnak, hogy megtalálják helyüket az új körülmények között a pályaválasztási intézetek, a nevelési tanácsadók. Páré Irén végül arról a szakszervezeti törekvésről beszélt, amely elősegíteni kívánja az önállóbb intézményi bérgazdálkodást, ennek kimunkálása folyamatban van. A változó pedagógiai feladatokhoz kell igazítani a béreket, a túlmunka elismerését — ismertette a szakszervezetek véleményét és szólt a pedagógusok személyiségének formálásáról is, megjelölve a célt: igényességgel párosuló önbecsülés jellemezze a pályán dolgozókat. létrehozzák a kooperáció felső fokát jelentő szocialista gazdaságokat, vagyis hogy elérjék az egész népgazdaság szocialista átalakítását. H. G. Wells, az ismert angol író 1920-ban érkezett Moszkvába, beszélt Leninnel Oroszország villamosításáról, amit utópiának tartott. Leninnek lett igaza. A népgazdaság gyakorlatilag 1926-ban talpra állt. A nemzeti jövedelem 3 százalékkal meghaladta a háború előtti, 1913-as színvonalat. 1921-ben még csak annak 38 százaléka volt. Az iparban dolgozók száma elérte a 2,5 milliót, ez a háború előttinek a 91 százaléka, de még nagy volt a munkanélküliség. A nemzetgazdaság felélesztésében rendkívül nagy szerepe volt az 1921-ben Lenin kezdeményezésére elfogadott új gazdaságpolitikának, a NEP-nek'. Ennek keretében engedélyezték a kisebb magánvállalatokat, a kereskedelmet, egy sor gyárat és üzemet bérbe adtak, megjeA híd A Duna és a Moszkva folyót átívelő híd új pályáját teremtette meg a televízió. Képletesen szólva: ez a pálya a gyorsforgalom biztosítására született meg. A héten látott Kreutzer-szonátá- ról még lesz szó, de elöljáróban a hídról, Lev Tolsztoj műve kapcsán: a mű 1889. évi orosz kiadását egy év után követte az első magyar fordítás. A napokban emlékeztünk meg a Somogy megyei Zala községben százhatvan éve született Zichy Mihályról, akinek festészetére nagy hatást tett orosz- országi tartózkodása. A zene területéről Liszt Ferenccel is példázódhatunk, míg eljutunk napjainkig, az egyre elevenebb kapcsolatig. A kulturális élet jelentős eseményei éppen ezekben a napokban a szovjet kultúrára irányítják figyelmünket, elsősorban a fővárosban lehetünk tanúi annak, hogy a Szovjetunióban egyre inkább megtestesülő, mondhatni forradalmi változások a társadalmi élet egészére nagy hatással vannak. Ezt érzékelhetjük az idei szovjet kultúra napjai eseményeinek során is. Szombaton először jött létre televíziós híd Budapest és Moszkva között oly módon, ahogy azt láttuk — közvetlen formában. Moszkva ugyan már kezdeményezett hasonló televíziós műsorokat, tapasztalatokat szerezhettek szovjet televíziós kollégáink a japán, angol, a cseh, a bolgár és kubai műsorok kapcsán, de a legközvetlenebb változásokról a budapesti híd adhatott szálentek a külföldi koncessziók. Ezzel egyidejűleg folyt az ipar átalakítása: létrejöttek a trösztök, bevezették a gazdasági elszámolást. Végrehajtották a pénzreformot, ami rendezte az ország pénzügyi helyzetét. A Szovjetunió előtt az a feladat állt, hogy megteremtse az ország gazdasági függetlenségét a tőkés államoktól, szilárdítsa védelmi képességét — mégpedig külső támogatás nélkül, mert az ország nem kapott külföldi kölcsönöket, hiteleket. De képes volt mozgósítani és átcsoportosítani a szűkös belső felhalmozási forrásokat a hatalmas munka finanszírozására. A szovjet kormány 1926—27-ben több mint egy- milliárd rubelt fordított áz ipar fejlesztésére. A dolgozók siettek az állam segítségére: 1927-ben bocsátották ki az első 200 millió rubeles államkölcsönt. Az első évtized alatt az ipari termelés 11 százalékkal haladta meg az 1913-as színvonalat, másmot. A szovjet televízió napján, szombaton reggeltől késő estig több alkalommal is tapasztalhattuk, hogy menynyivel kezdeményezőbb a szovjet képi újságírás, élő, eleven kapcsolatot igyekszik kialakítani a nézők sok milliós táborával. Minőségében is más ezért az a műsor, ami éppen a képernyőre kerül. A szombat késő délutáni tévéhíd budapesti és moszkvai beszélgetései azért tetszettek, mert őszinte kérdésekre egyszerű szavakkal megfogalmazott, őszinte válaszokat hallhattunk. Valóban nagy az érdeklődés egymás iránt. Nemcsak a gazdasági élet területén értékelődött föl a kapcsolat, hanem kulturálisan, a művelő- désbeú is. Igaz, őszinte beszámolót hallhattunk a szovjet vállalatok önállóságának mai értékeléséről annak kapcsán, hogy a magyar vállalatokkal „meddig mehetnek el” az üzleti vállalkozásban. A kölcsönös érdekek figyelembevételével az eddiginél igényesebb szemlélet jellemzi a gazdasági „társkeresést” is. Az oldódás a kulturális élet egészére is kihatott, a rádióban nyilatkozó szovjet popénekes is erről beszélt, amikor a zenekarok önállóságának fontosságát hangsúlyozta, de a tévéhíd adásában is hallottunk az ifjúsági klubok megújulásáról, önállóságuk fokozódásáról. A szovjet közművelődés irányítói a magyar kollégáikhoz hasonlóan gondolkodnak a művelődési intézmények fenntartásáról — hallottuk a moszkvai televíziós stúdióban ülő fiataltól. A Budapest—Moszkva közötti híd után egy újabb kapcsolás következett, a Kreml és a Capitolium közötti tévéhíd a külpolitikára irányította a figyelmet. Andrej Voznyeszenszkij rockoperája zárta a szombati műsort, amelyhez kapcsolódott a budapesti művészeti hetek alkalmából bemutatott Kreutzer-szonáta. A Németh László fordította Tolsztoj-mű a későbbi alkotások közül való, húsz évvel előzte meg a Háború és béke befejezése, másfél évtizeddel korábban született a feszültségekkel teli Anna Karenina. A Kreutzer-szoná- ta az idősödő Tolsztoj belső vívódásának tükörképe. Ezen a művén keresztül jutott el Az ördög című regényéig. Kozák András és Almási Éva remeklése tette maradandó élménnyé a tévéjátékot, melyet Zsurzs Éva nagy átéléssel rendezett. félszeresére emelkedett a villamosművek kapacitása. A harc következő szakasza az első ötéves terv volt, amelyet 1929 májusában fogadtak el. Ez a Goelro-terv természetes folytatása és kiegészítése volt. A nyugati bankárok egybehangzóan állították, hogy a fiatal köztársaság öt év alatt nem tud elérni olyan eredményt, amihez más államoknak évtizedekre volt szükségük. Az első ötéves tervet 4 év és 3 hónap alatt, 1933. január 1-re befejezték. Az éves fejlődési ütem a világon egyedülálló volt: átlag 15 százalék. A gyors ipari fejlődés eredményeként megváltozott az ipar és a mezőgazdaság aránya. 1932- ben az ipari termelés adta már a szovjet népgazdaság összteljesítményének 70 százalékát, szemben az 1928- as 48 százalékkal, vagyis a Szovjetunió ipari nagyhatalommá vált. Az iparból végleg kiszorultak a tőkés elemek, uralkodóvá vált a szocialista ipar. A tömeges kollektivizálással a kolhozok és a szovhozok lettek a fő mezőgazdasági termelők. Ez azt jelentette, hogy az országban lerakták a szocialista népgazdaság alapjait. (Folytatjuk.) Balázs Andor H. B. Siófokon, a Perczel Mór gimnáziumban új tantermeket és ebédlőt építenek. A tervek szerint a következő tanévben vehetik birtokukba a diákok az új létesítményeket. Horányi Barna SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ A népgazdaság első lépései
