Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

/ Somogyi Néplap 1987. szeptember 10., csütörtök Előre bejelentett katasztrófa Növekvő érdeklődés, csökkenő lehetőségek Boly az építőtáborok paradicsoma I Pálya­kezdők helyzete A diákok körében évek óta nagy népszerűségnek ör­vendenek az építőtáborok, a lehetőségek azonban egyre szűkülnek. Ezzel magyaráz­ható, hogy míg tavaly több mint ezerháromszázán, az idén már csak ezeregyszázan léptek be az építőtáborok ka­puján. Jelentkezőkben pedig nem volt hiány, sajnos jóné- hányat el is kellett utasítani közülük. A legtöbben az idén is Bolyban dolgoztak, ahol jól íizetett a kukorica-címere- zés. A kereset a többi tábor átlagos kétezer forintjához mérve, itt meghaladta a há­rom—három és félezret. A mezőgazdasági kombinát a nyár egyetlen napján sem szűkölködött munkáskezek­ben. A tábor népszerűségé­hez a hangulatos, jól szerve­zett programok nagymérték­ben hozzájárultak. Az építő­táborok legnagyobb vonzere­jét mindig is ebben a lát ták a szervezők. Jó hangulatban, mókában- kacagásban azonban a többi táborban sem volt hiány. 8. Miután megállapodtak va­lamelyiknél, kifújták ma­gukat; a férfiak levették a kalapot, s legyezték vele iz­zadt arcukat, az asszonyok hajlongani kezdtek, tettek- vettek a sírokon: kihúzigál- ták a gazt a virágok közül, eltakarították a hervadt csok­rokat, a vázának használt pléhdöbozokból kiöntötték a poshadt vizet, közben a gye­rekek viiháncoltak, kergetőz- tek a hantok között; ezt a néhány percet — amíg egy­más mellett álltak és nézték a napfényes temetőt — a cellában újra és újra átélte; gyakran és váratlanul izzott föl benne a látvány: a ke­mény fényverésben szinte hullámokat vető templom­udvar a mozdulni látszó han­tokkal,' billegő fakeresztek­Kisteleken százötvenen mász­ták a fákat, szedték a megy- gyet, a barackot. A Nagyatádi Konzerv­gyárban 80-80 magyar és kül­földi diák állt a gépsorok mellett. A szerződések értel­mében ugyanennyi somogyi diák utazott Bulgáriába és Lengyelországba. A Balaton- parton, a vendéglátásban is dolgoztak diákok. A tavalyi kísérleti év után, az idén folytatódtak a kör­nyezetvédő táborok. A KISZ megyei bizottságának szerve­zésében Törökkoppányban dolgozó fiatalok a környék környezetvédelmi feltérképe­zését is elvégezték. Hasonló jellegű táborok működtek Siófokon és Fonyódon, s ugyanitt gyümölcs-értékesí­téssel is foglalkoztak á diá­kok. A szervezők és a résztve­vők tapasztalatai az idei tá­borokról egyaránt kedvezőek. Jövőre azonban újabb lehe­tőségek keresésére, az isko­lák és a vállalatok még ha­tékonyabb együttműködésére lesz szükség. N kel, a szentegyház felé néző síremlékekkel; elmélyülten breviáriumozott föl-alá sé­tálva a cellában (miközben fogolytársa, a kommunista Zsirka József szunyókált a priccsén) vagy az asztal mel­lett regényt olvasott (több­nyire Jókait), s egyszercsak minden átmenet nélkül meg­jelent előtte a három pap, ahogy az öreg hársfa alatt megálltak néhány percre, mi­után a sekrestyéből kilép­tek; önmagát is kívülről lát­ta ilyenkor, mintha egy má­sik ember szemével nézte volna: középütt állt, fárad­tan, elzsibbadt karokkal a sok áldástól, jobbján a „kéz­vezetője”, Rumi esperes — mintha kinőtte volna a reve­rendáját —, balján a „szóno­ka”, János atya, és előtte a júniusi délben ragyogó kép, benne a sok fekete kendővel, kalappal, apja, anyja szintén a síroknál: a Simon-nagy- szülőknél, egészen közel a templomhoz. Amikor elindultak feléjük, János atya csendesen meg­szólalt : „Sírok — mondta, szinte csak magának —, mennyi sír! Szinte valamennyi szépen gondozott virágokkal ékesí­tett. Vajon a távoli katona­sírokra, az esztelenség sze­rencsétlen áldozatainak sír­hantjára kerül-e majd virág legalább halottak napján?” Rumi esperes megütközve nézett a szerzetesre. A KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa, valamint gazdaság- politikai és érdekképviseleti osztálya a fiatalok pályakez­désével, elhelyezkedésével •kapcsolatban a napokban át­fogó tájékoztatót bocsátott közre, mintegy 60 ezer pél­dányban. A munkaerő-kereslet csök­kenése kedvezőtlenebbül érintette a fiatalokat, mint a dolgozók más rétegeit — ál­lapítja meg a KlSZ-kiad- vány. 1984-ben például más­fél ezer, 1986-ban pedig már három és fél ezer, iskolából kikerült fiatal nem tudott az adott év végéig sem elhe­lyezkedni. Az ifjúsági szövetség indít­ványozza, hogy oldják fel a továbbtanuló dolgozók ked­vezményeit csökkentő rende­leteket. A továbbtanulás több szakma megszerzését ered­ményezi, ami ugyan nem köthető a pillanatnyi vállala­ti érdekhez, de hosszú távon feltétlenül hasznos. Ma a vállalatok nem érdekeltek a saját szükségleteiken kívül szakmunkásképzésben, illet­ve az ehhez előírt gyakor­lati oktatásban. A KISZ szerint érdemes lenne a tankötelezettséget 18 éves korhatárig felemelni, így a fiatal köteles lenne a gimnáziumot, a szakközépis­kolát, illetve a szakmunkás- képzőt is befejezni — míg ma, a 16. életév betöltésekor elég sokan abbahagyják a ta­nulást. Javasolják a GYED kiterjesztését az országos munkaerő-közvetítés kiala­kítását az elmaradott térsé­gek fejlesztését Is. Az átképzési támogatás igénybevételét ésszerű lenne kiterjeszteni a munkavi­szonyban nem állókra is, kö­zöttük az első munkahellyel még nem rendelkező, elhe­lyezkedni nem tudó pálya­kezdőkre — ajánlja a KISZ KB és az Ifjúmunkás Tanács. A most kiadott tájékoztató a megvitatásra szánt helyzet­kép és javaslatsor mellett út­mutatókat, jogszabály-gyűjte­ményt is tartalmaz. Megta­lálhatók benne a munkaköz­vetítő irodák címei, telefon- számai, valamint esettanul­mányok Borsod-Abaúj­Zemplén megyéből, a Hajdú­sági Iparművekből és a Rá­bából. A kiadványt eljuttat­ják minden megyei-városi KISZ-bizottságra és a KISZ- vezetőképzőkbe. „Hősi halottaink sírjára gondol főtisztelendőséged?” Az epés hangra János atya .alig észrevehetően elhúzta a száját. „Igen, a hősi halottainké- ra — hangsúlyozta a kelleté­nél erősebben a „hősi” kife­jezést. „Népünk színevirága porlad a csatatereken .. „Nincsen háború vesztesé­gek nélkül”, — jegyezte meg ingerülten az esperes. — „Fiaink büszkén, boldogan vállalták a harcot, dalolva masíroztak a. frontra, noha tudták, hogy ott nemcsak di­csőség, hanem halál is te­rem.” „Több halál, mint dicső­ség ... sajnos ... ugye, a te bátyád is fiam . . „Igen — felelte ő, s hozzá­tette: Isten akaratából” „Mikor kaptátok az értesí­tést?” „Két hónapja. Szegény szü­leim húsz évet öregedtek az­óta. Ahogy az esperes úr mondta, az én bátyám is büszkén, dalolva ment a frontra. Mielőtt a századját bevagonírozták, eljött hoz­zám a szemináriumba elbú­csúzni. Én, aki itthon ma­radtam, az iskola kényelmes biztonságában, alig bírtam leplezni előtte a szomorúsá­gomat. ö meg, aki a gyilkos szuronyok, golyók elé ment, szinte ragyogott a boldogság­tól, mintha valami ritka sze­rencse érte volna. Másnap rezesbanda szólt az állomá­Néhány napja békésen csorog lefelé a víz egy tó­ból, amely július elején még nem is létezett. A mérnökök azt remélik, hogy hamarosan lebontja a gátat, amelyet a természet egyetlen perc alatt emelt az útjába. Az észak­olaszországi Valtellina völgy­ben gigantikus földcsu­szamlás történt, amely el­zárta az Adda folyó útját és 15 millió köbméteres tavat alakított ki. Egész hegyoldal zúdult a völgybe, s bár erre a földin­dulásra számítva a hatósá­gok már kiürítették a hegy alatti falut, a katasztrófá­nak mégis 28 halálos áldoza­ta volt. Néhány munkás ugyanis mégis engedélyt ka­pott arra, hogy a veszélyez­tetett helyen dolgozzék, más­részt a földomlás méretei messze meghaladták a vár­tat. Az iszonyú, mintegy 10 millió tonnányi földtömeg nem állt meg a völgy alján, hanem a túloldalra is föl­dobta a tehetetlenségi erő, s ott egy másik falu házait is lerombolta. Az elemi csapás azóta bí­rósági vizsgálatok és politi­kai viták tárgya — ám ezek szinte másodlagosak Itáliá­ban. Előzőleg ugyanis az Ad­da váratlanul megáradt; a „nagy” földcsuszamlást meg­előzte egy kisebb, de ugyan­csak emberéleteket követelő hegyomlás, és az egész alpe­si völgyet árvizek sújtották. Július közepén az Alpokra, 3000 méter magasság fölött, özönvízszerű esők zúdultak, s ezek hatására a kis hegyi patakok megvadultak, fákat, épületeket, autókat, embere­ket sodortak magukkal. Tar- tano falucskában egy domb megindult és keresztülszelte a helyi szállodát. Como vá­rosát pedig elöntötte, való­ságos lagúnává változtatta a Comói-tó — a főutcán hajó- kázni .lehetett. Természeti csapás, ami — Olaszországban nem először fordul ez elő — politikai po­lémiát vált ki. A velencei filmfesztiválon néhány hét­tel korábban mutatták be a Gabriel Garcia Marquez re­gényéből készült Francesco Rosi filmet, az „Egy előre bejelentett gyilkosság kró­nikáját”. A cím ötletet adott: az olasz lapokban és a te­levízióban : csak „előre beje­lentett katasztrófának” ne­vezték a valtellinait, abban az értelemben, hogy hasonló elemi csapások már sújtot­ták Észak-Olaszország he­gyi körzeteit, s ezt is várni lehetett. Az utóbbi években maga az ember is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a son, a vagonokat virágfűzér- rel dszítették, és a katonák valóban nótázva, csillogó szemmel mentek a háború­ba.” „Aztán hamarosan megér­keztek a sebesültekkel teli vonatok — mondta János atya. — Éjszaka vagy kora hajnalban jöttek, és nem vol­tak földszítve virággal, és nem várta őket rezesbanda. Azóta is gyakran jönnek. Éj­szaka, hajnalban, és mindig « lehető legnagyobb csönd­ben. Manapság már a front­ra indulók sem énekelnek.”' „Az a baj — csattant fel az esperes hangja váratlan dühvei —, hogy egyre keve­sebb a hazájáért meghalni kész igaz magyar férfiú és egyre több a nyavalygó »szi- barita váz«. Felmentésért ácsingóznak, betegséget szi­mulálnak. Ráadásul ezek kö­zül kerülnek ki azok a ha­zátlan bitangok is, akik lá- zítanak a kormány ellen. Bo- londítják, mindenféle felfor­gató tanokkal mételyezik a népet.” — A hangját utáltam a legjobban — mondta hango­san, mire Zsirka József föl­kapta a fejét. — Mit mondott, tisztelendő úr? Simon szégyenlős mosollyal nézett cellatársára. (Folytatjuk.) geológiai környezet megvál­tozzék. Erről, tehát az em­ber, a hatóságok, a kormány felelősségéről bontakozott ki azonnal, még a mentés alatt országos vita. A Valtellina völgy életformája ugyanis gyökeresen átalakult az el­múlt évtizedekben. A ha­gyományos alpesi pásztorko­dás a turizmusnak adta át helyét. Ezrével épültek az új házak és szállodák, a he­gyilakók leköltöztek a völ­gyekbe. Erdőket irtottak ki, hogy sípályákat létesítsenek, ahol akadálytalanul zúdul le a víz, hiába tiltakoztak a környezetvédők. Bár volt e körzetben már gátszakadás (a longaronei katasztrófa ál­dozatait kétezerre becsülik, ákkor több falut törölt el az árhullám, amely egy víztá­rolóból csapott ki, szintén földcsuszamlás nyomán), az olasz geológiai előrejelző szolgálat mindössze 35 főt foglalkoztat, s Lombardia tartománynak nincs is geo­lógiai hivatala. Az országos vitában a környezetvédőik, a baloldali pártok, ,a kommunisták a kormányt tették felelőssé azért, hogy meglehetősen la­zán kezelik az építési enge­délyek kiadását, nem történt megfelelő intézkedés annak érdekében, hogy a hegyila­kók elvándorlását, völgybe telepedését megakadályoz­zák. így lassan elmennek azok, akik értettek a hegy­vidékhez, és ápolták, „kar­ban tartották” azt. Ugyan­akkor a turisták tömegei fo­kozzák a rombolást. Kitűnt: az olasz parlament napirendjén húsz éve szere­pel egy olyan földtörvény megalkotása, amely megfele­— A társadalmi munkára szükség volt Kéthelyen. Hí­res ez a falu arról, hogy az elmúlt tizenöt évben óriási lépésekkel haladt előre .. . Tüske Sándor, a takarék- szövetkezet elnöke mésfél évtizede népfrontelnök, s ezt az időszakot a szervezés, az ösztönzés .szemüvegén át né­zi. A hatvanéves férfi bölcs derűjét, közvetlen modorát jól ismeri a község. Sikerei­nek ez az egyik titka. Soká­ig volt tsz-elnökhelyettes. előtte brigádvezető; minden­kivel szót tud érteni. — Nálunk minden a víz­zel kezdődött. A lakók elfo­gadták, hogy mélyfúrású kúttal biztosítsuk a jobb minőségű vizet; ez volt az első lépés. Azután követke­zett társadalmi munkával a gáz bevezetése. Egy kicsit nehezen fogadták el a 20, il­letve 22 ezer forintos telken­kénti hozzájárulást. Igyekez­tünk meggyőzni a fiatalokat és az idősebbeket is, hogy az elképzelés jó célt szolgál. Az előbbieknél az állandó idő­zavarra, családi gondjaikra, a szórakozásra szükséges időre hivatkoztunk. Az idő­sebbeknek meg általában azt mondtuk el, hogy így csak megnyom egy gombot, oda se kell figyelni, máris melegszik a lakás. Mégis más, mint gondoskodni a fá­ról, a szénről, a tüzelőt fel­vágatni, behordani. Ez a 70 —80 éves embereknek gon­dot okoz, hiszen előbb fáz­nak, nehezebben mozognak, bizonytalanabbul járnak. Ez mind amellett szólt, hogy a községi tanács indítványára a lakosság a gáz bevezetését meg is valósítsa ... Nagy­részt önerőből. Úgy csökken­tettük a költségeket, hogy a családok a vezeték helyét kiásták, majd később bete­mették, egyengették. Az utóbbi két-három évben megnőtt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke: Kéthely kétszer volt első a településfejlesztési verseny­ben, szép pénzjutalmat ka­pott. Tavalyelőtt lakoson­ként 6100 forintot tett ki a társadalmi munka értéke, de tavaly is 1200-t. Ekkor sem voltak tétlenek a kéthelyiek. Korszerűsítet­ték az óvodát, segítettek az iskolának, építettek utat és járdát. lő szabályokat határozna meg az építkezésekre, ám elfogadását mindeddig aka­dályozta a pártok között fo­lyó vita egyfelől, a tartomá­nyok, megyék, városok, illet­ve a központi kormány ha­tásköréről folyó alkudozás másfelől. Ha a törvény lé­teznék, ha megfelelő lenne a megelőzés, a katasztrófa ha­tását méri ékelni lehetett vol­na — érveltek a kormány bírálói. Zamberletti, az illetékes miniszter azzal felelt, hogy a hegyvidék korszerűsítése törvényszerű, s bár a meg­előzést akadályozza a föld­törvény körüli huzavona, a vezetése alatt létrejött men­tőszolgálat igen hatékonyan működött. Tény, hogy a he­likopterek tömeges beveté­sével több ezer embert tele­pítettek ki a völgyből né­hány nap alatt, és biztosí­tották a megfelelő ellátást az ottmaradók részére. Ezt ál­talában elismerték. Ennek ellenére az egyik környezet- védő szervezet „gyilkosság” vádjával perelte a minisz­tert, mint az állam képvi­selőjét ebben az ügyben. Azzal, hogy személyesen tették felelőssé a politikust, magukra maradtak. Amikor azonban július végén meg­alakult a Goria-kormány, a közmegbecsülésnek örvendő Zambenletti helyét mégis más vette át, de nem ám a bí­rálatok miatt, hanem azért, mert vele együtt túl sok lombardiai miniszter lett vol­na, már a kabinetben. Ez politikai .földcsuszam­lást" okozott volna — ami a római politikusok szemében az igazi hegyomlásnál is rosszabb. Baracs Dénes Üzenetek a lakosságtól — Sok aktívát tudnak moz­gósítani? — Elég sokat — válaszol­ta Tüske Sándor. — A la­kosság megértő, összefogó. A tanácstagok révén moz­gósítunk. Ha kell, házról házra mennek, s amolyan kis közvéleménykutatást végez­nek. Csak utána születik döntés. Az az elvünk: elő­ször mindent beszéljünk meg a lakossággal. A népfrontelnök példaként hozza fel a településfejlesz­tési hozzájárulás szervezését. Ennek a pénznek is meglesz a helye. A község alsó ré­szén szükség van egy tej- és kenyérboltra, és ideje volna a huszonöt éve épült utakat, járdákat rendbe tenni. Tüske Sándor tanácstag­ként is kiáll a kéthelyiek jo­gos ügyeiben. Társaival együtt a lakosság üzenetét tolmácsolja. — Mindennel foglalkozunk, ami a lakosság érdekét szol­gálja, életkörülményeit ja­vítja. Az elnök augusztus 20-a tiszteletére megkapta a Nép­frontmunkáért kitüntető jel­vényt. örült, hogy Kiss Zol­tán iskolaigazgató ugyanak­kor kiváló társadalmi mun­kás lett a kéthelyi és so- mogyszentpáli falufényképe­zésért. — Nagy segítséget adott ezzel az utódoknak. Láthat­ják fejlődésünket. Bár csak már 1945 után is csináltunk volna fényképet! Akkor még jobban párhuzamot lehetne vonni az egykori zsúpos- nádtetős, döngölt padlójú és a mai összkomfortos lakások között. Lajos Géza Óriási, fából készült szőlőprés aa egri bazilika szomszédsá­gában (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents