Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

1987. szeptember 12., szombat 5 Segítenek a diákok A paradicsomszedésben segítenek a gyakorló is­kola diákjai a kapós- mérői Latinca termelő­szövetkezet kertészeté­nek. Egy hétig szedik a paradicsomot, amit a Nagyatádi Konzervgyár­ba szállítanak. Lemezújdonság a gyűjtőknek A fiatalok hullámhosszán Reggel hat órakor automa­tikusan bekapcsolja magát a rádiókészülékem — egyszer véletlenül állítottam be „csörgőre" —, a Kossuth adó híreit hallgatva teszem föl a vizet melegíteni a családnak teázáshoz. Nem találtam ki jobb módszert iskolás gyere­keim ébresztésére annál, hogy az ő szobájukban is be­kapcsolom a készüléket. A magnósrádió beállítója vélet­lenül sem áll másik állomá­son, ők a Petőfi adót hall­gatják szívesen. A napokban arra lettem figyelmes, hogy kisebbik lá­nyom reggel fél hét után szinte rohanva lihegte a konyhába érkezve: — Apu. gyorsan kapcsold a Petőfire, a Kóbor kisfia beszél. — De hát, tudod, kislá­nyom, én a Kossuthot hall­gatom szívesen. Átmentünk a gyerekek szo­bájába, ott hallgattunk bele a fiatalok reggeli műsorába, s valóban nagyon érdekes ri­portot hallottunk a népszerű popénekes kisfiáról, aki jól „kipletykálta” a szüleit. — No, gondoltam magamban, lesz majd ezért kapsz . . . A reggelihez a Kossuth rádió műsorát „szervíroz­tam” továbbra is. De már a kisebb lányom is szíveseb­ben hallgatja a Petőfit. Ez az ő hullámhosszuk. Kíváncsivá tett engem is. miért lelkesednek olyannyi­ra a zenés műsorért. Azt hit­tem, csupán a más zene te­szi. Nem. A fiatalok az ő korosztályukat érdeklő hí­reket hallhatják, ezt termé­szetesnek is tartom. Színes érdekes a reggeli Petőfi-mű- sor, ám nemtetszésemnek is hangot kell adnom egyszer, ezúttal. A szülőket sikerült leszok­tatniuk az óvónéniknek, a pedagógusoknak a gügyögő hangról. Ne szokják meg a legfogékonyabb éveikben a helytelen beszédet, ejtsék úgy a szavakat, ahogy azt elvár­juk felnőtt korban is. A me­séket és gyermekversikéket se olvassuk lefekvés előtt álombaringató gügyeséggel már nekik. Tudjuk különfé­le statisztikákból, hogy elég sok gyereknek gondot okoz a helyes beszéd, a logopé­dusoknak — nem kis fárado­zásába kerül, hogy kijavít­sák a hibákat, mire a gye­rek iskolába megy. Visszatérve a Petőfi rádió reggeli ifjúsági műsorára, sajnos azt tapasztalom, bur­jánzik a gügyögés. Nem tud­nám utánozni azt a hang­hordozást, amellyel a be­mondó csupán azt mondja: — A pontos idő: hat óra negyvenkét perc . .. Lehet, hogy nagyon kedves akar lenni a gyerekekhez a be­mondó — aki szintén fiatal­nak vallhatja magát —, de mi lenne, ha alig egy óra múlva ilyen hanghordozással adnának számot a tanulók az iskolában tanáraiknak. Rossz elképzelni, hogy Petőfi versét ilyen modorban próbálják előadni a magyartanárnak. Vagy akár történelem órán az Árpád-házi királyok éle­tét ilyen negédesen hallgat­ni. A számtanórán a szigo­rú, morc matektanár sem mosolyodna el a felelő ked­ves hanghordozására. Leg­följebb bosszúsan intené rendes beszédre. Lehet, hogy csak szokatlan a fülemnek a Petőfi-adó reggeli hangja, „nem értem meg a fiatalo­kat”, de talán egészen más­ról van szó. Arról csupán: ne gügyögjünk nekik. Erre a rádió igényes bemondói rend­re ügyelnek is. Ne is beszél­jünk Grétsy Lászlóról .. . Horányi Barna Tizedik alkalommal rende­zik meg hazánkban a Hun­garoton hanglemezheteket. A kaposvári Elektrik boltba ugyan megérkeztek az új­donságok, ám a -kedvezmé­nyes lemezvásár propagan­dája elmaradt'. Az október 1-jéig tartó hanglemezvásár újdonságai iránt az ünnepi hetet meg­előző napokban is nagy volt a kereslet, ezeket tegnaptól árusítják. Vivaldi népszerű­sége nem csökkent, Ä négy évszak új felvétele iránt nagy az érdeklődés. Liszt Ferenc Vándorévek, Bartók Béla műveinek újabb kiadá­sa, B^ch Brandenburgi ver­A szellemi felzárkózás műhelye A tabi népfőiskola A Nemzeti Múzeum új kiállítása „A népfőiskolái munka célja, hogy olyan embereket ne­veljen, akik a hagyomány és a múlt értékeit ismerik, mű­veltségüket szervesen ebből építik ki, a jelen időszerű kér­dései közt tájékozódni tudnak és azokat megoldani képe­sek, akikben fejlett közösségi érzés él. A népfőiskolái ta­nulmány ezért nem lezárt folyamat, hanem az önművelés folyamatának egyik mozzanata, amely indíttatásokat ad és tájékoztatásokat nyújt. A népfőiskolának elsősorban azokra a kérdésekre kell feleletet adnia, amelyek megoldására nö­vendékeinek idő és hely szerint éppen szükségük van.” (Részlet a népfőiskolák alapító leveléből.) — Megérte Tabon népfőis­kolát csinálni? — Meg, nagyon is megér­te. — Hiszen kezdetben so­kan fúrták, kevesen támo­gatták. Magát is furcsa szem­mel nézték. — Minden kezdet nehéz. Bérdi József, a Tabi Nagy­községi Közös Tanács titkár­sági osztályvezetője egy húsz falu címerével ékesített ok­levelet mutat. — Aki ezt átvehette, az szc'emileg gazdagabb, a vitaoan partnerebb, a de-, mokratikus kibontakozást segítőbb lett. Műveltebb em­ber. Bérdi Józsefet, aki a tabi népfőiskola lelke volt, egy kaposvári népfrontos tanács­kozáson ismertem meg. Ö ajánlotta betekintésre ezt a szellemi kurzust. Később Ta­bon találkoztunk. — Népfőiskolánkat a he­lyi tanács, és a népfront hirdette meg, és a termelő­szövetkezetadott otthont. Mi­re is alapoztunk, mit is akar­tunk elérni? Azt természete­sen láttuk, hogy a népfőis­kola célja nem lehet ugyan­az, mint a harmincas évek­ben és a második világhábo­rú után volt. A mai élet ki­hívásának akartunk megfe­lelni. Falun élünk és nem várhatjuk azt, hogy gondja­inkat valahonnan az égből orvosolják. Ugyanakkor har­cot hirdettünk a szellemi el- tunyulás, a falusi ember hát­rányos műveltségi helyezete ellen. Felhívásunkat — a tabi tanácshoz tartozó 11 társköz­ség, valamint Karád, Nágocs, Törökkoppány és Kisbárapá- ti Községi Közös Tanácshoz tartozó 9 társközség tanács­tagjaihoz juttattuk el. ösz- szesen 85 emberhez. A je­lentkezések alapján — ép­pen egy éve — ötvenen jöt­tek el a hétfő esti találko­zóra. Az előkészítő szakaszt úgy építettük föl, hogy ked­vet kapjanak a népfőiskolá­hoz. Meghívtuk Benda Kál­mán történészt, aki a népfő­iskolák múltjáról és jelené­ről, dr. Schmidt Péter jo­gászt, aki a vláasztójogi tör­vényről és a választásokról, Andrásfalvi Bertalan nép­rajzkutatót, aki a néphagyo­mánynak a műveltségben be­töltött szerepéről. Nagy End­re szociológust, aki a bürok­rácia és az önkormányzat összefüggéseiről tartott elő­adást. Nagyon jó fölvezetés volt: emberhez szólóan, köz­vetlenül, humorosan de rop­pant információgazdagon beszéltek. Ezek után nem kellett lasszóval embert fog­nunk, jött mindenki magá­tól. — Ettől kezdve májusig 24 előadás hangzott el. Melyek voltak a legfontosabbak? — Jó lenne mindet felso­rolni, de csak a legnépsze­rűbbeket, legvitatottabbakat mondom. Települések táji, kulturális meghatározottsá­ga. A magyar településhá­lózat társadalomszerkezete, kistelepülések, társközségek helyzete — sajátos problé­senyek című műve a legke­resettebb, Sass Sylvia opera­áriákat tartalmazó új hang­lemezét szintén sokan vá­lasztották gyűjteményük gya­rapítására. Borsa János mernyei álta­lános iskolai tanár azok kö­zé tartozik, akik rendszere­sen vásárolnak komolyzenei hanglemezeket Kaposváron. — Gyűjteményem mintegy kétezer-kétezerkétszáz hang­lemezből áll. Tizennyoícéves koromban kezdtem el foglal­kozni a komolyzenével, a fő­iskolai évek idején az ösz­töndíjamból mindig tettem félre lemezre. Kedvenceim: Bartók, Bach._ de szívesen gyűjtök kevésbé ismert szer­zők műveiből is. A cseh Suk- tól, a magyar Eszterházy Páltól, az amerikai Copland- tól vagy az angol Joe Caget- től. — Milyen zenét hallgat szívesen? — A hangszeres zene ér­dekel elsősorban. A legjelen­tősebb operákat ismerem, de igazában a régi korok zenéje foglalkoztat. Nagyon kedve­lem a liturgikus zenét, a gö­rögkeleti muzsikát, a grego­riánokat. — Miket vásárolt most meg ? — A Szent Miklós játéko­kat tartalmazó lemezt, az ütőhangszeregyüttes új le­mezét, az Amadendáét, Bar­tók összes műveinek soroza­tából az I—II—III. zongora- versenyt Kocsis Zoltán elő­adásában. A Budapesti Fesz­tiválzenekart Fischer Iván vezényli. Reichel László bolti eladó elmondta: — Az üzletben húsz-harminc hanglemez­gyűjtő fordul meg rendsze­resen, évről évre nő a szá­muk. A fiatalok sorából mind többen térnek át a ko­molyzenei - művek hallgatá­sára. A jubileumi Hungaroton- hanglemezhetekre tizenhét lemezújdonság jelent meg. H. B. ! mái. A népességmegtartó ké­pesség általános és helyi ösz- szefüggései — településbarát iskola, művelődésügy. Tele­pülés és kistermelés. A hát­rányos helyzetű térségek fej­lesztési problémái. Politikai intézményrendszer és helyi nyilvánosság; de még sorol­hatnám. A legjobb előadókat kaptuk meg. akik közül va­lamennyien örömmel jöttek Tabra. Természetesen ezt ta­bi önerőből nem tudtuk vol­na elérni, az Országos Köz- művelődési Központ munka­társai segítettek a legtöbbet. — Milyen volt az érdeklő­dés, a vitakészség? — Sokféle iskolatípusban tanultam már, előadásokon, továbbképzéseken vettem részt, ahol álmos, unatkozó arcokat láttam. A tabi nép­főiskolába járók sokszor egy­más szavába vágtak, heve­sen, fölállva bizonyították a maguk igazát. Nem kerül­tünk ki egyetlen kényes té­mát sem, s ez növelte a vi­takészséget. Az volt az el­vünk, hogy nincs tabutéma, amiről ne beszélhetnénk. — Mit lát a szellemi kép­zés. hasznául? — Hogy elértük a célun­kat. Tehát azt, hogy a tiszt­ségükre alkalmas elöljárók és társközségi tanácstagok valóban képesek legyenek feladatuk ellátására. Ezen túlmenően úgy véltük, hogy a népfőiskola segíti a sző­kébb és tágabb világban va­ló eligazodást, az összefüg­gések megismerését. Erősíti a tájhoz és településhez való kötődés szálait. Van ezen­kívül is hozadéka a kurzus­nak. Könyv formában megjele­nik majd az összes előadás, s a siker igazi biztosítéka az, hogy baráti kört alapítunk. Az őszre jelezte baráti érke­zését Huszár István, az Or­szágos Népfőiskolái Tanács elnöke, az MSZMP KB tag­ja és a párttörténeti intézet igazgatója. Bckes József Új, nagyszabású történelmi kiállítás, a kiegyezés idősza­kát bemutató tárlat nyílik a közeljövőben a Magyar Nem­zeti Múzeumban. A 120 évvel ezelőtt történt eseményeket, az Osztrák— Magyar Monarchia létrejötté­hez vezető út egyes állomá­sait felelevenítő tárlatot több hazai múzeum, levéltár és könyvtár gyűjteményéből állították össze. Gazdag írá­sos és tárgyi anyag, eredeti dokumentumok és relikviák idézik majd a világosi fegy­verletételtől a Deák-párt fel­bomlásáig, Deák Ferenc ha­láláig, 1876-ig tartó korsza­kot. Jelzik az önkényuralom időszakának társadalmi vi­szonyait, a különböző réte­gek politikai magatartását, az emigráció tevékenységét. Jeles személyiségek — így Batthyány, Teleki Blanka, Széchenyi és Kossuth — egy­kori használati tárgyai, az 50-es évek irodalmának, mű­vészetének jellegzetes alko­tásai mellett bemutatják az 1861—65-ös országgyűlésnek, valamint Deák Ferenc politi­kai tevékenységének doku­mentumait. A kiegyezést közvetlen megelőző eszten­dők társadalmi-politikai vi­szonyait és főbb eseményeit reprezentáló levéltári anya­gok mellett láthatók lesznek egyebek között Deák Ferenc Angol Királyné Szálloda-be­li szobájának berendezési tárgyai, s azok a képzőmű­vészeti alkotások, amelyek megörökítették az 1867-es ko­ronázás eseményeit. A tárlat befejező része a dualista ál­lamalakulat, az Osztrák— Magyar Monarchia társadal­mi-gazdasági fejlődését, a korabeli kultúrát és művé­szetet reprezentálja. A szeptember 18-án nyíló bemutató a tervek szerint az év végéig látogatható. RÁDIÓJEGYZET Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents