Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-15 / 243. szám
4 Somogyi Néplap 1987. október 15., csütörtök pusú radiátorokkal fűtenek, van-e szabad fala, s még számtalan, a távfűtés szempontjából fontos információt feldolgozunk. Ha szükséges, a műszaki feltételek megváltoztatásával, például radiátorcserékkel gondoskodunk a zavartalan fűtésről. — Sok esetben a rosszul szigetelt házak miatt szökik el a meleg. Hogyan tudnak ezen változtatni? — A hozzánk tartozó házak hőszigetelését kijavítani drága mulatság lenne — felel Halas Ernő. — A számítások szerint 240 millió forintra volna szükség. Egyedi műszaki megoldásokkal tudunk csak javítani a hibákon. Vannak már megfelelő hézagtömítési eljárások. Ahol a garancia még nem járt le, a kivitelezővel elvégeztetjük. A folyamatirányítási rendszer bevezetését a vállalatunk saját elképzelésében valósítja meg. Az országban néhány helyen már történtek ilyen kísérletek, a kecskeméti IKV például NSZK-li- zing felhasználásával oldotta meg. Ez a módszer azonban túl sokba kerül, és valutánk sincs. Tervezzük azt is, hogy a rendszer bevezetése után fővállalkozásban más távfűtő vállalatoknál is hasznosítjuk tapasztalatainkat. Ez alapja lehet egy önálló vállalkozói iroda megteremtésének. S 1988-ban a folyamatirányítási rendszerhez kapcsolódóan indul még egy beruházásunk. — A Béke—Füredi-lakótelepi kazánházban új kazán beépítését kezdjük el. Ezzel fűtik majd a Berzsenyi és a Kanizsai utcában épülő házakat, s hosszabb távon ezzel a kazánnal pótoljuk majd a Kinizsi kazánházat. A fejlesztés évek alatt valósul meg. de mindenképpen a lakosság érdekeit szolgálja. Klie Ágnes Szombathelyen a Savaria szálló télikertjében rendezték meg a magyar—jugoszláv határmenti árucserében résztvevő szlovéniai vállalatok árubemutatóját. Huszonegy vállalat állította ki termékeit (MTI-fotó — Czika László felvétele) A Kaposvári Ingatlankezelő Vállalat az utóbbi években nagy gondot fordít az információ áramlására. Számítógépparkját ennek szellemében rendezte be. Távlatokban gondolkodnak; fejlesztési elképzeléseik alapelve, hogy a rendelkezésükre álló adatok elemzésével a vállalat szolgáltatási tevékenységét javítsák. A jelmondat: az információ mint eszköz pénzt hoz és költségmegtakarítást eredményez. A nyereségtől függően évente 30—35 millió forintot fordíthatnak fejlesztésre. A profilbővítés feltételeinek megteremtése a cél. A távfűtés kiemelt szerepet kapott a vállalat tevékenységéA biciklistákat is kitiltják a kaposvári főutcáról Szállítási csúcs nagyobb zökkenők nélkül ben: e területen érhetik el a legtöbb költségcsökkentést. Ez az a sarkalatos szolgáltatás, ahol leginkább szükség van a színvonal emelésére. Egy évben 92 millió forint a távfűtés gázköltsége, sürgető feladat tehát az energia- és költségmegtakarítás. Átgondolt terv szerint 1990. december 31-ig befejezik a távhő-folyamatirányítási beruházást. A megtérülési idő 5—6 év. — A folyamatirányítási rendszer a vállalatunknál már sikerrel üzemelő liftügyeleti diszpécserközpont elvén alapul — tájékoztatott Otolecz Árpád, termelési igazgatóhelyettes. — Még a beruházás megkezdése előtt fölmérést készítettünk, hogyan alakul a fűtési időszakban a lakások hőmérséklete. Az adatokat számítógép dolgozta fel; ennek alapján tudjuk meghatározni, melyik hőközpontunk milyen energiafelhasználással tudja biztosítani az előírt hőfokot. Négy témáról tanácskozott tegnap a megyei szállítási bizottság. Az ősei mezőgazdasági terményszállításokról, valamint a Kaposvári Cukorgyár és a Nagyatádi Konzervgyár szállítási helyzetéről szóló két jelentés rokon témájú volt; a közületi autóbuszállomány közforgalomba történő bevonásáról szóló beszámoló és a kaposvári sétálóutca forgalmi rendjéről tett előterjesztés viszont nem vonható párhuzamba egymással. Az első három téma tárgyalásában mégis mutatkozott hasonlóság: különösebb vita egyik esetben sem alakult ki. Nem mintha gondtalanul zajlana le az őszi szállítás, a cukorgyárnak és a konzervgyárnak, valamint a velük kapcsolatban álló szállító cégeknek is van ezernyi teendőjük. Ám — úgy tetszik — az idén nagyobb az összhang a szállítók és a szállíttatok között, mint a korábbi években volt, legalábbis mind jobban megértik egymás gondjait és nem a veszekedéssel, hanem a zavarok gyors elhárításával törődnek mind. A közületi autóbuszállományról szóló beszélgetés pedig valószínűleg azért nem kavarja már föl a kedélyeket, mert ez az országos eredményeket is produkáló somogyi kezdeményezés eléggé régi, s világraszóló dolgokat nem hozott, de mindinkább beváltja a hozzá fűzött reményeket. A sétálóutca forgalmi rendjéről szóló beszámoló annál élénkebb vitát keltett. Papp János, a kaposvári tanács elnöke elmondta; a kerékpárosokat is ki fogják tiltani a főutcáról. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a két keréken és a gyalog közlekedők éljenek együtt békésen ebben az utcában, de e békét a biciklisták egyoldalúan felmondták. Az eredmény: tilalom. E döntés helyességét senki sem vitatta. Azzal is mindenki egyetértett, hogy az utcának a Kossuth tér és az Irányi Dániel utca közötti szakaszán egyetlenegy jármű sem közlekedhet. Viszont az Irányi Dániel és a Dózsa György utca közötti szakasz felemás tilalmát többen szóvá tették. Erre a részre ugyanis bemehetnek az áruszállító autók. Volt is már ebből baj, egy szép új lámpaoszlop bánta, s a díszburkolatot is félteni kell a nehéz, főképpen a konténereket rakodó autóktól. A vitában felszólalók többsége azt mondta: minden járművet ki kellene tiltani erről a szakaszról is, a kereskedők pedig oldják meg az áruszállítást a legközelebbi saroktól kézikocsival. A kivételek ugyanis újabb kivételeket szülnek, s azt a káosz követi. Papp János nehéz helyzetben volt, hiszen az általa elmondottakból kiviláglott: szíve szerint ő is teljes tilalmat rendelne el, mégis kompromisszumot kellett kötnie. Ugyanis a kereskedelmi dolgozók többsége leány és asszony, az érkező árumennyiség pedig akkora, hogy kézikocsival a gyengébb nem képtelen beszállítani a boltokba. Az viszont mindenki számára érthetetlen volt, hogy miért kell a főutcai papírboltnak nagytételes, közületi forgalmat is lebonyolítania. Ha már mindenképpen kompromisszumra van szükség, akkor ez köttessék meg a legnagyóbb szigorral, s csupán az élelmiszert árusító üzletek esetében. A közelgő télre gondolva pedig leszögezte a bizottság: a díszburkolatot sózni tilos. Csak homokszórás lehetséges, mert a só gyorsan tönkretenné a Viacolort. Erre föl kell készülni, a téli gyalogos- és áruszállító forgalmat lehetővé kell tenni, csak másképp, mint az aszfaltozott utcákban szokás. — Elég nagy eltérések tapasztalhatók a fűtési idényben — folytatja Halas Ernő távfűtési üzemvezető. — A leggyakoribb panasz, hogy gyenge a fűtés, de ugyanilyen gond, ha túlságosan melegek a radiátorok. Az egycsöves, átfolyós rendszerű távfűtés esetében a magasházakban a felső emeleteken 25—26 Celsius-fok van, míg az alsó emeleteken alig éri el a hőmérséklet a 20 fokot. A folyamatirányítás- , ban 16 hőközpont vesz részt majd, először a nyomás, a hőfok, az impulzus, a teljesítmény mérésére vonatkozó adatokat gyűjtjük be. A Béke—Füredi-lakótelep kazánháza mellett épül a diszpécserközpont, ott dolgozzák föl a beérkező információkat. Ebben az évben az állapotfelmérések során rögzítjük a hőfokadatokat: a fűtési szezonban minden lakásról adatlapokat készítünk. Tudni fogjuk, hogy a kérdéses lakás erkélyes-e, milyen tájolású, milyen tíAdatlap a lakásokról Korszerűbb távfűtési szolgáltatás SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ Forradalomban születőt* kormány A szovjet kormányt a munkás- és katonaküldöttek II. összoroszországi kongresszusán választották meg, amelyet 1917. október 25—27. (november 7—9.) között rendeztek Petrográdon. A kongresz- szus megnyitásának időpontjában nyilvántartásba vett 649 küldött közül 390 Lenin pártjának a tagja volt. Nagyságát tekintve második a baloldali szociálforradalmá- roknak (eszereknek) — a parasztság legradikálisabb polgári demokratikus ideológusainak — a frakciója volt. Ennek a kispolgári csoportnak (1917 novemberben párt lett) mintegy 160 mandátuma volt. A győztes felkelésre támaszkodva, a kongresszus kihirdette a szovjet-köztársaság megalakulását, s elfogadta a békéről és a földről szóló, történelmi jelentőségű dekrétumot. Az új kormány megalakításának feladata állt a kongresszus figyelmének középpontjában. A bolsevik párt központi bizottságának ülésén, amelyet az október 24— 25-re virradó éjszakán, a fegyveres felkelés közben tartottak, gyakorlatilag először vizsgálták meg a szovjet kormány nevének és ösz- szetételének kérdését. Lenin azt javasolta, hogy az új hatósági szervet „munkás—paraszt kormánynak” nevezzék el. Ugyanakkor elhatározták, hogy a kormány tagjait népbiztosoknak fogják nevezni. Lenin néhány jelöltet javasolt a népbiztosok tisztségére, s ezeket a párt központi bizottsága jóvá is hagyta. A frakció október 26-i délelőtti ülésén tartott beszámolójában Lenin külön hangsúlyozta, hogy a bolsevikok hajlandók néhány tárcát adni a kormányban a baloldali eszereknek. Ugyanezen a napon néhány órával azelőtt, hogy az új kormány névjegyzékét jóváhagyásra a szovjetkongresszus elé terjesztették, a bolsevik párt központi bizottsága meghívta ülésére a baloldali eszer- frakció vezetőit, D. Kamko- vot, V. Karelint és V. Szpi- rót, és felajánlotta nekik, hogy vegyenek részt a kormányban. Lenin abból a feltevésből indult ki, hogy a munkásosztály érdekei és a dolgozó és kizsákmányolt parasztság érdekei között nincs döntő különbség. A baloldali esze- rekben pedig olyan politikai irányzatot látott, amely mögött tömegek állnak, a parasztság egy része követi. A bolsevikok azonban csak bizonyos alapon tartották lehetségesnek a megegyezést. Lenin rámutatott: azzal a feltétellel vagyunk hajlandóak megosztani a hatalmat a szovjetek kisebbségével, ha ez a kisebbség becsületesen kötelezi magát arra, hogy engedelmeskedik a többségnek és olyan programot követ, amelyet az egész II. összoroszországi szovjetkongresszus jóváhagyott s amely a szocializmus felé vezető fokozatos, de határozott és következetes lépésekből áll. A baloldali eszerek vezetői nem voltak hajlandóak belépni a kormányba. Ügy vélték, „lehetetlen beleegyezni a proletárdiktatúrába”, ragaszkodtak ahhoz, hogy va- mennyi pártból álló — azokból is, amelyek nem ismerték el a II. szovjetkongresszust — „egynemű- forradalmi kormányt” kell alakítani. A bolsevik párt központi bizottsága kijelölte a kormány összetételét, jóváhagyta a kormány megalakítására vonatkozó határozat Lenin által írt tervezetét, és jóváhagyta a kormány nevét: népbiztosok tanácsa. A szovjet kongresszus második ülése előtt Lenin még egy kísérletet tett, hogy kieszközölje a baloldali eszerek részvételét a kormányban, de nem sikerült megegyezniük. A szovjetkongresszus által jóváhagyott kormány tagja lett: a népbiztosok tanácsának elnöke — Vlagyimir Ul- janov (Lenin); belügyi népbiztos — A. Rikov: földművelésügyi népbiztos — V. Miljutyin; munkaügyi népbiztos — A. Sljapnyikov; hadügyi és tengerészeti bizottság, amelynek tagja volt V. Ovszejenko (Antonov), N. Krilenko és P. Dibenko; kereskedelem- és iparügy — V. Nogin; közoktatásügy — A Lunacsarszkij; pénzügyi — I. Szkvorcov (Sztyepa- nov); külügy — L. Bronstein (Trockij); igazságügy — G. Oppokov (Lomov); élelmiszerügy — I. Tyeodorovics; posta- és távíróügy — N. Avilov (Glebov). A nemzetiségügyi népbiztosság elnöke J. Dzsugasvili (Sztálin) volt. A forradalom harcolt, fejlődött, épített. A vezetők számára ez azzal a következménnyel járt, hogy egyeseket áthelyeztek, új intézményeket hoztak létre. A 14 népbiztos közül 1917—1922 folyamán csak ketten maradtak meg tisztségükben: Lunacsarszkij és Sztálin, s természetesen Lenin, a népbiztosok tanácsának elnöke. 1917 novemberétől 1918 januárjáig a népbiztosok tanácsának tagja volt hét baloldali eszer is, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy a népbiztosok tanácsának köLenin és Kalinyin 1919-ben zös politikáját érvényesíti. Vasútügyi, állami gondozási, helyi önkormányzati, a köztársaság vagyonát kezelő, állami ellenőrzési népbiztosságot és több mást szerveztek. A népbiztosok tanácsa összetételének stabilizálódása 1918 márciusára lényegében • befejeződött: ekkor költözött át a szovjet kormány Petrog-’ rádból Moszkvába. Bármilyen változások történtek is azonban a kormány összetételében (1918 márciusában például a baloldali ^szerek kiléptek belőle, miután, Lenin sürgetésére, Németországgal megkötötték a breszt-litovszki békét), a kormány változtatlanul hivatásos, meggyőződéses forradalmárokból, tehetséges és művelt emberekből állt. A népbiztosok tanácsa sokrétű tevékenységét Lenin közvetlen irányításával végezte. Munkájában szabály volt a kollektív vezetés, a tömegkapcsolat, a széles körű nyilvánosság. Áz igazgatás és a törvényhozás egybeolvasztásának bolsevik irányvonala teljes mértékben kifejeződött a népbiztosok tanácsának munkájában. Ennek az arányáról a következő adatok tanúskodnak: 1917 végén és 1918-ban 474, a kormány által elfogadott törvényhozási okmány jelent meg a Rendeletek Tárában (ebben közölték a szovjethatalom rendeletéit és határozatait). Ezekben a hónapokban Lenin 118 rendeletet és határozatot írt, 126-ot pedig lényegesen kiegészített, kijavított, megszerkesztett. Az első rendeletek nagyszerű propag'andaokmányok is voltak, amelyek gyakorlati munkára szólították fel a tömegeket. (Folytatjuk) Anatolij Razgon a történelemtudományok doktora
