Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-19 / 246. szám
1987. október 19t>hétfő Somogyi Néplap 5 HAGYOMÁNYŐRZŐ FIATALOK Öt év tevékenygégét mérlegelte a küldöttértekezlet A sámsoni rózsás kertek alatt Vidám rigmusok a felvonuláson Kegyeibe fogadta az időjárás a gazdag programú hagyományőrző nap rendezőit. Ragyogó napsütésben kezdődött meg a délelőtti program szombaton a sző- csénypusztai erdészeti szakmunkásképző iskola udvarán, ahol melegítőben sorakoztak fel a résztvevők. — A KISZ céljának megfelelően mozgási, testedzési lehetőséget kap mindenki az esti mulatság előtt — mondta Horváth Zoltán, az iskola KISZ-összekötő tanára. — Remélem, hogy verseny lesz itt a javából! Sokat vállaltak magukra az erdészeti szakmunkás- képző tanárai. Mindenhol ott voltak, eligazítottak, vezették a versenyeket. Így igazi jó hangulatban mérték össze a csapatok a tudásukat a kispályás labdarúgásban, a fiatalok a távfutásban, a lövészeten. Élménynek is maradandót ígért például a távfutás a kétezer méteres pályán, hiszen a hatalmas parkban, az erdőben jelölték ki az útvonalát, ott, ahol a fákon mókusok ugráltak. Amíg a fiatalok versenyeztek, a katonák már a babgulyást főzték a gulyáságyúban, a somogyzsitfai művelődési otthonnál pedig a sátrak felállításában és egyébben segédkeztek. Több fiatalra számított Petres Miklós, a KISZ marcali városi bizottságának munkatársa: — A hagyományőrző napnak a jelentőségét abban látom: a fiatalok közös programot készítenek, hogy jól érezzék magukat. S ez így is volt, hiszen nevetéstől, ugratástól visszhangzott a park. Végül a táskaiak nyerték meg a kispályás labdarúgóversenyt, lövészetben, futásban pedig egy-egy harmadik helyet szereztek. Az erdészeti szakmunkásképzősök örültek az első, második helynek az utóbbi két számban. Igazán jóízűen fogyasztotta mindenki a babgulyást délben az iskola ebédlőjében. Már dél körül nagy sürgés-forgást találtunk So- mogyzsitfán. Álltak a bazárok, körülöttük nézelődők, a művelődési ház udvarán főzték a finom pörköltet kondérokban, s szabadon sütötték a malacot a főszakácsnak „kinevezett” hentes irányításával. Somogyi Magyar József tanácselnök melegítőben ott segített ahol kellett, hol fáért ment, hol sörért. — Az a fontos, hogy minden' jól sikerüljön — mondta. Somogysámsonban egy órára összeállt a szüreti felvonulás lovas, szekeres vidám menete. Kitódultak az emberek előre a házak elé, s úgy várták a fiatalokat. Jót nevettek a kisbíró időszerű, helyi, csípős strófáin, meghatódtak, amikor a táncos lányok azt énekelték: „A sámsoni rózsás kertek alatt / barna legény rozmaringot arat.” — Nem volt még ilyen szép soha — mondta a hetvenhét éves Girichter Jánosáé. Ugyanezt ismételgette a nála egy évvel idősebb Ódor Imréné is. Ha a sámsoni, a zsitfai, a szőcsénypusztai KISZ-esek csak ennyit tettek volna, akkor is megérdemelnék a dicséretet. Ez volt a véleményük a lengyel ifjúsági küldöttség tagjainak is, akik Mark Muzinsky másodtitkár vezetésével tartózkodnak megyénkben, s erre a rendezvényre Návai Zoltán, a megyei KISZ-bizottság titkára kísérte el őket. S akkor még hátra volt a fazekasbemutató, aztán a nagyszerű műsor. A so- mogysámsoni népdalkor, a Rokolya gyermek-néptánccsoport, a balatonszentgyörgyi Kis-Balaton együttes, a balatonberényi Kob- zos-Pödrös együttes nagyon nagy sikert aratott Somogy- zsitfán. Jól sikerült a szüreti bál is, ahol malacot sorsoltak ki a tombolán. Lajos Géza Értékes munkát végzett a Vöröskereszt Somogybán A feladatok nőttek az elmúlt fél évtizedben a Magyar Vöröskereszt tevékenységében is. Somogybán 1982- óta harmincöt felnőtt és huszonkilenc felső-, illetve középfokú iskolai alapszervezet alakult. Negyvenkét és fél ezer tagot számlál a vöröskeresztesek népes családja megyénkben. Az elmúlt hónapokban megtartott alapszervezeti számvetést szombaton a megyei szervezet beszámolója követte a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa előkészületeként. A Dorottya Szállóban megtartott megyei küldöttértekezleten részt vett Tóth János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese és somogyi tapasztalatokat gyűjtött dr. Alföldy Árpád, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese is, aki nemcsak élénken figyelte a hozzászólásokat, hanem a megyei szervezet munkájának értékelése során kitért á vitában elhagzott főbb kérdésekre is. Dr. Vjsághy Erzsébet elnök megnyitója után Honfi lstvánné, a megyei szervezet titkára fűzött rövid szóbeli kiegészítőt a vezetőség írásban kiadott beszámolójához. A küldöttértekezlet részvevőit egy Széchenyi-idézet fogadta: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen". Ebben a szellemben tevékenykedett az elmúlt öt esztendőben a Vöröskereszt megyei szervezete, lelkes ak-* tívahálózata, köztük fiatalok, felnőttek és idősek, azok, akik napról napra tettekkel bizonyítják segítőszándékukat. A VI. kongresszust követő évben a szervezeti életet nehezítette a közigazgatási átszervezés. Némi megtorpanás után visszanyerte tagságát a Vöröskereszt Somogybán, és növelni is tudta aktivista-hálózatát. Nincs olyan település, ahol ne találnánk meg a segítőkész vöröskereszteseket. A fő hangsúlyt az egészségnevelésre helyezte a szervezet. Az ifjúság családi életre nevelése, a szenvedélybetegségek elleni küzdelem, az egészséges táplálkozás és a testmozgás népszerűsítése mellett az egészségügyi szűrővizsgálatok támogatása volt kiemelt feladata. A klubszerű foglalkozások száma nőtt, ami azt bizonyította, hogy az egészségügyi felvilágosítást igénylik a lakosok. A tanfolyamok közül az elsősegélynyújtás megismertetése kapott nagyobb hangsúlyt. Nagy szükség volna több képzett házi-beteg- ápolóra a sok kistelepülésen, a képzést azonban kevésbé sikerült megoldani. A környezetvédelem is egyre nagyobb szerepet kap a Vöröskereszt munkájában, a gondot elsősorban a lakótelepeken tapasztalható állapotok jelentik. A Vöröskereszt alapszervezetei munkájuk révén részesei a helyi politikának. A pártszervezetek, a tanácsok számítanak munkájukra, a feladatok megoldásában. Az utóbbi néhány évben gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a Vöröskereszt a megyei KISZ-bizottsággal, közösen hirdették meg a Fiatalok az idősekért akciót, amit több más közös rendezvény követett. A gyermek- és ifjúságvédelem azonban még nem valósult meg megyénkben. A véradómozgalomban a somogyi tapasztalatok országosan is figyelemre méltóak, az elmúlt öt évben sikerült áldozatos munkával megőrizni az eredményeket. A véradók megbecsülésnek örvendenek. Honfi lstvánné szóbeli kiegészítőjében ismerős fogalmak hangzottak el: a helyi szervezetek önállóságának fokozására, munkájuk hatékonyabbá tételére kell törekedni. A kongresszus figyelmébe ajánlotta a kistelepüléseken szerény lehetőségek között működő alapszervezetek segítését és állást foglalt az elsősegélynyújtás témakörében megjelent publikációk korszerűsítése mellett. Huszonegyen kaptak szót a vitában. Sokan foglalkoztak az egészségmegőrző program helyi feladataival, az időskorúak fokozottabb megsegítésének szükségességével. Dr. Varga Ferenc siófoki kórházigazgató azt fejtette ki, hogy az egészségügy nem nélkülözheti a vöröskeresztes aktivistákat a megelőzésben, a gondozásban. A kaposvári küldött, dr. Ittzés Balázs a családvédelmi szolgálat szerepét emelte ki. Mihalics Veronika, a megyei KISZ-bizottság első titkára az együttműködés eredményeit összegezte. Szenvedélyes hangon szólt dr. Vörös Katalin, Marcali küldötte a véradásszervezés segítésének fontosságából. Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára az elismerés és köszönet mellett az élét minőségének javításában fontos szerepet vállaló Vörös- kereszt sokrétű feladatait méltatta. Kiemelte: további tartalékai vannak a szervezetnek munkája hatékonyságának növelésében. Dr. Balassa Tibor a tanácsi feladatok végrehajtásában fontos, nélkülözhetetlen segítséget köszönte meg a szervezetnek, s utalt a megyei egészségmegőrző programból adódó sajátos vöröskeresztes feladatokra. Szakály Ferencné a somogyacsaiak jogos kérését tolmácsolta: szeretnének egészséges ivóvízhez jutni. Dr. Alföldy Árpád főtitkárhelyettes számos somogyi kezdeményezést nevezett meg, amelyek előbbre lendítették az egész országban a Vöröskereszt munkáját. Megállapította: eredményes munkát végeztek Somogybán az elmúlt öt évben is. A főtitkár adta át a munkában élenjáróknak a kitün- téseket: a Vöröskereszt Munkáért arany fokozatát Csapó Sándornak, a kaposvári városi pártbizottság titkárának, dr. Vörös Katalinnak, a marcali városi vezetőség elnökének, Bedegi Józsefnek, a megyei szervezet munkatársának és a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi gyáregysége vöröskeresztes vezetőségének. Az Országos Béketanács emléklapját a barcsi egészség- ügyi gyerekotthon alapszervezete érdemelte ki. A megyei küldöttértekezlet megválasztotta a megyei vezetőséget, a vezetőség újraválasztotta elnökének dr. Ujsághy Erzsébetet, titkárának Honfi Istvánnét. 'jt SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ jj Egyenlők szövetsége Gyűlés Szamarkandban az Üzbegisztánnak a Szovjetunióhoz való csatlakozása kapcsán (Fotó: APN-repró — KS) A belső és külső ellen- forradalom legyőzése után szükségessé vált a független szovjet köztársaságok kapcsolatainak rendezése, egy erős, fejlődőképes állam létrehozása. Az állami berendezkedés formáinak kimunkálása, amely 1922. december 30-án a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásával fejeződött be, éles viták közepette zajlott. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának és a szovjet köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak képviselőiből 1922. augusztus 11-én bizottság alakult. Élére Sztálin került, akit a párt XI. kongresszusa 1922 tavaszán választott meg a központi bizottság újonnan alakított főtitkári tisztére. Szeptemberben a bizottság elfogadta Sztálin téziseit, amelyek Az auto- nomizálásról címet viselték: eszerint Ukrajna, Belorusz- szia, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország autonóm köztársaságként vált volna az Oroszországi Föderáció részévé. Az OSZSZSZK legfőbb államhatalmi szervei össz-szövetségi szervként működtek volna. Lenin, aki kategorikusan elutasította az „autonomizá- lás” gondolatát, csak 1922. szeptember 20-a után tudta kifejteni a kérdésben alkotott véleményét, amikor egészségi állapotának rövid ideig tartó javulása után ismét hozzáfogott párt- és állami feladatainak teljesítéséhez. Ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy a javasolt tervezet értékelésében helyi eltérések is vannak. Míg az Azerbajdzsán és örmény Kommunista Párt Központi Bizottsága támogatta a tervezetet, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága leszögezte: „... A független köztársaságok autonom formában történő egyesülését korainak tartjuk. A gazdasági erőfeszítések egyesítése és a közös politika kialakítása szerintünk is szükséges, a függetlenség attribútumait azonban meg kell őrizni”, A Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottsága a szerződéses viszony fenntartása mellett voksolt. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága nem tudta külön is megvitatni az ügyet. Mindezt figyelembe véve, a bizottság szeptember végén, a Központi Bizottság október 5-én esedékes plénumára halasztotta a tervezet megvitatását, még azt megelőzően, hogy a köztársaságok pártszervezetei is megvitatták volna. Amikor Lenin tudomást szerzett erről, bekérette magához a bizottság teljes anyagát, és a köztársasági pártszervezetek határozatait. Szeptember 25-én el is küldték neki a Moszkva környéki Gorkiba, ahová másnap reggel Sztálin is elutazott. Két óra negyven percen át tartott közöttük az eszmecsere. Lenin még aznap levelet írt a központi bizottság tagjainak, s ebben, benyomásait összegezve, nyomatékosan felhívta a figyelmet e kérdés rendkívüli súlyára, és, megjegyezte, hogy Sztálin hajlamos a túlzott sietségre. Lenin a szuverén köztársaságok olyan egységes, szocialista, szövetségi államba történő egyesülését javasolta, amely nem teszi semmissé függetlenségüket, hanem föderatív alapon egyesíti az egyenjogú köztársaságokat. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának 1922. október 6-i plénuma teljes mértékben támogatta Lenin álláspontját. A szovjetek eső kongresszusa 1922. december 30- án elfogadta a Szovjetunió megalakulásáról szóló nyilatkozatot és megállapodást. 1924 januárjában a szovjetek II. össz-szövetségi kongresszusa véglegesen jóváhagyta a Szovjetunió első alkotmányát, s ezzel lezárta a szuverén szovjet köztársaság föderációjaként létrejött egységes szövetségi állam kialakulásának folyamatát. Az egyesülés önkéntességét hangsúlyozták azzal, hogy fenntartották a szövetségből való szabad kilépés jogát, s hogy minden létező és újonnan alakuló szocialista köztársaság szabadon tagjai sorába léphetett. A szövetségi kormány hatáskörébe a külpolitika, a külkereskedelem, a pénzügyek, a fegyveres erők, a közlekedési útvonalak és a távközlés kérdései tartoznak. A többi kérdés megoldása a szövetségi köztársaságok hatáskörében maradt. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága két egyenjogú házból állt: egyrészt a Szövetségi Tanácsból, amelynek tagjait a kongresszuson választották az összes küldött közül, és a Nemzetiségi Tanácsból, amelynek tagjait az egyes szövetségi és nemzetiségi autonómiákat " képviselő küldöttek választottak. A Szovjetunió első alkotmányának elfogadásával lezárult annak a nagy és bonyolult munkafolyamatnak az első szakasza, amelynek eredményeként létrejött és megerősödött az ország valamennyi népét és nemzetiségét lélekszámútól függetlenül képviselő szövetségi állam. (Folytatjuk.)
