Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
1987. szeptember 5., szombat 8 ________Somogyi Néplap . * % ÓS" -' wwmmmhhhhbhhhnhm IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ATI L A Magyar műrész nemzetközi sikere KÓRUSMOZGALOM A jelen és a jövő Nemrég halt meg Bíró Attila (művészneve Atila), aki Párizsban aratott világsikert a Defense városnegyed kialakítása kapcsán. 1931-ben született Budapesten. 1944 óta külföldön élt. Először Nyugat-Németországban, Stuttgartban szerzett építészeti diplomát; ott kezdte meg művészeti tanulmányait is. Később Párizsba költözött, s az új városnegyed építésén dolgozott építészként. Ott valósította meg első köztéri munkáit is. Kifutópálya Felhőszobrász — Venni kellene egy kupakot — lepett meg végtelen naivitásával feleségem a minap. — Mit kellene venni? — Egy kupakot ide, a gáztűzhelyre, mert már teljesen elégett, és puíkkado- zik. — Hát akkor pukkad ózni is fog az idők végezetéig — mondtam, annak az embernek a derűs nyugalmával, aki már rég túl van lázongó ifjúkorán és olyannak fogadja el a világot, amilyen. — De ez így életveszélyes is lehet. — „Az élet mellett ott van a halál” — idéztem megnyugtatólag Madách szavait, és áttettem a kávé- melegítő ibriket a másik égőfejre, amelyik még nem pukkadozik. — Gondolod, hogy nem lehet kupakot kapni? — Nem gondolom, tudom. Kis hazánkban sok mindent lehet kapni. Nagyon, nagyon sok mindent. De kupakot, riglit, kallan- tyút és görbölőt azt nem. Valamint szinte semmilyen úgynevezett tartós fogyasztási cikkhez apró alkatrészt. Érdeklődése a funkcionális plasztika és a színes épületdíszítő munkák felé fordult, mert Vasarelyhez hasonlóan ő is felismerte, hogy a modern, panelekből létrehozott lakótömböket humanizálni kgll a képzőművészet segítségével. A világ minden táján számos közterületi munkája, kétdimenziós, hatalmas olajképek, zománc és kerámia fali pannók hirdetik tehetségét. Későbbé ttért a monumentális betonkompozíciókra, melyeket sajátos eljárással színezett is. Az új művészeti áramlatokat élénk figyelemmel kísérte és beolvasztotta törekvéseibe, így jöttek létre több elemből kialakított, nagyobb tereket szervező, félig absztrakt en- viromentjei is, mint az 1979- ben létrehozott Val Druel- Dieppe-i kozmikus elemeket sugalló betonkompozíció, vagy a párizsi egykori vásár- csarnok (Les Halles) galériá» ján festett Formica pannó- sor, mely főleg a színpászmák dekoratív hatásán alapul. Festészetének alapja a színek pszichológiai hatása. Képei nagy, félig geometriai elvek szerint felépített színnyalábokból állanak, általában a szivárványszínek finom átmeneteivel. Sohasem drámaiak, inkább líraiak. Figuratív kompozícióin később a szürrealizmus vált Csak komplett nagyot, azt is kiszámíthatatlanul. S hogy miért van ez így, kedves? Nem tudom. Hajdan, zsenge ifjúkoromban én is merész álmokat szőttem. Azt hittem, kellő szorgalommal, logikus gondol- kodókészségem tervszerű csiszolásával egyszer majd megfejtem a kereskedelem titkát. Majd rájövök, hogy valami nagy, a gyarló emberek által átláthatatlan • összefüggés, valami megkerülhetetlen természeti törvény miatt nincs nyáron pólóing, télen pedig fülessapka. Később erről le kellett mondanom. Rájöttem, hogy nem vagyok alkalmas a nagy összefüggések felismerésére. Te is jól tudod, hogy elsőgenerációs értelmiségi vagyok, és iskoláim is jórészt levelezőn végeztem. — De talán majd a gyerekeink. * * * Harmadszor cseng a telefon, rövid félórán belül. — Halló! Járműbolt? — Nem, magánlakás. (Egyébként semmi bajom uralkodóvá, de a főszerepet mindig a kísérő nagy színpászmák játsszák. Némely munkáján Csontváry távoli hatása érezhető a tudatos el- rajzolásban is (Bizánci napa telefonnal. Mint már említettem, a világ olyan, amilyen, és benne a telefon is.) Aztán amikor negyedszer vagyok kénytelen felállni az írás mellől, egy ingerült hang szóhoz sem hagy jutni. —- Halló! Jött már végre hátsó lökésgátló? (Ilyen, olyan típus, szám, űrméret, kaliber, púd, verszta stb.) A hétre ígérték, és ma péntek van. — Jött — mondom teljesen váratlanul, de már bánom is. — Mennyit kaptak? — enyhül meg a hang. — Lesz még hétfőn is? (Nincs mese, ezt most már végig kell csinálni. A szituáció beindult, és menthetetlenül halad a végkifejlet felé.) — Nem lesz — mondom kereskedőül. — Most jöjjön, amíg van. Ez volt az utolsó szállítmány. A cég, amelyik gyártja, átállt repülőgép- utánfutókra. Úgy látszik, teljesen hihető, amit mondok, mert a vonal végéről csak egy „azonnal indulok” a válasz, és kattan a telefon. Bizánci napfény fény 1966), de Salvador Dali és az új „Vadak” is ihlették. Műveiből, ahogy híre nőtt, a jelentősebb köz- és magángyűjtemények rendre vásároltak. A hetvenes években az űrrepülés, a kozmikus világ ragadta meg képzeletét. Többször foglalkozott az űrhajósok megjelenítésével. Az Űr k-üszöbén című képében örökítette meg a világűrbe kilépő ember ijedt rá- csodálkozását a világmindenség kékségére. A Műcsarnok 1970-ben rendezte meg az első, nagy jelentőségű kiállítást a külföldön élő magyar származású művészek műveiből, mely -alkalomból itthon mutatkoztak be az életpályájukat határainkon kívül létrehozó művészek. Bíró Attila az 1982-es Tisztelet a szülőföldnek című kiállításon vett részt először. A Nemzeti Galériarbeli tárlatot Miskolcon, Salgótarjánban, Nyíregyházán, Szolnokon, Szombathelyen is bemutatják. Az anyaga teljes egészében a művész ajándéka hazája közgyűjteményeinek. Brestyánszky Ilona Azóta behúzott nyakkal megyek el a járműbolt előtt. * * * Hermész — a római Mer- curius „jogelődje” — a kereskedők istene volt a régi görögöknél. A legenda szerint járni sem tudott még, amikor első nagyszabású üzleti akcióját lebonyolította. Elhajtotta és eladta Zeusz ökreit, egy kivételével, amelynek a hátán ülve hazaballagott a pénzzel, mert — mint említettem — járni még nem tudott. Hermész, ha ma élne, nemigen adná el az ökröket. Először is: mert ahová hajtani kéne, nem tartozik a „Hermész és Vidéke” hatókörébe. Másodszor: mire eljutna hozzá kézen-közön, hogy valahol kereslet van ökrökre, ott már régen Rá- ba-Steiger traktorokra van kereslet, s ökrök csak rezervátumban láthatók. Végül harmadszor: meggondolandó ökrökkel kereskedni valakinek, aki még járni sem tud. És ebben az egyben nem lenne igaza. Ha köztünk élne, tudna járni. — Sőt, már beszélni is. Mester Attila Togos türelmetlenséggel Kutatjuk a választ, vajon a jelenleg kialakult kulturális és gazdasági helyzet miként befolyásolja hazánk amatőr művészeti mozgalmait. A széles skálán belül a nagy tradíciónak örvendő, ezreket érintő amatőr kórusmozgalom jövőjéről tudakozódván kérdéseimmel több vezető szakembert kerestem meg. Elsőként dr. Tóthpál Józsefet. a KÓTA főtitkárát. — Hány embert, együttest érint hazánkban a kórusmozgalom? — A felnőtt kórusok és éneklő közösségek száma, ezerkétszáz, az ifjúsági együtteseké ezerötszáz. Nincs a ‘ statisztikában, de az utóbbi időben megszaporodtak a magántársulások is, tehát a fenntartó nélküli amatőr együttesek. Úgyan- akkor az elmúlt 5—10 évben az együttesek tíz százaléka megszűnt. A fentiekből kitűnik, milyen óriási tömegek munkájáról, teljesítményéről van szó. — Milyen színvonalat képviselnek az amatőr együttesek? — A minőséget tekintve, .a hazánkban jelenleg működő kórusok tíz százaléka olyan színvonalon tevékenykedik, hogy nemzetközileg jegyzik őket, s kifejezetten magas kóruskultúrát produkálnak. A többi amatőr csoport nagyon eltérő színvonalon mozog, teljesítményük hullámzó. Tagságuk, zenei műveltségük tekintetében az a véleményem, Magyarországon nagyon sok függ a kórus vezetőjének és fenntartójának ambíciójától. Ha ez a kettő találkozik, már csak a közönséggel való jó kapcsolat lehet lényeges szempont. — Hogyan ápoljuk mélyreható gyökereinket? — Visszatekinthetünk egy pillanatra. Első kórusszövetségünk Magyar Dalárszö- vetség néven 1867-ben alakult meg, s első országos karnagya Erkel Ferenc volt. A Munkásdalosok Szövetsége 1908-ban alakult. A két szövetség 1948-ban a Bartók Szövetségben egyesült. Ezt 1950-ben felülről megszüntették, 1970-ben pedig megalakult a Művelődésügyi Minisztérium mellett önállóan működő társadalmi szervezet, amely teljes mértékben az amatőr kórus- mozgalom ügyét szolgálja: a a Kórusok Országos Tanácsa. Szervezetileg tehát nincs gond, az egész szocialista táboron belül mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyen módon gondját viseljük kóruséletünknek. — Kodály hazájához méltóan tesszük, amit tennünk kell? — Az a lendület, amely a 30-as években indult Kodály és tanítványai körében, még ma is tart. Remélhetőleg az utánpótlás sem lesz gond. Nógrádi László az Ipari Minisztérium Bartók Kórusának SZOT-díjas vezető karnagya, nagy tekintélyű tanár, a KÖTA munkásénekkari bizottságának elnöke. Évtizedek óta él és dolgozik a kórusmozgalomban, zsűrielnökként szinte az ország valamennyi énekkarát „minősítette” már. Hogyan látja ő a mai és a jövőbeli helyzetet? — Véleményem szerint a 80-as évekig a magyar kórusokat nemzetközi porondon „rettegett” versenytársként kezelték; nem véletlenül. Úgy éreztük, megérett a 40—50-es évek zeneoktatásának gyümölcse, a Kodály-módszer szellemében. Időközben azonban olyan intézkedések születtek, amelyeknek eredményét most, a 80-as évek derekán érezzük. Elsőként említem azt, hogy tizenöt évvel ezelőtt fakultatívvá tették az általános iskolákban az énekkarban való részvételt. Ezt, megmondom őszintén, azóta sem tudom megemészteni. A másik probléma az énektanárképzés. Nincs elég énektanár! A tanítóképzőben nincs hallás- és zenei képesség- vizsgálat. így olyan emberek végeznek, akik az általános iskola alsó tagozataiban tanuló gyerekeket nem képesek énekre tanítani. Az iskolák több mint 50 százalékában nincsenek szakképzett énektanárok. . Ha azt vesszük, hogy 4000 —4500 általános iskola van, és a felében nincs szakképzett énektanár, már választ adhatunk arra, miért járnak kevesebben az amatőr kórusokba. Nem is beszélve a férfikari utánpótlásról, amelynek helyzetét már nem is kell ecsetelni. A középiskolákban és az egyetemi évek alatt egyáltalán nem foglalkoznak az emberek zenével. Ezért nem hiszem, hogy megváltozik a kórusba járás és a kóruskoncertek iránti érdeklődés helyzete. — Csak az oktatás-nevelés terén kell változtatnunk? — Megváltozott az emberek időbeosztása is. „Az éneklő Magyarország" időszaka elmúlt. A televíziózás, a motorizáció, az utazások, a másodállások és gmk-k időszakában az amatőr kórusmozgalom egy kicsit mélypontra süllyedt. KÖTA-béli feladataimnál fogva is mondhatom: továbbra is igyekszünk a kórusmozgalom hagyományait fenntartani. Egyre több fórumon, például jövőre a szombathelyi országos mun- kásdalos-találkozó 50. évfordulóját ünnepelve, a Vándor Sándor énekkari szemlén s fesztiválon is, és más rendezvényeken kívánunk szereplési lehetőséget adni az énekkaroknak, hogy ezt a nagyon szép, közösségi zenélést tovább folytathassák. Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, a Vasas Központi Művészegyüttesének és zenekarának vezetője, a KÓTA művészeti bizottságának elnöke a következőképpen látja a helyzetet: — Ha kórusmozgalmunkról beszélünk, el kell helyeznünk életünkben. Szóbeszéd tárgya, hogy megszűnnek a kórusok, mert kevés a pénz. Nincs több baj a kórusmozgalmunkban, mint amennyi gazdaságunkban, szellemi életünkben akad. Panaszkodnak a szervezők, hogy fogy a koncertekre járó közönség létszáma. Mégis azt tudom mondani: döntően nagy különbség van az amatőr kórusmozgalom és az egyéb területek között. Bár a kórusmozgalom is igényt tart a politikai, szellemi és erkölcsi támogatáson kívül az anyagi segítségre, de az biztos, hogy az itt dolgozó sok-sok ezer lelkes ember abban különbözik sok más területen tevékenykedőtől, hogy ezt a munkát önként vállalta. A művészeti bizottság vezetőjeként mondhatom: a közelmúltban legjelentősebb ténykedésünk a minősítések megreformálása volt. Eddig arany, ezüst, bronz fokozattal minősítettük . a kórusok teljesítményét. Ehelyett szerettünk volna olyan rendszert kidolgozni, -g^ely- ben nincs akkora tét az éneklő együttesek számára. Sokan azonban ragaszkodtak á régi formákhoz. Ezért a következőkben öt fokozat lesz: bronz, ezüst, arany, fesztivál- és hangversenykórus fokozat. A minősítés céljául túl az örömteli együtténeklésnek, a közös éneklésnek, a mind nagyobb számú közönség visszahódí- tásának kell majd érvényesülnie. jj_ é. Hol vagy, Hermész?
