Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-19 / 246. szám
2 Somogyi Néplap 1987. október 19., hétfő Ülést tartott a KIOSZ országos választmánya Szovjet—amerikai kapcsolatok Shultz útja előtt Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter fogadta Jack Matlock-ot az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A találkozón — amelyet az amerikai diplomata kért — áttekintették a szovjet— amerikai kapcsolatok időszerű kérdéseit azzal összefüggésben, hogy George Shultz amerikai külügyminiszter rövidesen hivatalos látogatásra Moszkvába érkezik. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Eduard Sevardnadze egy hónappal ezelőtt Washingtonban háromnapos megbeszélést folytatott az amerikai külügyminiszterrel, s ennek eredményeképpen elvi megállapodás született a közepes ható- távolságú és hadműveleti- harcászati rakéták felszámolásáról szóló szerződésről. A két diplomata megállapodott; újabb találkozóra van szükség, hogy az érintett témákban — fegyverzetkorlátozás, vegyi fegyverek, a hadászati támadó fegyverek 50 százalékos csökkentése, a nukleáris kísérleti robbantások hatóerejének további korlátozása, regionális kérdések, szovjet—amerikai kapcsolatok helyzete, emberi jogok és humanitárius kérdések — meg lehessen vonni az elvégzett munka mérlegét. A későbbiekben New Yorkban véglegesítették az újabb megbeszélés idejét; > Eduard Sevardnadze október 22—23- án találkozik Moszkvában Shultz külügyminiszterrel. Gorbacsov és Reagan találkozójának időpontját a külügyminiszterek a moszkvai találkozón tűzik ki. Szombaton a TOT Továbbképzési és Üdülési Központjában tartotta ülését a Kisiparosok Országos Szervezetének országos választmánya. A testület megvitatta, melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyek a gazdasági-társadalmi stabilizációs munkaprogram végrehajtásában az elkövetkezendő években a kisipar előtt állnak. Az ülésen rés^t vett Berecz Frigyes, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kapolyi László ipari miniszter és Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter is. Fischer Pál, a KIOSZ elnökhelyettese bevezetőjében hangsúlyozta; már most is érzékelhető, hogy a kisvállalkozások — köztük a kisipar és az önálló gazdasági munkaközösségek — súlya, szerepe, jelentősége erőteljesen megnövekedett, s várható, hogy az új körülmények között, a jövőben működésük még fontosabb lesz. Mindemellett felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a javítások, karbantartások, s általában a nem luxus jellegű szolgáltatások iránt várhatóan megnövekszik az igény, a kisipar ezen a területen az utóbbi időben visszafejlődött. Minden vállalkozónak át kell gondolnia tehát jövő évi gazdasági stratégiáját. Élni- ök kell az új lehetőségek- gel, például a pénzintézetek nyújtotta szolgáltatásokkal. Annak érdekében, hogy fokozódjék a forgóeszköz-hitelek igénybevétele, a közös kockázatvállalás a bankok és a kisiparosok között, a KIOSZ együttműködési szerződést kötött a Technová Bankkal, amelynek szolgáltatásait a tagsággal már ismertették is. A vitában felszólalt Berecz Frigyes is. Beszédében rámutatott: A kisipar szerepe a jövőben is fontos az ellátásban, de a gazdasági folyamat egészében is nagyobb szerepet kell vállalnia, hogy partnere legyen a nagyüzemeknek, egyebek közt az importot helyettesítő cikkek gyártásában, s tevékenységével segítse a nagyvállalatok exportját is. Kapolyi László ipari miniszter hozzászólásában aláhúzta: a kisipar, a kisvállalkozások ne csupán az úgynevezett hiányterületeken, illetve hiányszakmában működjenek, hanem mindenütt, ahol a kisüzemeknek előnyük van a nagyüzemekkel szemben, ahol szervesen illeszkedhetnek, integrálódhatnak a gazdaság egészébe. Somogyi László hozzászólásában elmondta: a 21600 építőipari kisiparos, valamint a kisvállalkozások az ágazat termelésének mintegy 30 százalékát végzik. Ez az arány a továbbiakban várhatóan növekedni fog. Most, hogy az eddigieknél több alkalmazottat foglalkoztathatnak, még inkább bekapcsolódhatnak majd a lakásépítkezésekbe, a -rekonstrukciókba. Hírek a világból — Pokolgép robbant szombaton a baszkföldi Pampola központjában, egy biztosítótársaság épülete előtt. A merényletben egy asszony meghalt, egy másik megsebesült. A robbanás előtt az ETA baszk terrorszervezet nevében egy férfi telefonon hívta fel a figyelmet a városközpontban elhelyezett pokolgépre, a rendőrség azonban nem találta meg a szerkezetet. — Egy fegyveres férfi pénteken managuai otthonában túszul ejtette Roberto Quintanát, az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) nicaraguai irodájának igazgatóhelyettesét és családját. A túszejtő később megadta magát a házat körülvevő rendőröknek. — Megműtötték Nancy Reagant, az amerikai elnök feleségét rákos daganat miatt. A washingtoni elővárosban lévő bethesdai haditengerészeti kórházban végrehajtott műtét során eltávolították bal mellét, ahol a daganatot egy korábbi ellenőrzés során felfedezték. Egy hét múlva hazatérhet, de még több hetes lábadozásra lesz szüksége. Ítéletidő Hollandiában is. A 150 km-es szélvihar fákat döntött ki, súlyos károkat okozott a városokban Török szavazás, bizonytalansággal Meglehet, a turistaszezon csúcsán már messze túljárunk, ám az isztambuli bazár forgatagában ez alig tűnik fel. Itt ugyanakkora most is a nyüzsgés, éppoly sűrű csoportokban járnak- kelnek a külföldiek az árujukat egymással vetélkedve kínáló, nemegyszer hangerőben is egymással versenyre kelő kereskedők aprócska boltjai között, mint akármelyik nyári hónapban. Hiába, a jóféle szőrme, a csillogó ékszer, a bundák és bőráruk évszaktól függetlenül kelendőek. Mostanában azonban, ha kilép az idegen a híres-neves fedett bazár árkádai alól, gyakorta kint is legalább akkora hangzavar fogadja. A sokmilliós nagyváros forgalma mellett e hetekben tetőzik ugyanis a november 1-jére kiírt általános választások kampánya, s egymást érik a különböző pártok nagygyűlései, a szép számmal induló jelöltek kortes-találkozói. A tét kétségtelenül nem kicsi: meg- őrzi-e posztját az ország kormányrúdjánál négy éve álló Turgut özal, vagy át kell, hogy adja helyét valamelyik vetélytársának, s — bár ennek a megfigyelők kevesebb esélyt adnak — hogyan változna ebben az esetben a fontos stratégiai helyen fekvő Törökország kül- és belpolitikája, sor kerülne-e érezhétőbb irányváltásra Ankarában? A találgatások és komolyabb politikai elemzések egyaránt az évtized kezdetéig nyúlnak vissza általában e fogas kérdés megválaszolásához. Ekkor, pontosabban 1980-ban következett be ugyanis az a katonai hatalomátvétel, amely a belső — káoszig és véres utcai erőszakhullámig fokozódó — pártkonfliktusok időszakát lezárta. A tábornokok három év elteltével adták Turgut özal miniszterelnök csak át az ügyek intézését ismét polgári politikusoknak, ám előbb külön tilalommal tiltották el a köz- szerepléstől az előző kormányzati gárdák többszáz neves személyiségét, őket hibáztatva elsősorban a feszültség kiéleződéséért. A legismertebb két ex-kor- mányfő, Szulejman Demirel és Bülent Ecevit azóta — legalábbis elvileg — nem foglalkozhatott (volna) közvetlenül politikai ügyekkel, de az is nyílt titok, hogy e rendeletet mindketten rendszeresen áthágták. Érthető figyelmet keltett tehát az a múlt havi népszavazás, amelyen épp e tilalom fenntartásáról vagy megszüntetéséről kellett dönteni az urnákhoz járuló 23 millió szavazónak. A végeredmény (ha roppant kis különbséggel is) a rendelkezés eltörlését hozta, így — mivel özal egyfajta bizalmi kérdésnek tekintette a szavazást —, nem maradt más választás, mint idő előtt, csaknem egy évvel hamarabb, mint azt a jelenlegi kormány mandátuma diktálná, kiírni a parlamenti választásokat. A főváros, Ankara látképe S ez az a pont, ahol a szakértők jóslata rendszerint elbizonytalanodik. Korántsem világos ugyanis, hogy a Demirel és Ecevit melletti voksok egyben egy általános választáson is hasonló - szavazatmegoszlást vetítenek-e előre. Elvégre özal teljesítménye az elmúlt években — ha gazdasági és társadalmi gondoktól természetesen Törökország sem mentes — sok szempontból elismerést érdemel. Nemcsak a gazdasági fejlődés terén tud felmutatni sok szempontból biztató javulást, hanem a demokratizálás kényes területén is határozott erőfeszítéseket tett. Igaz, erre ösztönözte a kormányfőt a belső szempontok mellett Ankara közös piaci érdekeltsége is. Törökország ugyanis az idén hivatalosan is beterjesztette csatlakozási kérelmét az EGK illetékeseinek, ám valószínű, hogy még jó ideig lesz kénytelen várakozni. Márpedig minden olyan lépés — vélik —, amely a politikai korlátozások enyhítésére utal (mint jelen esetben Demirelék „amnesztiája”) csak jó pontot jelenthet Brüsszelben. Akadnak persze más bizonytalansági tényezők is szép számmal. Ilyen például, hogyan alakulnak az erőviszonyok a „két nagy túlélő” aktivizálódása után. Demirelt a közelmúltban máris visszahelyezték az Igazság Párt élére, Ecevit pedig szintén átvette a Demokratikus Baloldal Pártja irányítását. Az is világos, hogy a hadsereg vezetői élénk figyelemmel kísérik az eseményeket, mint ahogy az sem kétséges, hogy az Atlanti Szövetség szempontjából sem mellékes a legkeletibb NATO-tagállam belső helyzetének alakulása. Átváltható pénz a KGST-ben Mikor lesz teljesen átváltható, vagy ahogy a szakemberek mondják, konvertibilis a szocialista közösségben a pénz? Elképzelhető, hogy idővel a zsebünkben vitt forintot átválthatjuk és vásárolhatunk a moszkvai GUM áruházban, vagy a lengyel boltokban, a szocialista országból érkező turista pedig nálunk költheti el kedve szerint a rubeljét, zlotyját? Hogy a magyarázatoknak elébe vágjunk, szögezzük le: belátható időn belül aligha valósul meg az átválthatóság, ehhez előbb meg kell teremteni az anyagi feltételeket, árubőséget a keresett, jó minőségű termékekből. Ezzel indokolható, hogy a szocialista országok turistái nem „konvertálhatják” korlátlan mennyiségben „nemzeti pénzeiket”, korlátozott valutamennyiséget költhetnek el külföldiéi turistaútjaik során. Ha mindez így van, mi értelme és jelentősége van annak, hogy a KGST moszkvai ülésszakán több felszólaló beszélt a szocialista országok „közös pénzének”, a transzferábilis rubelnek átválthatóságáról, illetve arról, hogy legyenek csereszabatosak a nemzeti pénzek is? Grósz Károly magyar és Nyikolaj Rizskor szovjet kormányfő is utalt arra, hogy a „pénzt” fontosságának megillető helyre kellene rakni a KGST-ben, de ezt mindketten távlati, szakaszonként megvalósítható célként fogalmazták meg, részleges konvertibilitásról beszéltek. Fontos megszorításokkal éltek tehát, mert — mint a szovjet miniszterelnök — elmondta, „a szabad átválthatósághoz időre és jelentős változásokra van szükség a gazdasági mechanizmusban, a tagországok gazdasági együttműködését meghatározó elvekben.” Az ülésszakon is bírálták a résztvevők a szocialista országok közti „egyszerű árucserét”, ami — hogy profán hasonlattal éljünk — azt jelenti: a tagországok szembeállítják egymással az eladott gyümölcsöt, gabonát a vásárolt szénnel, vagy kőolajjal. Kétoldalú megállapodásokban rögzítik a szállítandó mennyiségeket, az árat, így a szállítások értékét megadják hozzá rubelben, ettől azonban a pénz még nem válik valóságos pénzzé. Ha valamelyik ország, mondjuk, több gabonát szállított a másiknak, mint amennyi terméket onnan beszerzett, nem tud mit kezdeni a többlet- összeggel: transzferábilis rubeljét nem „válthatja át”, nem kérhet valamilyen más árut érte harmadik országból. Helyesebben: kérni kérhet, de az áruhiány miatt értékes terméket aligha kap a pénzéért. Már a hetvenes években felismerték a tagországok, hogy a forgalom kétoldalú jellege, a pénz korlátozott szerepe maga is fékezőleg hat az áruforgalom bővülésére, különösen az intenzív vállalatközi munkamegosztás kibontakozását gátolja. A szerződéses árakat az ötéves világpiaci árak alapján állapítják meg a KGST- ben, de a felek a konkrét megállapodásokban ettől a „közös ártól” gyakorta térnek el, mégpedig ugyanannak a terméknek az esetében. Vagyis a transzferábilis rubel értéke alkalomtól függő. Nem hasonlítható össze a tagországok belső árai szerződéses (világpiaci) árakkal, hiszen az országok belső árrendszere eltérő. Következésképpen a transzferábilis rubelben kifejezett árak mást-mást jelentenek, és főképpen eltérő érdekeltséget közvetítenek a különböző tagországok termelői felé. Szakértők véleménye szerint a tagországok vállalatainak bővülő piaci együttműködésétől, a KGST-piac, egyben a világpiac felé nyitott gazdálkodástól remélhető az, hogy a nemzeti valuták pénzfunkciói fejlődjenek. A tagországok úgy képzelik, hogy a kilencvenes évekre dolgozzák ki a szakaszosan megvalósítandó programot, amely teljesebben épít majd a valóságos érték-, ár- és költség- viszonyokra. Nem egyszeri rendelkezés kérdése tehát a valuta-átválthatóság bevezetése. Ehhez mélyreható és átfogó jogi, szervezeti, gazdasági változtatások szükségesek. Az átválthatóság egységes elveket, a gazdasági mechanizmusok közelítését tételezi fel, és ezen a téren számos akadályt kell még leküzdeni. Marton János Jónéhány társadalmi és gazdasági kérdés függ tehát attól, ki győzedelmeskedik a küszöbön álló választásokon. özal dolga legutóbb, 1982-ben jóval könnyebb volt, mivel kevesebb politikai ellenféllel kellett szembenéznie. Kérdés, el tud-e hasonló eredményt érni a „Haza Pártja” élén, vagy visszaeséssel kell szembenéznie. A voksolás ügyes időzítése mindenesetre taktikai érzékét dicséri; a kampány tudatosan rövidre szabásával nyilvánvalóan igyekezett mind kevesebb időt adni a politikai színtérre legálisan csak most visszatérő ellenfeleinek az erőgyűjtésére. A legtöbben — persze nem elsősorban ezért a taktikai húzás miatt — úgy vélik, neki van a legnagyobb esélye, s számítani lehet mandátumának újabb ötesztendős meghosszabbítására. Ám sokan azt is hozzáteszik, hogy amióta a „nagy öregek” ismét megjelentek a politikai színpadon, semmit sem lehet biztosra venni Törökországban ... Szegő Gábor
